A kiskorú veszélyeztetésének bűntette hatályos törvényi tényállása és dogmatikai elemzése figyelemmel az ítélkezési gyakorlatra I. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállás megítélése annak ellenére nem egyszerű, hogy igen széles körű esetjog áll rendelkezésre e körben. Nehézséget jelent a megítélése során az elkövetési magatartások heterogenitása, valamint annak mérlegelése, hogy egy cselekmény vajon már veszélyezteti a gyermek fejlődését, vagy még nem éri el azt a szintet, büntetőjogi szempontból eképpen nem értékelhető, társadalmilag elfogadott.

A gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények jelentős részét azok az elkövetési magatartások képezik, melyek a kiskorú veszélyeztetésének bűntette törvényi tényállását valósítják meg. A tényállás megítélése annak ellenére nem egyszerű, hogy igen széles körű esetjog áll rendelkezésre e körben. Nehézséget jelent a tényállás megítélése során az elkövetési magatartások heterogenitása, valamint annak mérlegelése, hogy egy cselekmény vajon már veszélyezteti a gyermek fejlődését, vagy még nem éri el azt a szintet, büntetőjogi szempontból eképpen nem értékelhető, társadalmilag elfogadott.^[1]

1. A kiskorú veszélyeztetése bűntett hatályos tényállása

A hatályos Büntető Törvénykönyvünk a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a kiskorú veszélyeztetésének korábbi tényállását három külön tényállásban a törvény XX. fejezetében a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények között szabályozza:

1. A gyermekmunka (209.§)
2. A kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása (210.§)
3. A kiskorú veszélyeztetése (208.§)

A kiskorú veszélyeztetésének jelenleg hatályos tényállása kizárólag a kiskorú fejlődését ténylegesen veszélyeztető vagy károsító, a gyermekek mindenek felett álló érdekének érvényesülését^[2] sértő cselekményeket rendeli büntetni a Btk. 208.§-ban írtak szerint.^[3]

A kiskorú veszélyeztetésének törvényi tényállása két alaptényállásból, két elkülönülő bekezdésből áll. A két alaptényállás, az elkövetési magatartás szempontjából ugyanakkor három fordulatot foglal magában. Az első bekezdés a bűncselekmény alapesete, míg a második bekezdés részben előkészületi jellegű elkövetési magatartásokat szabályoz.^[4]

2. A Btk. 208.§ (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntette

„A kiskorú veszélyeztetése bűntettének első alapesete a hatályos Büntető Törvénykönyv egyik legsikerültebb és legidőtállóbb törvényi tényállása, amely egy mondattal körülírja a gyermekbántalmazás teljes körét, melyet büntetni rendel. A gyermekbántalmazás hatalmi kérdés, a gyermekkel szembeni rossz bánásmódban megnyilvánuló személyközi erőszak, ide tartozik a fizikai bántalmazáson túl a lelki és szexuális bántalmazás, valamint az elhanyagolás.”^[5]

A kiskorú veszélyeztetésének első alapesetét a törvény, fentebb már hivatkozottan, a 208.§ (1) bekezdésében szabályozza.

A bűncselekmény védett jogi tárgya a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, valamint érzelmi fejlődése, míg passzív alanya (elkövetési tárgya) a kiskorú személy.

Arra a kérdésre, hogy kit tekintünk kiskorú személynek a bűncselekmény első alakzata tekintetében a hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:10.§ (1)-(3) bekezdésében foglaltak adják meg a választ.

A Legfelsőbb Bíróság az 1981. évi 51. számú bírósági határozatban rögzíti, hogy a kiskorú veszélyeztetése bűntettének passzív alanya az a kiskorú, aki még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét és házasságkötés folytán nem vált nagykorúvá.^[6]

A bűncselekmény első alakzatának elkövetési magatartása a kiskorú nevelésével, felügyeletével, gondozásával kapcsolatos feladatából fakadó kötelezettségek súlyos megszegése. A súlyos kötelességszegésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy azzal ok­okozati összefüggésben a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődésének veszélye kialakuljon.^[7]

A nevelés szűkebb értelemben a kiskorú testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének elősegítésére irányuló tudatos ráhatásokból, míg tágabb értelemben azok a ráhatások is e körbe vonhatók, amik nem kifejezetten nevelési célzatúak, de befolyásolják a gyermek fejlődését. ^[8]

A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében még pontosabban körülírta, hogy mit foglal magában a nevelés, nevelési kötelezettség. Az eseti döntés szerint „a nevelés magatartások sorozata, melyek részben a kiskorú ismereteinek a gyarapítására szolgálnak, részben pedig példamutatáson, viselkedési mintán keresztül hatnak a gyermek személyiségének fejlődésére. A nevelési kötelezettség megszegése nem csak fizikai erőszakkal, bántalmazással valósítható meg, hanem verbálisan is, illetve olyan magatartás tanúsításával, amely az általános értékítélet szerint a negatív élmények beépülésével a kiskorú személyiségének a torzulását okozhatja.”^[9]

A felügyelet a kiskorú magatartásának és körülményeinek folyamatos, rendszeres ellenőrzése, időről időre visszatérő, vagy csak egyetlen alkalommal, de meghatározott időtartamban történő figyelemmel kísérése. A felügyelet célja a kiskorú testi épségének védelme, illetőleg a személyiségére károsan ható jelenségek elhárítása.^[10]

A gondozás minden olyan tevékenység, amely a kiskorú alapvető szükségleteinek a kielégítésére irányul, biztosítja a megfelelő testi fejlődésének feltételeit. Ebbe a körbe tartozik a kiskorú élelmezése, ruháztatása, a személyi higiéniájáról való gondoskodás, illetőleg betegsége esetén ápolása.^[11]

A Legfelsőbb Bíróság a 2012. évi 58. számú eseti döntésében részletes útmutatással szolgált a felügyeleti, valamint a gondozási kötelezettség tartalma, illetőleg értelmezése vonatkozásában. A Legfelsőbb Bíróság rögzítette, hogy „a gondozás, a nevelés és a felügyelet körébe tartozik a kiskorú életkörülményeinek a rendszeres figyelemmel kísérése, ellenőrzése, a normális testi és lelki fejlődése feltételeinek, valamint az átlagos életkörülményekhez tartozó alapvető szükségletek kielégítésének a biztosítása, a testi és lelki veszélyek lehetséges elhárítása és kiküszöbölése. A kötelességek konkrét tartalma a kiskorúak életkorához és személyes körülményeihez igazodóan válik személyre szabottá. Csecsemő vagy kisgyermek esetében értelemszerűen a gondozás és a felügyelet feladata kerül előtérbe. Kifejezett jogi előírás nélkül is köztudomású, hogy a magáról gondoskodni nem tudó, s ekképpen a környezetének teljes mértékben kiszolgáltatott csecsemő kiegyensúlyozott testi fejlődéséhez, testi szükségleteinek a kielégítéséhez nélkülözhetetlen feltételeket a fokozott szülői gondoskodásnak kell biztosítania. Mint legalapvetőbb elemi gondoskodási kötelezettség, ez magában foglalja a gyermek táplálását, a környezeti ártalmaktól való megóvását, a megfelelő lakókörnyezet és a személyi higiéniás feltételek kialakítását, a veszélyhelyzetek megelőzését és a tényleges folyamatos felügyeletet. Emellett közismert annak ténye is, hogy a csecsemő teste és szervezete, testfelülete és csontozata a fejletlensége és képlékenysége miatt fokozottan sérülékeny. A más segítségére rászoruló kisgyermek tekintetében a felsorolt gondozási kötelességek megszegése önállóan magában hordozza a konkrét veszélyeztető helyzet kialakulásának a reális lehetőségét.”^[12]

Megemlíthető még a Legfelsőbb Bíróság 2004. évi 1. számú eseti döntése, melynek indokolásában szintén kiemelésre került, hogy a magáról gondoskodni nem képes kiskorú gyermek esetében a szülői gondoskodásnak kell megteremtenie az életben maradáshoz szükséges feltételeket; úgymint a gyermek táplálását, a testi szükségleteik kielégítéséhez szükséges feltételek biztosítását, a higiéniás életkörülmények kialakítását, az időjárási viszonyoktól történő megóvásukat, orvosi ellátásukat, és legalább minimális mértékben szellemi fejlődésük előmozdítását.^[13]

A kiskorú veszélyeztetése ún. nyitott törvényi tényállás. A nevelési, felügyeleti, illetőleg gondozási feladatokból fakadó kötelezettségek köre nem határozható meg taxatíve, ezen kötelességeket elsősorban családjogi normák, egyéb normák, illetőleg jogszabályi alappal nem rendelkező társadalmi szokások, erkölcsi normák határozzák meg.

Mindemellett a kiskorúak életkora, személyisége, életkörülményei különbözőek lehetnek, ennek megfelelően – a fent hivatkozott eseti döntésben írtakra is figyelemmel – a rájuk vonatkozó nevelési, felügyeleti, valamint gondozási szabályok között is lényeges eltérések lehetnek.^[14]

A kötelességszegés akkor tényállásszerű, ha súlyos, kisebb nevelési hibáknak vagy csekélyebb súlyú mulasztásoknak nem lehet büntetőjogi következménye, összességükben azonban súlyos kötelességszegéssé válhatnak. Annak megállapítása, hogy a kötelességszegés mikor minősül súlyosnak alapvetően a jogalkalmazói mérlegelés körébe tartozik. Súlyos a kötelességszegés, ha az elkövető a gondozási, nevelési, felügyeleti feladataiból fakadó kötelességeit az általános társadalmi felfogás szerint minimálisan elvárható mértékben sem teljesítette.^[15]

A BH.2020.319. számú eseti döntés rögzíti, hogy súlyos kötelességszegést jelent, s ekként kiskorú veszélyeztetéseként értékelendő, ha a javítóintézeti nevelő a nevelésére bízott fiatalkorúakat fürdés közben – számukra is felismerhetően – szexuális célzattal figyeli, velük szexuális tartalmú beszélgetéseket kezdeményez, és hozzájuk szexuális tartalommal közeledik. A kiskorú veszélyeztetésének további tényállási eleme – eredményként – a kiskorú testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésének a veszélyeztetése, nem pedig a károsodása, ezért a bűncselekmény megvalósul, ha a terhelt cselekménye következtében a sérelem lehetősége létrejön.[16]

Nem találta a kötelességszegés mértékét súlyosnak a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi 623. számú eseti döntésében, mely szerint „a kiskorú veszélyeztetésének a bűntette nem valósul meg, ha az elkövető a nevelése alatt álló kiskorút néhány esetben túlzott mértékben fenyíti meg testileg, de ez egyrészt a nevelési kötelezettség „súlyos” megszegéseként nem értékelhető, másrészt pedig ez bizonyíthatóan nem volt kihatással a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésére [Btk. 195. § (1) bek.].” ^[17]

A Legfelsőbb Bíróság a 2006. évi 1491. számú Elvi Bírósági Határozatában kifejtette, hogy „a szülők megromlott házassága, az elmérgesedett kapcsolat önmagában véve nevelési kötelességszegésnek nem tekinthető, nem alapozza meg a kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapíthatóságát; a szülők jó viszonyának a megtartása a gyermek érdekében ugyan elvárható, de jogi kötelességgé nem tehető [1978. évi IV. törvény 195. § (1) bek.].”^[18]

Egy másik eseti döntés szerint, ha a szülők a kisgyermeküket a lakásban anélkül hagyják magára, hogy kizárnák a veszély bekövetkezését gondatlanságból elkövetett emberölésért vonhatók felelősségre, ha e mulasztásukkal összefüggésben a gyermek gyújtogatása folytán halálos füstmérgezést szenved. A bíróság az eset elbírálása során kötelességszegésnek, azonban nem súlyos kötelességszegésnek a terheltek azon magatartását, hogy a gyermekeket több alkalommal magukra hagyták, mindezek alapján megállapította, hogy a terheltek nem valósították meg a kiskorú veszélyeztetése bűntettét.^[19]

A súlyos kötelességszegés leggyakrabban mulasztás (valamely kötelesség nem teljesítése), azonban lehet valamely kötelességgel összeegyeztethetetlen, azt sértő tevékenység is. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is foglalkozott a kérdéssel.

A fentebb már hivatkozott 2012. évi 58. számú eseti döntésében kifejtette, hogy „a kiskorú veszélyeztetésének bűntette többnyire huzamosabb, ismétlődő magatartással valósul meg. Gyakran különböző tartalmú kötelességek megsértésének sorozata követi egymást, amelyek a folyamatos ismétlődés folytán összességükben válnak súlyos kötelességszegéssé. Ugyanakkor az egyszeri és rövid ideig tartó kötelességszegés is lehet olyan súlyos, amely tényállásszerűvé teszi a cselekményt.”^[20]

A gondozási, nevelési kötelezettség jellemzően huzamos ideig tart, míg a felügyeleti kötelezettség gyakrabban lehet csupán időleges, vagy rövid ideig tartó.

Az 1985. évi 92. számú eseti döntés szerint: „a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét elköveti az a személy is, akit a kiskorú felügyeletével akár ideiglenes jelleggel is megbíztak, vagy azt elvállalta. Az a körülmény, hogy a vádlott önkényesen visszaélve felügyeleti jogával, túllépte a felügyelet tartamát, nem szünteti meg a kiskorú feletti tényleges felügyeletet és az ezzel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeket. Következésképpen a vádlott a fokozott gondoskodásra, felügyeletre, ellenőrzésre szoruló kiskorúval szemben az általa önkényesen meghosszabbított felügyelet tartama alatt is olyan magatartást köteles tanúsítani, hogy a kiskorú veszélyhelyzetbe ne kerüljön.”^[21]

A tevéssel megvalósuló kötelességszegés leginkább erőszakban nyilvánul meg, célja rendszerint valamilyen uralom kialakítása a passzív alany felett. Erőszaknak minősül, annak altípusa az érzelmi, lelki bántalmazás (pl. fenyegetés, túl nagy elvárások támasztása, nem szeretettség), valamint a viselkedés kontrollálása (pl. az elszigetelés, elmagányosítás, mozgás és cselekvési szabadság korlátozása, anyagi függőségben tartás, fizikai bántalmazás).^[22]

A mulasztással megvalósuló kötelességszegés körében a tipikus elkövetési magatartás az elhanyagolás. Az elhanyagolás rendkívül sok formában megnyilvánulhat. Megvalósulhat érzelmi elhanyagolásban (a támogatás, figyelem hiánya, erőszaknak kitettség eltűrése), fizikai elhanyagolásban (táplálás, öltöztetés, felügyelet elmulasztása, a higiénia hiánya), továbbá oktatási, nevelési és egészségügyi elhanyagolásban is. Speciális bántalmazási formák továbbá az éheztetés, az alvásmegvonás, kényszertáplálás, megégetés, megjelölés, hidegnek vagy hőségnek kitettség, testvér bántalmazására kényszerítés, kedvenc háziállat kínzása, kiszámíthatatlan szabályok betartatása.^[23]

Az elhanyagolással megvalósuló kötelességszegés kapcsán iránymutatásul szolgálhat a BH.2004.1. számú eseti döntés.

Az elkövetési magatartás megvalósulhat tevéssel és mulasztással egyaránt. Például szolgálhat e körben a Legfelsőbb Bíróság 1988. évi 262. számú eseti döntésében, valamint a Legfelsőbb Bíróság 2012. évi 58. számú eseti döntésében rögzített kötelességszegések sorozata.

A bűncselekmény eredménye a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődésének veszélyeztetése, melynek lehetőségét a kötelességszegés általában magában foglalja. Az absztrakt veszély nem elegendő, a kötelességszegésnek a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődését konkrétan veszélyeztetnie kell. Az ügy összes körülményének figyelembevételével, azokat gondosan elemezve kell elbírálni, hogy az adott ügyben a konkrét veszélyeztetés megállapítható-e, ezáltal a deliktum megvalósult-e.^[24]

A fentebb már hivatkozott BH.2020.319. számú eseti döntés e körben is iránymutatásul szolgálhat.

A Legfelsőbb Bíróság 2029/2009. számú büntető elvi határozata egy jogeset kapcsán e körbe tartozó kérdésben foglalt állást, amikor kimondta, hogy „a terhelt bűnössége nem állapítható meg kiskorú veszélyeztetése bűntettében, ha gyermekük életkorhoz kötött védőoltásainak beadatását megtagadják, ezzel azonban a kiskorú testi fejlődését ténylegesen nem veszélyeztetik. A védőoltással kapcsolatos egészségügyi igazgatási szabályok megszegését megvalósító terhelti magatartás a fertőző betegség elleni védekezés elmulasztásának szabálysértéseként pénzbírsággal szankcionálható.” (1978.évi IV. törvény 195.§) A bíróság kifejtette a határozatában a következőket: „A kiskorú veszélyeztetésének bűntette eredmény­bűncselekmény. Megvalósításának feltétele a kiskorú testi fejlődésének már bekövetkezett, tényleges veszélyeztetése. A veszély (…) megállapíthatóságához (…) a gyermek – adott betegségekkel szembeni – immunitásának hiánya mellett a fertőződés ténylegesen fennálló reális lehetősége is szükséges. Tény azonban, hogy a fertőződés lehetősége – éppen a védőoltásokkal elért közegészségügyi helyzet miatt – rendkívül csekély. (…) A veszély távoli, (elvi) lehetősége a bűncselekmény tényállásának megállapításához nem elegendő. A gyermek testi fejlődését ténylegesen veszélyeztető helyzet hiányában a kiskorú veszélyeztetése bűntette nem állapítható meg.”^[25]

A testi fejlődés veszélyeztetését jelentheti a kiskorú oly módon történő bántalmazása, melynek következtében sérülést szenved, megbetegszik, idegrendszere károsodik, de a mulasztással megvalósuló kötelességszegések közül ide érthető a kiskorú éheztetése, gyógykezelésének, tisztán tartásának elmulasztása is.^[26]

Egy eseti döntés szerint: „a kiskorú veszélyeztetése bűntettén felül megvalósítják a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét a szülők, akik a kisgyermekeik részére az orvos által felírt gyógyszert huzamos időn át nem váltják ki, majd a súlyosan beteg gyermekhez olyan késedelmesen hívnak orvost, hogy a gyermek állapota kezelhetetlenné válik és ez a gyermek halálához vezet [Btk. 166. § (4) bek., 195. § (1) bek.].” A határozat indokolásában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy „a vádlottak azzal, hogy a két gyermek számára felírt gyógyszereket hosszabb ideig nem váltották ki, az I. r. vádlott ezenkívül az egyik gyermek rendszeres és durva bántalmazásával is, a nevelési és gondozási kötelességét súlyosan megszegte, és veszélyeztette a nevelése alatt álló két gyermek testi és értelmi fejlődését. A cselekményük valóban kiskorú veszélyeztetésének bűntette. ”^[27]

Az erkölcsi fejlődés veszélyeztetése esetén a kiskorú erkölcsi normákhoz való viszonyában, valamint a társadalomba való beilleszkedésében keletkezik zavar, melyet eredményezhet kiskorú előtti trágár beszéd, jelenlétében elkövetett bűncselekmény, szexuális jellegű cselekmény.^[28]

Annak vizsgálata során, hogy az elkövető kötelességszegése konkrétan veszélyeztette-e a kiskorú erkölcsi fejlődését a Legfelsőbb Bíróság 1985.459. számú határozatában megfogalmazottak nyújthatnak segítséget. Az eseti döntés szerint „passzív alany csak olyan értelmi fejlettséget elért kiskorú lehet, akinek az erkölcsi fejlődését az elkövetési magatartás károsan befolyásolhatja, és ennek a veszélynek be is kell következnie. Ez általában akkor állapítható meg, ha maga a kiskorú is felismeri cselekményének tiltott jellegét. Ha viszont az elkövető pusztán „eszközként” használja fel a kiskorút, de olyan módon, amely nem veszélyezteti annak erkölcsi fejlődését (pl. visszaél a tévedésével), közvetett tettesként felel ugyan, de a kiskorú veszélyeztetésének bűntettéért nem vonható büntetőjogi felelősségre. Különösen tizennégy éven aluli kiskorú esetében, mindig a konkrét eset összes körülményeinek figyelembevételével kell elbírálni, hogy a kiskorú felismerte-e a „szándékos” cselekmény társadalomra veszélyes jellegét. Gondosan vizsgálni kell az adott kiskorú személyes tulajdonságait, értelmi fejlettségét, az elkövetés körülményeit s nem utolsósorban a bűncselekmény jellegét.”^[29]

Egy eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság kiemelte: „A szülőnek – mint nevelőnek – alapvető kötelessége, hogy gyermekét megóvja minden olyan lelki megrázkódtatást okozó eseménytől, amely pszichés károsodás veszélyével jár. A vádlott éppen e kötelességét szegte meg súlyosan, amikor maga idézte elő a gyermek számára sokkoló hatású élményt azzal, hogy feleségének megsebzését követően a kiskorú jelenlétében önmagát is mellbe szúrta. Ezzel pedig – eshetőleges szándékkal ugyan, de – nem csupán veszélyeztette a kiskorú testi fejlődését, hanem suicid kísérletének a gyermek személyiség-fejlődésére gyakorolt negatív hatása folytán a káros eredmény is bekövetkezett.”^[30]

Iránymutatásul szolgálhat e körben a BH. 1994.470. számú eseti döntés. Továbbá a Legfelsőbb Bíróság az 1993. évi 216. számú döntésében szintén hasonlóképpen foglalt állást.

A kiskorú erkölcsi fejlődését veszélyeztette továbbá az a felnőtt korú terhelt, aki négy fiatalkorút a büntetés-végrehajtási intézetből történő szökésre,^[31] továbbá az a terhelt, aki egy fiatalkorút hamis tanúzásra bírt rá.^[32]

Az értelmi fejlődés veszélyeztetése jellemzően megvalósul az egyébként iskolaköteles gyermek az iskolába járástól huzamos időn keresztül történő visszatartásával. Annak mérlegelése során, hogy a kötelességszegés következtében a kiskorú konkrét értelmi veszélyeztetése megvalósult-e a 22/2007. BK vélemény nyújt eligazítást az alábbiak szerint:

„Ha a szülő – valamint a Btk. 208. § (1) bekezdésében írtak szerint a gyermek nevelésére köteles személy – kötelességét nem teljesíti, a gyermeket az iskola látogatásától huzamosabb időn keresztül visszatartja: ez a nevelési, felügyeleti vagy gondozási kötelezettség olyan súlyos megszegése, amely a gyermek értelmi fejlődését veszélyeztetheti, és így a kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapítására alapul szolgálhat. A gyermek értelmi fejlődése veszélyeztetésének megállapítása tényekből levont következtetés. Nemcsak akkor áll fenn, ha a gyermek írástudatlan marad, hanem ha az iskolalátogatástól való huzamos visszatartása következtében nincsenek meg azok az alapvető ismeretei sem, amelyek hiánya folytán az életviteléhez szükséges további ismereteket sem képes megszerezni. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 247. §-a szabályozza a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott kötelezettségek megszegésének szabálysértését. (…) E rendelkezések egybevetéséből kitűnik, hogy az ismertetett szabálysértéstől a kiskorú veszélyeztetésének bűntette alapvetően különbözik. Ez utóbbi megvalósulásának ugyanis törvényi előfeltétele, hogy az említett súlyos kötelességmulasztás azzal a következménnyel járjon, hogy a gyermek szellemi fejlődését veszélyeztesse. Ezt a nyilván inkább kivételesen előforduló következményt esetleg szakértő bevonásával, a tárgyaláson felmerült egyéb bizonyítékok alapján lehet megállapítani. Ennek hiányában azonban a szülő mulasztása csupán az említett szabálysértést valósítja meg.”^[33]

Az érzelmi veszélyeztetés akkor állapítható meg a kötelességszegés kapcsán, ha a kötelességszegés következtében kialakult körülmények akadályozzák a kiskorút a testi adottságainak, erkölcsi normákhoz való helyes viszonyának, vagy értelmi képességeinek kibontakoztatásában.^[34] Megvalósulhat a gyakorlatban a kiskorú megfélemlítésével, megalázásával.

Tekintettel arra, hogy a kiskorú veszélyeztetése materiális deliktum az elkövető felelőssége a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődésének veszélyeztetéséért, mint eredményért csak akkor állapítható meg, ha az okozati összefüggésben áll az elkövetési magatartással, azaz a súlyos kötelességszegéssel.^[35]

Amennyiben tehát a cselekmény és a veszélyeztetés közötti ok-okozati összefüggés nem állapítható meg, a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentése indokolt, melyre jó példa a Legfelsőbb Bíróság BH 1992.623. számú eseti döntése.

A cselekmény a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi veszélyeztetésének bekövetkezésével befejezett. A cselekmény befejezetté válásához tehát nem szükséges a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődésének károsodása.

A cselekmény kísérlete elviekben elképzelhető.

A gyakorlatban aképpen valósulhat meg, hogy az elkövető kifejti az elkövetési magatartást, azonban a súlyos kötelességszegés ellenére a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi veszélyeztetése nem következik be.^[36]

A cselekmény különös bűncselekmény (delictum proprium), figyelemmel arra, hogy csak a törvényben meghatározott személyes kvalifikáltsággal rendelkező személy követheti el tettesként.

A kiskorú veszélyeztetése bűncselekménye első fordulatának alanya a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él.

A bűncselekmény alanyi körét, mint ahogy az korábban említésre került, még a korábbi Btk. hatálya alatt a 2005. évi XCI. törvény 4.§-a kibővítette az (5) bekezdéssel.

Erre a módosításra szükség volt, a Legfelsőbb Bíróság egy korábbi eseti döntése szerint ugyanis „a kiskorú veszélyeztetése bűntettének nem lehet az elkövetője, akinek a bíróság korábban ugyanilyen bűncselekmény miatt a szülői felügyeleti jogát megszüntette [Btk. 195. § (1) bek., Be. 215/A. § a) pont, Csjt. 71. § (2) bek., 88. § (1) és (4) bek.].”^[37]

Az elkövető szülői felügyeleti jogával kapcsolatos kérdésben hasonló álláspontra helyezkedett a Fővárosi Bíróság 1999. évi 55. számú eseti döntésében, mely szerint: „A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személynek nincs szülői felügyeleti joga, ezért nem követheti el a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét; ebből a szempontból nincs tartalmi különbség a szülői felügyeleti jog megszüntetése vagy szünetelése között [Btk. 195. § (1) bek., Csjt. 91. § (1) bek. a) pont].”^[38]

A törvénymódosításhoz fűzött indokolás szerint „a bírói gyakorlat egységes abban, hogy a tényállás első elkövetési alakzatának nem lehet az alanya az a személy, akinek szülői felügyeleti jogát határozattal megvonták. Ugyanakkor számtalan esetben előfordul, hogy a szülői felügyeleti jogától megfosztott személy továbbra is egy lakásban él a kiskorúval és folytatja a kiskorú fejlődésére károsan kiható magatartását. Erre figyelemmel a Javaslat egy értelmező rendelkezést iktat be, miszerint az (1) bekezdés alkalmazásában a kiskorú gondozására, nevelésére vagy felügyeletére köteles személynek kell tekinteni a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él.”^[39]

A Legfelsőbb Bíróság 2008. évi 177. számú eseti döntése értelmében „a nevelőszülő házastársát is terheli a nevelőszülőre bízott és velük közös háztartásban élő kiskorúak nevelésének, felügyeletének és gondozásának kötelezettsége. Az együtt élő házastársak, élettársak, nevelőszülők e kötelezettsége oszthatatlan [1978. évi IV. törvény 195. § (5) bek.].”^[40]

A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében továbbá megállapította, hogy „A diákotthonban foglalkoztatott gyógypedagógus és a pedagógus asszisztens megvalósítja a kiskorú veszélyeztetésének többrendbeli bűntettét, ha a nevelésükre bízott gyermekekkel szemben folyamatosan fizikai bántalmazásokat, megtorló jellegű fegyelmező intézkedéseket, továbbá megalázó jellegű intézkedéseket alkalmaznak.” ^[41]

Fontos még kiemelni, hogy a kötelezettségek mindegyik szülőt, nevelőt és gondozót önállóan terhelik, így a cselekmények miatt nem társtettesként, hanem önálló tettesként felelnek.^[42]

A bűncselekmény kizárólag szándékosan követhető el, megvalósulhat egyenes és eshetőleges szándékkal egyaránt. Az elkövető szándékának át kell fognia a kötelességszegés súlyosságát, továbbá azt, hogy a kötelességszegéssel a kiskorú testi, értelmi, vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti. Eshetőleges szándékkal követte el a kiskorú veszélyeztetése bűntettét az az elkövető, aki a felügyeletére bízott kiskorú gyermek jelenlétében kívánt egy őrbódéba, a lakat lefűrészelésével, behatolni és onnan a 2000.- Ft-ot meg nem haladó értékű szerszámokat eltulajdonítani. A vádlott a kiskorút nem bízta meg figyeléssel, azonban a lakat lefűrészelése, valamint a lopási céllal történt behatolás a szeme láttára történt. A vádlott a cselekményét befejezni nem tudta, mert mialatt odabent körülnézett, a helyszínre érkezett egy önkéntes rendőr, aki a cselekményét leleplezte.^[43]

A kiskorú veszélyeztetésének elkövetési magatartása folyamatos jellegű, ennek megfelelően a kötelességszegések száma sem halmazatot, sem a folytatólagos elkövetést nem alapozza meg.

Ugyanazon kiskorú sérelmére huzamosabb időn keresztül, rövid időközönként többször elkövetett kötelességszegő magatartás természetes egység, azonban az elkövetés gyakorisága, vagy akár a hosszú időn át tartó elkövetés, mint az elkövetés módja a büntetés kiszabás körében értékelhető körülmény lehet.^[44]

A kiskorú veszélyeztetése bűncselekményének rendbelisége a passzív alanyok számához igazodik, azaz annyi rendbeli a cselekmény ahány kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, érzelmi fejlődését veszélyeztette az elkövető a súlyos kötelességszegő magatartásával.^[45] (Lásd: BH 1981.174.)

Amennyiben az elkövető magatartása a kiskorú veszélyeztetésén túl más bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja, halmazat létesül.^[46] A kiskorú veszélyeztetésével halmazatban állnak a szándékosan, illetőleg gondatlanságból elkövetett élet és testi épség elleni bűncselekmények. E körben iránymutatásul szolgálhat a BH 1983.430., a BH. 2002.295. számú, a BH.2022.117. számú, valamint a BH.2021.127. számú eseti döntés.

Nem állnak azonban halmazatban a kiskorú veszélyeztetése bűntettének első alakzatával azok a bűncselekmények, melyek jogi tárgya azonos vagy hasonló azonban büntetési tételük súlyosabb. Ilyennek tekinthetők például a nemi erkölcs szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények minősített esetei amennyiben az elkövető a cselekményt a nevelése, felügyelete és gondozása alatt álló kiskorú személy sérelmére követi el, veszélyeztetve ezáltal a kiskorú erkölcsi fejlődését.^[47]

Nemi visszaélések esetén tehát, amennyiben a kvalifikált tettes magatartása szexuális cselekménynek [Btk. 459. § (1) bek. 27. pont] minősül, akkor – a passzív alany életkorától és az elkövetés módjától függően – jellemzően szexuális bűncselekmények minősített esetét kell megállapítani [Btk. 196. § (2) bek., 197. § (3)-(4) bek., 198. § (3) bek.]. Kiemelendő, hogy amennyiben a passzív alany a 14. életévét betöltötte, és vele a kvalifikált tettes a hatalmi helyzetével visszaélve – de kényszerítés nélkül – létesít nemi kapcsolatot, akkor a Btk. 198. § (4) bekezdése szerinti szexuális visszaélést kell megállapítani. Ez az enyhébben büntetendő alakzat azért speciális bűncselekmény a kiskorú veszélyeztetéséhez képest, mert nevesített kötelességszegést – azaz szexuális cselekményt – tartalmaz elkövetési magatartásként. A hatalmi, befolyási helyzet tipikus példái a 208. §-ban írt nevelési, felügyeleti, gondozási viszonyok, így e vonatkozásban a kiskorú veszélyeztetésének specialitásáról nem lehet beszélni. Ilyen esetben tehát a Btk. visszaható hatályú alkalmazása szükséges.^[48] (BH 1994.470., BH 1993.216.)

[1]     Komlósiné Sógor Ildikó: A kiskorú veszélyeztetés bűntettének fogalmi meghatározása – Magyar Jog, 2017. évi 7-8. szám, 481. o.

[2] A gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 3. cikkében rögzített generálklauzula: „1. A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő’ döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban. 2. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámjai és az érte törvényesen felelős más személyek jogait és kötelességeit, biztosítják a jólétéhez szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket.”

[3]     Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő’ és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, Nemzett Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 49. o.

[4]     Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése – https://iogero.hu/publikaciok. letöltve: 2018. IV. 27.

6 Herczog M.: Gyermekbántalmazás – Complex Kiadó, 2007 – idézte: Balogh Anna: A szülői feladatokból eredő kötelességek megszegése, súlyosságának megítélése – I/B. Büntetőjogi Szekció: 31. o.

[6]     BH 1981.51.

[7]     Dr. Morvái Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése – https://iogero.hu/publikaciok. letöltve: 2018. IV. 27., 2. o.

[8]      Komlósiné Sógor Ildikó: A kiskorú veszélyeztetés bűntettének fogalmi meghatározása, szabályozásának fejlődése – Magyar Jog 2017. 7-8. szám, 484.o.

[9]     BH 2009.2.

[10]  Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 51. o.

[11]    Komlósiné Sógor Ildikó: A kiskorú veszélyeztetés bűntettének fogalmi meghatározása, szabályozásának fejlődése – Magyar Jog 2017. 7-8. szám, 484.o

[12]  BH 2012.58.

[13]  BH 2004.1.

15 Komlósiné Sógor Ildikó: A kiskorú veszélyeztetés bűntettének fogalmi meghatározása, szabályozásának fejlődése – Magyar Jog 2017. 7-8. szám, 484.o

16 Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő’ és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzett Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 51. o.

[16] BH.2020.131.

[17]     A Btk. 195. §-ának (4) bekezdése szerint, amely 2005. szeptember 1-jén lépett hatályba, kiskorú veszélyeztetését követi el az is, aki a bírósági vagy hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követen is akadályozza.

[18]   EBH 2006.1491.

[19]   BH 1981.177.

[20]   BH 2012.58.

[21]   BH 1985.92.

[22]   Ignéczi Hajnalka klinikai szakpszichológus előadása a családon belüli erőszakról, 2015. október 2. – idézte: Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése – https://iogero.hu/publikaciok. letöltve: 2018. IV. 27., 4. o.

[23]   Ignéczi Hajnalka klinikai szakpszichológus előadása a családon belüli erőszakról, 2015. október 2. – idézte: Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése – https://iogero.hu/publikaciok, letöltve: 2018. IV. 27., 4. o.

[24]  Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzet’ Közszolgálat és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 51. o.

[25]  EBH 2009.2029.

[26]  Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzet’ Közszolgálat és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 51. o.

[27]  BH 2004.96.

[28]  Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő’ és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzet Közszolgálat és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 52. o.

[29]  BH 1985.459.

[30]  BH 2007.326.

[31]  BH 1986.400.

[32]  BH 2011.183.

[33]  22/2007. BK vélemény

[34]    Komlósiné Sógor Ildikó: A kiskorú veszélyeztetés bűntettének fogalmi meghatározása, szabályozásának fejlődése – Magyar Jog 2017. 7-8. szám, 485.o

[35]  Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő’ és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (fő’szerk. Polt Péter) Nemzet’ Közszolgálat és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 53. o.

[36]  Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzet’ Közszolgálat és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 53. o.

[37] BH 1994.172.

[38]  BH 1999.55.

[39]  A 2005. évi XCI. tv. 4.§-hoz fűzött indokolás, idézte: Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára – A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények, Kiskorú veszélyeztetése (195.§), 503. o. szerk. Berkes György, HVG-ORAC kiadó, Bp.

[40]  BH 2008.177.

[41]  BH 1997.469.

[42]  BH.1997.263.

[43]  BH 1987.73.

[44]     Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 53. o

[45]  uo.

[46]  A 2005. évi XCI. tv. 4.§-hoz fűzött indokolás, idézte: Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára – A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények, Kiskorú veszélyeztetése (195.§), szerk. Berkes György, HVG-ORAC kiadó, Bp.

[47]  Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzet’ Közszolgálat és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 53. o.

[48]   Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez – Hegedűs István/Juhász Zsuzsanna/ Karsai Krisztina/Katona Tibor/Mezőlaki Erik/Szomora Zsolt/Törő Sándor – A Btk. 208.§ (1) bekezdésében foglaltakhoz, 2018. Wolters Kluwer kiadó – https:/uj. jogtar.hu