A pénzforgalmi szabályozás alapvető szabályai – Pft.-nagykommentár – 2. rész


Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a pénzforgalom alapvető szabályairól és jogalkalmazási kérdéseiről átfogó képet nyújtó nagykommentár egyes részleteibe.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, a pénzforgalmi szabályozás alapvető szabályait bemutató nagykommentár szerzői – támaszkodva egyrészt a jogalkotásban való közreműködés tapasztalataira, másrészt a jogalkalmazási gyakorlatra – egy eddig fel nem dolgozott terület, a pénzforgalom alapvető szabályairól és jogalkalmazási kérdéseiről nyújtanak átfogó, részletes képet. A szerzők egyike, dr. Pellényi Katalin gyakorló bankjogász, másikuk, dr. Bokodi Melinda egyetemi oktatást végző jegybanki jogász, így munkájuk, szakmai tapasztalatuk lehetővé teszi, hogy a pénzforgalmi szabályozás alapvető előírásai mellett a gyakorlatot is bemutathassák e hiánypótló kötetben. Főként a pénzügyi szolgáltatások közül a pénzforgalmi szolgáltatás iránt érdeklődő jogászoknak, joghallgatóknak, így különösen pénzügyi joggal foglalkozó ügyvédeknek, kamarai jogtanácsosoknak, ügyészeknek, bíráknak, egyetemi oktatóknak, sokrétűsége okán gyakorlati és elméleti szakembereknek egyaránt ajánlott ez a kommentár.

Sorozatunk második részében a keretszerződés megkötéséről szóló 13. § magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Pellényi Katalin. A sorozat első része itt olvasható el.

A Pft. 13. §-ához

A keretszerződés megkötése

A Pft. 13. §-a rendelkezik a keretszerződés formai követelményéről, mely szerint a keretszerződést írásban kell megkötni. A Pft. e rendelkezése a Hpt. 279. §-ával összhangban határozza meg kógens jelleggel az írásbeliséget: „A pénzügyi intézmény – az egyszeri fizetési megbízás kivételével, valamint a 285. §-ban meghatározott eltéréssel – pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban köthet. Az írásban kötött szerződés egy hiteles példányát a pénzügyi intézmény köteles az ügyfél rendelkezésére bocsátani.”

Az írásbeliség fogalmát sem a Pft., sem a Hpt. nem határozza meg, e kérdésben a Ptk. szabályai az irányadók. A Ptk. 6:7. §-a tartalmazza az írásbeli jognyilatkozattal kapcsolatos előírásokat, melynek (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a szerződő felek papíralapú szerződéskötés helyett elektronikus és digitális megoldásokat alkalmazzanak. Ezt segíti elő a Hpt. 7. § (3) bekezdésébe beiktatott q) pont (a 2020. évi CX. törvény 90. §-a iktatta be), amely a pénzügyi intézmények által üzletszerűen végezhető, a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokon kívüli tevékenységek körét kibővíti a pénzügyi intézmény ügyfelei részére önálló digitális csatornák rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatással. Az írásbeliség kritériumai a Ptk. szerint a nem papíralapú megoldások esetében:

a) a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézhetősége,

b) a nyilatkozattevő személyének, és

c) a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosíthatósága.

A keretszerződés megkötését megelőzően a pénzforgalmi szolgáltató nem kezdheti meg pénzforgalmi szolgáltatás nyújtását az ügyfél részére, azaz a fizetési számla sem nyitható meg. A számlanyitás egy több szakaszból álló folyamat, melynek egyes lépései – különösen jogi személy ügyfelek esetében a számlanyitáshoz szükséges dokumentumok feldolgozása, ellenőrzése és az ügyfél-átvilágítás elvégzése – hosszabb időt vehetnek igénybe, ezért megfontolandó, hogy a keretszerződés megkötésére a folyamat mely szakaszában kerüljön sor, figyelemmel arra is, hogy a jogi személyek pénzforgalmi számlaszámukat az adó- és vámhatóság felé is kötelesek bejelenteni az Art. 114. §-ában meghatározott határidőben.


Kapcsolódó cikkek