Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A pénzmosás egyike napjaink legnagyobb jelentőséggel bíró, gazdasági működés körében megvalósuló bűncselekményi tényállásainak.
1. Bevezetés
A pénzmosás [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk. 399-400. §)] egyike napjaink legnagyobb jelentőséggel bíró, gazdasági működés körében megvalósuló bűncselekményi tényállásainak. E deliktumot már a korábbiakban is számos speciális vonás jellemezte büntetőjogi szempontból, amelyek alapján mind a „rendes”, mind az ún. járulékos (vagy bűnkapcsolati) bűncselekmények köréből „kilógott”. Előbbiek közül azáltal, hogy önmagában nem állhat, tehát fogalmilag feltételezi egy alapcselekmény létét, utóbbiak köréből pedig azért, mert az említett alapcselekménynek nem kell feltétlenül bűnösen elkövetettnek, vagy minden elemében bizonyítottnak lennie, illetve akár az is előfordulhat, hogy az alapcselekmény és a pénzmosás elkövetője ugyanaz a személy.
Kiemelt aktualitást ad ugyanakkor a pénzmosás témakörének, hogy – részben az Európai Unió 2018/1673. Irányelvének való megfelelés érdekében – a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény 53. §-a 2021. január 1-jei hatállyal teljes egészében újraszabályozta e bűncselekményt. Ebben a cikkben a pénzmosás jelenségének rövid felvázolását követően bemutatjuk az új tényállás(oka)t, illetve azon szempontokat, amelyekkel a joggyakorlat képviselőinek, továbbá a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzésével foglalkozó szakembereknek indokolt tisztában lenniük a helyes jogalkalmazás kialakítása, a pénzmosásgyanús esetek kiszűrése, így végső soron a pénzmosás visszaszorítása érdekében.
2. A pénzmosásról általában
A pénzmosás (angolszász elnevezéssel: money laundering) rendkívül összetett fogalom, amelynek megértése és kezelése kihívás elé állítja mind a jogalkotókat, mind a hatóságokat, valamint a pénzmosás-megelőzéssel kapcsolatos jogszabályok hatálya alá tartozó szolgáltatókat is. A pénzmosás általános fogalmát úgy lehet meghatározni, hogy az az illegális tevékenységből származó haszon eredetének leplezését jelenti. A pénzmosásban részt vevő személyek és intézmények különböző, sokszor célzottan bonyolult műveletek végrehajtásával azt kívánják elérni, hogy az egyébként törvénytelen úton megszerzett pénz a külvilág, elsősorban a hatóságok számára már legális jövedelemként jelenjen meg és felhasználható legyen további, akár legális, akár további illegális tevékenység céljából. A pénzmosás mint jelenség tehát feltételez legalább egy, de jellemzően több, rendszerint a szervezett bűnözés körébe tartozó cselekményt – pl. kábítószerrel, prostitúcióval, emberkereskedelemmel, illegális szerencsejátékkal, korrupcióval vagy az állami költségvetések megkárosításával járó bűncselekményeket – amely(ek)ből jelentős mennyiségű illegális jövedelem keletkezik. Minél több az illegális tevékenységből származó jövedelem, annál nagyobb az esélye annak, hogy az így megszerzett pénzmennyiség a hatóságok figyelmét is felkelti, akik hatáskörükből eredően ilyen esetekben megteszik a szükséges intézkedéseket az elkövetők felelősségre vonása és az illegális úton szerzett vagyonuktól való megfosztása érdekében. Emellett a bűncselekmények elkövetőiben előbb-utóbb felmerül az igény, hogy az így megszerzett pénzüket biztonságban tudják, továbbá felhasználhassák különböző, de már legális gazdasági tevékenységekre is. A hatóságok kijátszása, az illegális tevékenységből származó jövedelem leplezése, biztonságba helyezése és becsatornázása a legális gazdaságba azonban nem egyszerű feladat: nagyfokú szervezettséget, országhatárokon átívelő, bonyolult pénzügyi és jogi konstrukciókat igényel. Ezeket a konstrukciókat a bűnelkövetők nem saját maguk hozzák létre és valósítják meg, hanem olyan speciális szakértők bevonásával és/vagy felhasználásával (például bankárok, ügyvédek, könyvelők, pénzváltók, stb.), akik rendelkeznek azzal a szakismerettel és háttérrel, amelyek segítenek a bűnelkövetőknek megtalálni a pénz eredete leplezésének ideális módjait.
A pénzmosás mindemellett folyamatosan változó jelenség, amelyet az abban részt vevők tudatossága és találékonysága mellett a technika legújabb vívmányai is befolyásolnak, természetesen nem a törvény oldalán állók számára kedvező módon. Napjainkra a gazdasági- és életviszonyok – elsősorban a technikai fejlődés miatt – komplexszé váltak, a pénzmozgás útjában nem állnak többé technikai korlátok vagy országhatárok, a pénzügyi szektor szereplői is jellemzően nemzetközi szinten működnek, tevékenységük összetettsége, az általuk lebonyolított tranzakciók magas száma szintén nehezíti a hatóságok számára a felderítést. Éppen ezért, a pénzmosás elleni küzdelem az abban részt vevő szolgáltatók és hatóságok számára különösen nagy terhet ró. A pénzmosás elleni hatékony küzdelem kizárólag nemzetközi szinten, összehangolt jogalkotással és jogalkalmazással, a hatóságok magas szintű együttműködése révén valósulhat meg.
A pénzmosás természetesen egyben bűncselekmény is, azaz az országok – így hazánk is – a pénzmosást a lehető legszigorúbban, a büntetőjog eszközeivel is büntetik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pénzmosás büntetőjogi tényállása megegyezik annak köznapi fogalmával, amelyet röviden a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Pmt.) Preambuluma úgy határoz meg, hogy az a büntetendő cselekmények elkövetéséből származó pénznek vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dolognak a pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történő tisztára mosását. A Pmt. eme deklaráció ellenére ugyanakkor de jure a Btk. pénzmosás-fogalmát használja, hiszen a Pmt. 3. § 26. pontja rögzíti, hogy pénzmosásként e törvény alkalmazásában a Btk. 399-400. §-ában meghatározott elkövetési magatartások értékelhetőek.
3. A pénzmosás új törvényi tényállása
A pénzmosás bűncselekményét – ugyancsak sajátos módon – teljesen önálló, elkülönült fejezetben szabályozza a Btk. A XL. Fejezet már a korábbiakban is rendkívül összetett módon határozta meg a pénzmosás bűncselekmény körébe tartozó cselekményeket, amelyet jelentős módosítások érintettek 2021. január 1-jétől. A legfontosabb változásokat röviden a következő ábra szemlélteti.
| Pénzmosás 2020.12.31-ig | Pénzmosás 2021.01.01-től | |
| Alapesetek száma | három | négy |
| Elkövetési tárgy | dolog | vagyon |
| Eredmény | nincs | az 1. alapesetben van |
| Minősítő körülmények | ügyvéd is | ügyvéd nem |
| Elkészület büntetendősége | csak a közös elkövetésben való megállapodás | valamennyi előkészületi alakzat |
| Viszonya az orgazdasághoz | elkülönült tényállások | magában foglalja |
| Szabálysértési alakzat | nincs | van |
| Alternatív büntetés | nincs | van |
| Hatásköri szabály | elsőfokon törvényszék | elsőfokon járás-/kerületi bíróság vagy törvényszék |
A jelentős változások mellett természetesen számos azonosság is kimutatható. Így továbbra is büntetendő a gondatlan pénzmosás, amely kapcsán megtartotta a törvény a büntethetőséget megszüntető okot is. A korábbiakkal egyezően, nem sajátképi különös bűncselekményről van szó például a hivatalos személy általi elkövetés esetében is, stb.
Az egyes bűncselekményi változatokat, jelentős különbözőségükre figyelemmel érdemes egyenként elvégezni. Valamennyi alakzat közös ismérve ugyanakkor, hogy a pénzmosás jogi tárgya alapvetően az a közérdek, ami a szervezett bűnözés visszaszorításához, illetve ahhoz a társadalmi igényhez fűződik, hogy a bűncselekményből eredő vagyon ne maradjon az elkövetőnél.
Az első alapeset elkövetési tárgya a büntetendő cselekményből eredő vagyon. A büntetendő cselekmény kitétellel azt fejezi ki a törvény, hogy akár az alapcselekmény bűnösségének hiányában is megállapítható pénzmosás (pl. ha az alapcselekmény elkövetője kóros elmeállapotú), a vagyon pedig a régi tényállásban szereplő dolognál szélesebb kört ölel fel, így nemcsak fizikálisan létező tárgyakat, vagyonelemeket, hanem jogokat, követeléseket is magában foglalhat. E tényállási változat materiális bűncselekmény, a módosító törvény miniszteri Indokolása szerint ún. nyitott törvényi tényállás. Az elfedés és az elleplezés elkövetési magatartásai többet foglalnak magukban, mint a bűnös eredetű vagyon passzív megtartása vagy a rendeltetésszerű felhasználás. Ezen elkövetési magatartások alapján alakul ki az az eredmény, hogy a vagyon a külvilág számára is elszakad az eredeti jellemzőjétől, és olyan színben tűnik fel, mintha az inkriminált vagyon nem bűncselekményből származna. Az eredmény tehát abban a minőségben ragadható meg, hogy a vagyon eredete fedetté, leplezetté válik. A két elkövetési magatartás és a rájuk épülő eredmény kétféle tartalmat takar. Az elfedés azt fejezi ki, hogy a vagyon bűnös eredete a külvilág számára titkossá válik. Az elleplezés ehhez képest többletelemet tartalmaz, az ugyanis feltételez egy leplező jogcímet, azaz a vagyon bűncselekményből való származása eltűnik, és emellett a jogszerű eredet látszatát kelti. Az első alapeset az alanyi oldalon nem célzatos, így akár eshetőleges szándékkal is elkövethető.
A második alapeset tulajdonképpen az első sui generis előkészületi jellegű variációja. A részcselekmények lényegében olyan, a befejezettséget megelőző stádiumhoz kötődő, önállóan büntetendő cselekmények, amelyek célzatosan az első alapesetben foglalt kétféle eredményre irányulnak. Lényeges, a 2018/1673 Irányelv alapján körvonalazható szabályozó elv, hogy e részcselekmények büntetendőségét elsődlegesen az adja, hogy a bűnös vagyon elleplezésére irányuló célzat hatja át őket. Ezzel indokolható az, hogy a második alapeset is a kétszeres értékelés tilalmának sérelme nélkül valósulhat meg a saját bűncselekményből származó vagyonra is.
A harmadik alapeset a bűnpártoló jellegű pénzmosás. E körben a 2018/1673 Irányelv nyomán mindazon szándékos segítségnyújtást büntetni szükséges, amely a büntetőjogban értelmezhető jogi következmények alóli mentesülést szolgálja. A büntetendő cselekményből származó vagyonnal kapcsolatos büntető anyagi jogi következmény a vagyonelkobzás, illetve esetlegesen a vagyonelkobzás alá egyaránt eső vagyonnal kapcsolatos polgári jogi igény érvényesítése. Ezen anyagi jogi intézkedések közvetetten célozzák a bűnös eredetű vagyon végleges elvonását. A vagyonelkobzás, illetve a vagyonvisszaszerzés minden olyan jogkövetkezményt magában foglal, ami a bűncselekményből származó vagyonnal kapcsolatban büntetőjogilag értelmezhető, ezért a vagyonnal kapcsolatos jogi következmények elkerülése e két intézmény alkalmazásának elkerülésében nyilvánulhat meg.
A negyedik alapeset megalkotásával a jogalkotó a 140 évig önálló bűncselekményt képező orgazdaságot beolvasztotta a pénzmosásba, így az említett, klasszikus vagyon elleni bűncselekményt 2021-től nem része a tételes jognak, arra mint jogtörténeti kategóriára, avagy a pénzmosás ezen esetkörére utalva hivatkozhatunk csupán. Lényeges változás ugyanakkor, hogy az orgazdaságot a Btk. 2020. december 31-ig hatályban volt 379. §-a szerint csak taxatíve meghatározott, tíz bűncselekményből származó dologra (avagy vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árura vagy jövedéki adózás alól elvont termékre) lehetett elkövetni, ezzel szemben a pénzmosás új, orgazdaságszerű alakzatának alapcselekménye bármilyen büntetendő cselekmény lehet. Az elkövetési magatartások köre is kiterjedtebb lett, így a megszerzés, elrejtés és elidegenítésben való közreműködés mellett számos további cselekmény (pl. felhasználás, átalakítás, stb.) is megvalósítja a pénzmosás e változatát.
A pénzmosás valamennyi szándékos esetkör kapcsán alapesetként minősül, ha legfeljebb 50 millió forint értékű vagyonra követik el. Lényeges változás, hogy ilyen esetben nem 1-5 évig, hanem egyszerűen 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett a pénzmosás, így a szabadságvesztés generális minimuma, a három hónap az irányadó. A tényállással párhuzamosan módosította továbbá a jogalkotó a Btk. 33. § (4) bekezdését, így valamennyi olyan bűncselekmény kapcsán lehetővé vált az ún. alternatív büntetés/szankcionálás alkalmazása, amely büntetési tételének alsó határa kevesebb mint egy év. Így ez irányadó a pénzmosásra is, tehát 50 millió forint és az alatti elkövetési érték esetén a bíróság enyhítő körülmények hiányában is dönthet úgy, hogy szabadságvesztés helyett elzárást, közérdekű munkát, pénzbüntetést, stb. vagy – ha nem forog fenn együttalkalmazási tilalom – ezekből többet is kiszab. Ilyen esetekben – sőt, a 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, Btk. 399. § (6) bekezdése szerinti minősített eset miatt is – a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 20. § (1) bekezdés 20. pontjának módosítása nyomán, elsőfokon járás-, illetve kerületi bíróság jár el. Elsőfokú törvényszéki hatáskörbe csak a legsúlyosabb, 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett pénzmosás tartozik [Btk. 399. § (7) bekezdés].
Szintén kiemelést igényel, hogy a törvényhozó megalkotta a pénzmosás szabálysértési alakzatát is, ha a pénzmosást legfeljebb 50.000,- forint értékre követik el [Btk. 462. § (2) bekezdés g) pont].
A törvény ma már nemcsak a közös elkövetésben való megállapodást, mint az előkészület egyik nevesített esetét bünteti, hanem valamennyi előkészületi alakzatot, így például az elkövetéshez szükséges feltételek biztosítását, a felhívást, vállalkozást, stb. is.
A minősítő körülmények körét a jogalkotó szűkítette és egyszerűsítette: immár csak az 50 millió forint feletti értékre történő elkövetés, illetve az 5-50 millió forint közötti elkövetési érték akkor tartozik ide, ha a cselekményt üzletszerűen, illetve ha a Pmt.-ben meghatározott szolgáltatóként, annak tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként a szolgáltató tevékenységével összefüggésben, vagy hivatalos személyként valósítják meg. Az ügyvéd immár csak alap-, és nem minősített esetért vonható felelősségre.
A Btk. 400. § (1) bekezdése a gondatlan (tipikusan a hanyag) elkövetést továbbra is bünteti, az elkövetési tárgy azonban már ehelyütt is a vagyon. Itt is átalakult a minősítő körülmények köre, megmaradt ugyanakkor a büntethetőséget megszüntető ok, amely a gondatlan pénzmosást feljelentő személy privilégiuma.
A Btk. továbbra is – vétségként – büntetni rendeli a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettség elmulasztását is [Btk. 400. § (1) bekezdés]. A bejelentési kötelezettséget előíró norma nem más, mint a Pmt. 30. §-a. Azaz a Btk. más jogszabályra, a Pmt.-re hivatkozik (keretdiszpozíció), és így a büntetőjogi tényállást a Pmt. rendelkezései töltik meg tartalommal. A pénzmosás (és a terrorizmus finanszírozása) megelőzésével kapcsolatos speciális kötelezettségeket tartalmazó Pmt. hatálya szűkebb, mint a Btk.-é: csak azokra a tételesen felsorolt szolgáltatókra terjed ki a törvény hatálya, amelyek tevékenységi köre pénzmosás (terrorfinanszírozás) szempontjából a leginkább veszélyeztetettek. Ezek a szolgáltatók a Pmt. 2020. január 10. napjától hatályos 1. §-a alapján a Magyarországon székhellyel, fiókteleppel vagy telephellyel rendelkező hitelintézet; pénzügyi szolgáltató; foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató; önkéntes kölcsönös biztosítópénztár; nemzetközi postautalvány-felvételt és -kézbesítést végző; ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenységet végző; könyvvizsgálói tevékenységet végző; játékkaszinót, kártyatermet működtetőre vagy távszerencsejátéknak nem minősülő fogadást, távszerencsejátékot, online kaszinójátékot szervező, stb.
4. Az új szabályozás értékelése
Összegzésként megállapítható, hogy a pénzmosás 2021-ben hatályba lépett új szabályozásával a hazai jogalkotó korszerű és az európai uniós kívánalmaknak is várhatóan megfelelő módosítást végzett el. Az orgazdaságnak a pénzmosásba történő beépítésével a bűnügyi statisztikában várhatóan nőni fog a pénzmosási esetek száma, hiszen a korábbiakban az orgazdaság körébe sorolt cselekmények is automatikusan a pénzmosások adatait fogják gyarapítani. Mindezt számokkal is érzékeltetve: az ENyÜBS statisztikai adatbázis szerint 2019-ben országszerte 357 orgazdaság vált ismertté, míg pénzmosás 188. A következő évben, 2020-ban 422 orgazdaság és 308 pénzmosás jutott a hatóságok tudomására. Önmagában is jelentős növekedés figyelhető meg tehát a pénzmosás statisztikai számaiban (korábban évente még csupán 20-30 eset vált ismertté), ha pedig ehhez az orgazdaság adatai is hozzáadódnak 2021-től, könnyen évi 1000 körüli elkövetést lehet majd regisztrálni. E bűncselekmények jelentős része ugyanakkor a bagatellkriminalitás köréből kerül majd ki, hiszen akár egy 60-80 ezer forintra elkövetett, korábban egyszerű orgazdaságot képező cselekmény is pénzmosásnak fog számítani. Helyesen mérte fel e helyzetet a jogalkotó mind az alternatív szankcionálás, mind a járás-, és kerületi bírósági elsőfokú hatáskör lehetőségének megteremtésével, mivel így sok esetben elkerülhető a szabadságvesztés, továbbá nem válnak leterheltté a törvényszékek a megszaporodó pénzmosási ügyek folytán.
A nyitott törvényi tényállású első alapeset kapcsán az látszik kiemelhetőnek, hogy e tényállástani besorolásra figyelemmel e deliktumváltozat akár mulasztással is megvalósítható azon személy által, akinek speciális (például munkaviszonyból fakadó) kötelezettsége áll fenn az eredmény megakadályozása kapcsán. Ez a körülmény azonban ugyanúgy még gondosabb és körültekintőbb eljárásra kell hogy sarkallja a pénzmosás elleni szakembereket, mint az előkészületi stádium teljes körű büntetendővé tétele.
Végül szintén helyeselhető azon alapelvárás következetes keresztülvitele a tényálláson, amely szerint a bűnös eredetű vagyon nem maradhat az elkövetőnél, így azt a büntetőjog teljes eszköztárának latba vetésével kell minél szélesebb körben elvonni tőle.
