A tagállami polgári anyagi és eljárási szabályok harmonizálása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, Tóth Tihamér által írt Uniós és magyar versenyjog című könyv célja, hogy a versenyjog egészéről átfogó képet adjon, mind az uniós, mind a magyar, illetve mind a vállalati, mind a tagállami szabályokat felölelve, nagy hangsúlyt fektetve a normatív szabályok mögött meghúzódó közgazdasági, versenypolitikai kérdésekre. Az alábbiakban a könyv EUMSZ 101. és 102. cikkének, valamint a Tpvt. 11. és 21. §-ának alkalmazásával foglalkozó fejezetéből olvashatnak egy részletet a tagállami polgári jogi szabályok harmonizálásáról.

„Perhiány”

Európában kevésbé elterjedt a kartellekkel és egyéb vállalati versenykorlátozásokkal kapcsolatos polgári pereskedés, különösen a kártérítési igények érvényesítése hagy kívánni valót maga után. Ez a helyzet mindannak ellenére, hogy az EU Bíróság ítélkezési gyakorlata már korábban kimunkálta azt az elvet, hogy minden személy követelheti az általa elszenvedett kár megtérítését, ha a kár és a versenyjogi jogsértés között ok-okozati összefüggés áll fenn.[1] Néhány tagállam (Németország, Hollandia, Franciaország és az Egyesült Királyság mint volt tagállam) esetében lehet csak arról beszélni, hogy komoly realitása van a legalább követő, ha nem is önálló, versenyjogi pereskedésnek.

A Zöldtől a Fehér Könyvig

Az EU Bizottsága 2004-ben kezdte meg azt a hosszas előkészítő munkát, amely révén növelni kívánta a kartellező vállalkozásokat fenyegető kártérítési perek valószínűségét.[2] A 2005 decemberében útjára bocsátott Zöld Könyv, valamint a Versenypolitikai Főigazgatóság kapcsolódó munkaanyagának célkitűzése az volt, hogy azonosítsa a kártérítési igények hatékonyabb kezelésének főbb akadályait, és kiutat keressen azok megoldására. Ezt megelőzte a Bizottság által megrendelt ún. Ashurst-tanulmány,[3] amely átfogó pillanatképet készített a tagállamokban fennálló jogi helyzetről és a ritkán előforduló kártérítési perek tanulságairól. 2008-ban került közzétételre a Fehér Könyv, amely már konkrétabb lépéseket vázolt fel. Azóta azonban lelassult a folyamat, uniós jogszabály elfogadására nem került sor (Kroes versenyügyi biztos leköszönése előtti egyik kudarca, hogy a Parlamenten nem ment át a vonatkozó javaslat).

A Bizottság által publikált Zöld Könyv és a Versenypolitikai Főigazgatóság kapcsolódó magyarázó dokumentuma az alábbi főbb témák köré csoportosítva tett fel összesen tizenöt kérdést:

• a bizonyítékokhoz való hozzáférés;
• a vétkesség követelménye;
• a kártérítés mértéke;a károk áthárításán alapuló védekezés;
• kollektív keresetek;
• a perköltség viselésének szabályai;
• a versenyhatósági és bírósági jogalkalmazás összehangolása;
• joghatóság és alkalmazandó jog kártérítés esetén;
• szakértő kijelölésének kérdései;
• elévülés megszakadása.

A Kártérítési irányelv

A kár megtérítéséhez való jog gyakorlását alapvetően eddig is nemzeti szabályok tartalmazták, ezek jelentős részét harmonizálta a Kártérítési irányelv[4]. Az irányelv a versenyjogi jogsértésekkel kapcsolatos kártérítési igények érvényesítését kívánja megkönnyíteni úgy, hogy közben a versenyjog hatósági, közjogi érvényesítése se szenvedjen csorbát.[5] Egy gyakorlati szempontból fontos, ugyanakkor mind jogpolitikailag, mind üzletileg kényes kérdéseket felvető problémával, a csoportos kereset kérdésével nem foglalkozott az irányelv, e téren egyelőre csak egy ajánlást fogadtak el uniós szinten.

Versenyjogon túlmutatóan azért is jelentős ez az irányelv, mert kevés példa van arra, hogy az uniós jog belenyúlna a tradicionálisan tagállami szinten szabályozott polgári jog anyagi és eljárásjogi jellegű szabályrendszerébe.

Ugyan az irányelvnek vannak kifejezetten az önálló, versenyhivatali kartell vizsgálattal versengő pereskedést segítő rendelkezései (különösen az amerikai mintára bevezetett bizonyíték feltárási procedúra), de reálisan inkább az ún. követő perek számának növekedése várható, azaz amikor egy versenyhivatali döntést követően, arra alapozva indulnak kártérítési perek (ide tartoznak pl. a hatósági döntések kötőerejére, vagy éppen az engedékenységi kérelmek bizonyítékként való felhasználhatóságára vonatkozó szabályok).

Hivatalból érvényesítendő jog

Érdekes kérdést vet fel, hogy a keresethez kötöttség elve mennyiben érvényesül a uniós versenyjog bírói jogalkalmazása során. Ezzel a kérdéssel az irányelv nem foglalkozik. A versenyjog, mint azt az Európai Bíróság is kimondta, a közrend részét képezi (mandatory rules of law): közjogi természetű jogterületről van szó, melynek szabályait hivatalból köteles tiszteletben tartani.[6] Megjegyzendő, hogy az EUMSz 101. és 102. cikkeihez hasonlatos rendelkezéseket tartalmazó Európai Megállapodás 62. cikkhez kötődően a magyar Alkotmánybíróság is megállapította, hogy a versenyjog adott rendelkezései nem magán-, hanem közjogi természetűek:

„A versenyellenes megállapodások, gyakorlatok és döntések tilalma, illetőleg a domináns piaci helyzettel való visszaélés tilalma ugyanis olyan jogterületeket jelentenek, amelyekben közjogi természetű tiltó rendelkezések szerepelnek és maga a jogalkalmazás is közjogi jogviszonyok keletkezésével jár.”[7]

A „hivatalbóli” alkalmazás kötelessége végül is azért sem jelenthet újdonságot a bíróknak, mert a semmisség jogkövetkezményeit mindenféle erre irányuló kérelem, illetve időbeli korlátozás nélkül érvényesíteniük kell.

Teljes kártérítés

A Kártérítési irányelv alapján a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy minden, versenyjogi jogsértés következtében kárt szenvedett személy teljes körű kártérítésben részesüljön, melynek eredményeként a károsultnak olyan helyzetbe kell kerülnie, amilyenbe a versenyjogi jogsértés hiányában feltételezhetően került volna. A teljes kártérítésnek tehát magában kell foglalnia a tényleges vagyoni veszteséget, az elmaradt hasznot és a kamat összegét.

Kárvélelem

Az irányelv szerint vélelmezendő, hogy egy kartell által elkövetett jogsértés esetében a jogsértés, különösen az árra gyakorolt hatás révén, kárt okozott. Ez a vélelem ugyanakkor (szemben pl. a magyar jogban már az irányelv elfogadásakor is élő árfelhajtó hatás vélelemmel) nem terjed ki a kár konkrét összegére.

A versenyjogi ügyekben a kár összegének nagy kihívásokat rejtő szakértői feladat („mi lett volna a piaci ár, ha nem lett volna kartell”). Az irányelv ezért lehetővé teszi a bíróságoknak a kár összegének becsléssel történő megállapítását. A tagállami versenyhivatalok is segítséget nyújthatnak a bíróság kérésére ebben. A Bizottság ezen túl általános uniós szintű iránymutatást is kiadott a kár összegének lehetséges megállapítását segítő módszerekről.

Felróhatóság, a kár összege

Tagállamonként eltérő standardok voltak irányadók a felróhatóság tekintetében is. Van, ahol külön bizonyítani kell a vétkességet, van, ahol antitrösztjogsértés esetén vélelmezik a vétkességet. A kár összegének meghatározása is izgalmas kérdéseket vet fel. Eldöntendő volt, hogy a kompenzáció vagy a jogsértésből származó haszon visszatérítésének elvéből kell-e kiindulni. Az amerikai antitrösztperek nagy számának egyik legfontosabb oka a háromszoros kártérítés megítélése. A Bizottság ugyan a konzultációs folyamatban felvetett a kétszeres kártérítés lehetőségét, de a tagállamok nem támogatták ezt a fajta „amerikanizálódást”. Egységesítésre szoruló kérdés volt is, hogy a kamatszámítás a jogsértés időpontjától vagy a kár elszenvedésének dátumától történjen-e. A kártérítésként megítélendő összeg meghatározására vonatkozóan közleményt is közzétett a Bizottság 2013-ban.

Passing-on defence

A Kártérítési irányelv, követve a kontinentális hagyományokat és eltérve az amerikai szövetségi jog szabályoktól, lehetővé teszi a jogsértő számára, hogy a kártérítési igény elleni védekezésként arra hivatkozzon, hogy a ténylegesen bekövetkezett vagyoni veszteséget vagy annak egy részét a vevője tovább hárította (pl. az ő vevőinek is drágábban adta azt az árut, amibe a kartell miatt drágább alkatrész került). Az erre történő hivatkozás esetén bizonyítania kell az árnövekedés továbbhárításának tényét és mértékét.

Többek közös károkozása – engedékenység

A kartellezők esetében többek közös károkozásának esete forog fenn. Erre az irányelv a károkozók egyetemlegesen felelősségének alkalmazását írja elő annak érdekében, hogy a károsult könnyebben hozzájusson a kártérítéshez. Ez azt jelenti, hogy egy kartell miatt drágábban áruhoz jutó vevő bármelyik károkozóval szemben felléphet kárigénnyel mindaddig, amíg kárát teljes mértékben meg nem térítették. A kartellt feltáró, bírságmentességben részesülő vállalkozástól azonban nem kérheti kára megtérítését egy másik kartelltag vevője. Az engedékenységi mentesülőre csak akkor vonatkozik az egyetemleges felelősség, ha a vevők nem tudták kárukat a többi kartellezővel szemben megtéríttetni. Az egyetemleges felelősség alól további kivételt élveznek a kkv-k.

Az irányelv a közös károkozók egymás közti elosztásában a terhek arányos viselését célozza. Az elszámolás során a bírságmentességben részesült engedékenységet kérőt úgy segíti a irányelv, hogy ha a kárt egy másik károkozó megtérítette, az ő belső elszámolási kötelezettsége nem haladhatja meg annak azt a kárösszeget, amit a saját közvetlen és közvetett vevőinek, valamint beszállítóinak okozott.

Hatósági kötőerő

A Kártérítési irányelv szerint, ha egy tagállami versenyhatóság (illetve döntését felülvizsgáló bíróság) jogerős határozata megállapítja az EUMSz 101. vagy 102. cikkének megsértését, az későbbi kártérítési perekben nem képezheti jogvita tárgyát. Ez azt jelenti, hogy polgári perben nem lehet újratárgyalni, hogy volt-e kartell, vagy erőfölénnyel való visszaélés. A követő típusú polgári perben a felperesnek tehát nem kell a jogsértés bizonyításával bajlódnia.

Bizonyítékok feltárása

Az USA-ban a felperes rendkívül széles jogokkal rendelkezik a perelőkészítés szakaszában a kartellezéssel vádolt alperesnél fellelhető bizonyítékok feltárása kapcsán („discovery”). Az irányelv lehetővé tette, hogy bármelyik fél kérésére elrendeljék meghatározott bizonyítékoknak vagy meghatározott kategóriákba tartozó bizonyítékoknak a feltárását. Részletes szabályok mentén, a szükségesség és arányosság elvét szem előtt tartva a bíró felügyeli ezt a folyamatot.

Ehhez kapcsolódó érdekes kérdés az üzleti titok kérdésének rendezése, mivel elkerülendő, hogy a versenytársak vagy vevők kártérítési perek álcája alatt jussanak hozzá mások üzleti titkaihoz. Megjegyzendő, hogy a bizonyítékokhoz való hozzáférés kérdése különösen akkor súlyos probléma, ha „önálló” kártérítési perekre kerül sor. Amennyiben egy versenyhatóság kartellt megállapító döntése után kerül sor kártérítési perre, úgy a bizonyíthatóság kérdése jóval egyszerűbb lesz. Felmerül annak a kérdése is, hogy a bizonyítási teher megfordulásával járjon-e az, ha egy versenyhatóság jogsértést megállapító határozatot hozott.

Hozzáférés a versenyhatóság irataihoz

A nemzeti bíróságok nem kötelezhetik a felet vagy egy harmadik felet az engedékenységi nyilatkozatok és az egyezségi beadványok feltárására. Ennek az az indoka, hogy a vállalkozásokat visszatarthatja az engedékenységi programok és az egyezségi eljárások keretében folytatott versenyhatósági együttműködéstől az, ha saját magukra terhelő nyilatkozatokat kellene feltárniuk, amelyek kizárólag a versenyhatóságokkal folytatott együttműködés céljából készültek.

(A részlet szerzője: Tóth Tihamér)

[1] C-453/99. Courage Ltd kontra Bernard Crehan és Bernard Crehan kontra Courage Ltd és társai, ítélet, ECLI:EU:C:2001:465.

[2] Az Ashurst ügyvédi iroda által koordinált kutatás felhívta a figyelmet a versenyjogi jogsértések nyomán induló polgári jogi keresetek meglepően alacsony számára – Study on the conditions of claims for damages in case of infringement of EC competition rules. Comparative report. Prepared by Denis Waelbroeck, Donald Slater and Gil Even-Shoshan. Ashurst. 31 August 2004. A Bizottság vitaindító Zöld Könyve az akadályok azonosításán túlmenően különféle megoldási lehetőségeket kínált fel (2005. december 19., Az EK antitröszt szabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről; COM/2005/0672).

^[3] https://ec.europa.eu/competition/antitrust/actionsdamages/study.html. Letöltés ideje: 2020. október 16.

[4] Az irányelvet az EGT országokban is implementálni kell. A Bizottság honlapján levő tájékoztatás szerint határidőre körülbelül a tagállamok fele fogadta el a szükséges jogszabályokat, közöttük Magyarország: http://ec.europa.eu/competition/antitrust/actionsdamages/directive_en.html. Letöltés ideje: 2020. október 1.

[5] Az irányelv és az akkor hatályos magyar versenyjog összevetéséhez lásd: Hegymegi-Barakonyi Zoltán –

Horányi Márton: A Bizottság versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítési perekre vonatkozó irányelvtervezete. Versenytükör, 2013/2. sz., 4–18. o.; Horváth András: Versenyjogi kártérítési igények egyes kérdéseiről, kitekintéssel az iratokhoz való hozzáférésre. PhD dolgozat [online]. ELTE ÁJK, Budapest, 2015. A tézisek elérhetők: https://www.ajk.elte.hu/file/DI_Tezisek_HorvathAndras_EDIT.pdf. Letöltés ideje:

^[6] C-430/93. és C-431/93. egyesített ügyek, Jeroen van Schijndel és Johannes Nicolaas Cornelis van Veen kontra Stichting Pensioenfonds voor Fysiotherapeuten, ítélet, 17. pont.; C-126/97. Eco Swiss China Time Ltd. kontra Benetton International NV, ítélet, ECLI:EU:C:1999:269

^[7] 30/1998. (VI. 25.) AB határozat, IV. 4. pont.

---