A társasház alagsori helyisége nem temetkezési emlékhely

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A társasház alagsori helyisége nem minősül temetkezési emlékhelynek. Az ezen helyiségben történő urnaelhelyezés engedélyköteles temetkezési szolgáltatási kötelezettség – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes a saját tulajdonú társasház alagsorában kegyeleti, temetkezési emlékhely kialakítását tervezi: egyházi búcsúztatások szervezése, ünnepélyes urna kiadás, polgári búcsúztatások szervezése, ahol az általa elbúcsúztatott személyek nevei emléktáblán lesznek elhelyezve. Ezen a helyen temetést nem fognak végezni, hamvakat nem tárolnak. A felperes bejelentését és a kegyeleti emlékhely kialakítását a hatóság tudomásul vette. Három évvel később bejelentés érkezett az alpereshez, amely szerint a társasház egyik alagsori helyiségében urnákat tárolnak. Az alperes előzetes értesítés nélküli helyszíni szemlét tartott, amin megállapította, hogy a felperes tulajdonában álló alagsori helyiségben kialakított urnafalban hamvakat tartalmazó urnákat tárolnak, ezért hivatalból eljárást indított, és eltiltotta a felperest a folytatott mindennemű, a temetkezési szolgáltatási tevékenység fogalmi körébe tartozó tevékenység végzésétől. Ezen felül kötelezte a felperest a fenti címen működtetett urnatemető 30 napon belüli felszámolására. Az indokolásban rögzítette, hogy a felperes urnák elhelyezésére szolgáló tevékenysége temetkezési szolgáltatásnak minősül, amely engedélyköteles tevékenység. A temetőkről és temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 25. § (1) bekezdés j) pontja alapján az urnaelhelyezés temetkezési szolgáltatási tevékenység, amely engedélyköteles, ilyen engedéllyel pedig a felperes nem rendelkezik.

Az elsőfokú eljárás

A törvényszéknek arról kellett állást foglalnia, hogy alkalmazható-e az ügyben a Tv. 25. § (3) bekezdés a) pontja („nem minősül temetkezési szolgáltatásnak a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség tulajdonában lévő temetőben, temetkezési emlékhelyen a vallási közösség által vallási szertartás keretében végzett urnaelhelyezés”), ezen belül, hogy az urnák tárolási helye temetkezési emlékhelynek minősül-e.

A Tv. 3. § c) pontja szerint a temetkezési emlékhely a temetőn kívül, különösen templomban, altemplomban, templomkertben, történeti kertben, urnacsarnokházban vagy más építményben és területen lévő, az elhunytak eltemetésére, urnák elhelyezésére és hamvak szétszórására szolgál. Ennek a társasház alagsori helyisége nem felel meg. Ezen kívül a társasházi alagsorban található, a felperes tulajdonában lévő 78 négyzetméter nagyságú, az ingatlan-nyilvántartás szerint üzlethelyiség megjelölésű helyiség nem felel meg az építmény vagy terület fogalmának. Az építmény, illetve az épület maga a társasház és nem annak a felperes tulajdonában álló üzlethelyisége. A társasház lakórendeltetésű épület, abban temetkezési szolgáltatási tevékenység végzésére szolgáló rendeltetési egység nem helyezhető el, erre a Kerületi Építési Szabályzat nem ad lehetőséget, ezen felül temetkezési emlékhely létesítésére sem rendelkezik engedéllyel a felperes.

Mivel a helyiség a temetkezési emlékhely fogalmának nem felel meg és mivel a felperes az urnaelhelyezést mint temetkezési szolgáltatást nem temetkezési emlékhelyen végzi, ezért a Tv. 25. § (3) bekezdés a) pontja szerinti kivételszabály nem alkalmazható.

A helyiség temetkezési emlékhellyé minősítéséhez szükséges lett volna a kerületi önkormányzatnál településképi bejelentési eljárás lefolytatása. A törvényszék szerint a határozat nem sérti a felperesnek a lelkiismereti és vallásszabadsághoz fűződő alapvető jogát, ugyanis vallási vagy hitéleti kérdésekben nem foglalt állást. Az, hogy a temetkezési szolgáltatási tevékenység milyen feltételekkel végezhető, nem tekinthető sem a vallási közösség belső ügyének, sem hitéleti kérdésnek. A vonatkozó szabályozás és annak hatósági kikényszerítése nem jelenti a lelkiismereti és vallásszabadság alaptörvény-ellenes korlátozását.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes érvelése arra irányult, hogy egyrészt ő egyházi jogi személy, a kérdéses ingatlan a tulajdonát képezi, illetve, hogy az általa végzett tevékenység nem minősül temetkezési szolgáltatásnak. Kiemelte, hogy amikor bejelentést tett a perbeli társasház alagsorában kegyeleti/temetkezési emlékhely kialakítására vonatkozóan, az eljáró hatóság helyszíni szemlét tartott, majd tudomásul vette a bejelentésben foglaltakat. Az alperes tehát tisztában volt azzal, hogy a kialakítandó emlékhely milyen módon valósul meg és maga megerősítette, hogy az ott folytatandó tevékenység nem temetkezési szolgáltatás. Ehhez képest az azt követően három év után bejelentésre indult eljárás eredményeként hozott tiltó határozat nem lehet jogszerű.

A Kúria megállapításai

A Kúria rámutatott, hogy a felperes az urnákat a tulajdonában álló, társasházi alagsorban elhelyezkedő, 78 négyzetméter nagyságú, az ingatlan-nyilvántartásban üzlethelyiség megjelölésű helyiségben helyezte el. Ez a helyiség nem minősül a Tv. 3. § c) pontja szerinti temetkezési emlékhelynek, mert nem templom, altemplom, templomkert, történeti kert vagy urnacsarnok ház. A perbeli helyiség nem minősül építménynek, ezen belül épületnek sem, hiszen az maga a társasház. A társasházban mint lakó rendeltetésű épületben temetkezési emlékhely nem létesíthető, temetkezési szolgáltatás nem végezhető, figyelemmel a KÉSZ vonatkozó rendelkezéseire is. Ezen túlmenően a Tv. 25. § (1) bekezdés j) pontjának megfelelően az urnaelhelyezés temetkezési szolgáltatási tevékenység. Mivel a felperes tulajdonában álló perbeli helyiség nem tekintendő temetkezési emlékhelynek, ezért a Tv. 25. § (3) bekezdés a) pontjában megjelölt kivételszabály arra nem vonatkozik. A temetkezési szolgáltatás engedélyköteles. A felperes az urnaelhelyezés mint temetkezési szolgáltatási tevékenység engedélyezésére nem rendelkezik engedéllyel, így a tevékenység végzésétől való eltiltása és az urnatemető felszámolására kötelezés vele szemben jogszerűen került elrendelésre. A Kúria hangsúlyozta azt is, hogy a felperes először azt jelentette be, hogy a társasház alagsorában kegyeleti, temetkezési emlékhely kialakítását tervezi, de a helyszíni szemlét követően már kizárólag kegyeleti emlékhely kialakítását jelentette be, amelyet a hatóság tudomásul vett. Így nem tényszerű az a felperesi állítás, hogy a hatóság tudomásul vette a temetkezési emlékhely létesítésére vonatkozó bejelentését. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.III.37.638/2022/6.) a Kúriai Döntések 2023/3. számában 82. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 1999. évi XLIII. törvény 8. § (2) bekezdés, 25. § (1), (3) bekezdés.