Az építésügyi hatóság kártérítési felelőssége a használatbavételi engedélyezési eljárás során történt mulasztásért


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ami a tényállást illeti, a város jegyzője építési, majd használatbavételi engedélyt adott egy háromlakásos társasház építésére. Az I. rendű alperes, az építési munkák kivitelezője az egyik lakást a felperes részére értékesítette. Ez a lakás 3 évvel az átadást követően kigyulladt és nagyrészt megsemmisült. A tűz közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a kandallónak a kéménybe való bekötésére szolgáló füstcsöve nem volt kellő módon elszigetelve a közelben lévő faszerkezetektől, így az ott feltorlódott hő, az adott tér egyre emelkedő hőmérséklete váltotta…

Ami a tényállást illeti, a város jegyzője építési, majd használatbavételi engedélyt adott egy háromlakásos társasház építésére. Az I. rendű alperes, az építési munkák kivitelezője az egyik lakást a felperes részére értékesítette. Ez a lakás 3 évvel az átadást követően kigyulladt és nagyrészt megsemmisült. A tűz közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a kandallónak a kéménybe való bekötésére szolgáló füstcsöve nem volt kellő módon elszigetelve a közelben lévő faszerkezetektől, így az ott feltorlódott hő, az adott tér egyre emelkedő hőmérséklete váltotta ki a tüzet.

A felperes keresetében 3 000 000 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A kivitelező kártérítési felelősségét arra alapította, hogy az építkezés során szakszerűtlen, tűzveszélyes műszaki megoldásokat alkalmazott, valószínűsíthetően nem végeztette el az általa épített kandalló és a hozzá kapcsolódó kémény környezetének szakhatósági vizsgálatát. A II. rendű alperes esetében arra hivatkozott, hogy a tűzoltók az utcában lévő tűzcsapból a tűzeset során vizet vételezni nem tudtak, és ez jelentősen hátráltatta a tűz eloltását. Az építésügyi hatóság kárfelelősségét arra alapította, hogy jogszabályt sértett, amikor szakhatósági hozzájárulás és helyszíni bejárás nélkül adta ki a tűzveszélyes épületre a használatbavételi engedélyt. Úgy ítélte meg, hogy a használatbavételi engedély kiadásakor a lakás a tűzvédelmi előírásoknak megfelelő munkák elmulasztása, a kémények eltakarás előtti, illetve végleges vizsgálatának, valamint az égéstermék-elvezető berendezések megfelelősége igazolásának elmaradása miatt nem felelt meg a tűzbiztonsági követelményeknek.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy a kivitelező és építésügyi hatóság kártérítési felelősségét, a II. rendű alperes esetében azonban nem látta megalapozottnak. A bíróság meglátása szerint a tűz keletkezésének oka négy egyidejűleg fennálló és bizonyított szakszerűtlenségre vezethető vissza: a kandalló füstcsövének bekötés során történt keresztmetszet-szűkítésére, a bekötőcső és a közvetlen környezete mentén lévő faszerkezetek közötti kellő hőszigetelés hiányára, arra, hogy az adott kéményre vonatkozó kéményseprői szakvélemény elmaradása ellenére a lakás használatbavételi engedélyt kapott, valamint arra, hogy a kandalló megépítése során még az eltakarás előtt az újabb kéményseprői szakvélemény beszerzése is elmaradt. Úgy vélte, a tűzesetet megelőzhette volna a szabályszerű használatbavételi engedély kiadása iránti eljárás és a szabályszerű határozat meghozatala.

A bíróság az építésügyi hatóság jogszabálysértő magatartásának tekintette, hogy olyan lakásra adta meg a használatbavételi engedélyt, amely nem rendelkezett kéményseprői szakvéleménnyel. Mivel a szakértői vélemények szerint a kéménykürtő nem elegendő átmérője okozati összefüggésbe hozható a tűzesettel, a kémény vizsgálata mindenképpen része kellett volna, hogy legyen a használatbavételi engedély kiadásának. A hatóságnak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy a kivitelezés során kandalló épül, és ebből a szempontból is vizsgálnia kellett volna a használatbavételi engedélyezési eljárás során, hogy tűzvédelmi szempontból megfelelő volt-e a kandallóból kivezető füstcsőnek és a kémény csövének átmérője. Mindezért a hatóságot kártérítési felelősség terheli, mivel szabályszerű használatbavételi engedélyezési eljárás lefolytatása esetén elkerülhető lett volna a tűz bekövetkezése.

A másodfok helybenhagyta a döntést. A hatóság elismerte, hogy olyan lakásra adta meg a használatbavételi engedélyt, amely nem rendelkezett kéményseprői szakvéleménnyel, de hivatkozott arra, hogy az utóbb, még a tűzesetet megelőzően készült szakvélemény kiadásával e szabálytalanság kiküszöbölésre került, s így a szakvélemény hiánya és a káresemény között nem állt fenn okozati összefüggés.

A bíróság figyelembe vette, hogy a tüzelőberendezés létesítése, bekötése valóban nem építési engedélyhez kötött tevékenység, de rámutatott arra, hogy a szakvélemény szerint önmagában a kéménykürtő nem elegendő átmérője és a füstcsőnek a kéménybe szűkítéssel történt bekötése okozati összefüggésbe hozható a tűzesettel. A kémény vizsgálata ezért mindenképpen része kellett volna, hogy legyen a használatbavételi engedélyezési eljárásnak. Abban is helyt adott az elsőfoknak, hogy a tervek alapján a hatóságnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a lakásban kandalló is fog épülni, és ebből a szempontból is vizsgálnia kellett volna, hogy tűzvédelmi szempontból megfelelő-e. A bíróság szerint a hatóság a szükséges kéményseprői szakvélemény beszerzésének elmulasztása miatt jogszabályi kötelezettségét megsértve a használatbavételi engedély iránti kérelem elbírálása során nem győződött meg arról, hogy az építmény megfelel-e az építési engedélyben megjelölt rendeltetésének és biztonságos használatra alkalmas állapotban van-e. A hatóság a használatbavételi engedélyt egy általa nem ellenőrzött ingatlanra adta ki, így megalapozott következtetés vonható le arra, hogy a mulasztása és a kár között fennáll az okozati összefüggés.

A felülvizsgálati tartalma

A hatóság a jogerős az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria úgy ítélte meg, az a szabály, miszerint a közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti, nem alkalmazható az építésügyi hatósággal szemben, mivel a felperes a használatbavételi engedélyezési eljárás során nem minősült ügyfélnek. Az eljárás megindítására irányuló kérelmet ugyanis nem ő, hanem a kivitelező nyújtotta be, és az engedéllyel érintett ingatlan tulajdonjogát is csak később szerezte meg. A Kúria kiemelte, hogy a hatóság hivatkozott arra használatbavételi engedély esetleges szabálytalan kiadása és a káresemény közötti okozati összefüggés hiányára. Ez pedig azért jelentős, mert nem felel a kárért a közigazgatási hatóság, ha annak bekövetkezte és a hatóság mulasztása között nincsen okozati összefüggés. A bíróságok is kiemelték, hogy az egyes lakások önálló tűzszakaszkénti kezelésének elmaradása és az engedélyezési tervtől való eltérések a tűzesettel, a felperes lakásának megsemmisülésével nem álltak okozati összefüggésben. Így a használatbavételi engedélynek a tervezői és kivitelezői hibák ellenére történt kiadása sem állt okozati összefüggésben a kárral.

Az is megállapításra került, hogy a kéménykürtő nem elegendő átmérője okozati összefüggésbe volt hozható a tűzesettel, de ezt arra alapították, hogy a tankönyvi és szakkönyvi leírások szerint kandalló esetén általában minimum 200 mm-es kürtőátmérő a kívánatos, és az adott esetben a 200 mm-es átmérőjű füstcsövet szűkítéssel a 180 mm-es kürtőátmérőjű kéménybe kötötték be, ami a tűzeset kialakulásával okozati összefüggésbe hozható szakszerűtlenségnek, szabálytalanságnak minősült. Szabvány vagy jogszabály azonban a kémény kisebb kürtőátmérővel való kialakítását nem tiltja, és a szakértők szerint az engedélyezett 160 mm-eshez képest nagyobb, 180 mm-es kürtőátmérő gyakorlatilag javította a helyzetet: a szabálytalanságot ugyan nem szüntette meg, de annak mértékét csökkentette. Mindezek alapján a kémény önmagában az átmérője miatt nem volt szabálytalan.

A szakvélemények is kiemelték, hogy a tűz keletkezése kizárólag a bekötés többszörös szakszerűtlenségével van ok-okozati összefüggésben, a tüzelőberendezés létesítése, bekötése viszont nem építési engedélyhez kötött tevékenység. A kandalló megépítése és bekötése ráadásul hetekkel a használatbavételi engedély kiadása után történt. A Kúria szerint mivel a tűz kialakulásának oka a kandalló füstcsövének szakszerűtlen bekötése volt, és a kandalló létesítése és bekötése a használatbavételi engedélyezési eljárásnak nem volt tárgya, ezért az építésügyi hatóság az a mulasztása, hogy a kémény megfelelőségét tanúsító szakvélemény nélkül adta ki a használatbavételi engedélyt, a felperest ért kárral nem állt okozati összefüggésben, így a kártérítési felelősséget nem alapozhatta meg. Miután pedig a kandalló a használatbavételi engedélyezési eljárás befejezése után épült, a helyszíni szemle elmaradása sem tekinthető a tűzesettel okozati összefüggésbe hozható mulasztásnak.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a támadott részben hatályon kívül helyezte, és az építésügyi hatóság szemben előterjesztett keresetet elutasította.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 20.155/2018.) a Kúriai Döntések 2019/7. számában 200. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bekezdés, 349. § (1) bekezdés


Kapcsolódó cikkek

2019. augusztus 2.

A gyermektartásdíj mértékének megváltoztatása és a szülői felelősség kérdése

Ami a tényállást illeti, a házastársak ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodtak a házasságuk egyező akaratnyilatkozaton alapuló felbontásához szükséges járulékos kérdésekben. A három kiskorú gyermeket (ebből kettő iker) a felperes neveli és gondozza, a szülői felügyeletet közösen gyakorolják. A gyermektartásdíjként (korábban százalékos arány volt, de a megállapodásukat módosították) az alperes gyermekenként havi 35 500 forint határozott […]
2019. július 26.

A szerződéses örökös hozzátartozója, mint az öröklési szerződés tanúja

Ami a tényállást illeti, az ügy peres felei az örökhagyó gyermekei. Az örökhagyó és az alperese között ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt öröklési szerződés jött létre. Az okiratot az örökhagyón és az alperesen kívül két tanú, köztük az alperes házastársa írta alá. Az örökhagyó halálát követően a felperes annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az […]