A keresetlevél visszautasításának bírósági gyakorlata-2.rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A keresetlevelet visszautasító végzésben a bíróság kizárólag arról foglalhat állást, hogy a keresetlevél olyan tartalmi, alaki hiányosságokban szenved, vagy olyan perakadályok állnak fenn, amelyekre tekintettel a kereset érdemben nem bírálható el; a kereseti kérelem megalapozottsága körében azonban nem foglalhat állást.

A keresetlevél hiánypótlás nélküli visszautasítása

A vizsgált ügyekben a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontjának [„az igény elbírálása más hatóság – ideértve a büntető vagy szabálysértési ügyben eljáró bíróságot is – hatáskörébe tartozik vagy polgári nemperes bírósági eljárásban érvényesíthető”- szerk.] alkalmazása leggyakrabban a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető követelés kapcsán merült fel. A bírói gyakorlat bizonytalan abban, hogy a kötelező fizetési meghagyásos eljárás mellőzése a b) vagy c) pont [a pert törvényben meghatározott más hatósági vagy egyéb eljárásnak, illetve a 24. § (3) bekezdése szerinti eljárásnak kell megelőznie”- szerk. ] szerinti visszautasítást alapozza-e meg.

Előfordult, hogy a visszautasítás oka ugyan a fizetési meghagyásos eljárás mellőzése volt, de több bíróság ezt a döntését nem a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontjára alapította, hanem például a Pp. 254. § (1) és (2) bekezdésére[„Csak a közjegyző hatáskörébe tartozó, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényben (a továbbiakban: Fmhtv.) szabályozott fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek pertárgyértéke a hárommillió forintot nem haladja meg.”].

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja kiemelte, hogy  a visszautasítás helyes jogalapja ezekben az esetekben a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja. A perindítás joghatásainak beállta után a keresetlevél nem utasítható vissza, hanem a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást hivatalból meg kell szüntetni.

A Kúria vizsgálata szerint a gyakorlat nem egységes abban, hogy meg nem engedett keresethalmazat esetén milyen döntést hoznak vagy milyen intézkedést tesznek a bíróságok.

A joggyakorlat-elemző csoport véleményében hangsúlyozta, hogy a Pp. 462. §-a alapján kizárt a házassági per és a házassági vagyonjogi per összekapcsolása. Amennyiben a felek ennek ellenére a házassági perrel együtt terjesztik elő a többlethasználati díj megfizetése, közös tulajdon megszüntetése iránti igényüket, az a törvény által meg nem engedett keresethalmazatot jelent, ezért a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja szerinti –hiánypótlási felhívás utáni –a keresetlevelet a bíróságnak vissza kell utasítania.

A Kúria állásfoglalása szerint a Pp. különleges eljárások szabályait tartalmazó XXXI-XXXVIII. Fejezete tételesen felsorolja az összekapcsolható kereseteket, amely felsorolás nem bővíthető. Téves ezért az az álláspont, hogy kizáró rendelkezés hiányában egyéb, a fenti fejezetekben ki nem zárt, keresetek összekapcsolhatók.

A joggyakorlat-elemzés szerint téves az a gyakorlat és álláspont, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránti per olyan megelőző eljárása a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetése iránti pernek, amire tekintettel a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontja alapján kell visszautasítani. A Kúria álláspontja az, hogy a c) pont kizárólag akkor alkalmazható, ha az adott pernél a perindításnak minden esetben kötelező jogszabályi feltétele a megelőző hatósági vagy egyéb eljárás. A tartási kötelezettség megszüntetése iránti pernél ilyen kötelező megelőző eljárás azonban nincs.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint –annak ellenére, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés f) pontja szerinti visszautasítási ok alapvetően a Ptk. 6:121. § (1) bekezdésében szabályozott bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésekre (naturalis obligatio) alkalmazható –az a gyakorlat támogatható, amely a keresetlevelet a Pp. e rendelkezése alapján utasítja vissza. A jogszabályban rögzített feltétel hiánya ugyanis az apaság bírósági úton történő megállapítását zárja ki, ami értelmezhető úgy is, hogy jogszabály kizáró rendelkezése miatt az igény bírói úton nem érvényesíthető.

A Pp. 170. §-a a kötelező tartalom előírásával felsorolja, hogy mit kell a keresetlevélben feltüntetni, illetve a Pp. 171. §-a azt, hogy mit kell –mellékletként –a keresetlevélhez csatolni.

A legtöbb ügyben a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára hivatkozással került sor a keresetlevél hiánypótlás nélküli visszautasítására. Gyakori, hogy az elsőfokú bíróságok a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdését szó szerint, mereven értelmezik. A joggyakorlat-elemző csoport több, a vizsgálat során feltárt döntés ellenében(részletesen lásd az 1. melléklet7. függelékében), hangsúlyozza, hogy a keresetlevél vizsgálata az eljárásnak ebben a szakában kizárólag a perakadályokra korlátozódhat, érdemi kérdés, így például a jogi érvelés ellentmondásossága nem vezethet a keresetlevél –hiánypótlás nélküli –visszautasításához.

A keresetlevelet visszautasító végzésben a bíróság kizárólag arról foglalhat állást, hogy a keresetlevél olyan tartalmi, alaki hiányosságokban szenved, vagy olyan perakadályok állnak fenn, amelyekre tekintettel a kereset érdemben nem bírálható el; a kereseti kérelem megalapozottsága körében azonban nem tehet állásfoglalást.

A Kúria a BDT 2018.3872 számú döntésre hivatkozva megállapította, hogy „a keresetlevél vizsgálata során mindig az adott, konkrét tényállás és kereseti kérelem viszonyában dönthető el, hogy a keresetlevél tartalma megfelel-e a törvényi követelményeknek.”

Az elsőfokú bíróságok előzőekben hivatkozott –fellebbezés esetén a másodfokú bíróságok által többnyire orvosolt –szigorú jogértelmezése azt eredményezte, hogy a bíróság olyan kereseti kérelmet sem talált határozottnak, amely alapján az 1952. évi Pp. szerinti perben tárgyalást tűzött és ítéletet hozott volna. Meg kell jegyezni, hogy időnként a kereseti kérelem értelmezése is problémát okozott a bíróságnak, olyan keresetet minősített marasztalásra irányulónak vagy nem határozottnak, amit az 1952. évi Pp. alapján elfogadott és érdemben elbírált volna.

Gyakori, hogy a bíróságok nem tartották elegendőnek az anyagi jogi jogszabály törvényi tényállási elemeinek megfelelő tényelőadást, hanem a mögé épült ítélkezési gyakorlat szerint vizsgálandó további elemek előadását várták el.

A Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adatok feltüntetése során előfordult olyan szükségtelenül szigorú értelmezés, amely szerint „az alperes ismert azonosító adatait, de legalább lakóhelyét vagy székhelyét” törvényi fordulattal szemben név, perbeli állás és lakóhely közlése esetén is visszautasította a bíróság a keresetlevelet. Gyakran megtörtént, hogy a bíróság a közhiteles nyilvántartásban szereplő, vagy abból egyértelműen következő adatok feltüntetésének elmaradását értékelte visszautasítási okként.

A joggyakorlat-elemző csoport nem helyeselte, hogy a bíróságok az egyes részek elemeinek hiányosságait a visszautasítás szempontjából döntően azonos jelentőségűnek kezelték. Az értelmezési gyakorlat változását mutatja, hogy annyiban megengedőbbé vált a visszautasítási gyakorlat, hogy a nyilvánvalóan, a keresetlevél egészét tekintve egyszerűen, vagy közhiteles nyilvántartásból megállapítható adatok feltüntetésének elmaradása már nem minden esetben vezet visszautasításhoz.

A Pp. 170. § (1) bekezdés c)pontjában szereplő adatokkal kapcsolatban számos esetben fejtette ki a bíróság, hogy a meghatalmazáson feltüntetett adatoknak a bevezető részben is szerepelnie kell, nem elegendő azokra a keresetlevélben csupán utalni. Ezzel összefüggésben a joggyakorlat-elemző csoportnak az volt a véleménye, hogy bár a Pp. 170. § (1) bekezdés c) pontja valóban kötelezően írja elő a felperes jogi képviselője telefonszámának a feltüntetését, azonban belátható, hogy ha az adat a meghatalmazáson szerepel, az alperes képes az írásbeli ellenkérelmét előterjeszteni, ez ugyanis nem olyan akadály, amely a keresetlevél vele való közlését meghiúsítaná.

A Pp. 170. § (2) bekezdés a)pontjában szereplő, ítéleti rendelkezésre irányuló határozott kereseti kérelemmel kapcsolatban általában olyan követelmény érvényesült, hogy az csak akkor valósul meg, ha a keresetlevél szó szerint tartalmaz olyan kérelmet, amely a majdani ítélet rendelkező részébe „átemelhető”, azon tehát változtatni nem kell (még nyelvtani egyeztetést sem szükséges végezni). Nagyon sok ügyben tartották a bíróságok határozatlannak a kereseti kérelmet a keresethalmazat miatt: vagy a kérelmek sorrendjét, vagy egymáshoz való viszonyát nem tekintették egyértelműnek, vagy elvárták a kérelmek alapjául szolgáló tényelőadás megismétlését. A bíróság néhány ügyben a kereseti kérelem részeként kezelte a perköltségre irányuló követelést, és amennyiben azt megítélése szerint a fél nem kellően szabatosan adta elő, a kereseti kérelmet határozatlannak minősítette.

A Kúria a Pécsi Ítélőtáblának a BDT 2018.3916. szám alatt közzétett eseti döntésében kifejtett álláspontjával értett egyet. Eszerint, ha a felperes a keresetlevélben utal arra, hogy az ahhoz mellékelt meghatalmazással eljáró jogi képviselő útján nyújtja be a keresetlevelét és csatolja is a meghatalmazást, az ügyvéd képviseleti jogát megalapozó tények és jogszabályok megjelölésének hiánya nem vezethet a keresetlevél visszautasításához, mert az ügyvéd perbeli képviseleti joga egyértelműen megállapítható.

A bíróságok a keresetlevél záró részében a pertárgyérték meghatározásával és az illetékfizetéssel kapcsolatos nyilatkozatok értékelésénél általában indokolatlanul szigorú gyakorlatot folytatnak.

A bíróság visszautasítási okként értékelte, amikor a felperes nem határozta meg az illeték megfizetésének módját, holott az iratból megállapítható volt, hogy a fél az illetéket elektronikusan és átutalással teljesítette), mert a fizetési mód körében azt is követelményként kezelte, hogy melyik elektronikus fizetési módot választotta a felperes.

Egy másik ügyben a keresetlevélhez csatolt igazolás alapján az eljárási illetéket nem a Fővárosi Törvényszék „eljárási illeték” számlaszámra, hanem a letéti számlaszámra fizették meg, ahonnan –mivel a szabályzat szerint nincs lehetőség átutalásra –a megérkezett összeget a törvényszék visszautalta, a bíróság pedig ezeket a körülményeket úgy értékelte, hogy az illeték fizetése nem történt meg és visszautasította a keresetlevele.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint támogatható az a jogalkotói cél, hogy a hatékony ügyintézés érdekében, a felperes a keresetlevél záró részében jelölje meg a megfizetett illeték összegét és a megfizetés módját. Ez utóbbi követelménynek a fél akkor is eleget tesz, ha nyilatkozata csupán azt tartalmazza, hogy –kizárólag a leggyakoribb illetékfizetési módokat említve –az illetéket „illetékbélyegen lerótta”, az adóhatóságnakilleték-kiszabásra bemutatta, vagy –EFER rendszer útján, vagy átutalással történő illetékfizetés esetén –„elektronikus úton megfizette”.

A Kúria kifejtette, hogy, ha a felperes a keresetlevél záró részében nem utal az illeték megfizetésének módjára, de az az iratokból kétséget kizáróan megállapítható, a keresetlevél nem utasítható vissza. Ennek indoka, hogy a keresetlevél záró részében elhelyezett információs elem célja az illetékfizetés ellenőrzésének megkönnyítése. Ez a követelmény nyilvánvalóan teljesül akkor is, ha az illeték megfizetése más módon igazolt, ebből következően önmagában ez okból a keresetlevél visszautasításának nincs helye.

A Pp. törvényjavaslatához készült miniszteri indokolás szerint „[a] kereseti kérelmet úgy kell a felperesnek előterjeszteni, hogy a kereset alapossága esetén azzal egyező tartalmú ítéleti rendelkező rész vagy bírósági meghagyás legyen hozható. A kereseti kérelem határozottsága tehát magában foglalja annak egyértelműségét és adott esetben végrehajthatóságát is.” A jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a petitummal kapcsolatos évtizedes bírói gyakorlatot tételes joggá transzformálja, és úgy fogalmazza meg a kereseti kérelem előadására vonatkozó szabályt, hogy abból kitűnjön: a törvény azt várja el a felperestől, hogy kérelme, az annak való helytadás esetén, leképezze a bíróság ítéletének rendelkezőrészét. A Pp. petitumra vonatkozó szóhasználata ezért nevesíti a bírói jogalkalmazói gyakorlat által kifejezetten beleértett tartalmat: azt, hogy a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet. A határozott kereseti kérelem funkciója, hogy olyan pontossággal jelenítse meg a felperes konkrét igényét, hogy a keresetlevél befogadását követően lefolytatott érdemi vizsgálat során a bíróság vizsgálati és döntési jogköre egyértelmű legyen, vagyis az alapján a bíróság ítélet hatályú döntésének rendelkező része megállapítható legyen.

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a kereseti kérelem akkor egyértelmű, ha abból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes milyen jogvédelmet kér a bíróságtól (azaz megállapítást, marasztalást vagy jogalakítást kér). Erre figyelemmel az egyértelműség az anyagi jogi rendelkezésekre vetítve értelmezhető: a kereseti kérelem alapján nemlehet bizonytalan az, hogy a kérelem milyen jogkövetkezmény kiváltását célozza. Több kereset előterjesztése esetén ki kell derülnie annak is, hogy pontosan hány kereset van, és azoknak milyen a viszonyuk egymással. Mindehhez képest figyelmen kívül kell, hogy maradjon például a petitum nem kellően szabatos megfogalmazása, vagy az, hogy abban esetenként oda nem illő elemek, így például jogszabályhelyek is szerepelnek.

A végrehajthatóság lényege abban ragadható meg, hogy az ahhoz szükséges alapvető adatok a keresetlevélben rendelkezésre állnak. Így például egyértelmű az alperestől követelt tőke összege, illetve kamatkövetelés esetén megtörtént a kamatidőszak pontos behatárolása és megállapítható a kamat mértéke is.

Fontos ugyanakkor, hogy mindez nem azt jelenti, hogy a kereseti kérelem tükörszerű átemelésével kell, hogy meghozható legyen a bírósági rendelkezés, és nem is azt, hogy minden szükségszerű információnak a petitumból kell kiderülnie. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint –ahogy arra a 47. számú állásfoglalásban a Kt. is rámutatott–az érvényesíthető jogot megalapozó tények, az ítéleti rendelkezéssel érintett részletkérdések (így például az ingatlan pontos helyrajzi száma, az eladó születési dátuma, a végrendelet kelte) a keresetlevél más részeiből is kiolvashatók.

A Kúria kifejtette, hogy nem utasítható vissza a keresetlevél abból az okból, hogy a felperes nem csatolta a keresetlevél előterjesztésével egyidejűleg a tényállításait alátámasztó azokat az okiratokat, amelyek a közhiteles nyilvántartást vezető bíróság rendelkezésére állnak, hanem ezek bíróság általi beszerzésére tett indítványt.

A joggyakorlat-elemző csoportnak az az álláspontja, hogy a bizonyítási indítványok előterjesztése kizárólag akkor minősülhet a keresetlevél kötelező tartalmi elemének, ha a keresetlevél tartalmából, különösen a kereseti kérelemből, az annak alapjául előadott tényállításokból, az érvényesíteni kívánt jogból és a levezetett jogi érvelésből eleve kitűnik, hogy a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokon kívül a tény-és jogállítások további, más módon való bizonyítása szükséges.

Azt is hangsúlyozni kell, hogy ha nincs a keresetlevélben szereplő minden tényre bizonyíték megjelölve, az a bíróság anyagi pervezetésének szükségességét veti fel, de nem lehet oka a keresetlevél visszautasításának (BDT 2019.3971.). Ha tehát a felperes a keresetlevél érdemi részében feltüntetett és hivatkozott bizonyítékokat becsatolja, az megfelel a Pp. rendelkezéseinek.

A másodfokú bíróságok a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit a CKOT és a Kt. állásfoglalásainak szellemében –a Pp. preambuluma szerinti értelmezésével –igyekeznek úgy értékelni, hogy lehetővé tegyék a visszautasítás mellőzését. Ebből következően számos esetben úgy ítélik meg, hogy bár kifejezetten valóban nem tartalmazza a keresetlevél a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdéseiben írt valamely kötelező tartalmi elemet, de az egyéb módon (a keresetlevél egyéb részeiből, az ÁNYK nyomtatványból, a cégjegyzékből, a csatolt meghatalmazásból) megállapítható.

A joggyakorlat-elemző csoport egyetért a BDT 2019.4068. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakkal, amely szerint a keresetlevélben a nem természetes személy perbeli jogképességét, a törvényes képviselő képviseleti jogát megalapozó jogszabályhelyet akkor szükséges feltüntetni, ha azt az adott esetben egyedi vizsgálatot és alkalmazást igénylő jogi norma állapítja meg.

Indokolatlan az is, hogy ha a kereset valamilyen konkrét forint összeg megfizetésére irányul, akkor a pertárgyérték meghatározásakor figyelembe vett tényt, illetve jogszabályhelyet meg kell jelölni. Ez csak akkor szükséges, amikor a pertárgyérték számítása a Pp. 21. §-ának nem az (1), hanem a (2) vagy (3) bekezdésén alapszik. Tehát nincs helye a keresetlevél visszautasításának akkor, ha a keresetlevél záró része ugyan kifejezetten nem tartalmazza a pertárgyértéket, azonban a felperes a kereseti kérelme szerint kizárólag –forintban meghatározott –pénzkövetelést kíván érvényesíteni.

(kuria-birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 18.

Jogszabályfigyelő 2024 – 11. hét

Alábbi cikkünkben tekintettel arra, hogy a 2024/29-33. számú Magyar Közlönyben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az Országgyűlés honlapján közzétett, elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.

2024. március 14.

A Jövő jogásza podcast: 10 éve hatályos az új Ptk.

Tíz évvel ezelőtt, 2014. március 15-én lépett hatályba a 2013-ban elfogadott Polgári Törvénykönyv. Ebből az alkalomból beszélget a kodifikáció folyamatáról, a kódex újításairól és a jogalkalmazásra gyakorolt hatásáról dr. Vékás Lajos professzor, aki az új Ptk-t előkészítő szakétői bizottság vezetője volt, és dr. Gárdos Pétert ügyvéd, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének docense.