A sérelemdíj nem lehet olyan alacsony összegű, amely nem alkalmas a sérelem kompenzálására


A sérelemdíjban marasztalás lehetőségét biztosító törvényi rendelkezések céljának az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésére, amely nem alkalmas a sérelem kompenzálására, sem pedig a jogsértéstől visszatartó preventív hatás kifejtésére – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes konyhai kisegítő munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, és egy munkahelyi baleset hatására (a kiáramló gőz és a forró víz a valószínűsíthetően túltöltött főzőüstből kitört és a felperesre ömlött) a felperes jobb lábszárán, combján, vállán, mellén és karján égési sérülést szenvedett. A sérülés következtében az alsó végtagokon másodlagosan, heggel és bőrelszíneződés visszamaradásával gyógyult bőrterületek maradtak vissza, melyek területén érzészavar alakult ki, valamint időszakosan idegi fájdalom is jelentkezett. A többi területen szabad szemmel alig észrevehető, de esztétikai károsodásként értékelhető elváltozás maradt vissza. Az elszenvedett sérülésekkel okozati összefüggésben a felperesnél poszttraumás stresszzavar alakult ki szorongással, elsősorban a szorongásos-depressziós tünetek és forróság-fóbia domináltak. Az alperes a foglalkozás körében végzett munka közben történő baleset üzemi jellegét elismerte és felhívta a felperest a kárigényének bejelentésére.

A felperes sérelemdíj címén 5 millió forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel az üzemi baleset következtében testfelülete jelentős részén égési sérüléseket szenvedett, sebei begyógyultak, azonban azok nyomai tartósan megmaradtak, külső megjelenését elcsúfítva akadályozzák a korábbi megszokott életvitele folytatásában. Ennek hatására pszichiátriai szakkezelésre, gyógyszeres kezelésre is szorul. Egész életében kénytelen lesz elviselni a baleset hátrányos következményét, személyisége szabad kibontakozásában és a párválasztási szabadságában is akadályt jelent. Az alperes szerint a munkavégzéshez a szükséges védőeszközöket biztosították a felperesnek, illetve munkatársainak, őket munkavédelmi oktatásban részesítették, a munka végzéséhez szükséges tapasztalattal rendelkeztek. Úgy vélte, a munkáltató mindent megtett a baleset megelőzése érdekében, azt kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta.

Az első- és másodfokú eljárás

A törvényszék a munkahelyi baleset vonatkozásában megállapította az alperes teljes kártérítési felelősségét, viszont túlzottnak tartotta a felperes sérelemdíj iránti igényét. Annak megállapítása során figyelemmel volt a felperes maradandó sérülésekeire és ennek hatásaira, az életmódja negatív változására, így 4 millió forint összegben találta megalapozottnak annak összegét. Az ítélőtábla a sérelemdíjra vonatkozó rendelkezést helybenhagyta, nem találta megalapozottnak az alperesnek a sérelemdíj jelentős mértékű leszállítására vonatkozó igényét. Indokolatlanná tette a csökkentést az a körülmény is, hogy a felperest a balesetben semmilyen közrehatás nem terhelte, továbbá szem előtt tartotta a sérelemdíj reparatív funkcióját is. Figyelemmel volt ezentúl a sérelemdíj magánjogi büntető szerepére is.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes a sérelemdíj címén megállapított marasztalás összegét 500 000 forintra történő leszállítását kérte. Kiemelte, hogy a felperes testén már a balesetet megelőzően is a pikkelysömör megbetegedése miatt hegesedések voltak, így a balesetből eredő hegek nem okoztak olyan látható sérülést, amely ilyen jelentős összegű sérelemdíjat indokolna, illetve a baleset és a pikkelysömör megbetegedés rosszabbodása közötti összefüggés 100%-os bizonyossággal nem volt megállapítható.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, a bíróság jogerős határozatával megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperes munkahelyi balesetéért. Erre figyelemmel az alperes köteles megfizetni a felperest ért vagyoni károkon túl a személyiségi jogai megsértése miatt járó sérelemdíjat is. A sérelemdíj elégtételi, kompenzációs és magánjogi büntetés funkciót is betölt. Annak alkalmazásakor meg kell őrizni a polgári jogi szankciós rendszer keretein belül a sérelemdíj funkciójának az egyensúlyát. A sérelemdíj egyik feladata ugyanis az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy relációjában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. A sérelemdíj mértékének megállapítása során a bíróságoknak figyelemmel kell lenniük az eset körülményeire, különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetre gyakorolt hatására.

Nem vitatható az a körülmény sem, hogy a munkahelyi baleset következtében a felperes mentális egészségi állapota, bőrének esztétikai megítélése negatívan változott. Önmagában az a körülmény, hogy a betegségéből adódóan már korábban is voltak elváltozások a felperes testén, nem indokolják azt az alperesi állítást, hogy a baleset által okozott sérülések nem rontottak, súlyosbítottak ezen az állapoton. Ugyancsak alaptalanul sérelmezte az alperes azt, hogy a felperes pikkelysömör betegsége rosszabbodása és a baleset közötti okozati összefüggést nem teljes bizonyossággal állapította meg a szakértő. Kiegészítő szakvéleménye rögzítette, hogy a pikkelysömör provokáló okai közül a pszichés stresszokok kóroki szerepe volt a legvalószínűbb. Ez a megállapítás alkalmas volt arra, hogy az eljárt bíróságok jelentős okként értékeljék a sérelemdíj megállapítása során e körülményt is.

A sérelemdíj megállapítása során kármegosztásnak nincs helye. A sérelemdíj pénzben kifejezett összeg jellegére figyelemmel kárpótlás, elégtétel az elszenvedett nemvagyoni hátrányért. Mivel nincs összegszerűen kifejezhető nemvagyoni sérelem, annak egy részét sem lehet áthárítani a sértettre.

Helytállóan hivatkozott az ítélőtábla a Kúria szerint arra, hogy a sérelemdíj mértékének megállapítása során szem előtt kellett tartani a sérelemdíj reparatív funkciója mellett a magánjogi büntető szerepét is. A sérelemdíjban marasztalás lehetőségét biztosító törvényi rendelkezések céljának az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésére, amely nem alkalmas a sérelem kompenzálására, sem pedig a jogsértéstől visszatartó preventív hatás kifejtésére. Mindezek alapján a Kúria az alperes által igényelt jelentős mértékű leszállítására nem látott módot.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.IV.10.156/2021/8.) a Kúriai Döntések 2022/11. számában 302. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 2:52. § (3) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek