Fiduciárius biztosítékok értelmezési vitával

Szerző: dr. Csőke Andrea
Dátum: 2019. június 20.
Címkék: , , , , , ,
Rovat:
Fiduciárius biztosítékok és egyéb „nyalánkságok” a csőd- és a felszámolási eljárásokban – avagy: a jogirodalomban egyelőre vita van arról, pontosan milyen fiduciárius biztosítékokra vonatkoznak a Cstv. rendelkezései.

A fiduciárius biztosítékok „számkivetettsége” 2016. július 1-jétől, a Ptk. 6:99. §-ának a módosításától részben megszűnt a polgári jogban, a Cstv. azonban csak 2017. július 1-jétől tartalmaz újra szabályokat arra vonatkozóan, hogyan kell kezelni ezeket a biztosítékokat a fizetésképtelenségi eljárásokban. Sajnos a szabályozás pontatlansága miatt a biztosíték értéke is bizonytalanná válhat, ezért lenne rendkívül nagy szükség arra, hogy minél előbb egységes értelmezés alakuljon ki e téren.

A fiduciárius biztosítékokkal „a hitelező az adós rovására több jogot szerez, mint amennyi a követelésének biztosításához valójában szükséges és jogilag indokolt; nevezetesen: megszerzi a legteljesebb jogi hatalmat biztosító tulajdonjogot vagy legalábbis – vételi joga alapján – egyoldalú nyilatkozattal megszerezheti azt.” [Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Wolters Kluwer Kft., 2013, 574. o.]

A Ptk. eredeti szövegében minden fiduciárius szerződés tiltott volt, a hatályos Ptk. 6:99. §-a azonban már csak fogyasztók vonatkozásában tiltja ennek kikötését. A „Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége” címet viselő szakasz a következőképpen rendelkezik: „Semmis az a kikötés, amelyben fogyasztó követelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására vállal kötelezettséget.” A Cstv. hatálya alá eső gazdálkodó szervezetek mint kötelezettek esetében – még ha egyéni vállalkozó egyéni cégéről is van szó – tehát nem terjed ki a Ptk. 6:99. §-ában írt fidúciatilalom.

A fiduciárius biztosítékokkal kapcsolatban a Cstv. 4/B. §-a az általános szabályokat rögzíti, a 12. § (3) bekezdése a csődeljárásra, a 38. § (5a)–(5b) bekezdések a felszámolási eljárásra vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket.

A probléma megértéséhez a Cstv. 4/A. §-ából kell kiindulni, mely arról rendelkezik, hogy a zálogjogosultak az ott meghatározott időponttól kezdve nem érvényesíthetik jogaikat a zálogkötelezettekkel szemben, követeléseik kielégítésére a csőd-, illetve a felszámolási eljárás keretében kerül sor. Ugyanígy – a 4/B. § visszautaló szabálya miatt – a fiduciárius biztosítékkal rendelkező hitelezők sem érvényesíthetik eme időpontoktól kezdődően a jogaikat az adóssal szemben (nem elégíthetik ki magukat a vagyontárgyból), csak hitelezői igényként jelenthetik be követelésüket. Cserébe azonban mind a csődeljárásban, mind pedig a felszámolási eljárásban a zálogjogosult hitelező pozíciójába kerülnek, annak valamennyi kedvezményével [Cstv. 12. § (3) bekezdés, 38. § (5a)–(5b) bekezdés].

A jogirodalomban azonban vita alakult ki arról, hogy pontosan milyen fiduciárius biztosítékokra vonatkoznak a Cstv. rendelkezései. A következő három fiduciárius hitelbiztosítékot a törvény bizonyosan elismeri: a biztosítéki célú tulajdonátruházás, a biztosítéki célú követelésátruházás és a biztosítéki célú vételi jog kikötése.

Mi van azonban a többiekkel? Hogyan kell eljárnia a hitelezőknek, a fizetésképtelenségi szakértőknek? A Cstv. nagykommentárban (Csőke Andrea: Nagykommentár a csődtörvényhez, Wolters Kluwer, 2019) az ott megfogalmazott jogi álláspont melletti érveken kívül megismerhető az ellentétes értelmezés is, és annak jogirodalmi forrása.

A Ptk. szabályai most kezdenek „élővé” válni és jogvitákat okozni. A Ptk. óriási anyagában megbúvó, a csőd- és felszámolási eljárások szempontjából rendkívül fontos rendelkezések – mint a kezességgel biztosított követelésekre vonatkozó szabályok, az új zálogjogi rendelkezések (például az alzálogjog esetén), illetve a tartozásátvállalás-tartozáselvállalás-teljesítéselvállalás kodifikált szabályai – teljesen másként működhetnek egy fizetésképtelenségi helyzetben, fizetésképtelenségi eljárás szigorú szabályai között, mint a rendes gazdálkodás során. A Cstv. nagykommentár ezeket a lehetséges találkozásokat is végigveszi, elemzi, hogy kinek mi a teendője előzetesen, illetve, ha már megindul az adós ellen az eljárás.

Kapcsolódó cikkek:


Az önkormányzatok működésének nyilvánossága
2019. november 20.

Az önkormányzatok működésének nyilvánossága

A közéletben való részvétel, illetve az azokkal kapcsolatos vélemény kialakítása és kinyilvánítása elképzelhetetlen lenne akkor, ha az érintett szervek eltitkolhatnák, vagy a saját belátásuk szerint tehetnék hozzáférhetővé a közérdekű adatokat.

Jogszabályfigyelő 2019 – 46. hét
2019. november 18.

Jogszabályfigyelő 2019 – 46. hét

Alábbi cikkünkben 2019/180–182. számú Magyar Közlönyök újdonságai és az elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.

Kié az utolsó szó, ha a Bizottság kezdi egy összefonódás vizsgálatát, de a tagállami versenyhatóság fejezi be?
2019. november 15.

Kié az utolsó szó, ha a Bizottság kezdi egy összefonódás vizsgálatát, de a tagállami versenyhatóság fejezi be?

A fúziók ellenőrzésére vonatkozó munkamegosztás az Európai Unió Bizottsága valamint a tagállami versenyhatóságok között első látásra világos hatásköri szabályokon nyugszik. A főszabály szerint a tagállami versenyhatóságok nem dönthetnek olyan fúzióról, amely a Bizottság hatáskörébe tartozik, és fordítva, a szubszidiaritás elvével összhangban a Bizottság sem dönthet olyan összefonódásokról, amely a tagállami versenyhatóságok hatáskörében van.