Az új Ptk. a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Ptk. a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában címmel tartott előadást Dr. Szabó Klára címzetes kúriai bíró, a Fővárosi Ítélőtábla kollégiumvezetője, a IV. Wolters Kluwer Polgári Jogi és Eljárásjogi Konferencián. Éveket kellett várni, hogy egy ilyen témájú előadást hallhassunk, mivel az új Ptk.-t először az elsőfokú bíróságokon indult perekben alkalmazták, csak később kerültek a hatálya alá tartozó jogviták a másodfokú bíróságokra.

Az Ítélőtábla gyakorlatában a legtöbb olyan per, amely már az új Ptk. hatálya alá tartozik, a személyiségi jog területére esik, ahol sérelemdíjat is igényelnek a felek. A szerződési jog területén leginkább az elővásárlási joggal kapcsolatos perekben, emellett a közhatalom gyakorlásával okozott károk megtérítése iránti perekben kellett már az új Ptk. alkalmazásával ítélkezni másodfokon is – emelte ki dr. Szabó Klára.

Személyiségi jog – sérelemdíj

A Ptk.-ban a személyiségi jogsértés objektív szankciói mellett szerepel a sérelemdíj, amit sokan úgy értelmeznek, hogy felróhatóságtól függő szankció, ez azonban nincs mindig így, hiszen a Ptk. úgy fogalmaz, hogy a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire vonatkozóan a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. Ebből az következik, hogy minden jogsértőre a rá irányadó kárfelelősségi szabályok alkalmazandók. Amikor egy közúti baleset kapcsán valaki sérülést szenved, az a veszélyes üzemi felelősség körébe tartozik, személyiségi jogsértés esetén a felelősség alóli mentesüléshez azt kell bizonyítani, hogy a sérelmet okozó az ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan okból okozta a balesetet, illetve a személyiségi jogsértést is. Amennyiben pedig valaki szerződésszegéssel okoz személyiségi jogsérelmet, a kontraktuális kártérítési felelősség szabályai irányadóak a mentesülés szempontjából.  Emellett dologi jogi szabályok alkalmazására is sor kerülhet a személyiségi jogi perben.

Személyiségi jogsértés – a dologi jogi szabályok megsértésével

Példaként említette a kollégiumvezető azt a jogesetet, amikor a felek közös tulajdonában álló ingatlanban két lakás volt, közös használatú résszel, majd az egyik tulajdonostárs ebből egy előteret leválasztott és a maga lakásához csatolta, a másik tulajdonostárs hozzájárulása nélkül. Az ügyben birtokvédelmi eljárás indult, a jegyző bontásra kötelező határozatot hozott, amit a birtoksértő tulajdonostárs nem hajtott végre, hanem bírósági útra terelte az ügyet. A bíróság a jegyzői határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmének nem adott helyt, így a jegyzői határozat végrehajthatóvá vált. A falat azonban nem a felperes bontotta le, hanem a tulajdonostárs, amikor a felperes nem volt otthon. A felperes magánlakáshoz fűződő jogának megsértése miatt személyiségi jogi pert indított és sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni a falat lebontó tulajdonostársát. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mivel a felperes jogtalanul birtokolta a falat és az előteret, így személyiségi jogi sérelem nem valósult meg. A másodfokon eljáró Ítélőtábla viszont úgy értékelte, hogy a személyiségi jogsértés megvalósult a tilos önhatalom gyakorlásával. Az adott perben nem a felróhatóságot kellett vizsgálni, hanem azt, hogy a dologi jogi szabályoknak megfelelt-e az alperes eljárása. Az alperesnek ahhoz, hogy mentesüljön a felelősség alól, azt kellett volna bizonyítania, hogy jogos önhatalommal járt el, vagyis más birtokvédelmi eszköz igénybevétele, az azzal járó időveszteség megakadályozta volna a birtokvédelmet. Mivel ezt nem tudta bizonyítani, az Ítélőtábla a magánlakáshoz fűződő jog sérelmét állapította meg és sérelemdíjat is megítélt a felperesnek.

[htmlbox ptk_kommentar_2018]

Személyiségi jogsértés szerződésszegéssel

Szerződésszegéssel okozott személyiségi jogsértés is előfordult az Ítélőtábla gyakorlatában – hívta fel a figyelmet dr. Szabó Klára. A felek temetkezési szolgáltatásra vonatkozó vállalkozással vegyes megbízási szerződést kötöttek, amit a későbbi alperes nem megfelelően teljesített és ezzel a felperes szerint kegyeletsértést is megvalósított. A tényállás szerint egyértelműen megállapítható volt a szolgáltatás nem megfelelő volta. Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy magatartása nem volt felróható, mivel nem volt engedélye arra, hogy halottkezelést végezzen, azt egy másik személy végezte.

Az első és a másodfokú bíróság is a kontraktuális kártérítési szabályokat alkalmazta és megállapította, hogy valóban egy másik személy végezte a halottkezelési tevékenységet, azonban az alperes úgy hirdette magát, hogy teljes körű szolgáltatást nyújt, ennek ismeretében kötötte meg vele a felperes a szerződést. Az sem volt akadálya a szolgáltatás teljesítésének, hogy az alperesnek nincs erre vonatkozó engedélye, hiszen szerződéskötés útján is lehet teljesíteni a szerződést, vagyis ha közreműködőt vesz igénybe az alperes, akkor neki tudható be az ő teljesítése, emiatt az ellenőrzési körén belül van a tevékenység. Előre látható volt az is, hogy milyen problémák merülhetnek fel egy ravatalozásnál és mindent meg kellett volna tenni ahhoz, hogy ezeket elkerülje, amire lehetősége is volt. A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes ellenőrzési körén belül történt-e a károkozó magatartás, előre látható volt-e a körülmény, ami a szerződésszegést okozta, illetve elvárható lett volna-e a jogsérelem elhárítása. Mivel mindegyikre igen volt a válasz, a felperes kegyeleti jogát az alperes a szerződésszegő magatartásával megsértette.

Az alperest jelentős összegű sérelemdíjban marasztalta az Ítélőtábla, tekintettel arra, hogy egyszeri, megismételhetetlen alkalomról volt szó, és pszichológus segítségével az is megállapítható volt, hogy a felperes gyásza olyan mértékben elmélyült, hogy évekig pszichés problémákkal kellett küzdenie.

Szerződésszegéssel okozott nem vagyoni hátrány merült fel abban az esetben is, amikor a felperes olyan időszakban utazott a balatoni szállodába, amikor egy héttel korábban még árvízveszély volt. A hotel strandján, illetve az oda levezető sétányán is homokzsákokból emelt védgát volt, jóllehet a nyaralás időszakában már nem volt árvízveszély. A hotel azonban nem szállíttatta még el a homokzsákokat, mivel ha fújt a szél, a víz az alsóbb partrészeket ellepte. A felperes sétálni indult a kikövezett úton a Balaton partjára, a védgátnál azonban látta, hogy nem tud lemenni a partra, ezért megpróbált átmászni a védgáton, azonban elesett és bokaszalag szakadást szenvedett. Ezt követően pert indított a szálloda ellen, mivel a szerződésben az állt, hogy rendeltetésszerűen és biztonságosan biztosítani fogják számára a Balaton partjához való közvetlen lejutást.

Bár látható volt, hogy ott voltak a homokzsákok, a bírósága mégis megállapította a szerződésszegést, hiszen a felperes szerződésében valóban szerepelt, hogy szálloda biztosítja a Balatonhoz való közvetlen lejutás lehetőségét. Ez esetben objektív felelősségről beszélhetünk, nem pedig felróhatóságon alapulóról. A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a szálloda ellenőrzési körén belül okozta-e ezt a személyiségi jogsértést, vagyis a testi épség sérelmét. A perben megállapítható volt, hogy a homokzsákok a szálloda területén voltak, a szálloda tudott a balesetveszélyről, de nem tett semmit, hogy a körülményeket megváltoztassa, és a balesetet elkerülje. Már az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a szállodának módja lett volna a homokzsákok közé átjárót létesíteni, hogy azon keresztül megközelíthető legyen a víz, illetve, mivel ekkor már nem volt árvízveszély, egy szűk helyen meg lehetett volna bontani a gátat, vagy tájékoztató táblát elhelyezni, hogy a veszélyre felhívják a figyelmet. Mivel egyik sem történt meg, az elsőfokú bíróság megítélte a sérelemdíjat, és ezt a másodfokon eljárt Ítélőtábla is helybenhagyta. Valóban a szálloda ellenőrzési körén belül történt a baleset, a víz partján álló szálloda vezetésének pedig tudnia kellett volna, hogy felmerülhet a baleset veszélye. Ennek megfelelően kellett volna gondoskodnia a megelőzésről és átjáró biztosításáról, vagy egyéb módon a balesetveszély elhárításáról.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

Személyiségi jogsértés jogi személyekkel szemben

Jogi személyekkel szemben is beszélhetünk személyiségi jogsértésről, erre leginkább a névjogi sérelmekből eredő jogvitákból lehet példát említeni, mondta a kollégiumvezető. Ezekben az esetekben elsősorban azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy a jogi személyeknek összetéveszthető-e a neve, és a  névviselést ki kérelmezte először.

Egy ismert magyar futballcsapattal kapcsolatos perben a felperes szerint az alperes a társasági szerződés megszegésével sértette meg az alperes személyiségi jogát. A jogvita abban állt, hogy az alperesi kft.-ben kisebbségi tulajdonos volt a felperes is, a társasági szerződésben pedig az állt, hogy csak egyhangú szavazattöbbséggel lehet megváltoztatni a mindkettőjük által használt arculati elemeket.

Az alperesi kft. ügyvezetője a felperesi tiltakozás ellenére megváltoztatta a futballcsapat címerét. A felperes a jóhírnév megsértésére hivatkozott keresetében, mivel a címerben eredetileg benne volt a futball-klub elnevezése, az adott terület szimbóluma (egy horgony), a klub alapításának évszáma és két csillag, ami a bajnoki csapat húsz győzelmét jelképezte. Ehhez képest az alperes úgy változtatta meg a címert, hogy a klub elnevezése egyáltalán nem szerepelt benne, az alapítás évszáma pedig csak marginálisan, a horgony pedig a pajzs szélére került, csupán a klub színe és a két csillag volt markánsan látható az új címerben.

A felperes érvelése szerint a sportegyesület és a futballcsapatot működtető kft. a szurkolók körében nem különül el, hiszen mindig is azonosak voltak a szimbólumok és gyakorlatilag a futballcsapat a felperes jogán kezdhette meg a bajnoki mérkőzéseket, jelenleg is a felperesi sportegyesület vagyonkezelésében lévő stadiont használja, tehát külső szemlélő számára gyakorlatilag nem különíthetőek el a sportegyesület és a kft. jellemzői. Éppen ezért az arculati integritásához való jogát, valamint a jóhírnevét sértette meg az alperes azzal, hogy a kialakult képet megváltoztatta magatartásával.

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet, arra hivatkozva, hogy ezek a jogok a jogi személynek nem olyan jellemzői, ami miatt a jóhírnév megsértése megállapítható volna. A társasági szerződés pedig arra szolgál, hogy létrehozza a jogi személyt és nem arra, hogy  abban valamilyen szolgáltatást/magatartást kikössenek, például azt, hogy az alperes tartózkodjon a címer megváltoztatásától.

A másodfokon eljáró Ítélőtábla szerint azonban a jogi személynek lényegi vonása a külvilág számára érzékelhető arculati elem és az ezáltal mutatott kép, a megjelenés hozzátartozik a jogi személy lényegéhez. A jogi személynél másképp kell vizsgálni a személyiségi jog megsértését, mint egy természetes személynél. Itt alapvetően abból kell kiindulni, hogy a jogi személyt az alapján ítélik meg, ahogy látják, ahogy azonosulnak vele az emberek. A szurkolók alapvetően a különböző szimbólumokon keresztül kötődnek a sportegyesülethez. A másodfokú bíróságnak erre tekintettel az volt az álláspontja, hogy a megjelenésbeli változtatás a szimbólumokon keresztül befolyásolhatja a jogi személyről a tevékenysége, szervezete kapcsán kialakult képet, és sértheti a jóhírnevét. A jóhírnév megsértése nem csak valótlan tényállítással valósulhat meg, hanem azzal is, ha a jogi személyről kialakult pozitív képet valaki jogellenesen úgy változtatja meg, hogy az arculati elemet, például a címert megfosztja valamilyen pozitív elemétől, s ezáltal keletkezik róla a valóságostól eltérő, az érvényesülését akadályozó kép.

[htmlbox BDT]

A kapcsolattartás joga, mint személyiségi jog

Az új Ptk. nevesít olyan személyiségi jogot is, amely korábban nem volt benne a polgári jogi kódexben, de az Alaptörvényben szerepelt. Több bírósági ítélet is megállapította, hogy a kapcsolattartás jogának megsértésekor nem ítélhető meg sérelemdíj, hiszen ezt a családjog szabályozza, azonos a jogvédelem tárgya, ezért nem helyes személyiségi jogi eszközökkel is védeni. A Fővárosi Ítélőtáblán az az álláspont alakult ki, hogy önmagában ha egy családjogi kapcsolat a kereset ténybeli alapja, akkor az nem jelenti a jog azonosságát is a személyiségi jogi perben. Személyiségi jogi perben a bíróság soha nem bírálja el a családjogi jogvitát, nem dönt sem láthatásról, sem a gyámhatóság mulasztásáról vagy arról, hogy a határozata végrehajtható-e vagy sem. A bíróság azt vizsgálja, hogy az a kapcsolat, ami a szülő és a gyermek között van, a személyiség lényeges eleme és ezt a kapcsolatot a jog védi. Ezért az Ítélőtáblán az a gyakorlat alakult ki, hogy megállapítható a személyiségi jogsértés is, de ehhez az kell, hogy ne egyszeri esetekben mellőzzék a láthatást, hanem valaki huzamosabb ideig visszaélésszerűen ne biztosítsa a külön élő szülőnek a gyermek láthatásának jogát.

Az Ítélőtábla megállapította a személyiségi jogi sérelmet a kapcsolattartás vonatkozásában, amikor az alperes kötelezettsége tudatában hosszú időn keresztül egyáltalán nem biztosította a láthatást, kifejezetten a volt házastárs iránt tanúsított ellenszenvből. A bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a tényállás a visszaélésszerűség körébe tartozik-e, és az alperes minden jogos indok nélkül szegi-e meg a kötelezettségét, amikor nem biztosítja a láthatást. Ebben a konkrét ügyben mégsem ítéltek meg sérelemdíjat, mivel az alperes visszaélésszerű magatartására tekintettel a családjogi intézmények is alkalmazhatóak voltak – az elsőfokú bíróság  megváltoztatta a gyermekelhelyezést és a felperesnél helyezte el a gyermeket. Az Ítélőtábla megítélése szerint azt a kompenzációt, amit a jog a személyiségi jogi sérelemért nyújtani tudna, a másik (családjogi) perben már megvalósította, emiatt a személyiségi jogsértés megállapításán túl sérelemdíj kiszabására nem került sor.

---