A tájékoztatás hiánya mint lényeges eljárási szabálysértés – a Fővárosi Ítélőtábla döntése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályait sérti meg, ha nem tájékoztatja a szerződés érvénytelenségére hivatkozó felet arról, hogy az üzletszabályzat tartalma bizonyításra szoruló tény és annak bizonyítása – főszabály szerint – őt terheli.

A tényállás

Az I. rendű felperes 2007. október 8-án svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött az I. rendű alperessel. A kölcsönszerződés alapján az I. rendű alperes 101 119,05 svájci franknak megfelelő összegű forintot bocsátott az I. rendű felperes rendelkezésére. A kölcsön biztosítása céljából az alperes jelzálogszerződést kötött a II. és a III. rendű felperesekkel. A jelzálogszerződésben a felek jelzálogjogot alapítottak a perbeli ingatlan II. és a III. rendű felperesek javára bejegyzett ½ tulajdoni illetőségén. Az I. rendű alperes 2009. április 6-án felmondta a kölcsönszerződést a törlesztőrészletek fizetésének elmulasztása miatt, majd megbízást adott a korábban II. rendű alperesként perben álló C. M. Kft.-nek a jelzálogjoggal terhelt tulajdoni illetőség értékesítésére. Az I. rendű alperes kérelmére a Pesti Központi Kerületi Bíróság mind a kölcsönszerződést, mind a jelzálogszerződést végrehajtási záradékkal látta el.

A felperesek a keresetükben a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték. Érvénytelenségi okként azt jelölték meg, hogy a szerződésnek az a

rendelkezése, amely korlátozás nélkül lehetővé teszi az I. rendű alperes számára a kamat egyoldalú emelését, az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. § (3) bekezdésébe ütközik. Kifejtették, hogy az I. rendű alperes jogellenesen emelte a kölcsön kamatait, és ezzel érte el a felperesek fizetésképtelenségét.

Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésében vitatta, hogy a kölcsönszerződés felperesek által kifogásolt rendelkezése jogszabályba ütközik, és emiatt az egész szerződés érvénytelen.

Richard Susskind: Az ügyvédség vége?
Richard Susskind: Az ügyvédség vége? c. könyve magyar nyelven a Wolters Kluwer Kft. kiadásában jelent meg. A kötet most jelentős, 84%-os kedvezménnyel vásárolható meg mindössze nettó 1000 Ft-ért. További információ és megrendelés >>

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a kölcsönszerződést az I. rendű felperes félként kötötte meg, a II. és a III. rendű felperesek azonban nem voltak alanyai a kölcsönszerződésnek. Úgy foglalt állást, hogy a kölcsönszerződést biztosító jelzálogszerződés dologi kötelezettjeiként a II. és a III. rendű felpereseknek fennáll a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapításához fűződő jogi érdeke. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy mindhárom felperes jogosult az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 234. § (1) bekezdése és a Ptk. 239/A. § (1) bekezdése alapján a kölcsönszerződés semmisségének megállapítása iránti kereset előterjesztésére. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés megkötésekor a Hpt. 210. § (3) bekezdésébe ütköző, ezért érvénytelen volt az a szerződéses kikötés, amely alapján az I. rendű alperes egyoldalúan, előre rögzített feltételek hiányában is jogosult volt a kamat mértékének változtatására. Kifejtette, hogy a Hpt. 209. §-a alapján az I. rendű alperes a kamatváltoztatás lehetőségének tényét és annak módját az üzletszabályzatában volt köteles rögzíteni. Okfejtése szerint a kölcsönszerződés II. 13. pontjában a felek abban állapodtak meg, hogy az I. rendű alperes üzletszabályzata is a szerződés részévé válik. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy önmagában az a tény, hogy a kölcsönszerződés egyedileg megtárgyalt és aláírt része csak a kamat változtatásának lehetőségét rögzíti, a változtatás feltételeit azonban nem, nem teszi a szerződést jogszabályba ütközővé. Rámutatott, hogy a kölcsönszerződés érvénytelenségére vonatkozó megalapozott álláspontot csak az üzletszabályzat és az I. rendű alperes aktuális hirdetményeinek ismeretében lehetett volna kialakítani, a felperesek azonban bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő, az üzletszabályzatot és a hirdetményeket pedig egyik fél sem csatolta a periratokhoz.

A fellebbezések tartalma

Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Fellebbezési kérelmük elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésére, másodlagosan annak megváltoztatására és a kereset teljesítésére irányult. Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes üzletszabályzatának ismerete nélkül foglalt állást a kamat egyoldalú változtatására lehetőséget adó szerződéses kikötésről, holott enélkül a keresetük érdemben nem bírálható el. Fenntartották azt az álláspontjukat, amely szerint a kölcsönszerződés a Hpt. rendelkezésébe ütközik, emiatt érvénytelen. Előadták, hogy az üzletszabályzatot nem állt módjukban csatolni, mert az nem áll a rendelkezésükre. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróságnak az I. rendű alperest kellett volna köteleznie az üzletszabályzat csatolására. Ismét hangsúlyozták, hogy a kamat egyoldalú emelése vezetett a felperesek anyagi ellehetetlenüléséhez és fizetésképtelenségéhez.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárásban a felpereseknek nem volt olyan bizonyítási indítványa, hogy az elsőfokú bíróság az alperest kötelezze az üzletszabályzat csatolására.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét nem találta alkalmasnak az érdemi felülbírálatra az alábbi okok miatt. A felperesek a közöttük és az alperes között létrejött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránt terjesztettek elő keresetet. Az érvénytelenség okaként azt jelölték meg, hogy a szerződésnek az a rendelkezése, amely korlátozás nélkül lehetővé teszi az I. rendű alperes számára a kamat egyoldalú emelését, a Hpt. 210. § (3) bekezdésébe ütközik.

A kölcsönszerződés megkötésének időpontjában hatályos Hpt. 210. § (3) bekezdése szerint a kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt – külön pontban – a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi.

A fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja kimondja, hogy a fogyasztói szerződésben az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a szerződési feltételt, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani.

A kölcsönszerződés a felperesek, illetve az alperes között részben egyedileg megtárgyalt szerződési feltételekkel, részben általános szerződési feltételekkel jött létre, mert annak részévé váltak az alperes által alkalmazott, üzletszabályzatba foglalt általános szerződési feltételek is.

Abban az esetben, ha valamely szerződés általános szerződési feltételek alkalmazásával jön létre, a Ptk. 205. § (1) bekezdése és 205/B. § (1) bekezdése alapján a szerződés egyedileg megtárgyalt kikötései és az általános szerződési feltételek együtt, egységesen alkotják a szerződést. Emiatt a szerződés érvényessége vagy érvénytelensége is csak egységesen, valamennyi, az egyedileg megtárgyalt és az általános szerződési feltételekbe foglalt szerződéses kikötés ismeretében bírálható el. Különösen igaz ez arra az esetre, ha valamelyik fél a szerződés érvénytelenségét a szerződés tartalmi hiányosságára alapítja, mert csak a szerződés teljes tartalmának – egyedileg megtárgyalt és általános feltételeinek – megismerése után lehet megalapozottan állást foglalni arról, hogy a szerződés maradéktalanul megfelel-e az előírt tartalmi követelményeknek.

Az elsőfokú bíróság a perben az alperes üzletszabályzatának beszerzése, tartalmának ismerete nélkül hozott érdemi döntést. Kifejtette, hogy az üzletszabályzat tartalma a bíróság számára azért nem volt megismerhető, mert azt egyik peres fél sem csatolta a periratokhoz.

Az üzletszabályzat csatolása a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperesek kötelezettsége volt. Az elsőfokú bíróság az üzletszabályzat csatolásának elmulasztását a felperesek terhére is értékelte. Nem tájékoztatta azonban a felpereseket arról, hogy az üzletszabályzat tartalma bizonyításra szorul, sem arról, hogy az üzletszabályzat tartalmának bizonyítása a felpereseket terheli, és nem hívta fel őket megfelelő határidővel és a mulasztás jogkövetkezményeinek megjelölésével az üzletszabályzat csatolására. Ezzel az elsőfokú bíróság elmulasztotta a Pp. 3. § (3) bekezdésében előírt kötelezettségét. Megfelelő tájékoztatás és felhívás hiányában az elsőfokú bíróságnak nem volt lehetősége arra, hogy a bizonyítás – az üzletszabályzat csatolásának – elmulasztását jogszerűen a felperesek terhére értékelje. A tájékoztatás elmulasztása, valamint az, hogy az elsőfokú bíróság az előírt tájékoztatás nélkül a felperesek terhére értékelte a bizonyítás elmulasztását, az elsőfokú eljárás lényeges szabályának megsértése, ami a másodfokú eljárásban nem orvosolható.

Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Kiskönyv az új Polgári Törvénykönyvről gazdasági szakembereknek
A kiadvány a gazdálkodókat érintő két legfontosabb területet, a társasági jog és a szerződési jog alapvető szabályait foglalja össze. Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik könnyen érthető és áttekinthető formában szeretnének tájékozódni az új szabályokról. További információ és megrendelés >>

Meghagyja az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárásban megfelelően tájékoztassa a felpereseket arról, hogy az üzletszabályzat tartalma bizonyításra szorul, és őket terheli az üzletszabályzat tartalmának bizonyítása. Tájékoztassa a felpereseket a bizonyítás elmulasztásának, illetve sikertelenségének következményeiről is, majd megfelelő határidő tűzésével hívja fel a felpereseket bizonyítási indítványaik előterjesztésére. Ezt követően folytassa le a szükséges bizonyítást. Csak a megfelelő tájékoztatás és felhívás után kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy alkalmazza a bizonyítás elmulasztásának vagy sikertelenségének jogkövetkezményeit, illetve a kölcsönszerződés teljes tartalmának ismeretében lesz abban a helyzetben, hogy megalapozottan foglalhasson állást a szerződés érvényességéről, illetve érvénytelenségéről.

A Fővárosi Ítélőtábla felhívja ugyanakkor az elsőfokú bíróság figyelmét arra, hogy a fogyasztói szerződésbe foglalt tisztességtelen szerződési feltétel a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján semmis. A semmisséget a bíróságnak hivatalból kell észlelnie, és az 1/2005. (VI. 15.) PK véleményben és a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményben foglaltak szerint kell eljárnia.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20 827/2013/3.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/5. számában 69. szám alatt jelent meg.

---