Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Amennyiben a törvény meghatározott büntetési nem alkalmazását főszabályként kötelezően előírja, de annak mellőzését meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi, a büntetés csak akkor törvénysértő, ha a bíróság kifejezetten deklarálja, hogy azt más, a törvényben nem szereplő okból nem szabja ki. Ellenkező esetben a büntetés nem sért kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott anyagi jogi szabályt – a Kúria eseti döntése.
Releváns jogszabályhely: 2012. évi C. tv. 55. § (2) bekezdés; 2017. évi XC. tv. 649. § (1) bekezdés b) pont
Ami a tényállást illeti, járásbíróság bűnösnek mondta ki terheltet járművezetés bódult állapotban vétségében és kábítószer birtoklásának vétségében. Ezért a terheltet – halmazati büntetésül, mint különös és többszörös visszaesőt – 2 évi szabadságvesztésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A törvényszék a szabadságvesztés tartamát 1 év 6 hónapra enyhítette, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A döntés ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére törvénysértő büntetés kiszabása miatt, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpont alapján. Kiemelte, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét – más bűncselekmény mellett – járművezetés bódult állapotban bűncselekménye miatt állapította meg. E bűncselekmény miatt a Btk. 55. § (2) bekezdése szerint járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabása kötelező, az csak különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. Jelen esetben ilyen, különös méltánylást érdemlő körülmény nem merült fel, arra a bíróságok nem hivatkoztak, ennek ellenére járművezetéstől eltiltást nem szabtak ki a terhelttel szemben.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során súlyosító körülményekre hivatkozott, különös méltánylást érdemlő körülmény az elsőfokú ítéletből nem tűnik ki, ezért bizonyos, hogy a bíróság nem mérlegelés következményeként, különös méltánylást érdemlő ok alapján mellőzte a járművezetéstől eltiltás kiszabását. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság kifejezetten megjelölte, hogy az ügyben nem állapítható meg különös méltánylást érdemlő körülmény. Indítványozta ezért, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg és a terheltet járművezetéstől eltiltásra is ítélje.
A Kúria megállapításai
A Kúria rögzítette, hogy felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében kiszabott büntetés a Btk. más szabályának megszegése következtében törvénysértő. A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek és esik felülvizsgálat alá, ha az a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében. Mivel mérlegelést nem tűrő szabályt sért, ezért ebbe a körbe esik és felülvizsgálatot alapoz meg az is, ha a bíróság jogerős ítéletében az adott joghelyzetben kötelezően kiszabandó büntetést nem szab ki.
A Btk. 55. § (2) bekezdése szerint a járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el, azonban e törvényhely azt is lehetővé teszi, hogy különös méltánylást érdemlő esetben a bíróság a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazását mellőzze.
Az elsőfokú bíróság különös méltánylást érdemlő okot ítéletének indokolásában nem jelölt meg. A másodfokú bíróság pedig kifejezetten rögzítette, hogy ilyen körülmény nem áll fenn, a törvénysértést csupán a terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában beállott súlyosítási tilalom miatt nem tudta orvosolni. A Kúria hangsúlyozta, hogy a járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekménye esetén a járművezetéstől eltiltás nem kategorikusan, minden esetben kötelező, hanem a bírói mérlegelésnek teret enged annyiban, hogy különös méltánylást érdemlő okból az említett bűncselekmények elkövetése esetén is lehetővé teszi e büntetési nem kiszabásának mellőzését.
Nem megengedett a felülvizsgálat akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében a Btk. 55. § (2) bekezdésében írt bűncselekmény miatt indokolás nélkül, avagy az ügyészség által vitatott indokolással mellőzte a járművezetéstől eltiltást. Ugyanakkor megengedett a felülvizsgálat, ha a bíróság jogerős ítéletében a járművezetéstől eltiltás kiszabását nem különös méltánylást érdemlő okból, hanem más, a törvényben meg nem engedett és ezért téves jogi indokok alapján, illetve általa deklaráltan különös méltánylást érdemlő ok hiányában mellőzte. A különös méltánylást érdemlő eset fennállása nem lehet felülvizsgálat tárgya. Irányadó ez abban az esetben is, ha a bíróság a különös méltánylást érdemlő eset mibenlétét nem állapította meg, az pedig kívül esik a Kúria felülbírálati jogkörén, hogy ezt a kérdést a Kúria a felülvizsgálati eljárásban maga bírálja el. Ha a bíróság jogerős ítéletében nem hivatkozik kifejezetten más, a különös méltánylást érdemlő eset körén kívül eső okra, úgy a felülvizsgálatban kizárólag az vizsgálható, hogy a kiszabott büntetés mérlegelést nem tűrő szabályba ütközik-e.
Hangsúlyozta, hogy nincs jelentősége, hogy a másodfokú bíróság a súlyosítási tilalom okán nem tudta helyesbíteni az általa is tévesnek ítélt büntetéskiszabási rendelkezést (a járművezetéstől eltiltás mellőzését), ez a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulata szerinti indítvány (törvénysértő intézkedés) elbírálása kapcsán közömbös.
Jelen esetben a jogerős ítéletben kiszabott büntetés ilyen, mérlegelést nem tűrő szabályt nem sért, mert a járművezetéstől eltiltás mellőzését a Btk. 55. § (2) bekezdés második mondata lehetővé teszi. A különös méltánylást érdemlő ok mibenléte a felülvizsgálati eljárásban továbbra sem bírálható felül vagy – a bíróság arra vonatkozó indokolása hiányában – nem bírálható el pótlólag. Ezért kiszabására a rendkívüli jogorvoslatban kizárólag akkor kerülhet sor, ha a bíróság jogerős ítéletében kifejezetten deklarálja, hogy a járművezetéstől eltiltást nem különös méltánylást érdemlő okból mellőzte. Így a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Bfv.II.338/2022/6.) a Kúriai Döntések 2023/6. számában 149. szám alatt jelent meg.
