A kielégítési sorrend – Vht.-nagykommentár, 7. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi sorozatunkban a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadványból közlünk részleteket – ezúttal a kielégítési sorrendről.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadvány jogerős bírósági döntések teljesítéséhez fűződő alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszán. Az alábbiakban a Vht. Második részének a kommentárjából olvashatnak egy részletet a kielégítési sorrendről. A részlet szerzője dr. Martonovics Bernadett.

1. A kielégítési sorrend alkalmazása

Ha több végrehajtást kérőnek van követelése az adóssal szemben, akkor a végrehajtási költségek kielégítését követően a végrehajtást kérők követelései azok jogcíme alapján kerülnek kielégítésre a Vht. [1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, a szerk.] 165. §-ában meghatározott sorrend figyelembevételével, függetlenül attól, hogy a végrehajtási eljárások előbb vagy később indultak. Mindazonáltal a zálogjoggal biztosított követelések kielégítési sorrendjénél jelentősége van annak, hogy a zálogjog mikor került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Amennyiben az adóssal szemben csak egy végrehajtási eljárás van folyamatban, vagy a befolyt összeg az összes követelést – végrehajtási költségek és végrehajtást kérők követelései – is fedezi, a kielégítési sorrendre nem kell figyelemmel lenni, továbbá akkor sem, ha a befolyt összeg letiltásból vagy átutalási végzésből származik, ugyanis ezek esetén a törvény eltérően rendelkezik a Vht. 58. §-ában és a 80. §-ában. Ebből következően az adós – ha több végrehajtási ügye van – nem rendelkezhet arról, hogy a teljesítését a végrehajtó mely végrehajtási ügyében számolja el, kivéve azt az esetet, ha a közvetlenül a végrehajtást kérő kezeihez teljesít, és a végrehajtást kérő ezt a teljesítést elfogadja, hiszen ekkor nyilvánvalóan nem várható el a végrehajtást kérőtől, hogy fizessen a végrehajtó részére egy őt megelőző jogcímű követelés kielégítése érdekében.

2. A kielégítési sorrend jogcímei

A kielégítési sorrend – a végrehajtási költségek megtérülését követően – a követelések jogcímét alapul véve akként határozza meg a törvény, hogy mely jogcímű követelésekhez fűződik nagyobb társadalmi, gazdasági, jogpolitikai érdek. Így elsőként a gyermektartásdíj-követelés, majd a jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj szerepel a sorrendben, ezt követi a munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság, utána a polgári perben vagy büntetőeljárásban az adóssal szemben a bűncselekmény következtében keletkezett és a természetes személy sértett javára megállapított polgári jogi igény, majd a büntető- és a büntetés-végrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével) kielégítésére kerül sor. A kielégítési sorrendben ezek után az adó-, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás következik. Az adó-, társadalombiztosítási követelés és más köztartozások közé tartoznak az illetékek, valamint az adók módjára behajtandó köztartozások is. Az Avt. alapján adónak minősül az adó, a járulék, az illeték, a díj, hozzájárulás, továbbá a központi költségvetés, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, az Egészségbiztosítási Alap, valamint a Nyugdíjbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetés [Avt. 7. § (1) bekezdés 1. pont]. Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetve a tartozás jogosultja a fizetési határidő lejártát követő 30 nap elteltével megkeresi a hatáskörrel rendelkező illetékes önkormányzati adóhatóságot, vagy az állami adó- és vámhatóságot a behajtás végett, ha a tartozás összege eléri vagy meghaladja a 10 ezer forintot. Kivételesen a behajtandó tartozás ennél kevesebb is lehet, ha törvény így rendelkezik, de az 5 ezer forint minimumösszeget, akkor is el kell érnie [Avt. 106. § (1) bekezdés]. A kielégítési sorrendben ezt követően az egyéb követelés következik, végül pedig a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság. Azonban kivételt képez a fenti kielégítési sorrend alól, ha olyan ingóság értékesítéséből folyik be egy adott összeg, amely ingóság zálogjoggal terhelt: ilyenkor a végrehajtási költségeket követően a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kerül sor (Vht. 169. §), és ha ezt követően marad fenn további összeg, azt elsősorban a gyermektartásdíj-követelés kielégítésére kell fordítani.

A gyermektartásdíj-követelés a jellegénél fogva privilegizált követelésnek minősül, amelynek elsődleges megfizetéséhez kiemelten fontos érdek fűződik, és amely megkívánja a soron kívüli eljárást a végrehajtási eljárás egésze alatt, továbbá a követelés első helyen történő kielégítését is. Így a kielégítési sorrendben első helyen a gyermektartásdíj-követelés szerepel, amelyet az egyéb tartásdíj, majd a munkavállalói munkabér-követelés követ. E három jogcímű követelés – továbbá a kártérítés – esetén csökkentett maximum összegű végrehajtási költségelőleg illeti meg a végrehajtót az eljárás megindításakor azzal, hogy gyermektartásdíj behajtására irányuló eljárás esetén a költségelőleg bevárása, megfizetése nélkül jár el [lásd Vht. 34. § (6) bekezdés és Dsz. 18. §].

A tartásdíjak kapcsán a kielégítési sorrendet érintő eltérő szabályt is megfogalmaz a törvény, amely szerint az egy összegben előre vállalt tartásdíjösszegnek a behajtására indult végrehajtási ügyben, ha az eljárás nem közjegyzői okiraton vagy fizetési meghagyáson alapul, a követelésnek csak az a része elégíthető ki a kielégítési sorrend első két helyén, amely a felosztási terv elkészítéséig tartó időszakra esik, tehát a követelés időarányosan kiszámított hányada. Az ezt meghaladó követelésrész, valamint a közjegyzői okiraton és a fizetési meghagyáson alapuló tartásdíj-követelés az egyéb követelések között elégíthető ki. Ekként a törvény különbséget tesz az elmulasztott tartásdíj és az előre vállalt tartásdíj között.

A kielégítési sorrend kapcsán fontos itt megemlíteni, hogy a munkavállalói munkabért és a vele egy tekintet alá eső járandóságot követően, azonban a polgári perben vagy büntetőeljárásban az adóssal szemben a bűncselekmény következtében keletkezett, és a természetes személy sértett javára megállapított polgári jogi igényt megelőzően kerül kielégítésre a jelzálogjoggal biztosított követelés (Vht. 170. §).

A munkavállalói munkabér-követelést 2018. július 1-je óta azok a polgári jogi igények, amelyek a bűncselekmény következtében keletkeztek, és az adóssal szemben természetes személy sértett javára kerültek – akár büntetőeljárásban, akár polgári perben – megállapításra, a büntető- és a büntetés-végrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeget megelőzően kerülnek kielégítésre. Így a természetes személy sértettek érdekei hatékony védelmet élveznek, valamint a sértetti jogok is erősödtek.

Az egyéb követelések között kell kielégíteni minden tartozást, amelynek jogcíme a kielégítési sorrendben feltüntetett jogcímek egyikéhez sem köthető, például számlatartozás (telefon, közüzemi stb.), kártérítés, kölcsöntartozás, parkolási pótdíjtartozás.

A végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság, mint a kielégítési sorrendben az utolsó jogcím alá eső követelés kapcsán figyelemmel kell lenni arra, hogy a bíróságnak a jogerősen kiszabott rendbírságról szóló értesítése végrehajtható okirat [Vht. 45/A. § (5) bekezdés], amelyet a rendbírságot kiszabó bíróság küld meg a végrehajtónak. Ha az adóst bírságolta meg a bíróság, és a rendbírság kiszabására az eljárás befejezését megelőzően került sor, a rendbírság behajtását a végrehajtó ugyancsak az alapügy keretei között foganatosítja. Azonban, ha a rendbírságot nem az adóssal szemben alkalmazták, vagy a rendbírság kiszabására a végrehajtási eljárás befejezését követően került sor, a bíróságnak a jogerősen kiszabott rendbírságról szóló értesítése mint végrehajtható okirat alapján a behajtás iránt nem az önálló bírósági végrehajtó intézkedik, hanem az állami adó- és vámhatóság (Avt. 29. § 9. pont). A kiszabott rendbírság-követelés azért szerepel az utolsó helyen a kielégítési sorrendben, mert az alapügynek a jogcíme szerinti követelés behajtása az eljárás célja, és bár ezen eljárással összefüggésben kerül kiszabásra a rendbírság, annak kielégítésére csak az alapügy szerinti követelés kielégítését követően kerülhet sor.

A követelések jogcím szerinti kielégítése során a sorrendben előrébb álló követelés teljes összegének a teljesítését követően elégíthető ki a hátrébb sorolt követelés (Vht. 167. §), továbbá, ha több ugyanazon jogcímű követelést kell teljesíteni, akkor azok kielégítésére egy követeléssoron kerül sor azzal, hogy a befolyt összeg a követelések arányában kerül felosztásra a végrehajtást kérők között (Vht. 168. §).

A sorozat első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket itt , az ötödiket itt, a hatodikat pedig itt olvashatja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---