Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az ügyvédi kamarák fegyelmi tanácsainak eljárásával és határozataival összefüggésben keletkezett kártérítési igények nem minősülnek közigazgatási jogkörben okozott kárnak.
A felperes 22 000 000 forint kártérítés és járulékai megfizetése iránt indított pert az alperesekkel szemben az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 339. §-ára hivatkozva, az ellene folyamatban volt fegyelmi eljárásban történt mulasztás miatt.
A K.-i Járásbíróság hatáskörének hiányát állapította meg, és a keresetlevelet a K.-i Törvényszékhez tette át. Határozatában kifejtette, hogy az ügyvédi kamara által lefolytatott fegyelmi eljárásra ugyan nem a közigazgatási hatásköri eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. számú törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályai az irányadók, mégis az ügyvédi kamara által hozott határozat közigazgatási határozatnak minősül, mert az ügyvédi kamara köztestület az 1959-es Ptk. 65. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) 12. §-a értelmében. Ezért az alperesek felelősségét nem lehet az általános elvárhatóság szabályai szerint vizsgálni, hanem az 1959-es Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján kell dönteni az ügyvédi kamara határozata nyomán keletkezett kárigényről. Így a Pp. 23. § (1) bekezdésének b) pontja szerint az ügy elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozik.
A járásbíróság áttételt elrendelő határozatával szemben a felperes fellebbezése folytán eljárt K.-i Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Osztotta a járásbíróság álláspontját, és hangsúlyozta, hogy a területi ügyvédi kamara köztestület, és mint ilyen, közfeladatot lát el, ezért a kamara fegyelmi tanácsának eljárására és következményeire az 1959-es Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerinti speciális szabályok az irányadók.
Ezután a K.-i Törvényszék – mint az áttétel folytán eljáró elsőfokú bíróság – szintén hatáskörének hiányát állapította meg, és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett az ítélőtáblához terjesztette fel. Végzését azzal indokolta, hogy a felperes kárigényét az 1959-es Ptk. 339. §-a alapján az általános kártérítési szabályok szerint kérte elbírálni. Jogsértő magatartásként az ügyben eljárt ügyvédi kamarák fegyelmi tanácsainak határozatait, eljárását, késedelmét jelölte meg.
A törvényszék rámutatott arra, hogy az Ügyvédi tv. 12. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyvédi kamara az ügyvédek önkormányzati elven alapuló, szakmai és érdekképviseleti feladatokat ellátó köztestülete. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése alapján az ügyvédi kamara az ügyvédek szakmai irányításával, érdekképviselettel, valamint az ügyvédi tevékenységgel összefüggő jogügyletek biztonságával kapcsolatos közfeladatokat látja el.
Kiemelte, hogy a közigazgatási hatósági ügyekről ugyanezen jogszabály 12/A. §-a rendelkezik, mely hatósági jogköröket a 12/A. §-a (1) bekezdésének a), b), c), d), e), f) pontjaiban egyértelműen nevesíti. A 12/A. §-ának (4) bekezdése szerint a hatósági jogkörökben eljáró szerv a területi kamara elnöksége, illetőleg a Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége. E rendelkezésekből azt a következtetést vonta le, hogy az ezen túlmenő egyes jogosítványok már nem közhatalmi jogosítványok gyakorlását jelentik.
Hangsúlyozta, hogy az Ügyvédi tv. rendelkezéseivel összhangban a Ket. 12. §-ának (2) bekezdés b) pontja szerint a közigazgatási hatósági ügy a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és nyilvántartásból való törlés – a fegyelmi és etikai ügyek kivételével – ha a törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. Tehát függetlenül attól, hogy köztestület járt el az ügyben, az ügy tárgya nem a közhatalom gyakorlásával összefüggő határozat meghozatala volt.
Mindemellett felhívta a figyelmet a törvényszék arra is, hogy a fegyelmi eljárás, fegyelmi vétség megállapítása nem közhatalom gyakorlását jelenti, ez a jogintézmény a civil szervezeteknél rendszerint megtalálható. Nem csak köztestületeknél, de egyesületeknél is fegyelmi felelősség terheli a tagokat, melyet az adott civil szervezet meghatározott szerve jogosult megállapítani és szankciókat alkalmazni. Az ügyvédek fegyelmi felelősségéről az Ügyvédi tv. VI. fejezete rendelkezik, amely fegyelmi vétség elkövetése esetén a 38. §-ának a)-c) pontjai szerinti szankciókat rendeli alkalmazni.
Leszögezte, hogy a hatályos jogszabályok szerint a közhatalmat gyakorló szervek, ilyennel nem felruházott civil szervezetek – jelen ügyben az ügyvédi kamarák – fegyelmi, etikai ügyei a szervezet belső, szakmai, személyi ügyeinek minősülnek. Ezekben az ügyekben hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára a bíróságnál a szolgálati bíróság, az ügyvédi kamaránál pedig az Ügyvédi tv. 60. §-ának (5) bekezdése szerint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság rendelkezik jogszabályi felhatalmazással.
A K.-i Törvényszék álláspontja szerint e jogszabályok összevetésével az állapítható meg, hogy az ügy tárgya nem a kamarának a közhatalmi tevékenysége során tanúsított magatartása, ezért az 1959-es Ptk. 23. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerinti (közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránti per) törvényszéki hatáskör nem állapítható meg.
Az ítélőtábla a K.-i Törvényszék fenti, első fokon hozott végzésében kifejtett álláspontját – az ott írt helyes indokok alapján – fogadta el helytállónak.
Abból kiemeli, hogy az Ügyvédi tv. maga nevesíti a 12/A. §-ának (1) bekezdésében, hogy mely feladatok teljesítése során jár el hatóságként a kamara, a fegyelmi eljárás nem tartozik ezek közé. Az 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) 349. §-ának (1) bekezdése szerinti államigazgatási, illetve az új Ptk. 6:548. §-ának (1) bekezdése szerinti közigazgatási jogkör – amely lényegében megegyezik a „közhatalom gyakorlása” Pp.-beli kifejezéssel – az állandó bírói gyakorlat szerint csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező – intézkedő tevékenységet jelenti (a Legfelsőbb Bíróság PK 42. állásfoglalása). Egy szakmai szervezet belső szabályainak betartása, illetve betartatása nem sorolható ebbe a körbe.
Ekként helyesen jutott arra a következtetésre az első fokon eljáró törvényszék, hogy a Pp. 23. §-ának (1) bekezdés b) pontja a jelen esetben nem alkalmazható, azaz a per járásbírósági hatáskörbe tartozik.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Az ismertetett döntés (Pécsi Ítélőtábla Pkk. VI. 20 268/2014/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/11. számában 175. szám alatt jelent meg.
