Az árva művek felhasználásának engedélyezése és nyilvántartása – WK-nagykommentár – 6. rész


Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Wolters Kluwer Hungary kiadásában megjelent, frissített szerzői jogi nagykommentár egyes részleteibe.

A Wolters Kluwer kiadó szerzői jogi nagykommentárjának harmadik, bővített kiadására az Szjt. 2021-es novelláris módosítása szolgáltatott indokot, melynek fő tartalma az újabb regionális jogharmonizáció, vagyis a 2019-es európai uniós szerzői jogi irányelvek átültetése volt. A törvényalkotói beavatkozás a műszaki és kulturális piaci változások miatt szükséges volt, de az átfogó és sokrétű eredmény olyan új egyensúlyt alakított ki a törvény preambulumában leírt érdekegyensúly elemei között, amely több szempontból is hátrányosabb lehet a szerzők és más szerzői jogi jogosultak számára.

Cikksorozatunk hatodik, egyben utolsó részében az árva művekkel foglalkozó kommentárrészleteket olvashatják el. Szerzője dr. Grad-Gyenge Anikó. Sorozatunk első része itt, a második itt, a harmadik itt, a negyedik itt, az ötödik pedig itt olvasható el.


Releváns jogszabály: 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról.


„Az árva művek felhasználásának SZTNH általi engedélyezése

a) A szabályozás célja, hogy teljes lefedettséget, logikai zártságot hozzon létre a szerzői jogi rendszerben, vagyis minden felhasználást lehessen jogszerűen végezni. Ennek a célnak végső soron az egyetlen érdemi korlátja az, hogy az SZTNH [Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala – a szerk.] árva mű átdolgozására – az építészeti alkotás kivételével – nem tud engedélyt adni, és erre a szabad felhasználás sem jogosít fel (ennek a felhasználásnak a személyiségi jogi összefüggései miatt), de egyébként az SZTNH minden, nem transzformatív felhasználást tud engedélyezni, ha arra vonatkozóan nem lelhető fel más jogosult, és a kérelmező eleget tesz valamennyi feltételnek, és a felhasználás nem tartozik a szabad felhasználás körébe.

Az SZTNH által adható

egyszerű felhasználási engedély:

– legfeljebb öt évre szól (természetesen nincs kizárva a meghosszabbítása, ha az engedély feltételei továbbra is fennállnak),

– csak Magyarország területére terjed ki minden lehetséges felhasználási mód esetében,

– nem kizárólagos (vagyis ugyanazon mű tekintetében többen is kaphatnak engedélyt),

– harmadik személyre át nem ruházható, és

– nem jogosít további felhasználási engedély adására.

Az építészeti alkotások tekintetében viszont a törvény eltérést enged: a felhasználási engedély kérelemre indokolt esetben egy alkalommal az eredeti engedély időtartamával, de legfeljebb öt évvel meghosszabbítható, feltéve, hogy azt az építészeti alkotás tulajdonosa kérte. A törvény indokolása szerint erre amiatt van szükség, mivel az építészeti alkotás tervének átdolgozásától az épület megvalósításáig hosszú idő telhet el, amire az ötéves felhasználási időhatár nem feltétlenül elegendő. A törvény ezért lehetővé teszi, hogy az SZTNH az engedéllyel rendelkező kérelmére a felhasználási engedély tartamát egy alkalommal, legfeljebb öt évvel meghosszabbítsa, ezzel (legfeljebb) tíz évre növelje az épület átépítésére (átdolgozására) és kivitelezésére fordítható időt. Amennyiben ezen időtartam sem elegendő a felhasználásra, akkor új engedély kérelmezhető. Ez utóbbi módszer (új engedély kérése) valamennyi műtípus esetében fennálló lehetőség a felhasználási engedély meghosszabbítására.

b) Az SZTNH által adott engedély hasonló egy felhasználási szerződésbe foglalt engedélyhez abban, hogy a felhasználás fejében az Szjt. 41/B. § (1) bekezdése alapján ezekben az esetekben is díj jár (sőt, szigorúbb is, mivel az SZTNH-nak nincs lehetősége az ingyenes engedélyadásra sem). A díj egyébként a felhasználás módjához és mértékéhez igazodik (az Szjt. itt szintén nem olyan rugalmas, mint a felhasználási szerződésekre vonatkozóan, ami adott esetben akár problémát is jelenthet, hiszen szó szerinti alkalmazása éppen eltérő díjazási módszerhez is vezethet, mint ami az adott műtípus adott felhasználásával kapcsolatban bevett – például az audiovizuális alkotások sugárzása esetén, ahol a díj megállapításának egyik meghatározó eleme lehet a reklámbevétel).

A szabályozás két szempontból is differenciáltan kezeli az árva művek egyes felhasználásait: eltérő szabályok vonatkoznak a jövedelemfokozást közvetve sem szolgáló, illetve a legalább közvetve jövedelemfokozást szolgáló felhasználásokra az eljárási díj, illetve a felhasználási díj szempontjából. A felhasználási díjat a szerző személyének vagy tartózkodási helyének ismertté válását követően kell megfizetni, ha a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja; ellenkező esetben, ha a felhasználás közvetve vagy közvetlenül jövedelemszerzés, jövedelemfokozás célját szolgálja, a díjat az SZTNH-nál letétbe kell helyezni. A díj letétbe helyezése a felhasználás megkezdésének feltétele. Ez azt jelenti, hogy az első körbe tartozó felhasználások esetében az SZTNH csupán megállapítja a díj mértékét, de annak letétbe helyezésére nem kerül sor [Szjt. 41/B. § (2) bek.]. Az eljárási díj összegét az Árvaműr. 4. § (2) bekezdése mérsékli a jövedelemfokozási célt közvetve sem szolgáló esetekben. Az Árvaműr. 3. § (5) bekezdése alapján egy kérelemben egy mű vagy egy teljesítmény felhasználására kérhető engedély. Több műre vagy teljesítményre vonatkozóan akkor lehet benyújtani közös kérelmet, ha a kérelem ugyanazon jogosult ugyanazon típusba tartozó műveinek vagy teljesítményeinek azonos felhasználási módjára vonatkozik.

c) Még ha a gondos keresés megvalósult is, az SZTNH lényegében nem tud teljes bizonyossággal meggyőződni arról, hogy nincs jogosultja a felhasználásnak, ezt a rendelkezésére bocsátott bizonyítékok alapján csak valószínűsíteni tudja. Ugyan várhatóan igen ritkán fog ez előfordulni, de a jogosult akár még a felhasználási engedély hatálya alatt, akár ezt követően ismertté válhat. Az előbbi esetben az SZTNH a szerző, illetve a felhasználó kérelmére a felhasználási engedélyt a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjával kezdődő hatállyal visszavonja azzal, hogy a felhasználás a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napján meglévő mértékig, az engedély alapján még hátralévő időtartamig, de legfeljebb a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjától egy évig folytatható a felhasználási engedély által biztosított feltételek között, az engedély hatálya alá tartozó teljes mértékben. Ilyen módon tehát a törvény a szerző ismertté válását követően is korlátozza a szerződési szabadságot, de ezt a korábban jogszerű felhasználó jogos érdekeinek (befektetéseinek, ráfordításainak) védelmében teszi. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a felhasználásra a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásának napjáig komoly előkészületeket tettek, de azt még nem kezdték meg, azzal, hogy ebben az esetben a felhasználást az előkészületnek a szerző személye vagy tartózkodási helye ismertté válásakor meglévő mértékéig lehet megkezdeni és folytatni, vagyis ebben az esetben a felhasználó korlátozása jóval tágabb, hiszen a felhasználás sem kezdődött még meg, csupán az előkészületek nem teszik indokolttá a szerző szerződési szabadságának korlátozását. [Szjt. 41/B. § (3)–(4) bek.]

Mivel a felhasználás az SZTNH engedélye alapján, jogszerűen zajlott, az időközben ismertté vált szerző szerzői jogi jogsértésre hivatkozva nem tud eredményesen pert indítani a felhasználó ellen szerzői jogsértésre hivatkozva. Ugyanakkor az SZTNH által a felhasználás fejében megállapított díjra igényt tarthat, méghozzá a felhasználási engedély hatályának megszűnésétől vagy a visszavonásáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig a felhasználótól, illetve – a díj letétbe helyezése esetén – az SZTNH-tól. Az öt év lejártát követően az SZTNH a nála letétbe helyezett díjat átutalja annak a közös jogkezelő szervezetnek, amely az ismeretlen vagy az ismeretlen helyen tartózkodó szerző művének egyéb felhasználását jogosítja, vagyis ezt a határidőt követően a jogosult már nem követelheti ennek a kifizetését. Ha az ismeretlen vagy az ismeretlen helyen tartózkodó szerző művének egyéb felhasználásait több közös jogkezelő szervezet jogosítja, ezek a díjból egyenlő arányban részesülnek. Ilyen szervezet hiányában pedig a Nemzeti Kulturális Alapnak utalja át az SZTNH a díjat, amely ezt a kulturális javak hozzáférhetővé tételére fordítja. [Szjt. 41/B. § (5) bek.]

A díj mértékének vitatása a szerzői jogi perekre irányadó szabályok szerint bírósági útra tartozik. [Szjt. 41/B. § (6) bek.] […]

Az árva művek SZTNH által vezetett nyilvántartása

A művek (és teljesítmények) elárvulásának esélyét jelentősen csökkentheti, ha a jogosultak adatai – és az alkotással kapcsolatos egyéb információk – naprakészen tarthatók. Bár az utóbbi években a probléma felismerésével számos újabb adatbázis jött létre, ezek a már elárvult művek vonatkozásában nem tudnak segítséget nyújtani. Magának az árva művekre vonatkozó engedélyezési rendszernek a működését azonban hatékonyan segítheti az a hivatali nyilvántartás, amelyet az SZTNH vezet az Szjt. 41/E. §-a alapján. A nyilvántartásban foglalt információk mind a jogosultak (jellemzően a szerzők jogutódai), mind pedig a felhasználók számára hasznosak lehetnek. Előbbiek ennek révén egy helyen hozzáférhetnek valamennyi, az SZTNH által kiadott árva mű felhasználására feljogosító engedély részleteihez, és ilyen módon ellenőrizni tudják, hogy a jogosultsági körükbe tartozó bármely mű érintett-e ilyen engedéllyel. Az árva művet felhasználni kívánó felhasználók számára is hasznos információ lehet, ha az általuk felhasználni kívánt mű már a nyilvántartásban szerepel, hiszen az Szjt. 41/B. § (1) bekezdése szerint a hivatal által az árva mű felhasználására adott engedély nem kizárólagos. Nem kizárt tehát, hogy más is felhasználja árva műként a nyilvántartásban már szereplő művet. Ehhez azonban minden esetben újabb hivatali engedélyt szükséges szerezni, mivel az SZTNH nyilvántartásában való szerepléshez nem fűződik olyan – az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala [a továbbiakban: EUIPO (European Union Intellectual Property Office)] által az árva művekről vezetett nyilvántartásában való szerepléshez kapcsolódó – joghatás, amely az újabb jogosultkutatás szükségességét kizárná. [Lásd e tekintetben az Szjt. 41/F. §-ához fűzött magyarázatot.]

A hivatal által vezetett nyilvántartásban szerepel többek között az árva művel kapcsolatos hivatali ügyszám, a mű vagy teljesítmény azonosítására alkalmas adatok, – ha ez lehetséges – a jogosult, több jogosult esetén valamennyi jogosult neve, a művel kapcsolatban engedélyezett felhasználás terjedelmére vonatkozó adatok, a felhasználási díj mértéke és letétbe helyezésének napja, a felhasználási engedély visszavonásának ténye és hatálya, a folyamatban lévő eljárások ténye és tárgya. A nyilvántartás folyamatosan frissül. Az ismert jogosultakra vonatkozóan kezelendő – szintén a kérelem tartalmi elemeit képező –, továbbá az árva művek felhasználására vonatkozóan kiadott engedélyekről vezetett nyilvántartásban kezelt személyes adatok körét az Árvaműr. 8. §-a már korábban is megállapította, de mivel ezt nem törvényi szinten tette, ezért vált szükségessé az Szjt. e rendelkezésének kiegészítése az Adatreform tv. által. A módosítást követően a korábban az SZTNH által csak a felhasználási engedély jogosultja részéről írásban megadott hozzájárulása esetén nyilvánosságra hozott adatok (mint a felhasználó azonosítására alkalmas és a vele való kapcsolatfelvételt lehetővé tevő információk) immár külön hozzájárulás nélkül is a nyilvántartás részét képezik.”

(Címlapképeink illusztrációk. Forrás: jelenet a Salvador Dalí – A halhatatlanság nyomában című filmből.)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. július 12.

Aki közterületi ingatlanon fakivágási engedéllyel vagy anélkül fát vág ki a kompenzációs intézkedés alanya lehet

A közterületi ingatlanon engedéllyel, vagy engedély nélkül végzett fakivágás esetén a pótlás mellett vagy helyett kompenzációs intézkedésként a károsult környezeti elem becsült költségével egyenértékű pénzbeli megváltás is előírható. Az a személy, aki közterületi ingatlanon fakivágási engedéllyel vagy fakivágási engedély nélkül fát vág ki a kompenzációs intézkedés alanya lehet – a Kúria eseti döntése.