A lakóhely kérdésének megítélése polgári peres ügyekben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közhiteles személyi adat- és lakcímnyilvántartásban szereplő cím vélelmet keletkeztet, miszerint a polgár lakóhelye megegyezik a bejelentett lakcímével; ez a vélelem azonban megdönthető – a kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes az alperessel kötött házassága felbontását kérte, jelezve, hogy a járulékos kérdésekben megállapodtak és a bíróság előtt egyezséget kívánnak kötni. Az alperes lakóhelyeként a B. településen található címet, míg mindkettőjük tartózkodási helyeként a T. településen található címet jelölte meg. Házastársi közös lakásuk az alperes kizárólagos tulajdonát képező T.-i családi ház volt, amelyet az életközösségük megszakadását követően is egymástól elkülönülten, de közösen használnak, és azt a továbbiakban is megosztottan kívánják használni a jelenlegi használatnak megfelelően.

A járásbíróság eljárása

A Budaörsi Járásbíróság illetékességét az alperes B.-i lakóhelyére alapította, majd első fokon jogerőre emelkedett végzésében megállapította illetékessége hiányát és elrendelte az iratok Székesfehérvári Járásbírósághoz történő áttételét, hivatkozva, hogy a házassági perre illetékes lehet egyrészt az a bíróság, amelynek a területén az alperes lakik, másrészt az, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye volt. Kifejtette, hogy a lakóhely nem feltétlenül azonos a központi hatóság által nyilvántartott lakcímadattal, lakóhelynek az a hely minősül, ahol a felek a végleges letelepedés szándékával, életvitelszerűen élnek. A keresetlevél és a megállapodás alapján megállapítható, hogy a házastársak életvitelszerűen a T.-i ingatlanban élnek gyermekeikkel, ezért az alperes lakóhelye, egyben a házastársak utolsó közös lakóhelye a Székesfehérvári Járásbíróság illetékességi területén található.

A Székesfehérvári Járásbíróság ugyancsak megállapította illetékessége hiányát, és az ügyet felterjesztette a Kúriára az eljáró bíróság kijelölése végett. Álláspontja szerint a felperes választási jogával élve az eljáró bíróság illetékességét az alperes B.-i bejelentett lakóhelyére alapította, ezért a perre a Budaörsi Járásbíróság az illetékes.

A Kúria megállapításai

A Kúria a Székesfehérvári Járásbíróságot jelölte ki az eljárás lefolytatására. A felperes választhatott: az alperes lakóhelye mint általános illetékességi ok vagy a házastársak utolsó közös lakóhelye szerinti vagylagos illetékességi ok alapján illetékes járásbíróság előtt indítja meg a házassági bontópert. Tény, hogy a felperes az alperes lakóhelye szerint illetékes bíróságot választotta. A két járásbíróság álláspontja abban tért el egymástól, hogy az alperes lakóhelye a T.-i. vagy a B.-i ingatlanban található.

A bírói gyakorlat lakóhely alatt azt a helyet érti, ahol a fél az állandó ottmaradás szándékával letelepedik, ahol az otthonának tekintett lakásban életvitelszerűen lakik, azt a helyet (lakást) pedig, amelyet a lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül használ, tartózkodási helynek tekinti. A lakcím nyilvántartási törvény pontos fogalom-meghatározást ad mind a lakóhelyre, mind a tartózkodási helyre nézve A polgár lakóhelye annak a lakásnak vagy szállásnak (lakás) a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál. A polgár tartózkodási helye annak a lakásnak a címe, ahol a polgár – a lakóhely-változtatás szándéka nélkül – három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik. A polgár köteles lakóhelyének címét nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni, a tartózkodási hely címe pedig bejelenthető.

A Pp. indokolását megnézve azt látjuk, hogy indokolt volt a korábbi szabályozáshoz képest megszüntetni azt a követelményt, hogy a polgárnak életvitelszerűen a lakóhelyként bejelentett lakásban kell élnie. Az emberek egy része ugyanis valójában nem ott él, ahová a lakcímbejelentése szól, ezért az életvitelszerű ottlakás követelményének fenntartása közjogilag jogellenes állapotot eredményezne. Így a polgár szabadon megválaszthatja azt a helyet, amelyet az otthonának tekint, ahová kötődik, anélkül, hogy a folyamatos, illetve életvitelszerű ottlakás követelményét teljesítenie kellene. Ezért a lakóhely az a lakás, amelyet a polgár és az állam közötti kapcsolattartás érdekében ekként bejelentenek, nem fogalmi eleme viszont a lakóhelynek az életvitelszerű ottlakás. A Pp.-nek nincs olyan utaló szabálya, amely a polgári peres eljárásokban alkalmazni rendelné az lakcím nyilvántartási törvény fenti szabályait. A Pp. fél lakóhelyére alapított illetékességi szabályai azt hivatottak biztosítani, hogy a jogvitát az a bíróság bírálja el, amely a szükséges perbeli cselekményeket a leggyorsabban, legegyszerűbben el tudja végezni. Emellett figyelembe kell venni a jogkereső felek azon elismerhető érdekét, hogy a bíróság elé vitt ügyeiket lehetőleg lakóhelyükhöz közel bírálják el. Ennek a szabályozási célnak az az értelmezés felel meg, amely lakóhely alatt továbbra is azt a helyet tekinti, amelyet a fél az otthonának tart, ahol az állandó ottmaradás szándékával letelepedik, ahol életvitelszerűen él. Ez a hely többnyire megegyezik a fél bejelentett lakcímével, de nem szükségszerűen azonos azzal.

Mindezek alapján a közhiteles személyi adat- és lakcímnyilvántartásban szereplő cím vélelmet keletkeztet, miszerint a polgár lakóhelye megegyezik a bejelentett lakcímével; ez a vélelem azonban megdönthető. Bár a keresetlevélben mindkét fél lakóhelyeként egy-egy budaörsi ingatlan címe van feltüntetve, de a keresetlevélből és a megállapodásból egyértelműen kitűnik az is, hogy a házassági életközösség alatt a T.-i családi házban laktak gyermekeikkel, ez az ingatlan volt az utolsó közös lakásuk, az életközösség megszakadását követően egyikőjük sem költözött el az ingatlanból, azt jelenleg is megosztva, de mindketten használják, sőt a jövőben is a felperes lesz az, aki onnan el fog költözni. Mindezek alapján az állapítható meg, hogy az alperes a T.-i ingatlant tekinti az otthonának, ott él életvitelszerűen, következésképpen ez az ingatlan a lakóhelye.

Az ismertetett döntés (Kúria Pkk.III.24.878/2022/2.) a Kúriai Döntések 2022/12. számában 329. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2016. évi CXXX. törvény 25. § (1) bekezdés, 454. § (1) bekezdés, 1992. évi LXVI. törvény 5. § (2)-(3) bekezdés, 26. § (1) bekezdés.