A tanulmányi szerződés bírói gyakorlata-I.rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria által vizsgált ügyekben a munkáltatók és a munkavállalók közel azonos mértékben nyújtottak be keresetet. Viszontkereset két ügyben fordult elő. Az egyik ügyben a munkavállaló azért kért sérelemdíjat, mert a tanulmányi szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható, hogy az túlzottan korlátozni fogja az életvitelét, a munkáltató azonban nem biztosított számára több kedvezményt.

Másik ügyben a jogviszony megszűnése után a munkavállaló keresete jutalék megfizetésére irányult, míg a munkáltató a kifizetett időarányos tandíjat követelte szerződésszegés címén.

Az ügyek jelentős részében a felek igényüket fizetési felszólítás útján érvényesítették. Az Mt. főszabály szerint a bírósághoz fordulást írja elő, de lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató a munkavállalóval szemben a munkaviszonyával összefüggő, és a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó igényét fizetési felszólítással is érvényesíthesse.

A fizetési felszólítás a munkáltató által alkalmazható eszköz összefoglaló elnevezése, amely alapvetően két esetre vonatkoztatható: a jogalap nélküli felvett munkabér visszafizetésére és a kártérítés megfizetésére. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint azonban más igény is érvényesíthető fizetési felszólítással, így például a tanulmányi szerződésből fakadó vita is rendezhető ezen módon.

A tanulmányi szerződés lényege, hogy a munkáltató támogatást biztosít a munkavállaló tanulmányaihoz, cserébe a munkavállaló kötelezettsége a szerződés szerinti tanulmányok folytatása és a képzettség megszerzése, valamint az, hogy a szerződésben meghatározott ideig, legfeljebb azonban a törvényben rögzített öt évig, a munkaviszonyát fenntartja.

A fentiek fényében a joggyakorlat szerint a tanulmányokkal töltött időszakot nem lehet beszámítani a munkáltatónál ledolgozandó évek számába, mivel a képzettség megszerzéséig a munkavállaló a tanulmányok folytatására köteles és csak a végzettség megszerzését követően indul a felek által kikötött időtartam, amely alatt a munkáltató a munkavállaló megszerzett tudását, szakértelmét a munkáltató érdekében hasznosítja.

Egy esetben határozott időtartamú munkaviszony került a joggyakorlat-elemző csoport elé, amelyben az volt a kérdés, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződést meghosszabbítja-e a felek által megkötött tanulmányi szerződés. A Kúria álláspontja szerint önmagában a tanulmányi szerződésben megállapított ledolgozandó idő nem hosszabbítja meg a határozott időtartamra létrejött munkaszerződést. Minderre tekintettel a joggyakorlat-elemző csoport egyetértett abban, hogy a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségek önmagukban a munkaszerződés módosítását nem eredményezhetik.

A tanulmányi szerződéssel folytatható tanulmányokat a bírósági gyakorlat szélesen értelmezi és az irányadó EBH2001.568. számú elvi határozat szerint a tanulmányi szerződés gyakorlatszerzésre, továbbá ún. betanításra is köthető.

Problémaként vetődött fel, hogy köthető-e a tanulmányi szerződés olyan képzés elvégzésére, amely nem ad magasabb képesítést a munkavállaló számára. A joggyakorlat-elemző csoport, több bírósági ítélettel szemben úgy foglalt állást, hogy ez nem kizárt, de a képzésnek mindenképpen új ismeretanyagot kell nyújtania a munkavállaló számára.

A tanulmányi szerződéssel összefüggésben felmerülhet, hogy köteles-e a munkáltató az új végzettségnek megfelelő munkakört felajánlani a munkavállalónak. A Kúria a BH2013.103. számú eseti döntésre hivatkozva, ezt nem tartotta a munkáltató kötelezettségének, következésképpen ebben a feleknek a tanulmányi szerződés megkötésekor kifejezetten meg kell állapodniuk.

A joggyakorlat-elemző csoport úgy foglalt állást, hogy a munkáltató a tanulmányok folytatására biztosított szabadidőt is csak megállapodás alapján köteles nyújtani. Amennyiben a felek nem állapodtak meg, úgy a munkavállaló kötelezettségszegésre hivatkozva nem támadhatja meg a szerződést. Az Mt. mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól címszó alatt rendezi a tanulmányokkal kapcsolatos szabadidőt, azonban ez nem a munkáltató kötelezettségéről szól. Az Mt. azt is kimondja, hogy csak az általános iskolai tanulmányok folytatása esetén jár távolléti díj a tanulmányi időre.

A Felek a tanulmányi szerződés megkötésekor érvényesen állapodhatnak meg abban is, hogy a munkáltatónál kötelezően eltöltendő időbe nem számít bele a betegszabadság, a táppénz, és a munkaviszony szünetelésének azon időtartama, amelyre a munkavállalót nem illeti meg szabadság, amelyet az Mfv.II.10.075/2014. számú eseti döntés alapján a Kúria fenntartott.

Munkajogi Konferencia

A tanulmányi szerződés kizártsága

Az Mt. szerint nem köthető munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására és olyan tanulmányok elvégzésére, amelyre a munkáltató kötelezte a munkavállalót.

A munkavállalók legtöbbször a második kizáró okra hivatkoztak, de többségében eredménytelenül. A bírósági gyakorlat szerint “az a körülmény, miszerint a tanfolyam elvégzése a munkáltató érdekeit is nagyban szolgálta nem értékelhető úgy, hogy a felek kölcsönös akarata nem a tanulmányi szerződés megkötésére, és az abban foglaltak teljesítésére irányult volna.”

A munkáltatónak lehetősége van a munkakört képzettséghez kötni, amennyiben a szükséges képzettséget jogszabály nem írja elő. Ebben az esetben, ha a képzettséggel a munkavállaló nem rendelkezik, de vállalja annak megszerzését, azt a munkavállaló döntéseként és nem a munkáltató kötelezéseként kell értelmezni.

A Kúria elé került egyik ügyben a munkáltató olyan kötelezettségeket hárított át a munkavállalóra, amely az Mt. alapján őt terhelte. A joggyakorlat-elemző csoport szerint ezért a megállapodást semmisnek kellett tekinteni.

A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint a munkaviszony létesítése előtti tárgyalások alapján a jogviszony létesítését követően tanulmányi útra köthető tanulmányi szerződés, ez nem ütközik az Mt. munkáltató általi kötelezésre vonatkozó rendelkezésébe.

A tanulmányi szerződés írásba foglalása

Az Mt. alapján a tanulmányi szerződés megkötése, módosítása és megszüntetése csak írásban érvényes, és az Mt. az alaki kötöttséggel, illetve annak megsértése jogkövetkezményével kapcsolatos rendelkezéseit is alkalmazni kell.

A Kúria fenntartotta az Mfv.II.10.438/2017/4. számú eseti döntésében foglaltakat, amely szerint a tanulmányi szerződés írásban való megkötése törvényi kötelezettségéből következően a munkáltatótól csak olyan mértékű támogatás követelhető, amelyet a tanulmányi szerződés tartalmaz. Szerződéses kikötés hiányában csupán tanúnyilatkoztatás alapján nem állapítható meg a munkáltató felelőssége.

A tanulmányi szerződés megszegése

Az Mt. előírja, hogy a munkavállaló mentesül a tanulmányi szerződésből fakadó kötelezettsége alól, ha a munkáltató lényeges kötelezettségszegést követ el.

A régi Mt. alapján kialakult bírói gyakorlat szerint ilyennek minősül, ha a szorgalmi időszakban a munkáltató nem biztosítja teljes körűen a kötelező iskolai foglalkozáson való részvételt és a szabadnapokat (BH2009.191.). Ezen döntés a megváltozott törvényi előírásokra figyelemmel csak abban az esetben lehet irányadó, ha a szerződésben erre kötelezettséget vállalt a munkáltató.

A Kúria elé került ügyben  a munkavállaló szakmérnöki képesítés megszerzése érdekében kötött tanulmányi szerződést, amelyért cserébe 36 hónap munkaviszonyt vállalt, ennek azonban nem tett eleget. A munkavállaló arra hivatkozott, hogy a munkáltató nem biztosította számára a szorgalmi időszakban a kötelező iskolai foglalkozáson való részvételt és a szabadnapokat, még a vizsganapokon is dolgoznia kellett. Hivatkozott arra is, hogy a munkáltató úgy nyilatkozott, hogy a tanulmányokhoz való hozzájárulását béren kívüli juttatásnak tekinti. A munkavállaló állításait nem tudta bizonyítani, ezért a bíróság a munkáltató javára ítélt.

Egy másik ügyben a bíróság a jogerős ítéletében kimondta, hogy ha a munkáltató a tanulmányi szerződésben a kötetlen munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére az oktatásokon és a vizsgákon való megjelenés idejére tanulmányi szabadság biztosítását vállalja, de a tanulmányi szabadság kiírását, annak kivételét nem dokumentálja, az oktatások és a vizsgák napjára kifizetett távolléti díj visszafizetését nem követelheti a munkavállalótól.

Egy teljesítménybéres ügyben a bíróság – a joggyakorlat-elemző csoport szerint helyesen – megállapította, hogy nem biztosított munkaidő-kedvezményt a munkáltató a munkavállalónak, mert a tanulmányok mellett a munkavállalónak plusz munkát kellett végeznie, hogy bére ne csökkenjen.

A munkáltatók által hivatkozott szerződésszegés esetében az egyik ügyben a munkavállaló nyelvi képzettség megszerzésére kötött tanulmányi szerződést. A szerződésben kikötötték a felek, hogy a munkavállaló köteles nyelvvizsga-bizonyítványát bemutatni, ugyanakkor nem határozták meg, hogy azt milyen nyelvből kell letennie és hogy komplex nyelvvizsgát, vagy csak írásbeli vagy szóbeli nyelvvizsgát kell tennie.

A munkavállaló a munkáltató felszólítására bemutatta a szerződés megkötését megelőzően megszerzett angol nyelvű nyelvvizsga-bizonyítványát, amelyet a munkáltató nem fogadott el a szerződés teljesítéseképpen. A bíróság is a munkáltatóval értett egyet és megállapította, hogy lényeges szerződésszegés az, ha a fél a tanulmányi szerződésben meghatározott képzettséget vagy végzettséget nem szerzi meg a szerződésben meghatározott időtartam alatt, erre tekintettel pedig a munkáltató visszakövetelheti az általa nyújtott támogatást.

A joggyakorlat-elemző csoport által vizsgált ügyben kérdésként vetődött fel, hogy a bíróságoknak miként kell figyelembe venniük a munkáltató nem vitás szerződésszegése mellett a munkavállaló nem megfelelő teljesítését, késedelmét. Ilyen esetben például „kármegosztás” alkalmazásának helye lehet-e? A joggyakorlat-elemző csoport egyhangú álláspontja szerint a lényeges munkáltatói kötelezettségszegés megállapítása a munkavállaló mentesülését eredményezi.

Egy másik vizsgált ügyben lényeges kérdés volt annak eldöntése, hogy a tanulmányok nem megfelelőeredménnyel történő folytatása (mint objektív körülmény) szerződésszegésként miként értékelendő. A régi Mt. még tartalmazott erre vonatkozó kitételt, amely az új Mt-be már nem került átemelésre. Ennek ellenére a joggyakorlat-elemző csoport szerint a munkáltató elállhat a szerződéstől vagy azt azonnali hatállyal felmondhatja, ha a munkavállaló tanulmányait nem megfelelő eredménnyel végzi. A Kúria szerint ebben az esetben mindkét álláspont helyes, tehát lehetséges a lényeges szerződésszegés megállapítása, illetve lehet elállási vagy felmondási indokról is dönteni.


Kapcsolódó cikkek

2021. október 26.

A közérdekű adatok megismerésének korlátai

A közérdekű adatok nyilvánossága korlátozható. A NAIH rövid összefoglalójából megismerhetik, hogy milyen jogszerű indokok szükségesek az információszabadság, mint alapjog korlátozásához.

2021. október 26.

Az alapjogi bíráskodás módszertani kérdései

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke és Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírója részvételével 2021. október 27. 10:00-től online beszélgetés hallgatható az emberi jogi/alapjogi bíráskodás módszertani kérdéseiről. A beszélgetés moderátora: Tóth J. Zoltán lesz.

2021. október 26.

A jogi előadók perképviseleti joga

A 2018. január 1. óta élő új előírásoknak köszönhetően a jogtanácsosokra jóval szigorúbb szabályok vonatkoznak, és különösen igaz ez a jogi előadókra. Az alábbiakban a szerző bemutatja, hogy utóbbiak milyen feltételek esetén képviselhetik a jogalanyt egy perben, milyen módon adható meghatalmazás egy jogi előadó számára.