A közhiteles nyilvántartások a bírói gyakorlatban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria a joggyakorlat-elemzés során megállapította, hogy célszerű lenne a “közhitelesség” fogalmát jogszabályi szinten egységesíteni.

1. A joggyakorlat-elemzés tárgya

A Kúria elnöke a Bszi. 29-30. §-aiban foglalt rendelkezések alapján indokoltnak látta megvizsgálni a közhiteles nyilvántartásokkal kapcsolatos joggyakorlatot, ezért a Kúria elnökhelyettesének és a Kúria Közigazgatási Kollégiuma kollégiumvezetőjének indítványára a polgári és közigazgatási ítélkezési tevékenység vizsgálata keretében 2021. évre „A közhiteles nyilvántartások közhitelessége” vizsgálati tárgykörben joggyakorlat-elemző csoportot állított fel.

A joggyakorlat-elemzés során a Kúria figyelembe vette, hogy a közhitelesség kérdése a leggyakrabban az ingatlan-nyilvántartási perekben jelent meg, azonban az ingatlan-nyilvántartási perek gyakorlatát a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja már vizsgálta (Összefoglaló vélemény 2016). Ezért – az indokolatlan túlsúly elkerülése érdekében – a témakör ítélkezését nem az előfordulási gyakoriság szerinti terjedelemben elemezték.

Egyes nyilvántartások közhitelességének kérdése a polgári- és a közigazgatási
ítélkezésben is megjelent, ezeket mindként irányból vizsgálta a joggyakorlat-elemző csoport (például cégnyilvántartás, civil szervezetek nyilvántartása). Esetenként adott nyilvántartás közhitelességét elméleti oldalról és gyakorlati megközelítésben is elemezték (például Országos Erdőállomány Adattár, személyiadat – és lakcímnyilvántartás). A Kúria az ítélkezési gyakorlatban előforduló közhiteles nyilvántartások szinte teljes körével foglalkozott.

2. A joggyakorlat-elemző csoport megállapításai

A közhitelesség polgári jogi szabályozásának célja a piacgazdasági forgalom biztonságának garantálása, a gazdasági élet információval való ellátása, csökkentve ezzel a piaci jogügyletek költségeit, kockázatát. E funkció ellátása érdekében az állam – a felek ügyletkötési szabadságának tiszteletben tartása mellett – vállalja bizonyos nyilvántartások vezetését, mint például az ingatlan-nyilvántartást, a cégnyilvántartást, a zálogjogi nyilvántartást stb. A nyilvántartás akkor tudja betölteni a célját, ha mindenki bízhat abban, hogy a bejegyzett adatok a valóságnak megfelelnek.

A közigazgatási hatósági nyilvántartások célja az állami feladatellátáshoz szükséges információk biztosítása. E nyilvántartások közhitelessége már nem feleltethető meg a magánjogi közhitelességi szempontokkal, itt ugyanis nem a közbizalmi jellegnek, hanem a közhatalom gyakorlásának van jelentősége. A fogalom lényegében a közigazgatási-hatósági nyilvántartások tanúsító erejét jelenti.
Annak ellenére, hogy mindkét jogterületen ugyanúgy „közhiteles” nyilvántartásról beszélünk, a fogalom tartalma nem egységes […]. – állapította meg a Kúria.

2.1. A nyilvántartásba bejegyzett adatok közhitelessége az ítélkezésben

A Kúria kiemelte, hogy a bírói gyakorlat értelmében a nyilvántartásba való bejegyzés, az abból történő törlés, a változás átvezetése harmadik személyekkel szemben azt követően hatályos, hogy a nyilvántartásba bejegyezték, onnan törölték, átvezették. Azaz nem az alapul szolgáló szerződés kelte, a meghatalmazás dátuma, a tisztségviselő megválasztásának napja, stb., hanem a nyilvántartásban való megjelenésnek, a közzétételnek van jelentősége.

A joggyakorlat-elemző csoport megállapította, hogy egységes az ítélkezési gyakorlat a tekintetben, hogy abban az eljárásban, amelyben a közhiteles nyilvántartás adatát felhasználják, az eljáró szerv (hatóság) tényállás tisztázási kötelezettsége nem terjed ki a bejegyzett adat helyességének hivatalbóli ellenőrzésére.

Egységes az is, hogy ha a jogszabály rendelkezése szerint a nyilvántartásnak csak bizonyos adatai közhitelesek, akkor a többi adathoz, például az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett személyek, a nyilvántartott ingatlanok adataira nem vonatkozik a tanúsító erő.

A joggyakorlat-elemzés megállapította, hogy a közhitelesség fogalmának általános törvényi feltétele, hogy a nyilvántartásban szereplő adatok, jogok, tények fennállását, változását, törlését az ellenkező bizonyításáig tanúsítja hitelesen. A nyilvántartás tartalma, adatai tehát megdönthetők. Egységes annak megítélése, hogy a nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.

A Kúria további problémaként állapította meg azt, hogy ha egy nyilvántartott adattal szemben a felhasználási cél szerinti eljárásban sikeres is volt az ellenbizonyítás, annak továbbhatása nincs, tehát maga a közhiteles nyilvántartás annak ellenére változatlan marad, hogy az adat valósága melletti vélelem megdőlt.

Ezenkívül az is előfordul, hogy ugyanazt az adatot közhiteles nyilvántartások különbözőképpen tartalmazzák. Ha jogszabály nem ad eligazítást, akkor kétséges, hogy melyik adatot kell hitelesnek tekinteni. Ha jogszabály rendezi is a kérdést, az anomália fennmarad, hiszen csak annyit tudhatunk, hogy melyik az irányadó, de az ellentétes, ez által valótlan adat továbbra is egy közhiteles nyilvántartás részét fogja képezni.

A joggyakorlat-elemző csoport felhívta a figyelmet, hogy egyetlen közhiteles nyilvántartás sem közhiteles teljeskörűen a gyakorlatban, hiszen rendszerint eseménykövetők, ezért mindig van bizonyos időbeli eltolódás.

A közhiteles nyilvántartásba való bejegyzést nem feltétlenül előzi meg ellenőrzés (automatikus döntéshozatal, automatikus bejegyzés), így előfordulhat, hogy az adat már a bejegyzés pillanatában sem valós.

Az érintett nem mindig értesül a bejegyzésről, törlésről, változásról, utóbb – már csak a határidők miatt is – problémás lehet az ellenbizonyítás.

A nem nyilvános közhiteles nyilvántartásoknál nehézséget okozhat a nyilvántartás adataiban bízó jóhiszemű jogszerzés, problémás lehet az ellenkező bizonyítása – állapította meg a Kúria.

A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint egyik ügyszakban sincs szükség jogegységi eljárás lefolytatására a joggyakorlat továbbfejlesztése, illetve az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, ugyanakkor a Kúria szerint megfontolandó lenne azonban a „közhiteles” szó, mint jogfogalom következetesen egységes használata, vagy esetleg megnevezésében és tartalmában is különbséget tenni a forgalom biztonságát célzó és az állami feladatellátás érdekében vezetett nyilvántartások, illetve azok bizonyító ereje között.

(kuria-birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2024. április 12.

A kóros elmeállapot

A Btk. nem általánosságban, hanem kifejezetten a konkrét bűncselekmény viszonyában rendelkezik a kóros elmeállapot beszámítási képességet érintő hatásáról. Erre tekintettel a tüneteknek a konkrét cselekménnyel összefüggő – a vádbeli vagy ítéleti tényállással összevetett – vizsgálata alapján tisztázható a felismerési képesség kérdése – a Kúria eseti döntése.

2024. április 10.

Szolgáltató közigazgatás – 1. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.