Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok európai egyezménye (EJEE)


A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Bereczki Ildikó által írt Gyermeki jogok a szülői felelősségről szóló nemzetközi magánjogi szabályozás perspektívájából című kiadvány gyermekjogi, nemzetközi, valamint európai uniós jogi szempontból is egyaránt rendkívül időszerű. A gyermeki jogok kibontakozását mutatja be és a szülői felelősségről szóló nemzetközi családjogi szabályozásba, illetve ezen keresztül a joggyakorlatba való beintegrálódását járja körül tudományos igénnyel, ugyanakkor gyakorlati megközelítésben – a hazai jogirodalomban hiánypótló jelleggel – átfogó képet nyújtva e komplex témakörről. Az alábbiakban a kiadványnak „Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok európai egyezménye (EJEE)” cím alatti magyarázatát olvashatják.


Az EJEE 1950-ben történt elfogadása óta rányomja a bélyegét minden már létező és újonnan keletkező instrumentumra, átformálva az alapvető jogokról alkotott nézeteket, elvárásokat. Olyan viszonyítási pontot jelent, amelyhez mind a jogalkotásnak, mind a jogalkalmazásnak igazodnia szükséges, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

Mára az EJEE-ben részes államok mindegyike valamilyen módon inkorporálta az egyezmény rendelkezéseit a belső jogába.[1] Bár kevés rendelkezése foglalkozik kifejezetten a gyermekek jogaival,[2] számos rendelkezése a gyermekekre is érvényes.[3]

Az EJEE-ben foglalt jogok mindenkit megilletnek (EJEE 1. cikk) bármely alapú diszkriminációtól mentesen (EJEE 14. cikk), ideértve az életkor alapján való megkülönböztetést is.[4] A gyermekeket érintő diszkrimináció kontextusában egyik első lényegi fejleményként feltétlenül megemlítendő a Marckx kontra Belgique ügy (EJEB 1979. június 13., Marckx kontra Belgique ügy, no. 6833/74., 31. o., 59. o.), amely kapcsán az EJEB először mondta ki a házasságból és a házasságon kívül született gyermekek közötti megkülönböztetés tilalmát, az ezzel ellentétes elbánást az EJEE vonatkozó rendelkezéseibe ütközőnek minősítve, és megszüntetve a házasságon kívül született gyermekek ’illegitim’ státusát, ami a szülői jogokra is kihatott.

A gyermeki jogok az emberi jogok szerves részét, annak egy sajátos csoportját képezik. A gyermekek védelmére irányuló jogi normák egyrészt a felnőttekre írt szabályok gyermekekre való adaptálásaként,[5] s ilyenként a gyermek emberi jogaiként[6] foghatók fel. Másrészt a gyermekek speciális helyzete – életkorukból adódó sérülékenységük és szintén az életkorral összefüggésben folyamatosan alakuló képességeik folytán – a specifikus igényeik által indokolt különleges segítség és támogatás[7] mellett szól, ami többletjogosultságok révén materializálódik.

A gyermekek jogainak a szülői felelősség kontextusában való vizsgálata kapcsán elsősorban a magán- és családi élethez való jog (EJEE 8. cikk) bír kiemelt jelentőséggel. A magán- és családi élethez való jog tekintetében a gyermekeket a felnőttekkel azonos jogok illetik meg. [EJEE 8. cikk (1) bekezdés] A családi élethez való jog nem abszolút jog, azaz e jogok korlátozás tárgyát képezhetik azzal, hogy ezek gyakorlásával összefüggésben az államok hatóságai kivételesen, az EJEE-ben megnevezett feltételek fennállásakor avatkozhatnak be, nevezetesen: a törvényben meghatározott esetekben, jogszerű cél érdekében, amikor egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, vagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges. [EJEE 8. cikk (2) bekezdés] Ezzel összefüggésben a korlátozásnak a jogszerű céllal arányosnak és szükségesnek kell lennie.[8] Az EJEB az EJEE-ben biztosított jogok kifejezett megsértése mellett e jogok indokolatlan korlátozásával szemben is védelmet nyújt.[9]

Az EJEB feladata az EJEE-ben rögzített emberi jogok védelme, érvényesülésük felügyelete, a jogsértések kérelemre való kivizsgálása és szankcionálása által. (EJEE 32. és 41. cikk) A gyermekjogok terén a legszignifikánsabb hozzájárulást[10] az EJEB munkája képviseli. Az EJEB gyermekjogokat érintő joggyakorlata kikristályosította az EJEE-ben foglalt normákat és elveket, ami az EJEB-hoz benyújtható egyéni panaszok útján (EJEE 34. cikk) vált lehetővé. Ilyen panaszt kiskorúak önállóan, szülői hozzájárulás, illetve képviselet nélkül is előterjeszthetnek, ez azonban ritkán fordul elő. A beadványok többsége jellemzően a gyermek törvényes képviselője részéről érkezik,[11] ami maga után vonja azt, hogy az EJEB az ügyet alapvetően a szülők szemszögéből elemzi. Ugyanakkor a szülői igényérvényesítés a gyermeki jogok érvényre juttatására is alkalmas lehet. Az EJEB a döntéshozatal során a vonatkozó nemzeti normákat és joggyakorlatot nem absztrakt módon vizsgálja felül, hanem arról határoz, hogy a jogalkalmazás módja az adott ügyben összhangban áll-e az EJEE-vel.

Az EJEE a csatlakozó államokra ró kötelezettséget az emberi jogok tiszteletben tartására. Az EJEB előtt csak az EJEE-ben részes államok kérhetők számon és marasztalhatók el, ideértve a magánfelek közötti jogvitákat is. Az EJEE alapján a részes államok „a joghatóságuk alá tartozó minden személy számára” biztosítják az abban foglalt jogok és szabadságok érvényesülését. (EJEE 1. cikk) A nemzetközi magánjogi jogviták – így különösen a külföldi jog alkalmazása és a külföldi határozatok joghatásainak elismerése is – úgyszintén alávethetők az EJEB vizsgálatának, és az EJEE extraterritoriális hatályával szoros összefüggésben ez igaz akkor is, ha az érintett másik állam nem részese a konvenciónak.[12]

A strasbourgi végrehajtási mechanizmus a nemzeti szisztémákat kiegészítő, szubszidiárius jelleggel bír, amit a nemzeti szintű jogorvoslatok kimerítésének követelménye is kifejez. Emellett az eljáró nemzeti hatóságokat az egyes tényállások megítélése során bizonyos fokú mérlegelési jog illeti meg;[13] ez egyrészt jelzi azt, hogy a helyi hatóság a legalkalmasabb az ügy megítélésére, másrészt az olyan komplex ügyekben, mint például a családjog, az ügy sajátosságainak a körültekintő figyelembevételét biztosítja azzal, hogy az EJEB által felállított kritériumok ennek határait megszabják.

Az EJEB kétségtelenül jótékonyan hozzájárult a gyermekjogoknak mint védendő értéknek a megszilárdulásához és továbbfejlesztéséhez. Az EJEB a Gyermekjogi Egyezményt az EJEE értelmezési forrásaként használja, ezzel a saját norma, illetve joggyakorlata részévé téve azt. A Gyermekjogi Egyezmény státusát, befolyását növeli az, hogy az EJEB inspirációs forrásként alkalmazza, annak tükrében értelmezve az EJEE-t,[14] hiszen ily módon indirekten segíti a Gyermekjogi Egyezmény érvényre juttatását. Ez a megközelítés egyébiránt közrejátszik a különböző nemzetközi jogforrások rendszerben kezelésében és egymással való harmonikus együttlétezésében is, továbbá illeszkedik az EJEB-nak az EJEE-t élő, változó életviszonyokhoz adaptálódó jogforrásként való megőrzése iránti törekvéséhez is.[15] Az EJEB többek között a Maire kontra Portugal ügyben[16] expliciten utalt arra, hogy az EJEE-t a nemzetközi jog elveivel, illetve az emberi jogok nemzetközi védelmével összhangban kell értelmezni.

Az EJEB nagymértékben közreműködött a nemzetközi jogszabályok, illetve a nemzeti jogok harmonizálásában is,[17] egységes jogi mércét felállítva. A nemzeti családjogok emberi jogi szempontból való harmonizált irányvonalú továbbfejlődése nyilvánvaló összefüggésbe hozható az EJEE normarendszerével, illetve az EJEB tevékenységével.[18] Az EJEB joggyakorlata a magyar családjogra is meghatározó befolyást gyakorol.[19]

Az EJEB joggyakorlatában a Gyermekjogi Egyezmény gyakran hivatkozott forrás, és az EJEB dinamikus jogértelmezése is közrehatott abban, hogy az EJEE a gyermekjogok hatékony eszközének tekinthető.[20] Mindemellett a gyermeki jogok következetes és koherens EJEB általi védelme tekintetében kétségek is megfogalmazódnak.[21] Ezzel összefüggésben olyan vélemény is napvilágot lát, miszerint a gyermeki jogok EJEB általi védelme szignifikáns és átfogó eredményekben nem konkretizálódik.[22]

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

[1] Louwrens R. Kiestra: The Impact of the European Convention on Human Rights on Private International Law. New York, Springer, 2014, 32. o.

[2] Kifejezetten a kiskorúakról szól a kiskorú nevelési felügyelet céljából való őrizetbe vétele mint jogszerű szabadságelvonás (5. cikk 1/d. bek.) és a tárgyalások nyilvánosságának kiskorú érdekében való korlátozása [6. cikk (1) bek.].

[3] Ursula Kilkelly: The Child and the European Convention on Human Rights. Aldershot, Ashgate/Dartmouth, 1999, 4. o.

[4] EJEB 2010. június 10., Schwizgebel kontra Switzerland ügy, no. 25762/07., 76–78. o.

[5] Françoise Monéger: Droit de l’enfant, Répertoire de droit international. Paris, Dalloz, 2017, 2. o.

[6] Joel Andriansimbazovina – Hélène Gaudin – Jean-Pierre Marhuénaud – Stéphane Rias – Frédéric Sudre: Dictionnaire des droits de l’homme. Paris, Quadrige/PUF, 2008, 367. o.

[7] Adeline Gouttenoire: Enfant, Dictionnaire des droits de l’homme. Paris, PUF coll. Quadroge, 2008, 367. o.

[8] EJEB 1990. március 28., Groppera Radio AG and Others kontra Switzerland ügy, no. 10890/84., 72. o.; EJEB 1983. március 25., Silve and Others kontra UK, no. 20605/92., 97. o.

[9] Paul Mahoney: Speculating on the future of the reformed European Court of Human Rights, Arlington, Human Rights Law Journal, 1999, 20/1–4., 2–4.

[10] Ursula Kilkelly: The CRC and the ECHR: The Contribution of the European Court of Human Rights to the Implementation of Article 12 of the CRC. In: Ton Liefaard – Jaap Doek (szerk.): Litigating the Rights of the Child. London, Springer, 2014, 194. o.

[11] Adeline Gouttenoire: Les mineurs et la Convention Européenne des droit de l’homme. In: Catherine Gauthier – Marie Gautier – Adeline Gouttenoire: Mineurs et droit européens. Paris, Éd. Pédone, Collection Droits Européens, 2012, 10. o.

[12] Louwrens R. Kiestra: The Impact of the European Convention on Human Rights on Private International Law. New York, Springer, 2014, 82. o.

[13] EJEB 1976. december 12., Handyside kontra UK ügy, no. 5493/72, 49–50. o.

[14] Helen Stalford – Eleanor Drywood: Coming of age?: Children’s Rights in the European Union. Alphen aan den Rijn, Common Market Law Review, 2009/46. sz., 160. o..; Például EJEB 2012. október 04., Harroudj kontra France ügy, no. 43631/19., 42. o.

[15] Françoise Dekeuwer-Défossez: L’effectivité de la Cide: rapport de synthèse. Paris, LPA oct. 2010, no. 200, 35. o.

[16] EJEB 2003. június 26., Maire kontra Portugal ügy, no. 48206/99., 72. o.; lásd még EJEB 2012. szeptember 12., Nada kontra Svájc, no. 10593/08., 169. o.

[17] Adeline Gouttenoire: La Convention Internationale des Droit de l’Enfant dans la jurisprudence de la Cour Européenne des Droits de l’Homme, Le monde du droit – Écrits rédigés en l’honneur de Jacques Foyer. Paris, Economica, 2008, 497. o., 502. o.

[18] Szeibert Orsolya: Családformák az Emberi Jogok Európai Egyezménye tükrében. Budapest, Családi Jog, 2016/3. szám, 42. o.; Andrea Büchler – Helen Keller (szerk.): Family Forms and Parenthood. Theory and Practice of Article 8 ECHR in Europe. Cambridge, Intersentia Ltd, 2016, 29. o.

[19] Szeibert, Orsolya: Family Forms and Parenthood in Hungary. In: Andrea Büchler – Helen Keller (szerk.): Family Forms and Parenthood. Theory and Practice of Article 8 ECHR in Europe. Cambridge, Intersentia Ltd, 2016, 263. o., 280. o.

[20] Gouttenoire, Adeline: Les mineurs et la Convention Europeenne des droit de l’homme. In: Gauthier, Catherine – Gautier, Marie – Gouttenoire, Adeline (szerk.): Mineurs et droit européens. Paris, Éd. Pédone, Collection Droits Européens, 2012, 9. o.

[21] Kézikönyv a gyermekjogokra vonatkozó európai jogról 31. o.

[22] Catherine Gauthier: Les mineurs dans le droit du Conseil de l’Europe.In: Catherine Gauthier – Marie Gautier – Adeline Gouttenoire (szerk.): Mineurs et droit européens, Collection Droits Européens. Paris, Éd. Pédone, 2012, 28. o.




Kapcsolódó cikkek

2021. október 21.

Az AB 2021. 3. negyedévi ügyforgalma

Az Alkotmánybíróság ügyforgalmi adatait részletes táblázatokban teszi közzé minden negyedév végén valamint az év végén. Az alábbiakban összefoglaljuk a 2021 harmadik negyedévére vonatkozó alapvető adatokat.

2021. október 20.

Az adatkezelő és az adatfeldolgozó kötelezettségei

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában, dr. Buzás Péter, dr. Péterfalvi Attila és dr. Révész Balázs szerkesztésében megjelent, Magyarázat a GDPR-ról című könyv a korábbi magyarázat új, hatályosított és bővített kiadása. A kötet célja, hogy közérthetően, mégis a szakértő szemével mutassa be az Európai Unió adatvédelmi keretrendszerének alapját képező rendelet egyes előírásait, jogintézményeit. Mindezt úgy, hogy a leírtakat az adatvédelem iránt elkötelezett szakértők, az adatkezelők és adatfeldolgozók, a jogalkalmazók, illetve a terület iránt érdeklődő laikusok a gyakorlatban is hasznosítani tudják. Az alábbiakban a műnek Az adatkezelő és az adatfeldolgozó kötelezettségeire vonatkozó részéből olvashatnak egy részletet.

2021. október 20.

Az építésügyi hatósági eljárások gyakorlata- 2. rész

Cikkünk második részében az intézkedési határidővel, a szerzett jog védelmével, az építésfelügyelettel és az építésrendészettel, valamint az ügyféli jogállással, a perindítási és a kereshetőségi joggal foglalkozunk.