Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A pótmagánvádló hozzájárulása a jogi képviselője által bejelentett fellebbezéshez nem kíván meg formalizált nyilatkozatot. A jogi képviselő fellebbezése csak abban az esetben nem jogosulttól származó, ha a hozzájárulás nem vélelmezett, hanem tényleges hiánya állapítható meg – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a kerületi bíróság a kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása vétsége miatt a vádlottal szemben, pótmagánvádló által benyújtott vádindítvány alapján indult büntetőeljárást felfüggesztette. A törvényszék a kerületi bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. A törvényszék végzése ellen a pótmagánvádló jogi képviselője jelentett be fellebbezést, amit az ítélőtábla elutasított. Álláspontja szerint tévedett a törvényszék, amikor a határozatával szemben a jogi képviselő által bejelentett fellebbezés miatt az iratanyagot felterjesztette az ítélőtáblára, mivel a pótmagánvádló jogi képviselője által bejelentett fellebbezés jelen esetben arra nem jogosulttól származónak tekintendő.
Az ítélőtábla értelmezése szerint a Be. előírja, hogy a pótmagánvádlót és jogi képviselőjét önálló fellebbezési jog illeti meg, azonban utóbbit csak a pótmagánvádló hozzájárulásával, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jogi képviselő fellebbezéséből ki kell tűnnie, hogy azt a pótmagánvádló hozzájárulásával terjeszti elő (például az írásban bejelentett fellebbezés esetén csatolva a pótmagánvádló írásbeli hozzájárulását is). Úgy vélte a benyújtott fellebbezés szófordulatai alapján, hogy a jogi képviselő kizárólag a saját nevében nyújtotta be a fellebbezést. A fellebbezésnek ugyanis egyetlen kitétele sem utal a pótmagánvádló hozzájárulására, illetve a fellebbezés mellékleteként sem került ilyen tartalmú nyilatkozat csatolásra, ez utóbbi utólagos pótlására pedig törvényi felhatalmazás hiányában az ítélőtábla nem hívhatja fel sem a pótmagánvádlót, sem annak jogi képviselőjét.
A fellebbezés tartalma
A pótmagánvádló jogi képviselője szerint a pótmagánvádló hozzájárulásáról szóló törvényi rendelkezés a hozzájárulásnak a fellebbezés, jogi képviselő általi benyújtása időpontjában fennálló tényét követeli meg, formakényszer előírása nélkül, mely tény utólagos igazolása sem kizárt, ha a hozzájárulás létével összefüggésben kétség merül fel.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy a Be. a pótmagánvádas eljárásban a jogorvoslati jog gyakorlását az általános szabályokhoz képest eltérően határozza meg akkor, amikor a pótmagánvádlót és a jogi képviselőjét mint fellebbezésre jogosultakat ugyan külön-külön jelöli meg, de ez utóbbinál feltételül szabja a pótmagánvádló hozzájárulását. A korábbi, a pótmagánvádló jogi képviselőjének fellebbezési jogot nem biztosító szabályozása, a gyakorlatban jelentős számban vezetett a jogi képviselő által valójában megbízója nevében előterjesztett fellebbezés – mint nem jogosulttól származó fellebbezés – elutasításához, melyek közül több jogerős bírói határozatot később az Alkotmánybíróság semmisített meg. Ezért az új Be. 809. § (1) bekezdése a fellebbezési jogot a pótmagánvádló és jogi képviselője részére – eltérően a korábbi szabályozástól – önállóan biztosítja, utóbbi azonban azt csak a pótmagánvádló hozzájárulásával gyakorolhatja.
A Kúria megállapította, hogy a kerületi bírósághoz benyújtott ügyvédi meghatalmazásban a pótmagánvádló a jogi képviselőnek a kerületi bíróság előtt folyamatban lévő ügyben sértetti jogi képviseletre, a kerületi ügyészség és a főügyészség ügyeiben pedig pótmagánvád érdekében adott meghatalmazást képviseletre. A meghatalmazás külön rögzíti, hogy annak hatálya az eljárás jogerős befejezéséig tart és kiterjed a végrehajtásra, rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárásra is. Kiemelte, hogy a rendelkezésre álló ügyiratok, nevezetesen az ügyvédi meghatalmazás, a jogi képviselő beadványai, a pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló és a jogi képviselő által tett nyilatkozatok alapján kétség nem fér a pótmagánvádló és jogi képviselője a meghatalmazás időpontjától fennálló, azon egyirányba mutató, egyező szándékához, amellyel a pótmagánvádas eljárás lefolytatását kívánják. Az a körülmény pedig, hogy már a büntetőeljárás folytatását átmenetileg akadályozó, a büntetőeljárás felfüggesztéséről szóló elsőbírói rendelkezést is sérelmesnek tartották, legalábbis valószínűsíti, hogy a büntetőeljárás lezárásának következményével járó eljárást megszüntető határozat nem lehet elfogadható döntés sem a pótmagánvádló, sem az ilyen tartalmú döntés ellen hosszasan írásban érvelő jogi képviselő számára.
A Be. „pótmagánvádló hozzájárulásával” jogszabályi rendelkezése törvényi korlát, amely a pótmagánvádló jogi képviselője önállóan bejelenthető jogorvoslati jogának a pótmagánvádló személyéhez, akaratához kötöttségét jelenti. A hozzájárulás tehát azt jelenti, hogy a pótmagánvádló a jogi képviselője által, a bíróság döntésével szemben a jogorvoslatra nyitva álló határidőben előterjesztésre kerülő fellebbezésével egyetért, az szándéka szerinti. A hozzájárulásnak a fellebbezés jogi képviselő általi benyújtásakor kell fennállnia, ugyanakkor a hozzájárulás visszavonása nyilvánvalóan a fellebbezés elbírálásig lehetséges. A rendelkezés a hozzájárulás mikéntjét nem határozza meg. Nincs formai kötöttség. Ekként nem vonható következtetés a hozzájárulás, azaz az egyetértés hiányára önmagában azon az alapon, hogy a jogi képviselő által benyújtott fellebbezést a pótmagánvádló saját maga nem írta alá, vagy nem került csatolásra egy, a pótmagánvádló hozzájárulását tartalmazó külön nyilatkozat, feltéve, hogy a köztük lévő teljes egyetértés körében nem merül fel aggály. Következésképpen, miután a pótmagánvádló hozzájárulásának a fellebbezés benyújtása körében és idején kell fennállnia, ha a képviselettel vagy a hozzájárulással összefüggésben bármilyen kétely merül fel, ha nem nyilvánvaló a pótmagánvádlói akarat, azt vizsgálni kell. A hozzájárulás léte vagy nem léte ténykérdés, ami kétség esetén tisztázást igényel. Akár a pótmagánvádló írásbeli nyilatkozatának beszerzése útján is, amellyel a fellebbezés benyújtásakor fennállt hozzájárulása igazolható.
Mindez a határidőben a pótmagánvádló jogi képviselője által előterjesztett fellebbezés érvényességét érintő kérdés, amelynek formakényszer híján, utólagos, akár felterjesztés előtti, akár felterjesztést követő tisztázását a törvény nem tiltja. Az ügyiratok között a pótmagánvádló és jogi képviselője perjogi cselekvéseinek egységében kételyt ébresztő adat nincs, ellenkezőleg, a pótmagánvádlónak az eljárás továbbvitelére irányuló és a jogi képviselőnek e pótmagánvádlói akaratot tükröző, egyező magatartása érhető tetten. A pótmagánvádló és jogi képviselője eddigi perbeli cselekvései, azok tartalma kétségtelen a kezdetektől és még jelenleg is egyező, változatlan szándékot jeleznek.
Az ítélőtábla végzése és annak indokai nem egyeztethető össze azzal a jogalkotói szándékkal, amely a hatályos rendelkezés megalkotásakor a korábbi szabályozási problémák felszámolására és az alkotmányos követelményeknek való megfelelésre törekedve, az addigi szabályozás kereteit kívánta tágítani. Az ítélőtábla döntése és a pótmagánvádlói hozzájárulás kereteinek az indokolása szerinti értelmezése valójában az új szabályozás ellenében ható, szűkítő értelmezés. Az ítélőtábla a kifejezett hozzájárulás hiányában a jogi képviselő fellebbezését mint nem jogosulttól származót utasította el. Ez az álláspont azonban téves, mert azt vélelmezi, hogy a kifejezett hozzájárulás nélkül a pótmagánvádló nem engedélyezte a jogi képviselő számára a jogorvoslat bejelentését. Ezzel szemben a pótmagánvádló jogi képviselőjének fellebbezése abban az esetben nem jogosulttól származó, ha a hozzájárulás nem vélelmezett, hanem tényleges hiánya állapítható meg, azaz a fellebbezés kifejezetten a pótmagánvádló akarata ellenére került előterjesztésre. Jelen ügyben azonban nem ez történt. Így az ítélőtábla fellebbezést elutasító végzése törvénysértő, ezért azt a Kúria hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát a fellebbezés érdemi elbírálására utasította.
Az ismertetett döntés (Kúria Bpkf. II. 520/2021.) a Kúriai Döntések 2021/12. számában 332. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2017. évi XC. törvény 809. § (1) bekezdés.
