Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét
Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.
Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok európai egyezménye (EJEE)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Bereczki Ildikó által írt Gyermeki jogok a szülői felelősségről szóló nemzetközi magánjogi szabályozás perspektívájából című kiadvány gyermekjogi, nemzetközi, valamint európai uniós jogi szempontból is egyaránt rendkívül időszerű. A gyermeki jogok kibontakozását mutatja be és a szülői felelősségről szóló nemzetközi családjogi szabályozásba, illetve ezen keresztül a joggyakorlatba való beintegrálódását járja körül tudományos igénnyel, ugyanakkor gyakorlati megközelítésben – a hazai jogirodalomban hiánypótló jelleggel – átfogó képet nyújtva e komplex témakörről. Az alábbiakban a kiadványnak „Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok európai egyezménye (EJEE)” cím alatti magyarázatát olvashatják.
Az EJEE 1950-ben történt elfogadása óta rányomja a bélyegét minden már létező és újonnan keletkező instrumentumra, átformálva az alapvető jogokról alkotott nézeteket, elvárásokat. Olyan viszonyítási pontot jelent, amelyhez mind a jogalkotásnak, mind a jogalkalmazásnak igazodnia szükséges, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.
Mára az EJEE-ben részes államok mindegyike valamilyen módon inkorporálta az egyezmény rendelkezéseit a belső jogába.[1] Bár kevés rendelkezése foglalkozik kifejezetten a gyermekek jogaival,[2] számos rendelkezése a gyermekekre is érvényes.[3]
Az EJEE-ben foglalt jogok mindenkit megilletnek (EJEE 1. cikk) bármely alapú diszkriminációtól mentesen (EJEE 14. cikk), ideértve az életkor alapján való megkülönböztetést is.[4] A gyermekeket érintő diszkrimináció kontextusában egyik első lényegi fejleményként feltétlenül megemlítendő a Marckx kontra Belgique ügy (EJEB 1979. június 13., Marckx kontra Belgique ügy, no. 6833/74., 31. o., 59. o.), amely kapcsán az EJEB először mondta ki a házasságból és a házasságon kívül született gyermekek közötti megkülönböztetés tilalmát, az ezzel ellentétes elbánást az EJEE vonatkozó rendelkezéseibe ütközőnek minősítve, és megszüntetve a házasságon kívül született gyermekek ’illegitim’ státusát, ami a szülői jogokra is kihatott.
A gyermeki jogok az emberi jogok szerves részét, annak egy sajátos csoportját képezik. A gyermekek védelmére irányuló jogi normák egyrészt a felnőttekre írt szabályok gyermekekre való adaptálásaként,[5] s ilyenként a gyermek emberi jogaiként[6] foghatók fel. Másrészt a gyermekek speciális helyzete – életkorukból adódó sérülékenységük és szintén az életkorral összefüggésben folyamatosan alakuló képességeik folytán – a specifikus igényeik által indokolt különleges segítség és támogatás[7] mellett szól, ami többletjogosultságok révén materializálódik.
A gyermekek jogainak a szülői felelősség kontextusában való vizsgálata kapcsán elsősorban a magán- és családi élethez való jog (EJEE 8. cikk) bír kiemelt jelentőséggel. A magán- és családi élethez való jog tekintetében a gyermekeket a felnőttekkel azonos jogok illetik meg. [EJEE 8. cikk (1) bekezdés] A családi élethez való jog nem abszolút jog, azaz e jogok korlátozás tárgyát képezhetik azzal, hogy ezek gyakorlásával összefüggésben az államok hatóságai kivételesen, az EJEE-ben megnevezett feltételek fennállásakor avatkozhatnak be, nevezetesen: a törvényben meghatározott esetekben, jogszerű cél érdekében, amikor egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, vagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges. [EJEE 8. cikk (2) bekezdés] Ezzel összefüggésben a korlátozásnak a jogszerű céllal arányosnak és szükségesnek kell lennie.[8] Az EJEB az EJEE-ben biztosított jogok kifejezett megsértése mellett e jogok indokolatlan korlátozásával szemben is védelmet nyújt.[9]
Az EJEB feladata az EJEE-ben rögzített emberi jogok védelme, érvényesülésük felügyelete, a jogsértések kérelemre való kivizsgálása és szankcionálása által. (EJEE 32. és 41. cikk) A gyermekjogok terén a legszignifikánsabb hozzájárulást[10] az EJEB munkája képviseli. Az EJEB gyermekjogokat érintő joggyakorlata kikristályosította az EJEE-ben foglalt normákat és elveket, ami az EJEB-hoz benyújtható egyéni panaszok útján (EJEE 34. cikk) vált lehetővé. Ilyen panaszt kiskorúak önállóan, szülői hozzájárulás, illetve képviselet nélkül is előterjeszthetnek, ez azonban ritkán fordul elő. A beadványok többsége jellemzően a gyermek törvényes képviselője részéről érkezik,[11] ami maga után vonja azt, hogy az EJEB az ügyet alapvetően a szülők szemszögéből elemzi. Ugyanakkor a szülői igényérvényesítés a gyermeki jogok érvényre juttatására is alkalmas lehet. Az EJEB a döntéshozatal során a vonatkozó nemzeti normákat és joggyakorlatot nem absztrakt módon vizsgálja felül, hanem arról határoz, hogy a jogalkalmazás módja az adott ügyben összhangban áll-e az EJEE-vel.
Az EJEE a csatlakozó államokra ró kötelezettséget az emberi jogok tiszteletben tartására. Az EJEB előtt csak az EJEE-ben részes államok kérhetők számon és marasztalhatók el, ideértve a magánfelek közötti jogvitákat is. Az EJEE alapján a részes államok „a joghatóságuk alá tartozó minden személy számára” biztosítják az abban foglalt jogok és szabadságok érvényesülését. (EJEE 1. cikk) A nemzetközi magánjogi jogviták – így különösen a külföldi jog alkalmazása és a külföldi határozatok joghatásainak elismerése is – úgyszintén alávethetők az EJEB vizsgálatának, és az EJEE extraterritoriális hatályával szoros összefüggésben ez igaz akkor is, ha az érintett másik állam nem részese a konvenciónak.[12]
A strasbourgi végrehajtási mechanizmus a nemzeti szisztémákat kiegészítő, szubszidiárius jelleggel bír, amit a nemzeti szintű jogorvoslatok kimerítésének követelménye is kifejez. Emellett az eljáró nemzeti hatóságokat az egyes tényállások megítélése során bizonyos fokú mérlegelési jog illeti meg;[13] ez egyrészt jelzi azt, hogy a helyi hatóság a legalkalmasabb az ügy megítélésére, másrészt az olyan komplex ügyekben, mint például a családjog, az ügy sajátosságainak a körültekintő figyelembevételét biztosítja azzal, hogy az EJEB által felállított kritériumok ennek határait megszabják.
Az EJEB kétségtelenül jótékonyan hozzájárult a gyermekjogoknak mint védendő értéknek a megszilárdulásához és továbbfejlesztéséhez. Az EJEB a Gyermekjogi Egyezményt az EJEE értelmezési forrásaként használja, ezzel a saját norma, illetve joggyakorlata részévé téve azt. A Gyermekjogi Egyezmény státusát, befolyását növeli az, hogy az EJEB inspirációs forrásként alkalmazza, annak tükrében értelmezve az EJEE-t,[14] hiszen ily módon indirekten segíti a Gyermekjogi Egyezmény érvényre juttatását. Ez a megközelítés egyébiránt közrejátszik a különböző nemzetközi jogforrások rendszerben kezelésében és egymással való harmonikus együttlétezésében is, továbbá illeszkedik az EJEB-nak az EJEE-t élő, változó életviszonyokhoz adaptálódó jogforrásként való megőrzése iránti törekvéséhez is.[15] Az EJEB többek között a Maire kontra Portugal ügyben[16] expliciten utalt arra, hogy az EJEE-t a nemzetközi jog elveivel, illetve az emberi jogok nemzetközi védelmével összhangban kell értelmezni.
Az EJEB nagymértékben közreműködött a nemzetközi jogszabályok, illetve a nemzeti jogok harmonizálásában is,[17] egységes jogi mércét felállítva. A nemzeti családjogok emberi jogi szempontból való harmonizált irányvonalú továbbfejlődése nyilvánvaló összefüggésbe hozható az EJEE normarendszerével, illetve az EJEB tevékenységével.[18] Az EJEB joggyakorlata a magyar családjogra is meghatározó befolyást gyakorol.[19]
Az EJEB joggyakorlatában a Gyermekjogi Egyezmény gyakran hivatkozott forrás, és az EJEB dinamikus jogértelmezése is közrehatott abban, hogy az EJEE a gyermekjogok hatékony eszközének tekinthető.[20] Mindemellett a gyermeki jogok következetes és koherens EJEB általi védelme tekintetében kétségek is megfogalmazódnak.[21] Ezzel összefüggésben olyan vélemény is napvilágot lát, miszerint a gyermeki jogok EJEB általi védelme szignifikáns és átfogó eredményekben nem konkretizálódik.[22]
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
[1] Louwrens R. Kiestra: The Impact of the European Convention on Human Rights on Private International Law. New York, Springer, 2014, 32. o.
[2] Kifejezetten a kiskorúakról szól a kiskorú nevelési felügyelet céljából való őrizetbe vétele mint jogszerű szabadságelvonás (5. cikk 1/d. bek.) és a tárgyalások nyilvánosságának kiskorú érdekében való korlátozása [6. cikk (1) bek.].
[3] Ursula Kilkelly: The Child and the European Convention on Human Rights. Aldershot, Ashgate/Dartmouth, 1999, 4. o.
[4] EJEB 2010. június 10., Schwizgebel kontra Switzerland ügy, no. 25762/07., 76–78. o.
[5] Françoise Monéger: Droit de l’enfant, Répertoire de droit international. Paris, Dalloz, 2017, 2. o.
[6] Joel Andriansimbazovina – Hélène Gaudin – Jean-Pierre Marhuénaud – Stéphane Rias – Frédéric Sudre: Dictionnaire des droits de l’homme. Paris, Quadrige/PUF, 2008, 367. o.
[7] Adeline Gouttenoire: Enfant, Dictionnaire des droits de l’homme. Paris, PUF coll. Quadroge, 2008, 367. o.
[8] EJEB 1990. március 28., Groppera Radio AG and Others kontra Switzerland ügy, no. 10890/84., 72. o.; EJEB 1983. március 25., Silve and Others kontra UK, no. 20605/92., 97. o.
[9] Paul Mahoney: Speculating on the future of the reformed European Court of Human Rights, Arlington, Human Rights Law Journal, 1999, 20/1–4., 2–4.
[10] Ursula Kilkelly: The CRC and the ECHR: The Contribution of the European Court of Human Rights to the Implementation of Article 12 of the CRC. In: Ton Liefaard – Jaap Doek (szerk.): Litigating the Rights of the Child. London, Springer, 2014, 194. o.
[11] Adeline Gouttenoire: Les mineurs et la Convention Européenne des droit de l’homme. In: Catherine Gauthier – Marie Gautier – Adeline Gouttenoire: Mineurs et droit européens. Paris, Éd. Pédone, Collection Droits Européens, 2012, 10. o.
[12] Louwrens R. Kiestra: The Impact of the European Convention on Human Rights on Private International Law. New York, Springer, 2014, 82. o.
[13] EJEB 1976. december 12., Handyside kontra UK ügy, no. 5493/72, 49–50. o.
[14] Helen Stalford – Eleanor Drywood: Coming of age?: Children’s Rights in the European Union. Alphen aan den Rijn, Common Market Law Review, 2009/46. sz., 160. o..; Például EJEB 2012. október 04., Harroudj kontra France ügy, no. 43631/19., 42. o.
[15] Françoise Dekeuwer-Défossez: L’effectivité de la Cide: rapport de synthèse. Paris, LPA oct. 2010, no. 200, 35. o.
[16] EJEB 2003. június 26., Maire kontra Portugal ügy, no. 48206/99., 72. o.; lásd még EJEB 2012. szeptember 12., Nada kontra Svájc, no. 10593/08., 169. o.
[17] Adeline Gouttenoire: La Convention Internationale des Droit de l’Enfant dans la jurisprudence de la Cour Européenne des Droits de l’Homme, Le monde du droit – Écrits rédigés en l’honneur de Jacques Foyer. Paris, Economica, 2008, 497. o., 502. o.
[18] Szeibert Orsolya: Családformák az Emberi Jogok Európai Egyezménye tükrében. Budapest, Családi Jog, 2016/3. szám, 42. o.; Andrea Büchler – Helen Keller (szerk.): Family Forms and Parenthood. Theory and Practice of Article 8 ECHR in Europe. Cambridge, Intersentia Ltd, 2016, 29. o.
[19] Szeibert, Orsolya: Family Forms and Parenthood in Hungary. In: Andrea Büchler – Helen Keller (szerk.): Family Forms and Parenthood. Theory and Practice of Article 8 ECHR in Europe. Cambridge, Intersentia Ltd, 2016, 263. o., 280. o.
[20] Gouttenoire, Adeline: Les mineurs et la Convention Europeenne des droit de l’homme. In: Gauthier, Catherine – Gautier, Marie – Gouttenoire, Adeline (szerk.): Mineurs et droit européens. Paris, Éd. Pédone, Collection Droits Européens, 2012, 9. o.
[21] Kézikönyv a gyermekjogokra vonatkozó európai jogról 31. o.
[22] Catherine Gauthier: Les mineurs dans le droit du Conseil de l’Europe.In: Catherine Gauthier – Marie Gautier – Adeline Gouttenoire (szerk.): Mineurs et droit européens, Collection Droits Européens. Paris, Éd. Pédone, 2012, 28. o.