A kielégítési sorrend – Vht.-nagykommentár, 7. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi sorozatunkban a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadványból közlünk részleteket – ezúttal a kielégítési sorrendről.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadvány jogerős bírósági döntések teljesítéséhez fűződő alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszán. Az alábbiakban a Vht. Második részének a kommentárjából olvashatnak egy részletet a kielégítési sorrendről. A részlet szerzője dr. Martonovics Bernadett.

1. A kielégítési sorrend alkalmazása

Ha több végrehajtást kérőnek van követelése az adóssal szemben, akkor a végrehajtási költségek kielégítését követően a végrehajtást kérők követelései azok jogcíme alapján kerülnek kielégítésre a Vht. [1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, a szerk.] 165. §-ában meghatározott sorrend figyelembevételével, függetlenül attól, hogy a végrehajtási eljárások előbb vagy később indultak. Mindazonáltal a zálogjoggal biztosított követelések kielégítési sorrendjénél jelentősége van annak, hogy a zálogjog mikor került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Amennyiben az adóssal szemben csak egy végrehajtási eljárás van folyamatban, vagy a befolyt összeg az összes követelést – végrehajtási költségek és végrehajtást kérők követelései – is fedezi, a kielégítési sorrendre nem kell figyelemmel lenni, továbbá akkor sem, ha a befolyt összeg letiltásból vagy átutalási végzésből származik, ugyanis ezek esetén a törvény eltérően rendelkezik a Vht. 58. §-ában és a 80. §-ában. Ebből következően az adós – ha több végrehajtási ügye van – nem rendelkezhet arról, hogy a teljesítését a végrehajtó mely végrehajtási ügyében számolja el, kivéve azt az esetet, ha a közvetlenül a végrehajtást kérő kezeihez teljesít, és a végrehajtást kérő ezt a teljesítést elfogadja, hiszen ekkor nyilvánvalóan nem várható el a végrehajtást kérőtől, hogy fizessen a végrehajtó részére egy őt megelőző jogcímű követelés kielégítése érdekében.

2. A kielégítési sorrend jogcímei

A kielégítési sorrend – a végrehajtási költségek megtérülését követően – a követelések jogcímét alapul véve akként határozza meg a törvény, hogy mely jogcímű követelésekhez fűződik nagyobb társadalmi, gazdasági, jogpolitikai érdek. Így elsőként a gyermektartásdíj-követelés, majd a jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj szerepel a sorrendben, ezt követi a munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság, utána a polgári perben vagy büntetőeljárásban az adóssal szemben a bűncselekmény következtében keletkezett és a természetes személy sértett javára megállapított polgári jogi igény, majd a büntető- és a büntetés-végrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével) kielégítésére kerül sor. A kielégítési sorrendben ezek után az adó-, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás következik. Az adó-, társadalombiztosítási követelés és más köztartozások közé tartoznak az illetékek, valamint az adók módjára behajtandó köztartozások is. Az Avt. alapján adónak minősül az adó, a járulék, az illeték, a díj, hozzájárulás, továbbá a központi költségvetés, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, az Egészségbiztosítási Alap, valamint a Nyugdíjbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetés [Avt. 7. § (1) bekezdés 1. pont]. Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetve a tartozás jogosultja a fizetési határidő lejártát követő 30 nap elteltével megkeresi a hatáskörrel rendelkező illetékes önkormányzati adóhatóságot, vagy az állami adó- és vámhatóságot a behajtás végett, ha a tartozás összege eléri vagy meghaladja a 10 ezer forintot. Kivételesen a behajtandó tartozás ennél kevesebb is lehet, ha törvény így rendelkezik, de az 5 ezer forint minimumösszeget, akkor is el kell érnie [Avt. 106. § (1) bekezdés]. A kielégítési sorrendben ezt követően az egyéb követelés következik, végül pedig a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság. Azonban kivételt képez a fenti kielégítési sorrend alól, ha olyan ingóság értékesítéséből folyik be egy adott összeg, amely ingóság zálogjoggal terhelt: ilyenkor a végrehajtási költségeket követően a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kerül sor (Vht. 169. §), és ha ezt követően marad fenn további összeg, azt elsősorban a gyermektartásdíj-követelés kielégítésére kell fordítani.

A gyermektartásdíj-követelés a jellegénél fogva privilegizált követelésnek minősül, amelynek elsődleges megfizetéséhez kiemelten fontos érdek fűződik, és amely megkívánja a soron kívüli eljárást a végrehajtási eljárás egésze alatt, továbbá a követelés első helyen történő kielégítését is. Így a kielégítési sorrendben első helyen a gyermektartásdíj-követelés szerepel, amelyet az egyéb tartásdíj, majd a munkavállalói munkabér-követelés követ. E három jogcímű követelés – továbbá a kártérítés – esetén csökkentett maximum összegű végrehajtási költségelőleg illeti meg a végrehajtót az eljárás megindításakor azzal, hogy gyermektartásdíj behajtására irányuló eljárás esetén a költségelőleg bevárása, megfizetése nélkül jár el [lásd Vht. 34. § (6) bekezdés és Dsz. 18. §].

végrehajtás

A tartásdíjak kapcsán a kielégítési sorrendet érintő eltérő szabályt is megfogalmaz a törvény, amely szerint az egy összegben előre vállalt tartásdíjösszegnek a behajtására indult végrehajtási ügyben, ha az eljárás nem közjegyzői okiraton vagy fizetési meghagyáson alapul, a követelésnek csak az a része elégíthető ki a kielégítési sorrend első két helyén, amely a felosztási terv elkészítéséig tartó időszakra esik, tehát a követelés időarányosan kiszámított hányada. Az ezt meghaladó követelésrész, valamint a közjegyzői okiraton és a fizetési meghagyáson alapuló tartásdíj-követelés az egyéb követelések között elégíthető ki. Ekként a törvény különbséget tesz az elmulasztott tartásdíj és az előre vállalt tartásdíj között.

A kielégítési sorrend kapcsán fontos itt megemlíteni, hogy a munkavállalói munkabért és a vele egy tekintet alá eső járandóságot követően, azonban a polgári perben vagy büntetőeljárásban az adóssal szemben a bűncselekmény következtében keletkezett, és a természetes személy sértett javára megállapított polgári jogi igényt megelőzően kerül kielégítésre a jelzálogjoggal biztosított követelés (Vht. 170. §).

A munkavállalói munkabér-követelést 2018. július 1-je óta azok a polgári jogi igények, amelyek a bűncselekmény következtében keletkeztek, és az adóssal szemben természetes személy sértett javára kerültek – akár büntetőeljárásban, akár polgári perben – megállapításra, a büntető- és a büntetés-végrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeget megelőzően kerülnek kielégítésre. Így a természetes személy sértettek érdekei hatékony védelmet élveznek, valamint a sértetti jogok is erősödtek.

Az egyéb követelések között kell kielégíteni minden tartozást, amelynek jogcíme a kielégítési sorrendben feltüntetett jogcímek egyikéhez sem köthető, például számlatartozás (telefon, közüzemi stb.), kártérítés, kölcsöntartozás, parkolási pótdíjtartozás.

A végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság, mint a kielégítési sorrendben az utolsó jogcím alá eső követelés kapcsán figyelemmel kell lenni arra, hogy a bíróságnak a jogerősen kiszabott rendbírságról szóló értesítése végrehajtható okirat [Vht. 45/A. § (5) bekezdés], amelyet a rendbírságot kiszabó bíróság küld meg a végrehajtónak. Ha az adóst bírságolta meg a bíróság, és a rendbírság kiszabására az eljárás befejezését megelőzően került sor, a rendbírság behajtását a végrehajtó ugyancsak az alapügy keretei között foganatosítja. Azonban, ha a rendbírságot nem az adóssal szemben alkalmazták, vagy a rendbírság kiszabására a végrehajtási eljárás befejezését követően került sor, a bíróságnak a jogerősen kiszabott rendbírságról szóló értesítése mint végrehajtható okirat alapján a behajtás iránt nem az önálló bírósági végrehajtó intézkedik, hanem az állami adó- és vámhatóság (Avt. 29. § 9. pont). A kiszabott rendbírság-követelés azért szerepel az utolsó helyen a kielégítési sorrendben, mert az alapügynek a jogcíme szerinti követelés behajtása az eljárás célja, és bár ezen eljárással összefüggésben kerül kiszabásra a rendbírság, annak kielégítésére csak az alapügy szerinti követelés kielégítését követően kerülhet sor.

A követelések jogcím szerinti kielégítése során a sorrendben előrébb álló követelés teljes összegének a teljesítését követően elégíthető ki a hátrébb sorolt követelés (Vht. 167. §), továbbá, ha több ugyanazon jogcímű követelést kell teljesíteni, akkor azok kielégítésére egy követeléssoron kerül sor azzal, hogy a befolyt összeg a követelések arányában kerül felosztásra a végrehajtást kérők között (Vht. 168. §).

A sorozat első részét itt, a másodikat itt, a harmadikat itt, a negyediket itt , az ötödiket itt, a hatodikat pedig itt olvashatja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.

2024. december 6.

Perújítás az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás miatt

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.

2024. december 4.

Kamerás adatkezelés szálláshelyen

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egymillió forint adatvédelmi bírságot szabott ki egy szálláshellyel szemben az érintett ingatlanra felszerelt kamerarendszerrel összefüggő adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során. A döntést az indokolta, hogy a szálláshely nem nyújtott a hazai és regionális előírások szerint könnyen hozzáférhető és átlátható tájékoztatást az általa működtetett kamerarendszer kapcsán megvalósuló adatkezelésről.