AB: új szabály nem fűzhet újabb joghátrányt a már jogerősen minősített magatartásokhoz

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontjával kapcsolatban alkotmányos követelményként határozta meg, hogy a haszonbérleti szerződésnek a rendelkezés hatályba lépését követően történő közlése esetén kell a haszonbérleti szerződés jóváhagyását az adott rendelkezés értelmében megtagadni. Az Alkotmánybíróság ezen kívül a Kúria Kfv.II.37.800/2016/9. számú ítéletét is megsemmisítette. A döntéshez Czine Ágnes és Salamon László különvéleményt csatoltak.

1. Az alapügy

Az indítványozó 2014. szeptember 11-én, 16-án és november 11-én összesen hat, 2001. december 15-e óta fennálló haszonbérleti szerződését hosszabbított meg, és kérte a szerződésmódosítás jóváhagyását. A Székesfehérvári Járási Hivatal Járási Földhivatala mind a hat meghosszabbított szerződés jóváhagyását megtagadta. A megtagadásnak mindegyik esetben az volt az indoka, hogy az indítványozót a Fejér Megyei Kormányhivatal 30 000 Ft földvédelmi bírság fizetésére kötelezte egy reklámtábla áthelyezési engedélyhez kapcsolódóan. A megtagadás jogalapja a földhivatal határozata szerint a Földforgalmi törvény 53. § (1) bekezdés d) pontjának dc) alpontja volt.

Az indítványozó keresetet terjesztett elő a hat határozat bíróság általi felülvizsgálata iránt, és kérte ezen határozatok hatályon kívül helyezését, valamint azt, hogy az alperes hozzon új, engedélyt megadó határozatot. Az első fokon eljáró Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság mind a hat felülvizsgálni kért határozatot megváltoztatta, s mind a hat haszonbérleti szerződés-módosítást jóváhagyta. Ezt követően az alperes fellebbezése nyomán eljárt Székesfehérvári Törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet pedig megváltoztatta és a felperes indítványozó keresetét elutasította. A Kúria szerint „téves mind a másodfokú bíróságnak, mind az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a vitatott megtagadási ok csak a 2014. január 1-je után kiszabott földvédelmi bírságokkal összefüggésben értelmezhető és az Fftv. [Földforgalmi törvény] 53. § (1) bekezdés d/dc) pontja csak a 2014. január 1-je után kiszabott bírságokra tekintettel ad lehetőséget a haszonbérleti szerződés(módosítás) hatósági jóváhagyásának megtagadására.” Ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát az indítványozó

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta azon korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás tilalma és a felkészülési idő hiánya esetén lehet alapítani. Mivel jelen ügyben az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére a visszaható hatály tilalmával összefüggésben hivatkozott, ezért az indítvány érdemben elbírálható.

Az alkotmányjogi panasz alapján az volt vizsgálandó, hogy összhangban áll-e a jogállamiság elvével a Földforgalmi törvény 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontjának az az értelmezése, amely szerint ez a 2014. január 1-jén hatályba lépett rendelkezés az ezt megelőzően jogerősen kiszabott földvédelmi bírságra tekintettel is kötelezővé teszi a haszonbérleti szerződés(módosítás) hatósági jóváhagyásának megtagadását.

Az Alkotmánybíróság a döntésében áttekintette a visszaható hatály tilalmára vonatkozó gyakorlatát. Ez alapján egy jogszabály nem csupán akkor ütközhet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. Nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy a jogalkotó a múltban keletkezett jogviszonyokból származó jogokat és kötelezettségeket szabályozzon, amennyiben az új szabályozás ezeket a jogokat és kötelezettségeket hátrányosan csak a hatálybalépés utáni időtől fogva érintheti, hiszen a visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem értelmezhető akként, hogy a fennálló tartós, határozatlan időtartamú jogviszonyok a jövőre nézve semmilyen esetben sem alakíthatóak át, vagy változtathatóak meg.

Jelen ügyben a Földforgalmi törvény támadott rendelkezés a földvédelmi bírságot jogerősen megállapító korábban meghozott hatósági döntésekhez további hátrányos jogkövetkezményt kapcsol. A rendelkezés alapján meg kell ugyanis tagadni az adásvételi szerződés jóváhagyását, ha a vevővel szemben az ingatlanügyi hatóság az adásvételi szerződés közlését megelőző öt éven belül jogerősen földvédelmi bírságot szabott ki. Az újonnan megállapított joghátrányt tehát egy korábbi bírságolás miatt kell alkalmazni, és nincs arra vonatkozó előírás, hogy a joghátrány csak a rendelkezés hatályba lépését követően jogerőre emelkedett bírságolás miatt, vagy korábbi bírságolások miatt is alkalmazandó.

Az Alkotmánybíróság már a szolgálati járandóság szüneteltetésére vonatkozó rendelkezéseket vizsgáló 23/2013. (IX. 25.) AB határozatában megállapította: „[a] jogalkotó tehát azon az alapon nem vezethet be egy később megállapított ellátás igénybevételének korlátozását eredményező szabályt, hogy a jogosult korábban jogsértő magatartást tanúsított. Erre csak úgy van lehetőség – a nem biztosítási jogviszonyon alapuló ellátás esetén – ha az ellátás megállapításakor a jogosult ismeri a számára megállapított juttatás folyósításának – ideértve a szüneteltetést is – szabályait.”

Mindezek alapján az AB arra a következtetésre jutott, hogy a Földforgalmi törvény érintett rendelkezése megfelelően úgy értelmezendő, hogy a termőföld hasznosítására vonatkozó szabályoknak a rendelkezés hatályba lépését követő megsértése lesz a haszonbérleti szerződés jóváhagyásának időleges akadálya, mivel ez az értelmezés felel meg a visszaható hatályú jogalkotás tilalmából fakadó követelménynek. Új szabály ugyanis a hatálybalépése előtt jogerősen már minősített magatartáshoz, jelen esetben a jogerőre emelkedett közigazgatási bírság megállapításához újabb joghátrányt nem fűzhet. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Földforgalmi törvény 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontja alkalmazására vonatkozóan az Alaptörvényből származó alkotmányos követelményt állapított meg az Abtv. 46. § (3) bekezdése alapján.

Tekintettel arra, hogy az alapügyben a termőföld engedély nélküli igénybevétele képezte az alapját a Földhivatal 2012. március 18-án kiszabott 30 000 Ft földvédelmi bírságnak, amelyet az indítványozó 2012. március 28-án befizetett, valamint arra, hogy a Földforgalmi törvény érintett rendelkezése 2014. január 1-jén lépett hatályba, az Alkotmánybíróság megállapította: a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközött a Kúria jogértelmezése, ezért azt az AB megsemmisítette.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Stumpf István volt.

---