Egyenlő bánásmód és joggal való visszaélés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A felmondás jogellenességére alapított munkaügyi perben a joggal való visszaélés mint jogalap csak akkor merülhet fel, ha a felmondás indokolása jogszerű, és az nem ütközik az egyenlő bánásmód követelményébe – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes az alperes alkalmazásában dolgozott, volt az alperesnél működő üzemi tanács tagja, majd elnökhelyettese, illetve munkavállalói küldöttként az alperes felügyelőbizottságának tagjaként is eljárt. Az alperes minden olyan juttatást megadott a felperes számára, amelyben más munkavállaló részesült. Ezentúl biztosította számára az érdekképviseleti tagságának ellátásához szükséges feltételeket. A felperest munkaviszonyának fennállása alatt érdekképviseleti tevékenysége folytán nem érte hátrány az alperesnél. A munkáltató együttműködött az érdekképviseleti szervekkel, minden jelentős tényről, körülményről tájékoztatta őket.

2020 áprilisában az alperesnél átszervezésre került sor, aminek koncepciója azt tartalmazta, hogy a két csoport összevonásra kerülne, míg a két csoportvezetői pozícióból az egyik, a felperesé megszűnne. Az alperes részletesen tájékoztatta az üzemi tanácsot a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetéről, így különösen az átszervezésről. Döntése előtt kikérte a tanács véleményét is, aki támogatását fejezte ki. Az alperes szintén részletesen tájékoztatta a szakszervezetet az átszervezés tényéről, egyben kérte a közvetlen felsőbb szakszervezet egyetértését a felperes mint választott szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának munkáltató általi felmondással történő megszüntetéséhez. A felsőbb szakszervezet megadta az egyetértését, és a felperes munkajogi védettségét megszüntette. Ezt követően az alperes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Indoklása szerint erre azért került sor, mert az átszervezés érintette a felperes vezetése alatt állt és összevonásra került csoportot is. Az újonnan létrejövő csoporton belül a két vezető területi üzemeltetési munkatárs munkakörből az egyik pozíció megszüntetésre került, a másik vezető területi üzemeltetési munkatárs munkakört ellátó személy pedig az összevont csoport vezetését látja el, ezért került sor a jogviszony megszüntetésére.

A felperes keresetében munkaviszonya jogellenes megszüntetésére figyelemmel jogviszonya helyreállítását kérte. Meglátása szerint az alperes intézkedése az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött, mivel jogviszonyát érdekképviseleti tevékenysége miatt szüntették meg.

Az első- és másodfokú eljárás

A törvényszék szerint a munkáltató az egyenlő bánásmód törvény (Ebktv.) rendelkezéseit nem sértette meg, az egyenlő bámásmód követelményét megtartotta. A munkáltató egyértelműen bizonyította, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére nem érdekképviseleti tevékenysége miatt került sor, hiányzott a jogsérelem és a felperes érdekképviseleti tevékenysége között az okozati összefüggés. Ugyancsak nem igazolta a felperes, hogy a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta a felmondáshoz fűződő jogát.

Az ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az egyenlő bánásmód sérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy a Ptk. szerint a felügyelő bizottsági tagsági jogviszony nem azonosítható az Ebktv.-ben védett tulajdonságként meghatározott érdekképviselethez való tartozással. A munkáltatónál végrehajtott átszervezés érintette a felperes munkakörét, a megszüntetendő munkaviszony vonatkozásában munkajogi szempontok vezették a munkáltatót. Az üzemi tanács támogatta a munkáltató átszervezési tervét, a felettes szakszervezeti szerv pedig hozzájárult a felperes jogviszonyának megszüntetéséhez. A felperes jogviszonya fennállása alatt sem szenvedett hátrányt képviseleti tagsága miatt.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes amellett érvelt, hogy „kifelé” jogszerűnek mutatkozó intézkedés mögött egyéb, a jog rendeltetésével össze nem férő okok rejlenek. Jelentősége lenne annak a körülménynek, hogy a vidéki területi központokban csak őt érintette az átszervezés, bár máshol is voltak átfedések az egyes csoportok tevékenysége között. Az egyenlő bánásmód sérelme körében a szakszervezeti tagságát emelte ki. Megítélése szerint az üzemi tanács úgy véleményezte az átszervezéssel kapcsolatos koncepciót, hogy nem volt tisztában azzal, hogy mindez létszámcsökkentést is maga után vonhat, a felettes szakszervezeti szerv pedig hozzájárulása megadás során pressziónak volt kitéve.

A Kúria megállapításai

A Kúria hangsúlyozta, hogy a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat, azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A Kúria szerint a jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved.

Az egyenlő bánásmód megsértése körében az alperesnek kellett bizonyítania, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, illetve azt nem volt köteles megtartani. A Kúria szerint a felperes a munkaviszonya megszüntetésekor érdekképviselethez tartozása miatt nem részesült kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy az alperesnél végrehajtott szervezeti átalakulás, és ezen belül a létszámleépítés során.

A Kúria is úgy ítélte meg, hogy a munkáltató igazolta, milyen szempontokat vettek figyelembe annak eldöntésekor, hogy melyik csoportvezető munkaviszonyát szüntetik meg. Tekintettel voltak az érintettek iskolai végzettségére, szakmai tapasztalataira, kompetenciáira. Az átszervezést az üzemi tanács is támogatta, és az alperesnél működő felsőbb szakszervezet is megadta a hozzájárulását a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetéséhez. A munkaviszony megszüntetése és a felperes érdekképviseleti tagsága közötti összefüggés hiányát támasztja alá az a körülmény is, hogy a felperes mint érdekképviseleti tag és tisztségviselő munkaviszonya fennállása alatt nem részesült kedvezőtlenebb bánásmódban, nem szenvedett hátrányt, az alperes vezetése partnerként kezelte az érdekképviseleteket, a lényeges döntéseknél kikérték a véleményüket, tájékoztatták őket a munkavállalókat érintő vezetői döntésekről.

A joggal való visszaélés azt jelenti, hogy a jogok gyakorlója túlterjeszkedik a részére megállapított döntési, érdekérvényesítési körön, bár úgy látszik, mintha a keretek között maradna. Visszaélésszerű joggyakorlás esetén formális jogsértés nem állapítható meg, azaz a jog gyakorlása nem ütközik tételesen meghatározott tilalomban, de az adott jog gyakorlása nem annak rendeltetése, célja érdekében történik, és ez a másik fél részéről hátránnyal jár. E körben a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, de ennek nem tett eleget, a rendelkezésre álló adatok alapján ilyen munkáltatói magatartás nem volt megállapítható.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.VIII.10.018/2022/4.) a Kúriai Döntések 2022/11. számában 303. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 7. § (1) bekezdés, 64. § (2) bekezdés.

---