Bizalmi vagyonkezelés a házassági vagyonjogban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer kiadó gondozásában, dr. Békés Balázs szerkesztésében megjelent, A bizalmi vagyonkezelés kézikönyve című kiadvány multidiszciplinárisan mutatja be a bizalmi vagyonkezelést, részletesen tárgyalja a polgári jogi, adójogi, büntetőjogi, nemzetközi magánjogi és a közigazgatási felügyeleti szabályokat, illetve külön angol nyelvű fejezetekben, külföldi szerzők mutatják be számos ország trust, illetve vagyonkezelési előírásait. Cikksorozatunk következő részében a bizalmi vagyonkezelés és a házassági vagyonjog összefüggéseit mutatjuk be a könyv vonatkozó részletének a segítségével. A részlet szerzője dr. Menyhárd Attila.

Amennyiben a vagyonrendelő házassági vagy élettársi vagyonközösségben élő személy, a vagyonrendelésről szóló jognyilatkozat jogi hatásának a terjedelme attól is függ, hogy az adott vagyontárgy a közös vagyon (közös tulajdon) vagy a különvagyon körébe tartozik-e. A vagyonrendelő rendelkezési jogára értelemszerűen vonatkoznak a polgári jog általános keretei. A vagyonrendelő rendelkezési joga a saját vagyonára terjed ki, továbbá a másik fél nevében rendelkezhet minden olyan vagyontárgyról, amelyre képviseleti joggal rendelkezik. Nincs akadálya annak, hogy a vagyonrendelői pozícióban házastársak vagy élettársak szerepeljenek, és annak sem, hogy közös döntési jogosultságokat tartsanak fenn, amelyekhez kapcsolódóan a vagyonkezelő számára együttdöntési vagy előzetes jóváhagyási kötelezettségeket is előírhatnak. A vagyonrendelők tehetik saját magukat kedvezményezetté, és szabadon határozzák meg azt is, hogy kedvezményezettként miként részesülnek a kezelt vagyon terhére kiadott vagyonból. Szintén szabadon dönthetnek arról is – akár maguk is kedvezményezettek, akár nem –, hogy a bizalmi vagyonkezelés esetében milyen arányban szálljon vissza rájuk a kezelt vagyon.

A házastársak és élettársak vagyoni helyzetét vagyonrendelőként is elsősorban az határozza meg, hogy az adott releváns vagyontárgy a vagyonközösséghez vagy pedig a házastárs, illetőleg élettárs különvagyonához tartozik-e. A házastársak vagyoni viszonyai a szerint alakulnak, hogy a házastársak vagyonjogi szerződéssel rendezték-e az egymás közötti viszonyaikat vagy sem. Ha a vagyoni viszonyaikat a felek házassági vagyonjogi szerződéssel rendezték, a vagyoni viszonyaik attól függően alakulnak, hogy közszerzeményi rendszert vagy vagyonelkülönítő rendszert alakítottak-e ki, illetőleg hogy ezeknek a vagyonjogi rendszereknek a keretei között milyen módon állapodtak meg a szerzett vagyon és annak hasznai megosztásában. Amennyiben a felek nem kötöttek házassági vagyonjogi szerződést, úgy a viszonyaikra a törvényes házassági vagyonjogi rendszer szabályai irányadók. A házassági vagyonjogi szabályok – mind a szerződéses, mind a törvényes házassági vagyonjogi rendszerben – kizárólag a házastársi életközösség fennállásának az időtartama alatt érvényesülnek. Ezért abban az esetben, ha a házassági kapcsolat fennállása alatt rendelkeznek a házastársak (együtt vagy külön) vagyontárgyakkal, a vagyonközösségi szabályok csak akkor érvényesülnek, ha az életközösség közöttük még fennáll.

Amennyiben a házastársak között vagyonközösség áll fenn, a házastársak a közös vagyonba tartozó vagyontárgyakkal együttesen vagy külön-külön is rendelkezhetnek. Ez utóbbi esetben azonban a másik házastárs – alakszerűséghez nem kötött – hozzájárulása szükséges a közös vagyonba tartozó vagyontárgyakkal való rendelkezéshez (Ptk. 4:45. §). A Ptk. 4:46. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a vagyonközösség fennállása alatt a házastársnak a közös vagyonra kötött visszterhes szerződését – a Ptk. eltérő rendelkezésének a hiányában – a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha a szerződést kötő harmadik személy tudott – vagy, ha e személynek tudnia kellett – arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá (a házastárs hozzájárulásának a vélelme). Ha a házastárs a szerződést a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése, foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében kötötte, a másik házastárs akkor hivatkozhat a hozzájárulásának hiányára, ha a szerződést kötő harmadik személynél a szerződés ellen, annak megkötése előtt, kifejezetten tiltakozott. A vélelem visszterhes szerződésre vonatkozik. A bizalmi vagyonkezelési jogviszonynak a jellemző sajátosságai közé tartozik, hogy annak alapján vagyonátruházási kötelezettség csak kifejezett szerződéses rendelkezés fennállásakor keletkezik, továbbá, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződésből (bizalmi vagyonkezelés jogcímén) fakadó vagyonátruházásra az ingyenesség és a visszterhesség nem értelmezhető. Az ingyenesség és a visszterhesség csak a vagyonkezelőnek a vagyonkezelésre irányuló tevékenysége kapcsán értelmezhető. Ebben a kontextusban viszont nem a közös vagyonra kötött szerződésről beszélünk. Ezért ez a vélelem a bizalmi vagyonkezelés alapján való átruházásra a vagyonkezelővel szemben nem érvényesül. A vélelem annak az ügyletnek a kapcsán érvényesül, amelyik a bizalmi vagyonkezelés értékviszonyaként a vagyonrendelő(k) és a kedvezményezett(ek) között jön létre, és amelynek teljesítése a kezelt vagyonból történő juttatás. Ez viszont nem közvetlenül a bizalmi vagyonkezelésre tartozó kérdés.

A házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastárs a rendes gazdálkodás szabályai szerint a másik házastárs hozzájárulása nélkül is rendelkezhet a foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében használt, illetve ezek céljára lekötött vagyontárgyakkal; rendelkezhet azokkal az ingó dolgokkal, amelyek a vagyonközösség megszűnését követően a házastársának egyetértésével kerültek a kizárólagos birtokába; vállalhat olyan kötelezettséget, amelyek a közös vagyontárgy megóvását, fenntartását, helyreállítását és értékállandóságának biztosítását szolgálják; valamint teljesítheti a közös vagyont terhelő tartozásokat oly módon, hogy a tartozás a közös vagyon számára nem válhat terhesebbé [Ptk. 4:47. § (1) bekezdés]. A bejegyzett élettársak vagyonjogi viszonyaira is ezeket a szabályokat kell alkalmazni (2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról 3. §).

Abban az esetben, ha a vagyonrendelő (be nem jegyzett) élettársi kapcsolatban él, a vagyoni viszonyai, hasonlóan a házassági vagyonjogi rendszerhez, attól függenek, hogy az élettársak kötöttek-e a vagyoni viszonyaik rendezésére élettársi vagyonjogi szerződést. Az élettársi vagyonközösségbe tartozó vagyontárgyakról való rendelkezéshez nem kapcsolódik olyan vélelem, mint amelyet a Ptk. a házassági vagyonközösségbe tartozó vagyontárgyak feletti rendelkezéshez kapcsol. Mind a házastársi, mind az élettársi vagyonközösségbe tartozó vagyontárgyak átruházása esetében érvényesülnek azok az általános polgári jogi szabályok, amelyek a jóhiszemű jogszerzőt védik. A házastársi és az élettársi vagyonjogi szerződéssel való vagyonelkülönítési vagy közszerzeményi megállapodásokra is igaz, hogy harmadik személyekkel szemben akkor hatályosak, ha a szerződést a házassági, illetőleg élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha a házastárs, élettárs bizonyítja, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett (Ptk. 4:65. §, 6:515. §).

Amennyiben házastárs vagy élettárs vagyonkezelőként lesz fél bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban, a kezelt vagyon helyzetét a Ptk.-nak a kezelt vagyon védettségére vonatkozó szabályai (Ptk. 6:313. §) határozzák meg. A kezelt vagyon ennek alapján semmiképpen sem válik a házassági, illetőleg élettársi vagyonközösség részévé.

Kedvezményezetti pozícióban a juttatás minősítése központi kérdés. A kedvezményezettként a kezelt vagyonból történő juttatás minősítése, különösen például a Ptk. 4:38. § (1) bekezdés b) és f) pontjaiban foglalt rendelkezések alkalmazásának a szempontjából, alapvetően a vagyonrendelő és a kedvezményezett (házastárs) közötti értékviszony minősítésének a függvénye. Mivel a tényleges vagyontranszfer ennek a jogviszonynak a keretében valósul meg, ettől függ, hogy a juttatás ingyenes vagy visszterhes, továbbá, hogy különvagyon értékén szerzettnek, illetőleg annak a hasznaként minősülhet-e.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---