AB: hiányos a választási plakátok szabályozása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe ütköző mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. Törvény (Ve.) 144. § (4) bekezdés b) pontja szerinti hozzájárulás kapcsán nem alkotta meg a politikai hirdetés indokolatlan és aránytalan korlátozásának kizárását garantáló szabályokat. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2019. december 31-ig tegyen eleget. A döntéshez Czine Ágnes párhuzamos indokolást, míg Hörcherné Marosi Ildikó, Salamon László, Sulyok Tamás és Varga Zs. András különvéleményt csatoltak.

1. Az alapügy

Az Éljen Szekszárd Egyesület elsődlegesen a Pécsi Ítélőtábla Pk.III.50.008/2019/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, másodlagosan pedig a Ve. 144. § (4) bekezdésének „előzetes, írásbeli” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben Szekszárd Megyei Jogú Város Helyi Választási Bizottsága megállapította, hogy az indítványozó megsértette a Ve. 144. § (4) bekezdését azzal, hogy a város területén lévő villanyoszlopokra a tulajdonos, illetve a vagyonkezelői jog gyakorlója engedélye nélkül helyezett el választási plakátokat. A Ve. érintett rendelkezése szerint ugyanis „144. § (4) Plakátot elhelyezni a) magántulajdonban álló dolgon kizárólag a tulajdonos vagy a bérlő, b) állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő dolgon a vagyonkezelői jog gyakorlójának előzetes, írásbeli hozzájárulásával lehet.”

A választási bizottság az indítványozót a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy az engedély nélkül elhelyezett plakátokat három napon belül távolítsa el. A helyi választási bizottság határozatával szemben az indítványozó fellebbezett, amelyben előadta, hogy 2019. augusztus 29-én benyújtotta a hozzájárulás iránti kérelmét a Szekszárdi Polgármesteri Hivatalnál a jegyzőnek címezve.

A kérelemre a Városfejlesztési és Üzemeltetési Igazgatóság vezetője 2019. szeptember 5-én válaszolt, tájékoztatva az indítványozót, hogy a Városigazgatási és Rendészeti Osztály jár el a hozzájárulás kiadásának tárgyában, de a kérelmet nem tette át az illetékes szervhez. Ezzel együtt a fellebbezés nyomán eljárt Tolna Megyei Területi Választási Bizottság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az indítványozó ezt követően bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, de a Pécsi Ítélőtábla a területi választási bizottság határozatát helybenhagyta azzal érvelve, hogy a „Ve. 144. § (4) bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint e szabályozással a jogalkotó a tulajdonhoz fűződő jogot helyezi előtérbe a véleménynyilvánítás szabadságával szemben.” E bírói döntéssel szemben az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az AB-hoz.

2. A döntés indokai

A támadott bírósági döntéssel összefüggésben az AB rámutatott arra, hogy az adott eljárásban a bíróság által kötelezően alkalmazandó tételes jogi szabályozás bírói felülvizsgálatának, a Ve. 144. § (4) bekezdése kategorikus rendelkezésével szembeni bírói mérlegelésnek nem volt helye. Miután a Ve. 144. § (4) bekezdésében foglaltakkal szembeni bírói döntés meghozatalára eleve nem kerülhetett sor, pusztán a tételes jog alkalmazása miatt a bírói döntés Alaptörvénybe ütközése nem volt megállapítható.

A támadott szabályozással kapcsolatban a testület rámutatott arra, hogy az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampány tevékenységre, amelynek egyik eszköze a választási plakátok készítése és elhelyezése.

Ennek megfelelően a választási plakátok elhelyezését korlátozó szabályok a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását jelentik. A választási plakát elhelyezésének a megtiltása a véleménynyilvánításhoz való jogot közvetlenül korlátozza, így arra csak törvényben kerülhet sor.

Ennek megfelelően a Ve. 144. § (4) bekezdése a választási plakát elhelyezését mind magántulajdonban álló, mind pedig a nemzeti vagyon körébe tartozó, állami vagy önkormányzati tulajdon esetén a jogosult „előzetes, írásbeli” hozzájárulásához köti. Ezáltal a Ve. ezen rendelkezése a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását jelenti. E törvényi szintű korlátozást más alapvető jog, az alkotmányos tulajdonjog védelme teszi indokolttá.

Mindez a szabály a) pontja által védett magántulajdon összefüggésében nem minősül a véleménynyilvánítási szabadság aránytalan korlátozásának, hiszen a magántulajdonosi autonómia védelmét a tulajdon korlátozásához való előzetes, írásbeli hozzájárulás követelménye megfelelően biztosítja.

Ezzel szemben a Ve. 144. § (4) bekezdés b) pontja által érintett nemzeti vagyon körébe tartozó, állami vagy önkormányzati tulajdon esetén a tulajdonhoz való jog védelmével nem feltétlenül indokolható a – véleménynyilvánításhoz való jog védelmi körébe tartozó – választási plakátok jogszerű elhelyezésének korlátozása. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célját ugyanis maga az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése mindenek előtt a közérdek szolgálatában határozza meg, amibe nyilván beletartozik az alapvető jogok, így a véleménynyilvánítási szabadság védelme is, amely kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampány tevékenységre, s ennek egyik eszközeként a választási plakátok elhelyezésére.

A közérdek szolgálatában álló nemzeti vagyon esetében pedig a jogosult tulajdonvédelme nem élvezhet automatikusan elsőbbséget. Az AB ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a Ve. 144. § (4) bekezdése a nemzeti vagyon körébe tartozó tulajdon esetén is egyoldalúan a tulajdonhoz való jog védelmét garantálja; nem biztosítja ezzel együtt azonban azt, hogy a plakát elhelyezését, s ezáltal a véleménynyilvánításhoz való alapvető jog érvényesülését korlátozni a közérdek szolgálatára kötelezett nemzeti vagyonba tartozó dolog vagyonkezelője csak indokoltan és arányos módon legyen jogosult.

E hiányos jogi szabályozás így a 144. § (4) bekezdés b) pontja szerinti előzetes, írásbeli hozzájárulás kapcsán az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése által biztosított véleménynyilvánításhoz való jog sérelmére vezet. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2019. december 31-ig tegyen eleget.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szalay Péter volt.

---