A sérelemdíj összegének meghatározása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy relációjában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. Ez utóbbi funkció esetében a sérelemdíj fizetésre kötelezett vagyoni viszonyai a sérelemdíj összegének mérlegeléssel történő meghatározása körében figyelembe vehetők – a Kúria eseti döntése.   Ami a tényállást illeti, a peres felek házastársak voltak, a válást követően négy közös gyermeküket az alperesénél helyezte el a bíróság a felperes kapcsolattartásra való feljogosítása…

A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy relációjában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. Ez utóbbi funkció esetében a sérelemdíj fizetésre kötelezett vagyoni viszonyai a sérelemdíj összegének mérlegeléssel történő meghatározása körében figyelembe vehetők – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a peres felek házastársak voltak, a válást követően négy közös gyermeküket az alperesénél helyezte el a bíróság a felperes kapcsolattartásra való feljogosítása mellett. A felek közötti megromlott viszony a válást követően sem változott. Az egyik gyermek 15 évesen elhunyt, temetéséről a felperes csak azt követően szerzett tudomást.

A felperes kegyeleti jogának megsértésére hivatkozva kérte az alperest 1 400 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezni.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A Ptk. 2:50. § (1) bekezdése szerint meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Az ítélet indokolása szerint e rendelkezés alapján érvényesíthető kegyeleti jog körébe tartozik a hozzátartozó értesítése a halál bekövetkezéséről, a temetés helyéről és időpontjáról. Az alperes, mint a gyermeket nevelő, gondozó, és a halál tényéről közvetlenül tudomást szerző szülő kötelessége volt az elhunyt gyermek édesapja, a felperes részére az értesítés küldése. Ennek elmulasztásával az alperes a felperes kegyeleti jogát sértette meg. A bíróság a sérelemdíj megfizetése iránti keresetet alaposnak tartva megállapította, hogy az alperes az értesítési kötelezettsége körében nem az adott helyzetben elvárható módon járt el, ezért a felelősség alól kimenteni magát nem tudta. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a bíróság mérlegelve a körülményeket, a jogsértés súlya körében értékelte, hogy a felperes egyik legközelebbi hozzátartozójának, a gyermekének a temetésén nem vehetett részt. A jogsértés felperesre gyakorolt hatása tekintetében vette figyelembe azt, hogy a felperes a gyermekével 14 éve ténylegesen nem tartott kapcsolatot. Az értékelés körébe vonta a bíróság azt is, hogy a felperes kegyeleti jogai csak részben sérültek, azt a továbbiakban is gyakorolhatja. A sérelemdíj összegének meghatározása során a büntetési funkció körében értékelhetőnek tartotta a jogsértő vagyoni viszonyainak figyelembevételét.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közös gyermek elhalálozásáról az értesítést elmulasztó alperes megsértette a felperes kegyeleti jogát. A sérelemdíj fizetési kötelezettség körében a felróhatóság alól a kimentésre önmagában nem alkalmas a gyermek hirtelen elvesztésével elszenvedett lelki megrázkódtatás. A sérelemdíj összege mindig az eset összes körülményének vizsgálatával (különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására), a jogsértéssel közvetlenül okozott hátrány mibenlétének figyelembevételével határozható meg. A felperes az értesítés elmulasztása miatt, az elhunyt gyermekének a temetési szertartásán nem vehetett részt, amely a köztudomás szerint is elfogadhatóan, nehezíti a halál tényének realizálását és az ún. „gyászmunkát”. A közeli hozzátartozó halálának feldolgozása, a gyász egyénenként változó időtartamú, akár évekig is elhúzódó folyamat lehet, amelynek csupán egy, kétségtelenül jelentős mozzanata a temetési szertartás. Ezért a Kúria is úgy ítélte meg, hogy a felperes kegyeleti jogai csak részben sérültek, a felperes kegyeleti jogait a továbbiakban gyakorolhatja.

A sérelemdíjnak, mint szankciónak azonban, a másodfokú bíróság megállapításával szemben, nem szerepe a jogsértő cselekmény társadalmi elítélésének kifejezésre juttatása. A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy viszonyában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében.

A Kúria az adott esetben a másodfokú bíróság megítélésétől eltérően, a sérelemdíj büntető funkciója körében az alperes anyagi körülményeit figyelembe vehetőnek tartotta és jelentős hangsúlyt fektetett arra, hogy a jogerős ítéletben az alperes terhére megállapított magas összegű sérelemdíj megfizetése lényegében a felperes által fizetendő tartásdíj időszakos (több hónapon át tartó) elvonásának felel meg. Mindezek alapján a Kúria az eset körülményeinek mérlegelése alapján úgy ítélte meg, hogy 200 000 forint összegű sérelemdíj alkalmas és elégséges a személyiségi jogsértéssel okozott hátrány kompenzálására.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.464/2018.) a Kúriai Döntések 2019/10. számában 268. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 2:52. §.


Kapcsolódó cikkek

2019. október 25.

Jogállami mérce, hogy a jogalkotó nemcsak megalkotni, hanem betartani is köteles az általa alkotott jogszabályban foglaltakat

Ami a tényállást illeti, az önkormányzat képviselő-testülete 2018. július 10-én rendes ülést tartott. A szervezeti és működési szabályzat (SMSZ) értelmében a képviselő-testület rendes üléseinek időpontját a képviselő-testület 2018. évi munkaterve tartalmazza. Az SZMSZ szerint a képviselő-testület az év júliusára és augusztusára nem tervez rendes ülést, ülésszünetet tart, így a Munkaterv sem tervezett 2018. július és […]
2019. október 16.

Az önkormányzati társulás működése során felmerülő jogviták elbírálása

Ami a tényállást illeti, a felperes és az alperes önkormányzatok Köznevelési és Gyermekjóléti Társulást hoztak létre, és ezen keresztül valósították meg közösen a kötelező önkormányzati feladatként előírt gyermekjóléti alapellátást. A társulási szerződésben az intézmény fenntartásával kapcsolatos költségek viseléséről úgy rendelkeztek, hogy a székhely intézmény és tagintézmények közös fenntartásával és működésével kapcsolatos pénzügyi fedezetet a költségvetési […]