Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ami a tényállást illeti, a bíróság megindította az adós felszámolását, a hitelező a 40 napos bejelentési határidő utolsó napján 17.59 perckor adta postára a hitelezőiigény-bejelentést tartalmazó levelét, mellyel egyidejűleg a felszámoló részére okirattal igazolta, hogy a számlavezető pénzintézetének ugyanezen a napon 16.50 perckor a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére átutalási megbízást adott. A felszámoló a hitelező igényét a határidőn túl benyújtott igények között vette nyilvántartásba. A hitelező a döntés ellen kifogással élt, mellyel szemben a felszámoló azzal védekezett, hogy a határidőben…
Ami a tényállást illeti, a bíróság megindította az adós felszámolását, a hitelező a 40 napos bejelentési határidő utolsó napján 17.59 perckor adta postára a hitelezőiigény-bejelentést tartalmazó levelét, mellyel egyidejűleg a felszámoló részére okirattal igazolta, hogy a számlavezető pénzintézetének ugyanezen a napon 16.50 perckor a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére átutalási megbízást adott. A felszámoló a hitelező igényét a határidőn túl benyújtott igények között vette nyilvántartásba.
A hitelező a döntés ellen kifogással élt, mellyel szemben a felszámoló azzal védekezett, hogy a határidőben való nyilvántartásba vételhez nem elegendő a számlavezető pénzintézet részére a nyilvántartásba vételi díj tekintetében az átutalási megbízást kiadni, a díjat a 40 napos határidőn belül ténylegesen meg is kell fizetni a törvényszék Gazdasági Hivatalához.
Az első- és a másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság elutasította a kifogást, és maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyilvántartásba vételi díjnak a 40 napos határidőn belül be is kell érkeznie a Gazdasági Hivatalhoz, nem elég, ha a határidő utolsó napján intézkedik az átutalás érdekében a hitelező.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú döntést. Már korábbi kúriai döntésben is megállapításra került, hogy a hitelezőiigény-bejelentésnek és a nyilvántartásba vételi díj befizetésének is meg kell történnie 40 napon belül. Mivel a nyilvántartásba vételi díj nem beadvány, ajánlott küldeményként nem adható postára, ezért nem alkalmazható rá a polgári eljárásjog kimentő szabálya, mely szerint a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták. A befizetés 40 napon túl érkezett be, ezért nem jogszabálysértő, hogy a felszámoló a határidőn túl érkezett hitelezői igények közé vette nyilvántartásba a hitelező követelését.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A hitelező álláspontja szerint az ítélőtábla tévesen alkalmazta a Pp. szabályait, mivel a csődtörvény a nyilvántartásba vételi díj befizetése mint eljárásjogi aktus kapcsán nem tartalmaz speciális szabályokat, az a hitelezőiigény-bejelentéshez kapcsolódik, annak jogi sorsát osztja. Így a hitelezőiigény-bejelentés határideje eljárásjogi jellegű, a határidő számítása során a kimentési szabály is alkalmazható. Ha nem így lenne, a nyilvántartásba vételi díj befizetéséhez szigorúbb elvárást fűzne a gyakorlat, mint magához a hitelezőiigény-bejelentéshez. A kimentésnél a beadványokra vonatkozó rendelkezésnek (analógia útján) megfelel az az eljárásjogi cselekmény, és az így határidőben teljesítettnek minősül, ha a fél a teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést kifejtette, azaz még a határidő utolsó napján kiadott feladási igazolással rendelkezik a nyilvántartásba vételi díj átutalása vonatkozásában.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, a hitelezővé válás kettős feltételen alapul: a felszámolóhoz történő bejelentkezés és a nyilvántartásba vételi díj befizetése. Ebből kifolyólag a teljesítésére előírt határidő értelmezése csak egységesen történhet: vagy anyagi jogi határidőnek kell tekinteni, és akkor a hitelezői igény felszámolóhoz való érkezésének, valamint a nyilvántartásba vételi díj gazdasági hivatalhoz való beérkezésének is meg kell történnie a határidőn belül, vagy eljárásjogi határidőnek, és akkor elegendő az utolsó napon teljesíteni a feltételeket.
A hitelezőiigény-bejelentésre nyitva álló határidő jogi jellegét vizsgálva leszögezte, a felszámolási eljárásban az igényérvényesítés hitelezőiigény-bejelentéssel történik. A hitelezői igények bejelentésének határidejét a csődtörvény a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napban határozza meg. A felszámolónak a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de 180 napon belül bejelentett igényeket is nyilvántartásba kell vennie, ezeknek az igényeknek a kielégítésére azonban – az egyezségkötést kivéve – csak akkor kerülhet sor, ha a felszámolási eljárás alatt keletkezett, felszámolási költségnek minősülő, valamint a 40 napos határidőben bejelentett igények kielégítése után van rá vagyoni fedezet. A 180 napos határidő elmulasztása pedig jogvesztéssel jár. Mivel a hitelezőiigény-bejelentés a követelés, a hitelezőt megillető alanyi jog érvényesítését jelenti, az igénybejelentési határidő anyagi jogi határidőnek minősül. A felszámolási eljárás során a Pp. szabályait csak az eljárási kérdések vonatkozásában kell alkalmazni, így azok a hitelezőiigény-bejelentési határidő számítása során azok nem alkalmazhatóak. A határidő elmulasztásának következményei alól tehát a hitelezőt nem mentesíti az, hogy az igénybejelentését a határidő utolsó napján postára adta.
A Kúria hangsúlyozta, hogy mindezek alapján nemcsak a hitelezői igény bejelentésének, hanem a hozzá kapcsolódó nyilvántartásba vételi díj befizetésének is meg kell történnie a határidőn belül, azaz a díjnak meg kell érkeznie a gazdasági hivatal számlájára.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a pénzforgalmi szolgáltató meghatározza a munkanapon belül azt a kezdő és záró időpontot, amelyek között a fizetési megbízásokat átveszi, és ezen belül meghatározza azt a végső benyújtási határidőt, ameddig az átvett fizetési megbízások teljesítéséből rá háruló feladatokat a tárgynapon teljesíti. Ha a hitelező az utolsó napon, a végső benyújtási határidőt megelőzően benyújtja a fizetési megbízást, akkor a bank azt még a tárgynapon teljesíti. Ha erre a bank hibájából nem kerül sor, a felszámolási eljárásban ilyenkor is úgy kell tekinteni, hogy a hitelezővé válás egyik feltétele csak határidőn túl került teljesítésre. A hitelező azonban ilyen esetben a bankkal szemben kártérítési igénnyel léphet fel, ha ennek feltételei egyébként fennállnak.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Gfv. VII. 30.468/2018.) a Kúriai Döntések 2019/6. számában 177. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 1991. évi XLIX. törvény 46. § (5) és (7) bekezdés
