A Ptk. az elmúlt év tükrében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Visegrád adott ismét otthont a Wolters Kluwer által rendezett II. Jogi Konferenciának, ahol két napon keresztül az új Polgári Perrendtartás tervezetével és a két éve hatályba lépett Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseivel, valamint a napirenden lévő módosításaival foglalkoztak a résztvevők. Beszámolónk második részében a „A Ptk. az elmúlt év tükrében” címet viselő kerekasztal-beszélgetésről olvashat összefoglalót.

Előző cikkünkben Wopera Zsuzsa miniszteri biztos nyitó előadásáról közöltünk részletes beszámolót.

Az első nap délutánjának programjai között szerepelt az a plenáris kerekasztal-beszélgetés, mely „A Ptk. az elmúlt év tükrében” címet kapta. Levezető elnöke Gárdos Péter ügyvéd volt, résztvevői pedig a gazdasági élet prominens képviselői: Landgraf Eriket, az FHB Jelzálogbank Nyrt. ügyvezető igazgatóját, Hanák András ügyvédet, Kara Pált, a MOL csoport jogi igazgatóját és Tisza-Papp Ákos osztályvezető jogtanácsost az OTP Banktól.

A kerekasztal-beszélgetésen a jogi személyre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos problémákról folyt a disputa. A társasági jognak a Polgári Törvénykönyvbe illesztése ugyanis a Ptk. hatályba lépése után két évvel még mindig megosztja a jogászközvéleményt.

Milyen kérdések is merülnek fel a Ptk. Harmadik Könyvével kapcsolatban?

Korábban a Gt. alapvetően kógens szabályozásra épült, és éppen az okozza most a nehézséget, hogy a Ptk. fő szabály szerint diszpozitív szemléletű, bár a Gt. beillesztésével a fő szabály szerinti diszpozitivitás nem mindenhol érvényesül. Az eredeti cél is az volt, hogy ne a Ptk. egészére, hanem alapvetően a szerződési jogra legyen jellemző.

A társasági formakényszer visszatérését ma is sokan indokoltnak tartják, ugyanakkor Vékás Lajos szerint a társasági anyagi jog jó helyen van a Polgári Törvénykönyvben, elsősorban a tartalmi összefüggések miatt. A társasági anyagi jog ugyanis kapcsolódik a polgári jog egyéb részeihez, mindenekelőtt a dologi joghoz, a kötelmi joghoz, és szoros kapcsolata van a családjoggal, valamint az öröklési joggal is. A társasági anyagi jog integrációjának előnyei között említhető:

• A normák ismétlése így elkerülhetővé vált.
• A Ptk. normái az integrációval evidensekké váltak, ugyanis korábban a Gt.-ben arra kényszerült a jogalkotó, hogy utaló szabályokat iktasson be. 
• A régi Ptk.-ban a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok nem voltak kielégítőek, a jogi személyek szabályozása egyedi és esetleges volt, ezért egységesen, minden jogi személyre vonat­kozó általános szabályrendszerre lett szükség, mely igényt az új Ptk. kielégítette.
• A jogi személyiség kritériumai is tisztázatlanok voltak a régi Ptk.-ban, az új kódex ezen is változtatott.
• Nem lehetett tudni a régi szabályozásnál, hogy a jogalkotó egyes szervezeteket miért minősít jogi személynek.
• Sok volt az átfedés és a bizonytalanság.

Az új Ptk.-ban most benne van pontosan, hogy mit kell érteni a jogi személy jogképessége alatt, és a törvény megfogalmazza a jogi személy általános kritériumait is. Előírja a típuskényszert, és törvényi szintű jogforrásra utal ennek kapcsán. Általános jelleggel kimondja továbbá a jogi személy elkülönült, önálló helytállási kötelezettségét.

A Gt. nem általában a jogi személyek, hanem csak a gazdasági társaságok esetében szólt a típuskényszerről, és nem helytállási kötelezettségről, hanem felelősségről beszélt.

Az új Ptk. bár számos problémát megoldott, a kerekasztal-beszélgetésen részt vevők szerint viszont nehéz volt az átállás. Az egyik résztvevő viccesen jegyezte meg, hogy „a kollégákkal kezdetben beosztották, hogy az új kódex rendelkezéseit tekintve ki miből készül fel”.

Az egyik bankot képviselő jogász szerint nehézséget jelentett, hogy saját bizonylataikat módosítaniuk kellett. A résztvevők között ugyanakkor volt olyan is, aki kijelentette, hogy nekik nem okozott gondot az átállás, és olyan nagy törést sem jelentett, hogy megváltozott a törvény. Szerinte nem vitatni kell az új Ptk.-t, hanem elfogadni és alkalmazni, és ha a mindennapokban felmerülő kérdésekre választ adni nem lehet, akkor ezeknél a részeknél esetleg felmerülhet a jogszabály módosításának az igénye, de nem feltétlenül. Szerinte jó a Ptk. Harmadik Könyve, bár nem mindenhol tökéletes, de ezt majd a jogalkalmazás hétköznapjaiban jogértelmezéssel megoldják. El kell fogadni, hogy van egy hatályos magánjogi kódexünk, amit alkalmaznunk kell. Ami a törvényben benne van, az értelmezhető, a felmerült kérdések pedig megoldhatók.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői kitértek a kógens vagy diszpozitív szabályozás kérdéseire is. Többségük egyetértett abban, hogy kiderül a törvényből, hol kell a rendelkezéseket kötelezően alkalmazni, és hol lehet eltérni ezektől. Persze volt olyan is a beszélgetőpartnerek között, aki bevallotta, hogy ő nem tud eligazodni a kódexen, számára nem egyértelmű, hol vannak a kógens, és hol a diszpozitív szabályok, és neki jobban „bejött a Gt.”.

Mindezeken túlmenően a vita leginkább akörül a kérdés körül zajlott, hogy szükség van-e most a Ptk. módosítására, vagy sem. Az utóbbi álláspontot képviselők szerint nem kellene módosítani, hanem inkább az áprilisi tervezet helyett meg kellene próbálni a hatályos joganyagot alkalmazni.

Volt, aki aggodalmát fejezte ki a módosító javaslatban foglaltak miatt, mivel ha azt elfogadja a Parlament, akkor a részvénytársaságok nehéz helyzetbe kerülnek.

Arra is kitértek a meghívottak, hogy hazánkban leginkább az a gond, miszerint sokan a kiskapukat keresik, és megemlítették azokat az országokat, ahol ez nem így van. („Vannak országok, ahol nem abból indulnak ki, hogy hol vannak a kiskapuk. Ez nagyon fontos egy jogszabály helyes értelmezésekor.”)

A beszélgetőpartnerek egy része azt is megemlítette, hogy a bankok esetében nehézséget jelent, miszerint az új Ptk. hatályba lépése után át kellett világítaniuk az alapszabályaikat, és többször módosítani is kellett azokat. Persze „a diszpozitív szabályok esetében ez nem gond”, ott nem volt fontos a módosítás, de a bankoknak általában „nem jött be” az új Ptk.

Érdekes beszélgetést hallhattunk a felvetett problémákról, még akkor is, ha nem minden kérdésre kaptunk választ. A szünetben a programon résztvevők egy részével megegyeztünk abban, hogy az új Ptk. feladata, ha jól értjük, akkor elsősorban az, hogy mintát adjon, és abból indul ki, hogy a jogalkalmazók többsége kreatív jogértelmező, és nem pusztán jogtechnikus, akinek minden területet felölelő kógens szabályozásra van szüksége. A modellszerű jogalkotás volt a kodifikátor célja, mert ez felel meg az esetek nagy hányadában a felek akaratának.

---