Rosszhiszemű engedményezés

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2019. június 14.
Címkék: , , , ,
Rovat: ,
Ami a tényállást illeti, a felek alvállalkozási szerződést kötöttek egymással, amely alapján a felperes 4 199 958 forint vállalkozói díjról bocsátott ki végszámlát. Ezt követően az egyik Kft. vezetője 2015. január közepén arról tájékoztatta az alperest, hogy ő a felperes alvállalkozója volt, és a felperes az alperessel szemben fennálló követelését rá fogja engedményezni. Az alperes ezt követően egy engedményezési szerződésmintát és a felperes által kiállított végszámla másolatát is megküldte neki. Az alperesnek bemutatott engedményezési szerződés tartalmazta, hogy a felperes az…

Ami a tényállást illeti, a felek alvállalkozási szerződést kötöttek egymással, amely alapján a felperes 4 199 958 forint vállalkozói díjról bocsátott ki végszámlát. Ezt követően az egyik Kft. vezetője 2015. január közepén arról tájékoztatta az alperest, hogy ő a felperes alvállalkozója volt, és a felperes az alperessel szemben fennálló követelését rá fogja engedményezni. Az alperes ezt követően egy engedményezési szerződésmintát és a felperes által kiállított végszámla másolatát is megküldte neki. Az alperesnek bemutatott engedményezési szerződés tartalmazta, hogy a felperes az alperessel szemben fennálló követeléséből 3 750 000 forintot engedményez egy Kft.-re, míg a fennmaradó részt az alperes bankszámlájára kell átutalni. A felperes ügyvezetője még 2015. január 28-án telefonon és e-mailben is közölte az alperes projektmenedzserével, hogy a felperes által kiállított végszámla illetéktelen kezekbe kerülhetett, és annak alapján az alperes csak a felperesnek fizethet, mert a követelést nem engedményezte. Ennek ellenére az alperes mégis az engedményezési szerződés szerint teljesített.

A felperes a fennmaradó összeg megfizetését követelte, mivel álláspontja szerint a követelést nem engedményezte, az engedményezési szerződést nem a törvényes képviselője írta alá, s így az létre sem jött. Az alperest rosszhiszeműségét is kiemelte, mivel a teljesítést megelőzően tájékoztatta őt az engedményezés hiányáról.

Az első-és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Kiemelte, hogy az engedményezés a követelés átruházása, amely a kötelezett jogállását csak annyiban érinti, hogy kinek köteles teljesíteni, amelyet az engedményezés vele szembeni hatályosulásának (közlésének) ténye, illetve időpontja dönt el. Az ügyben az engedményezésről az alperest nem az engedményező értesítette, az engedményezés tényét az engedményes engedményezési szerződéssel igazolta. Az engedményezési szerződés a Ptk.-nak megfelelően tartalmazta az engedményes megnevezését, székhelyét és számlaszámát, nem tartalmazta azonban az engedményes kezéhez történő teljesítésre vonatkozó teljesítési utasítást. Ebben az esetben teljesítési utasítást csak az engedményes adhat, és az eredeti jogosult részére már akkor sem lehet kötelmet megszüntető hatállyal teljesíteni, ha a kötelezett az engedményezést egyébként aggályosnak, érvénytelennek vagy meg nem történtnek tartja.

Az engedményezési szerződés érvénytelenségének vagy létre nem jöttének jogkövetkezményei csak az engedményező és az engedményes jogviszonyában alkalmazhatóak. A rosszhiszeműség kapcsán kifejtette, hogy az alperestől a gondos eljárás körében az volt elvárható, hogy a szerződésbeli adatokat ellenőrizze, amit meg is tett, és annak alapján eltérés nem merült fel. A felperes az engedményezés hiányáról nem az alperes döntésre jogosult gazdasági vezetőjét értesítette, de az alperes egyébként sem lett volna jogosult kétségbe vonni az okiraton szereplő aláírások valódiságát, és az engedményezési szerződés bemutatása után a felperesnek már nem teljesíthetett.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és elmarasztalta az alperest. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. alapján a követelések átruházására két lépcsőben kerülhet sor: a követelés átszállásához szükséges az engedményezésre vonatkozó kötelezettségvállalás és maga az engedményezés, amely a jogváltozást kiváltó kötelmi rendelkező ügylet. Úgy ítélte meg, hogy az ügyben sem a kötelező ügylet, sem a rendelkező ügylet nem jött létre.

Az engedményezési szerződést nem a felperes ügyvezetője írta alá, az írásban létre sem jött, és az alperes nem hivatkozott szóbeli engedményezési szerződés létrejöttére. Az alperes volt továbbá az, aki az engedményesként fellépő személynek megküldte a felek közötti vállalkozási szerződéssel és a vállalkozói díjról kiállított számlával kapcsolatos adatokat, valamint az általa használt szerződéstervezetet is. Ezzel szemben a felperes ügyvezetője az engedményezés hiányáról az alperes projektmenedzserét értesítette, aki erről még az átutalás előtt tájékoztatta az alperes gazdasági vezetőjét. Az engedményezési szerződés alaki szempontból is aggályos volt, mivel arról hiányzott a felperes adószámának utolsó két számjegye. Emiatt az aláírás valódiságát illetően legalább a kételynek fel kellett volna merülnie, és elvárható lett volna az, hogy az alperes a kifizetés engedélyezését megelőzően a felperessel egyeztessen. Mindezek alapján úgy ítélte meg a bíróság, hogy az alperes nem az adott helyzetben tőle elvárható módon járt el, és önhibájából teljesített egy olyan szerződés alapján, amelyet az engedményező cégszerű aláírásának hamisításával készítettek.

WKJK - preagenda-hirdetés

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes arra hivatkozott, hogy az adós nem köteles az engedményes és az engedményező közötti jogviszony vizsgálatára, erre lehetősége sincsen, és nem viselheti az ezzel járó kockázatot sem. Emiatt az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a közöttük fennálló jogviszonyban kell alkalmazni.

A Kúria megállapításai

A Kúria hangsúlyozta, hogy nincs akadálya, hogy az engedményezéskor már létező követelés esetén a kötelező és a rendelkező ügylet megkötése egyidejűleg, akár egy okiratba foglaltan történjen. Bármelyik létre nem jötte vagy érvénytelensége esetén azonban a kötelem jogosultjának személyében nem következik be változás, az engedményes nem lép az engedményező helyébe. Jelen ügyben az okirat szerint a felperes az engedményessel szemben fennálló tartozására tekintettel vállalta az alperessel kötött alvállalkozási szerződésből fakadó, az említett tartozással azonos összegű követelésének engedményezését. Tény volt ugyanakkor, hogy az okiratot nem a felperes ügyvezetője írta alá, és az engedményezési szerződés szóban vagy ráutaló magatartással való létrejöttét az alperes sem állította. A Ptk. által megkövetelt kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás hiányában pedig a szerződés nem jött létre.

A Kúria egyetértett azzal, hogy az alperestől kötelezettként nem volt elvárható az engedményezési szerződésen található névaláírás valódiságának vizsgálata, mint ahogy önmagában az engedményezőként megjelölt felperes adószámának hiányos feltüntetése sem kellett, hogy kételyt ébresszen benne a szerződés létrejöttét illetően. Ugyanakkor mégsem hivatkozhat arra, hogy a létre nem jött engedményezés jogkövetkezményeit a felperesnek az engedményesként fellépő személlyel szemben kell érvényesítenie, és a felperes felé fennálló fizetési kötelezettsége a teljesítéssel megszűnt. Ennek oka, hogy az adósnak az engedményes felé történt teljesítése nem tekinthető joghatályosnak, ha rosszhiszemű volt és tudnia kellett az engedményezés hiányáról. Mivel az alperes volt az, aki kötelezettként az engedményesként fellépő személlyel közölte az engedményezett követelés meghatározásához szükséges adatokat, a követelés alapjául szolgáló, a felperes által kiállított számlát, és az engedményezési szerződés tervezetét. Ráadásul a felperes előzetesen, az engedményezési szerződés benyújtása előtt tájékoztatta arról, hogy a követelést nem engedményezte, és az engedményes részére történő kifizetéshez nem járul hozzá. Mindezek alapján az alperesnek tudnia kellett az engedményezés hiányáról, ezért a kötelmet megszüntető hatállyal csak az eredeti jogosult, vagyis a felperes felé teljesíthetett. Így a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 22.454/2017.) a Kúriai Döntések 2019/5. számában 133. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 6:63. § (1) bekezdés 6:193. § (2) 2013. évi V. törvény 6:63. § (1) bekezdés

Kapcsolódó cikkek:


A betegek részletes és egyéniesített tájékoztatásának elmaradása kártérítési kötelezettséget alapoz meg
2019. június 7.

A betegek részletes és egyéniesített tájékoztatásának elmaradása kártérítési kötelezettséget alapoz meg

A betegnek a műtét előtt részletes és egyéniesített tájékoztatást kell kapnia a beavatkozás vagy elmaradásának lehetséges előnyeiről, kockázatairól, a műtét szövődményeiről, a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről és a beavatkozás folyamatáról, annak várható kimeneteléről. Ennek a követelménynek nem felel meg, ha a betegen évekkel korábban hasonló műtétet hajtottak végre, és a kezelőorvos csak utal az akkor adott tájékoztatásra és annak tartalmára – a Kúria eseti döntése.