A tisztességes eljáráshoz való jog a digitális korban – 4. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sorozatunkban a Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, dr. Tóth J. Zoltán által szerkesztett A tisztességes eljáráshoz való jog című kötetből közlünk részleteket. Negyedikként A tisztességes eljáráshoz való jog a digitális korban című fejezetéből olvashatnak egy kivonatot.

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, dr. Tóth J. Zoltán által szerkesztett A tisztességes eljáráshoz való jog című kötet az egyik legalapvetőbb, a gyakorlatban legtöbbet hivatkozott és leggyakrabban alkalmazott emberi és alkotmányos jog (fair trial) legfontosabb aspektusait térképezi fel. Tematikus fejezeteit olyan szerzők írták, akik amellett, hogy egyetemen oktatnak, egyben elismert gyakorlati szakemberek is, és munkájuk során közvetlenül és rendszeresen érvényesíteni kell a tisztességes eljárás alapjogát. Ezek a gyakorlati tapasztalatok hangsúlyos szerepet kapnak a fejezetek elemzéseiben, melynek eredményeképpen a kötet nemcsak szakkönyvként használható, hanem azt a célt is szolgálja, hogy mind a gyakorló jogászok, mind maguk az érintettek kézikönyvként hasznosítani tudják.

Az alábbiakban a műnek „A tisztességes eljáráshoz való jog a digitális korban” című fejezetéből olvashatnak egy részletet.Az első írást itt, a másodikat itt , a harmadikat pedig itt tekintheti meg.

Digitális bíróságok

A 2010-es években indultak el világszerte azok a fejlesztések, amelyek lehetővé tették, hogy az ügyfelek és jogi képviselőik ne csak a bíróság épületében, kezelőirodáiban nyújthassák be beadványaikat, illetve tekinthessenek be a peranyagba, hanem távolról, online módon is megtehessék mindezt. E fejlesztések egyik jellemzője, hogy az ügyintézés papíralapú maradt, lényegében az iratok postai úton való kézbesítését váltotta ki az ügyfél és a bíróság közötti közvetlen elektronikus kézbesítés. A digitalizációhoz tartozik a zártláncú kép és hang egyidejű továbbítására alkalmas hálózatok kiépítése, ami a fizikai jelenlét hiányára ad hatékony megoldást. Ez a két fejlesztés jelentékenyen javította a bíróságok és a felek közötti kommunikációt, hatékonyabbá tette a kapcsolattartást és lerövidítette a pertartamot. Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a 2018-ban az Országos Bírósági Hivatal által indított, Digitális Bíróságok elnevezésű program az Európai Unió tagállamai közül kiemelt helyre emelte a magyar bíróságokat e fejlesztéseknek köszönhetően.[1]

Online bíróságok

Az IT igazságszolgáltatásra gyakorolt hatása második hullámának az online bíróságok tekinthetők. Ezek olyan platformok, amelyek elsősorban a magánjogi jogviták rendezéséhez nyújtanak átfogó segítséget. Mintaként a globális online szolgáltató cég (pl. E-bay, Alibaba stb.) által a saját felületükön létrehozott alternatív vitarendezési platformok szolgáltak. Ezek a szolgáltató cégek hamar felismerték, hogy honlapjuk látogatottságát, az általuk nyújtott szolgáltatások igénybevételének számát növeli, ha az ott létrejött szerződésekkel kapcsolatos jogviták rendezésére gyors és hatékony megoldást kínálnak.[2] Ennek kidolgozásában segítette őket az is, hogy az adott szerződéssel kapcsolatban minden adat rendelkezésre állt, visszakereshető volt az adott platformon: mikor, milyen tartalommal, kik között jött létre a szerződés, így a feleknek nem kell a bizonyítékok összegyűjtésével időt tölteniük. Az E-bay nevű platform fejlesztésének egyik tanulsága volt az is, hogy az első verziót évekkel később egy újabb fejlesztés során egyszerűsítették annak érdekében, hogy a feleknek minél kevesebb kérdést kelljen megválaszolniuk, adatot megjelölniük ahhoz, hogy az eljárás elindulhasson. Az egyszerűsítés az igényérvényesítések számának ugrásszerű növekedését hozta, ami arra utal, hogy minél egyszerűbb módon igénybe vehető egy jogérvényesítés, az annál több fél számára válik vonzóvá és elérhetővé.[3]

Az online bíróságok szükségességének, létrehozásának legismertebb szellemi atyja Richard Susskind, aki 2019-ben monográfiát jelentetett meg Az online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője[4] címmel. Az online bíróságok víziójának végrehajtása már több országban megkezdődött, amelyek jó kiindulópontjai lehetnek a további fejlesztéseknek. Angliában és Walesben a HM Courts & Tribunals Service (Őfelsége Bírósági Hivatala) 2015-ben készült el azzal a jelentéssel, amelyben arra tesznek javaslatot, hogy létre kell hozni egy internetalapú bírósági szolgáltatást, Őfelsége Online Bírósága elnevezéssel. A javaslat szerint ez a háromszintű bírósági szolgáltatás a kis perértékű jogviták eldöntését oldaná meg. Az első szint abban segítené a felhasználókat, hogy a problémájukat meg tudják határozni, megértsék a jogaikat és a kötelezettségeiket, és azt, hogy milyen jogi lehetőségek közül választhatnak. A második szint az online segítségnyújtás, ahol ügyintézők (nem bírók) segítenek a feleknek a gyors megoldásban. A harmadik szint, amikor a bírók online kérdezhetnek a felektől, és bármikor dönthetnek úgy, hogy az ügyet az eljárás általános szabályai szerint bírósági tárgyalóteremben folytatják. 2016-ban az igazságügyi miniszter ezt a jelentést elfogadta, és egymilliárd angol font összeget biztosított a bírósági reform megvalósítására, amelynek egy része kifejezetten az online bíróságok létrehozását célozta meg.[5]

Susskind jónak tartja az Angliában és Walesben 2000-ben létrehozott Traffic Penalty Appeal Tribunalt (közlekedésbírsági törvényszék), amely a közlekedési bírságok ellen benyújtott fellebbezések elbírálására jogosult. Itt is egy platformon keresztül az ellenérdekű felek egymással valós idejű kapcsolatot tudnak létrehozni bármilyen internetalapú eszközön (okostelefon, tablet). A felek a legkülönbözőbb módon kommunikálhatnak egymással, akár üzeneteken vagy chaten keresztül. Itt sem bírók dolgoznak, hanem olyan ügyintézők, akiknek az a feladatuk, hogy a felek erre irányuló igénye esetén segítsék az álláspontokat tisztázni. Miután mindkét fél feltöltötte, előadta bizonyítékait és érveit, a fellebbezést benyújtó fél választhat, hogy további meghallgatás nélkül egy e-ítélet meghozatalát kéri, vagy pedig egy telefonkonferencia-meghallgatást az ügyintézővel és az ellenérdekű féllel egyszerre. Az elmúlt két évben a beérkezett ügyeknek csak a 10%-ában kérték ezt a meghallgatást, az ügyek 11%-a a beérkezés napján befejeződött, 25%-a 1 héten belül, 70%-a pedig 4 héten belül.[6]

Az Amerikai Egyesült Államokban a michigani egyetem kutatói dolgozták ki a Matterhorn elnevezésű online szolgáltatást, amit először 2017-ben egy michigani kerületi bíróságon indítottak el, és jelenleg már több mint 40 bíróságon 8 különböző államban működik. A rendszert eredetileg úgy tervezték, hogy a bíróságok és az állampolgárok hatékonyabban tudjanak kommunikálni egymással. Ez a szolgáltatás okostelefonon keresztül napi 24 órában elérhető, és elsősorban kis perértékű ügyek, családjogi jogviták ügyintézésére alkalmas. A felek a bíróság döntését e platformon keresztül kapják meg. A másik online bíróság 2018-ban Utah-ban indult el a tizenegyezer dollár alatti jogvitákra. Ezen a platformon keresztül a felek megkísérelhetik egyezség létrehozását a bíróság közrehatása nélkül, vagy olyan ügyintéző segítségével, aki az alapvető jogi kérdéseiket megválaszolja, és közvetít az egyezség létrehozása érdekében. Az ügyintéző feladata még, hogy sikertelen egyezségi kísérletet követően segítsen a szükséges dokumentumok benyújtásában. Az ügyintéző a felek erre irányuló kérelme esetén meghallgatás nélkül, a benyújtott dokumentumok alapján is dönthet, vagy az ügyet bíró elé utalja, aki elrendelheti a felek meghallgatását.[7]

Susskind szerint jelenleg a legismertebb és legfejlettebb online vitarendezési rendszer Kanadában, British Columbiában van Civil Resolution Tribunal (polgári döntőbíróság) elnevezéssel. A 2016 közepén indult szolgáltatás ötezer kanadai dollárt meg nem haladó vagyonjogi jogviták eldöntésére kérhető, 2019-től már közlekedési balesetekben okozott, ötvenezer kanadai dollárt el nem érő kárigényekre is igénybe vehető. Négy részből áll a szolgáltatás. Az elsőben segítenek a felhasználóknak megérteni a jogi helyzetüket, a következőben egy informális egyezséget igyekeznek létrehozni a felek között. Ha ez sikertelen, egy ügyintéző lép be a harmadik részben, és megkísérli a feleket egyezségre juttatni. Végül, ha ez sem vezet eredményre, a polgári döntőbíróság tagja (aki nem minősül bírónak) határozatot hoz.[8]

Az online bíróságok tehát nem kizárólag és nem elsősorban döntési funkciót látnak el, hanem a magánjogi jogviták hatékony rendezését kívánják elősegíteni a bírósági és bíróságon kívüli funkciók egyesítésével. Fontos felismerés, hogy a jogérvényesítés csak úgy tud hatékony lenni, ha a felek az ahhoz szükséges információkat, jogi ismereteket, a lehetőségek leírását egy helyről kaphatják meg, ahol egyúttal lehetőségük van egymással is egyeztetve egyezséget kötni, vagy annak sikertelensége esetén a bíróság döntését kérni.

Susskind az online bíróságok szabályozásával kapcsolatban különbséget tesz két modell között: az egyik a meglévő bírósági szervezeti eljárási szabályok keretein belül helyezi el a digitális eszközök használatát. A másik szerint egy teljesen új szervezeti-eljárási modellt kell kialakítani. Ez utóbbiban a főszerepet az online bíróságok kapják, és csak kiegészítő szerep jut a jelenlegi hagyományos kereteknek. Mindez elsősorban az elsőfokú eljárásban érvényesülhet, ahol meg kell teremteni a lehetőséget az online eljárásból a rendes bírósági eljárásba való áttérésre. A magyarországi statisztikai adatok is azt támasztják alá, hogy első fokon a perek 60%-a jogerőre emelkedik, ide koncentrálódnak időben is a legidőigényesebb eljárási részek, ha ezeken lehet rövidíteni, hatékonyabbá tenni, akkor az az egész pertartamot pozitív irányba változtatná.[9]

Susskind a második megoldást javasolja, szemléletes példával figyelmeztetve arra, hogy mozgó járművön nem lehet kereket cserélni. Feltételezése szerint az online bíróságok egy olyan platformon keresztül lennének elérhetők, amelyik az eljárási és anyagi jogokban, formanyomtatványok kitöltésében, a felek jogi álláspontjának egymáshoz való közelítésében, egyezség létrehozásában is segítséget tud nyújtani, amely funkciókkal már önmagában nagy terhet venne le a bíróságokról. Egyezség hiányában lehetőséget kell teremteni az iratok benyújtására a platformon keresztül, online módon a felek meghallgatására, a nyilatkozatok pontosítására is és végül a döntéshozatalra. Ez a modell nem minden polgári jogvita megoldására alkalmas, ezért ha az ügy jogi megítélése bonyolult, a platformon közreműködő jogi asszisztens azt a hagyományos bírósági eljárásra utalhatja.[10]

Internetbíróságok

Az IT igazságszolgáltatásra gyakorolt hatásának harmadik hulláma a mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) megjelenése a bíróságok működésében. Túlzás nélkül állítható, hogy az MI az egész emberiség számára az egyik legnagyobb lehetőség és egyben a legnagyobb veszélyforrás is. Már most könyvtárnyi irodalma van annak, hogy önmagában az MI miként alakítja át a ma ismert társadalmi berendezkedéseket, formálhatja át az egész világrendet, akár már a közeljövőben is.[11] Nem árt ezért az óvatosság, amikor az igazságszolgáltatás területén gondolkodunk ennek a technológiának a bevezetésével, ugyanakkor a kísértés mégis nagy arra, hogy az MI jó oldalát felhasználva, a bíróságok működését nagyságrendileg hatékonyabbá és kiszámíthatóbbá tegyük.[12] Az MI-technológia egyik jellemzője, hogy jóval több adatot és sokkal gyorsabban tud feldolgozni az embernél, nélkülözve az emberi fáradságot, érzelmeket. Ezáltal objektívabb döntés várható az MI-től, mint az embertől, ami a bíróságokkal szemben is alapvető elvárás. A döntés joga ugyanakkor felelősséget is jelent, így az MI és az igazságszolgáltatás egymáshoz való kapcsolatának legfontosabb elméleti előkérdése úgy összegezhető, hogy kiben bízunk meg inkább: a tévedésekkel terhelt emberben, vagy az ilyen hibáktól mentes, automatikus gépi döntéshozatalban. A válaszadást nehezíti a jogviták eltérő súlya és jellege, de éppen a nagy online szolgáltatók által üzemeltetett alternatív vitarendezési platformok népszerűsége mutatja, hogy a hétköznapi, tömegesen előforduló kisértékű vagyoni követelések MI-n alapuló rendezése az emberi közreműködésen alapuló döntéshozatalhoz képest nagyságrendileg hatékonyabb.

Az MI-fejlesztések egyik közös jellemzője azok költségessége. Éppen ezért jelenleg a legtöbb fejlesztés nem az igazságügyben, hanem a profitorientált területeken (egészségügy, gyógyszerkutatások, hadügy) zajlik. A fejlesztések egyik gátja az eltérő nyelvek használata, egy angol szöveget felismerő, azt olvasni tudó MI magyar szöveget nem tud kezelni. Az MI-fejlesztésekhez hatalmas adatmennyiségre is szükség van, csak akkor tud hatékonyan működni.[13]

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Lábjegyzetek:

[1] Osztovits András: Az ítélkezés jövője a digitális világban. In: A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk megalkotásának 150. évfordulója. HVG-ORAC, Budapest, 2019. 141–146.; Kékedi Szabolcs: Hogyan tovább bírósági digitalizáció, avagy hogyan lett az elektronikus kapcsolattartás a veszélyhelyzetben az ítélkezés kulcsa? In Media Res, 2020/2. 308–321.

[2] Katsh, Ethan – Rabinovich-Einy, Orna: Digital Justice. Oxford University Press, New York, 2017. 155–157.

[3] Uo., 160.

[4] Richard Susskind: Online Courts and the Future of Justice. Oxford University Press, Oxford, 2019.

[5] Uo., 166–168.

[6] Uo., 169–170.

[7] Uo., 174–176.

[8] Uo., 168–169.

[9] Lásd https://birosag.hu/ugyforgalmi-adatok/birosagi-ugyforgalom-2019-eves-adatai

[10] Susskind i. m. (6. lj.) 143–147.

[11] Jól érthető stílusa miatt kiemelkedik: Tilesch György – Hatamleh, Omar: Mesterség és intelligencia. Libri, Budapest, 2021.

[12] Reiling, Dory: Courts and Artificial Intelligence. International Journal for Court Administration, 2020/2. 3–10.

[13] Az igazságszolgáltatásban megvalósult MI-n alapuló fejlesztések kiváló összegzését adja Kálmán Kinga: Nyomokban kódokat tartalmazhat? A mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban történő alkalmazásának alkotmányjogi vonatkozásai a tisztességes eljáráshoz való jog tükrében. MTA Law Working Papers, 2021/2. 2–5.

---