Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Szabados György igazságügyi orvosszakértőt, a Budapesti Orvosszakértői Intézet igazgatóját, egészségügyi szakjogászt a szakértői létről kérdeztük. Beszélgettünk arról is, miért készülnek olyan lassan a szakvélemények, és mi kell ahhoz, hogy valaki szakértő lehessen? Hogyan dolgozza fel egy orvosszakértő az őt ért traumákat és milyen belülről egy műhibaper? Nem utolsósorban: belterjes vagy nem belterjes a szakma?
Kezdjük az elején: hogyan kerülhet be valaki a szakértői névjegyzékbe? Kell valamilyen speciális tudás, előtanulmány hozzá?
Speciális előtanulmány nem kell hozzá, hanem az adott szakterületen, ahol ő szakértővé szeretne válni, arra írnak elő megfelelő képzési követelményeket, aminek meg kell felelnie. Utána egy szakmai gyakorlat, majd beadhatja a szakértővé váláshoz a papírokat. Jogi oktatáson kell részt vennie, utána felveszik a szakértői névjegyzékbe, illetve az adott igazságügyi kamarába is be kell lépnie.
Az Budapesti Orvosszakértői Intézetben vagyunk, szóval adódik a kérdés: akár egy praktizáló orvos is kérhetné a szakértői névjegyzékbe való felvételét, bármikor?
Az orvostársadalmon belül az orvosok különböző szakvizsgákat tehetnek le, melyek közül az egyik az igazságügyi orvostan. Az igazságügyi orvostan szakorvosa bizonyos tekintetben multipotens, tehát átfogó képe van az orvosi szakmáról, illetve a tanulmányai során megtanulja azokat a szakmai előírásokat, szabályokat, amik ahhoz szükségesek, hogy megfelelő módon tudjon válaszolni a kirendelő hatóságoknak. Tehát az igazságügyi orvosszakértő az orvosi kérdésekben szinte mindenben szakérthet, természetesen a szakma szabályait betartva, azonban az úgynevezett műhibaperekben mindig be kell vonnia társszakértőt vagy szakkonzulenst az ügy jellegére tekintettel, az adott szakterület szakorvosai közül. Az egyéb szakorvos, mint például a sebész, szülész, fül-orr-gégész, a szakvizsga letétele és meghatározott szakmai gyakorlat után kérheti a szakértői névjegyzékbe a felvételét. A szakértővé válása után az adott szakterületen készíthet szakértői véleményeket.
A képeken Szabados György (Fotók: Balkányi László)
Bemutatná, itt mivel foglalkoznak? Hogyan áll fel az országos szervezet?
Mi a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium intézményhálózatához tartozunk. Van az Igazságügyi Szakértő és Kutató Intézetek, az ISZKI, és hozzájuk tartozik a többi intézet. Ezek közül az egyik a Budapesti Orvosszakértői Intézet. Budapesten ezen kívül van még a Budapesti Műszaki, Könyv- és Adószakértői Intézet, az Országos Toxikológiai Intézet és vannak a vidéki intézetek: Szombathelyen, Győrött, Veszprémben, Kaposváron, Szolnokon, Kecskeméten, Miskolcon, Debrecenben és Szegeden, illetve az egyes intézeteknek vannak csoportjaik, nekünk például Szekszárdon. Ezek az intézetek abban különböznek egy kicsit egymástól, hogy valahol csak egyfajta szakterület van, valahol többfajta is. A Budapesti Orvosszakértői Intézet, mint a neve is mutatja, csak orvosszakértői intézet, és a mi csoportunk is egy orvosszakértői csoport. Az intézetünkben működik egy DNS-laboratórium is, ahol elsősorban apasági vizsgálatokat és profilmeghatározást végzünk, azaz a bűnügyi nyilvántartásban szereplő profilok meghatározását – ez jogszabály alapján kizárólagosan a mi feladatunk lett.
A szakértők főállásban dolgoznak itt vagy egyéni vállalkozók?
Az intézetben, illetve az ISZKI hálózatán belül is a szakértők főállásban lévő igazságügyi alkalmazottak. Akik itt vannak, azok orvosok, pszichológusok, antropológusok, a DNS-laborban biológusok is dolgoznak, és mellettük vannak az adminisztratív munkatársak. Bizonyos esetekben még külsős szakértőink is segítenek minket.
Mindezt hány munkatárssal?
A budapesti intézetben általános igazságügyi orvostan-szakorvos velem együtt három van, illetve van egy jelöltünk, aki egyébként már kórboncnokszakértő – ez azt jelenti, hogy ő az igazságügyi orvostanból még csak jelölt, de kórbonctanból már szakértő. Van két pszichiáterünk, a harmadik most ment nyugdíjba, van két pszichológusunk és egy pszichológusjelöltünk. A laborban három szakértő és egy jelölt dolgozik, valamint van egy szakértőnk, aki a kisgyermeke miatt jelenleg otthon van. Szekszárdon egy kórboncnokszakértőnk és egy igazságügyi orvostan-szakorvos szakértőnk van.
A bírósági eljárásokban sokszor éri az a vád önöket, szakértőket, hogy túl lassúak. Ez egész egyszerűen azért lehet, mert ennyire kevesen vannak?
Igen, ez többnyire abból adódik, hogy sajnos ennyien vagyunk, és nagyon sok a kirendelés – amellett, hogy én ennek az intézetnek az igazgatója vagyok, tavaly a legtöbb véleményt is én csináltam. Másodsorban nem kis ügyek kerülnek ide – azaz nem az egyszerű, úgynevezett „orrcsonttörések”, amit a többihez képest rövid alatt megcsinálunk –, hanem nagyobbak: kártérítési ügyek, vagy olyanok, melyeket nem szívesen vállalnak el az intézeten kívüli szakértők, akik egyéni vállalkozóként vagy bármilyen más formátumban, de nem intézményi keretek között végzik a munkájukat.
Az, hogy az ügy bonyolultabb, az azt jelenti, hogy valami miatt érzékenyebb is?
Nem biztos, hogy azt jelenti, de például egy kártérítési ügyben egy akta a földtől mondjuk ekkora (körülbelül félméteres magasságot mutat – a szerk.). Például egy műhibaperben, akár a büntető részét nézzük, akár a polgári eljárást, tetemes orvosi dokumentációt kell átnézni, szakkonzultánsokat vagy társszakértőt kell bevonni. Ez utóbbi 2012 júliusáig ajánlásként létezett, azóta jogszabály is előírja nekünk, hogy kell, tehát be kell vonnom az adott szakterület szakorvosát és ketten együtt adjuk a véleményt, vagy ha több szakterületet is érint, akkor akár hárman vagy négyen.
Ön választja meg a szakkonzulenseit?
Igen. A főszakértő az igazságügyi orvostan-szakorvos, mellette társszakértő vagy szakkonzulens az adott szakma orvosa. Egy pillanatra visszatérnék az egyik előző kérdéséhez: igen, sajnos ennyien vagyunk. Bár helyünk lenne, a létszámot nem nagyon tudjuk növelni. Nem nagyon tudunk embereket szerezni. Ez általános tendencia, az egyetemeken is nehéz. Pontosabban az egyetemeknek annyival könnyebb rezidenst szerezniük, hogy közelebb vannak a hallgatókhoz.
| Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014. Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira! |
|---|
|
2014. 03. 07.: Az érvénytelenség az Új Ptk.-ban – Dr. Darázs Lénárd 2014. 03. 28.: A hibás teljesítés megváltozott szabályai és új intézményei – Dr. Lévayné Dr. Fazekas Judit 2014. 04. 04.: A kontraktuális kárfelelősség szabályai az új ptk.-ban – Dr. Lábady Tamás 2014. 04. 25.: Engedményezés, tartozásátvállalás, jogátruházás, szerződés átruházás – Dr. Gárdos Péter 2014. 05. 30.: Kft. változások és az új Ptk – Dr. Kisfaludi András 2014. 06. 27.: Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea 2014. 09. 12.: Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.: Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.: Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.: Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Az egyes előadásokra külön-külön is jelentkezhet! Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3. Bővebb információk és a teljes előadássorozatra jelentkezés itt |
Mi az oka a létszámhiánynak? Talán nem tudnak versenyképes díjazást kínálni?
Nem biztos, hogy a versenyképes díjazás miatt, egyszerűen nem nagyon jelentkeznek a fiatalok. Akik meg jelenkezek, azokra lecsapnak az egyetemek.
Hova tűnik az a rengeteg hallgató, orvos? Kimennek külföldre, vagy mit csinálnak?
Ez jó kérdés, hogy mit csinálnak. Igen, kimennek külföldre. Az egyik része. A másik része pedig az, hogy a mai fiatalság úgy gondolja, keveset kelljen dolgozni és sokat keressünk. Ez a terület pedig pont nem ilyen. Szoktam oktatni és azt látom, hogy a fiatalság átalakult egy kicsit. Nálunk azért még nem ez volt a jellemző. Nem azt kerestük, hogy minél kevesebbet kelljen dolgozni és minél többet keressünk – biztos azért ott volt a fejünkben, de örültünk, hogy kerestünk egy keveset akkor is, abban az időben. Mondjuk nem volt olyan régen, de lehet, hogy ennyi idő is ennyit számít.
Említette, hogy tavaly ön készítette itt a legtöbb véleményt. Mégis mennyit?
Hétszázat. Általában hét- és kilencszáz közötti véleményt adok egy évben. Persze nem mind műhiba, de az ügyek nagy része nem egyszerű. Múlt pénteken például egy 61 oldalas véleményt fejeztem be. Én még a klasszikus véleményezést folytatom. A kórtörténetben leírom, hogy mi történt a beteggel, folyamatában végigmegyek az összes releváns orvosi leleten, azt közérthetőre fordítom, és utána válaszolok a kérdésekre. Én úgy gondolom, hogy ez a legjobb, mert ha utána tárgyalásra behívnak vagy a későbbiekben a vélemény kiegészítésére lesz szükség, akkor mindig azonnal, egészben látom az esetet. Ez segítség a bíróságnak is, hiszen magyarra fordítva látja a beteg kórlefolyását. Egy baleseti kártérítési ügyben általában húsz-harminc kérdés szokott lenni, egy műhibaperben pedig ennél is több, akár ötven-hatvan. Ez rengeteg munkát igényel, napi 11-12 órát szoktam dolgozni átlagban.
Mi a tapasztalata, a bírák mennyiben hagyatkoznak a szakértői véleményekre? Sorvezetőnek tekintik inkább, vagy egyből meg is írják belőle az ítéletet?
Ez attól függ, milyen a bíró. Én azt gondolom, egy szakértői véleménynek nem olyannak kell lennie, hogy az eldöntse a pert. De bírója válogatja. Ha jó bíró van, tud dönteni és a döntésében csak az egyik szempont a szakértői vélemény. Vannak olyan ügyek, amiket persze nem tud másképp eldönteni, mert ha egyetlen szakmai kérdés van csak az ügyben és a szakértő mond egy véleményt, akkor utána már nehéz másképp dönteni. Általában azért nemcsak egy kérdés szokott lenni, hanem többféle nézőpontból kell megvizsgálni, többféle bizonyítási eljárást kell lefolytatni, amiből csak egy a szakértői vélemény beszerzése. Sajnos, a nagy leterheltség miatt lassúak vagyunk, de azért azt hozzá kell tenni, hogy bizonyos ügyek nagyon sok gondolkodást igényelnek – pláne egy műhibaper. Nem lehet úgy nekiülni, hogy akkor most hopp, megfogom, megírom azt a véleményt. El kell gondolkodni, aludni rá egyet, még egyszer át kell nézni, beszélni kell a szakkonzulenssel, és így tovább. Én mindig utánanézek az ügynek és úgy készülök fel belőle, hogy a szakkonzulens álláspontját is hitelesen képviseljem, azt a szakterületet és azt a bizonyos kérdéskört tudjam annyira, amennyi szükséges ahhoz, hogy a véleményt megírjam és utána a bíróságon is meg tudjak felelni a kérdésekre. Igen, a bírák azt mondják, hogy lassan készülnek a szakértői vélemények, én meg azt mondom, hogy nem biztos, hogy csak a szakértői vélemények miatt születnek meg lassan az ítéletek. Azt is figyelembe kell venni, hogy a bírák nem mindig mernek dönteni. Nagyon sokszor látom azt, hogy olyan kérdésekben is kapunk vissza kiegészítésre véleményeket, amit egyértelműen el tudna dönteni a bíró is, és olyanokat is megkérdeznek, amik nem szakértői kompetenciába tartozó kérdések, hanem a bíróknak kellene eldönteniük. Az emberi szervezet, a biológia nem úgy működik, mint a matematika, nem mindig lehet mindenre százszázalékos választ adni. Ezt el kell fogadni. Bármennyire is igyekszünk a lehető legpontosabban válaszolni a kérdésekre, sajnos többször is előfordul, hogy nem tudunk az orvosi adatok alapján egyértelmű választ adni, hanem egyéb adatokból, bizonyítékokból kell következtetnie a bírónak. Hát emiatt is elhúzódhatnak az eljárások. Egy ügyben eljáró bíró mindig azt gondolja, hogy csak az ő ügyével foglalkozunk. Ez azonban nem így van, sok ügy fut párhuzamosan. Nagyon nehéz az embernek átállítania az agyát arra, hogy van egy urológiai probléma, aztán utána jön egy belgyógyászati, majd egy neurológiai, aztán egy traumatológiai eset… Lehet, úgy tűnik, hogy a bíró csak két kérdést tett fel kiegészítésnek és azt küldte ide, és akkor arra miért nem válaszolunk egyből. Egyrészt be kell valahova illeszteni a sok vélemény közé, másrészt újra át kell nézni az egész anyagot, utána tudom csak megírni a kiegészítő véleményt. Azt azért senkitől nem lehet elvárni, hogy ha egy év múlva, két év múlva visszaküldenek ide egy véleményt kiegészítésre, akkor én emlékezzek arra, hogy mit írtam egy évvel, két évvel ezelőtt. Legalábbis pontosan. Szóval majdnem bonyolultabb megírni egy ilyen kiegészítő véleményt, mint egy alapvéleményt.
Mi történik akkor, ha egy ügyben nemcsak egy szakértőt rendel ki a bíróság, vagy az egyik fél által külön felkérésre érkezik szakértő?
Erre többféle lehetőség van. Ha a fél – ez általában a leendő felperes szokott lenni – még az eljárás megindítása előtt közjegyzőn keresztül kér szakvéleményt, akkor az ugyanolyan vélemény lesz, mintha a bíróság rendelte volna el, tehát ugyanúgy kell értékelni. Perindítás előtt – főleg, ha kártérítési ügyről vagy műhibaügyről beszélünk – általában az ügyvédi irodák is, amelyek ezzel foglalkoznak, készítettnek szakértői véleményt, ez alapján indítják el, vagy sem az ügyet. Az eljárás közben bármelyik fél által becsatolt, saját felkérésre készített vélemény jelen pillanatban még nem ugyanolyan súllyal esik latba, mint egy bíróság által kirendelt szakértői vélemény, azaz, ha nem szakértőként vonják be a fél által felkért szakértőt, akkor neki eljárásjogilag nincs meg mindaz a jogosítványa, mint a bíróság által kirendelt szakértőnek. Én ezzel nem mindig értek egyet, bár azt kell mondanom, az utóbbi időben ezeket a szakértői véleményeket is szakértői véleményként szokták ütköztetni a perben kirendelt szakértőkkel, főleg itt a Fővárosi Törvényszéken és a PKKB-n. Amikor még nem voltam itt vezető, velem is előfordult olyan, hogy egy ügyvédi iroda felkérésére írt véleményem alapján az akkor még Legfelsőbb Bíróság az én véleményemre alapozta az ítéletét, mert azt tartotta megalapozottabbnak, mint a kirendelt szakértőét.
Mi a helyzet olyankor, amikor egyszerre több szakértő van és mindenki ellentmondásba kerül mindenkivel?
Előfordulhat, de itt a bírónak kell döntenie, tehát az is előfordulhat, hogy kirendel még egy szakértőt. Azt gondolom, azért ezt így a végtelenségig nem lehet csinálni, valamikor muszáj döntenie. Azért bíró, hogy döntsön a meglévő tényekből. Nem könnyű a helyzete, főleg egy orvosi műhibában, amikor ott szakkifejezések repkednek. Hozzáteszem, egy szakértői véleményt úgy kell megírni, a latin kifejezéseket úgy lefordítani és úgy megfogalmazni, hogy azt a laikus is megértse, ami azért nem mindig könnyű. A jogszabály megszületése előtt – mármint hogy az igazságügyi orvostan-szakorvosnak társaszakértőt vagy szakkonzulenst is be kell vonnia – gyakran előfordult, hogy egyedül is írhatott egy sebészeti kérdésben egy sebész vagy egy traumatológiai kérdésben egy traumatológus szakértői véleményt. Volt olyan eset, amikor egy szakorvos által megírt vélemény mintegy kilencven oldalas lett, tele szakmai kifejezésekkel, külföldi utalásokkal. Én, amikor olvastam már az elején, az első tíz oldal után elfáradtam és nagyon kellett koncentrálnom, hogy megértsem. Belegondoltam, hogy a bíró hányadik oldal olvasása után érezte ugyanezt. A szakértői vélemény nem egy PhD-dolgozat, annak olyannak kell lennie, amelyet megért a laikus bíróság és ez alapján tud dönteni. Egy több tíz oldalas tudományos dolgozatot nem biztos, hogy fel tud használni a bíró. Az ember pár év után rájön, melyek azok a kifejezések, mondatfordulatok, összefüggések, melyekre oda kell figyelni, mi az, ami lényeges lehet egy bíróságnak. Másképp jár az agya az igazságügyi orvostan szakorvosának, aki naponta jár a bíróságra és másképp a szakorvosnak, aki naponta betegeket gyógyít, és mondjuk, évente egy-két alkalommal jár csak bíróságra.
A bíró tévedhet. És a szakértő?
Ráadásul még a szakértő is tévedhet. Vannak különböző szakértői vélemények – miért is vannak? Mindenki azt hiszi, ha van egy bizonyos anyagom, egyféle nézőpont vagy egyféle igazság lehet csak belőle. Ez nem igaz. Az emberi szervezet különböző. Én azt szoktam mondani, hogy a szakértő is egy ember. Egy bizonyos sávon belül, amit mondok, az mind igaz. Attól függően, hogy hogyan ébredek, mennyire nézem át, vagy melyik részeket érzem fontosabbnak. És lehet, hogyha két év múlva ugyanazt az ügyet megnézem, más dolgokat látok fontosabbnak. Nem nagyok az eltérések, tehát nem azt mondom, hogy most le kellett volna vágni vagy nem kellett volna levágni a lábát, de azért lehetnek benne különbségek. A szakértők is emberek. Ugyanabból az orvosi dokumentumból más következtetéseket vonhatunk le. Ebben szerepet játszhatnak különböző orvosi iskolák is.
Mi a helyzet a kizárással, például az összeférhetetlenséggel? Mikor zárnak ki egy szakértőt egy eljárásból? Gondolok itt konkrétan a Rezesová-ügyre, amikor maga az ügyészség is indítványozta Melegh Gábor műszaki szakértő kizárását. Erről mi a véleménye?
Az összeférhetetlenség esetei szabályozva vannak a törvényben. Hogy ki mi alapján összeférhetetlen? Mielőtt idekerültem, ügyvédi felkérésre is adtam véleményeket. Mit láttak az egészségügyi intézmények? Hogy én egyfolytában olyan véleményeket adok, amelyekben elmarasztalom őket, ők ezt szűrték le. Persze, amikor azt írtam, hogy nem történt műhiba, arról nem tudtak, mert azokból az ügyekből nem lett per. Miután 2007-ben kineveztek ide igazgatónak, nem adtam több véleményt ügyvédi felkérésre a saját nevemben, de a kórházak még évekkel később is arra való hivatkozással akartak kizáratni bizonyos ügyekből, hogy évekkel azelőtt adtam a perben szereplő ügyvédi irodának véleményt más ügyben. És hát elmarasztaló véleményeket adtam. Ezeket az indítványokat nyilván elutasította a bíróság, mivel a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ugyanennyi erővel, ha egy bíróság rendelt volna ki, akkor is adtam volna véleményt és ugyanazt írtam volna le. Nem hiszem, hogy ez összeférhetetlenség lenne. Hogy egy szakértő eleget tesz-e vagy sem a felkérésnek, azt ő dönti el. Miért látunk ebben egyből valamit? Nézzük már meg szakmailag azt a véleményt. Ha szakmailag nem olyan az a vélemény és látszik, hogy nincs rendben, akkor az baj. De ha szakmailag egy korrekt állásfoglalás születik, akkor mit is akarunk? Persze mindig az a fél kezd el reklamálni, akinek nem jó az a vélemény. De miért keresünk mindig valamit mögötte? Nem biztos, hogy van mögötte más. Az én véleményem szerint szakmailag kell értékelni egy véleményt. Persze lehet támadni másik oldalról is, de miért is? Mindig azt mondják, hogy fizetni kell a véleményért – ha a bíróság rendel ki, akkor nem kell? Valaki mindig fizet azért a véleményért, de ez valahol elsiklik. Hogy mennyibe kerül, az egy másik kérdés.
Tényleg, milyen tarifával dolgoznak a szakértők? Vannak egységes árak?
Attól függ. Hivatalból történő kirendelésnél – a büntetőügyek tipikusan ilyenek – van egy díjrendelet, amit alkalmazni kell, itt egységes tarifa van. Az orvosszakértőknél például az iratok alapján történő véleményezés kettőezer-nyolcszáz forint, az élő személy megvizsgálása és vélemény előterjesztése ötezer forint és négyezer forint óránként az irattanulmányozás. Erre kijön valamekkora összeg, és utána volt már olyan eset, hogy úgy döntött a bíróság vagy a rendőrség, hogy ez sok és csökkentette a díjat, mert szerinte az az iratmennyiség nem igényelt ennyit. Ilyenkor ott állunk és persze elkezdhetnénk vitatkozni velük, de nem biztos, hogy megéri. A nem hivatalbóli kirendeléseknél, például kártérítési ügyeknél, a bíróságon sincs semmi meghatározva. Régebben volt még egy olyan szabály, hogy be kellett jelentenie a szakértőnek a minisztérium felé, hogy az adott évben mennyi lesz a díja, de ez sincsen már. Nekünk itt, az intézetben az ISZKI önköltségszámítással kiszámolja minden év elején, és azt mi lejelentjük a minisztérium felé is, majd ezt a díjat alkalmazzuk az adott évben. Ismétlem, semmi nem írja elő, hogy mennyinek kell lennie a díjnak. Láttam én már hatszázezer forintos véleményt is, amit nálunk, mondjuk, százötvenezer forintért írnánk meg. Az a szakértő kérdésenként számolt fel tízezret, mi órában számolunk. Egyébként nagy valószínűséggel soha nem fogom tudni elszámolni azt az óramennyiséget, amennyit én foglalkozom vele, mert akkor nagyon magasak lennének a díjak. Nyugatabbra más ára van a szakértői véleménynek, mi a magyar valósághoz próbálunk igazodni, de mégis azt mondják, drágák vagyunk.
Mennyire igaz az, hogy a szakértők, például egy műhibaperben, összezárnak? Nyilván egyik orvos sem ad szívesen kedvezőtlen véleményt a másikról. Mennyire belterjes ez a szakma?
Ezt most nagyon nehéz megmondani, én nem is belterjesnek nevezném. Gondoljunk bele abba, hogy a saját kollégámról kell negatív véleményt írnom. Azért ez nem könnyű feladat. Én voltam olyan szituációban, amikor felkértem egy szakkonzulenst, ő írt egy véleményt, és én úgy éreztem, hogy valami nem stimmel a véleménnyel. Nem tetszettek benne dolgok, így azzal ellentétes véleményt fogalmaztam meg. Valahol egy megnyugvás volt, amikor láttam az ítélőtábla verdiktjét, miszerint az én véleményemet tartotta megalapozottnak, s azt mondta, én megindokoltam, miért nem értek azzal egyet, és miért azt írtam le, amit. Azért nem volt egy kellemes helyzet. Felkértem egy neves szakkonzulenst, és utána azt látom a véleményében, hogy nem jó. Neki is kellemetlen, nekem is. Ezek azok a dolgok, amikor nem tudhatom, ki milyen kollegiális, baráti viszonyban van a másikkal. Inkább mindig úgy szoktam kezdeni, amikor felkérek valakit, megkérem, hogyha bármi miatt elfogult lenne, szóljon egyből és mást keresek. Ezért is szokott több esetben elhúzódni egy szakértői vélemény, mert nem biztos, hogy találok olyan szakkonzulenst, aki együttműködik velem. Nagyon sokan vannak olyanok, akik elmondják, hol volt a hiba, mert vagyunk olyan viszonyban, de a nevüket már nem adják hozzá. Mert ő ezt nem akarja vállalni. Mert miért is jó ez neki? Azért, mert kap érte egy-két-tízezer forintot, közben pedig összeveszik másokkal? Nem biztos, hogy ez annyira jó. És ezt a bíróság nem mindig látja. A kirendelők nagyon sokszor azt hiszik, hogy olyan egyszerű szakkonzulenst találni, aki a kollégájának a tevékenységéről negatív véleményt mond, hát ez nem így van, főleg a kis szakmák esetében.
Ebből adódik a kérdés: volt olyan ügye, amikor nem talált szakkonzulenst?
Volt olyan ügyem, amiben több mint egy évig kerestünk, mire sikerült találnunk. És közben a bíróság is megbüntetett, hogy miért húzzuk idáig az időt. Hiába írtuk meg neki, hogy rajtam kívülálló okok miatt, a jogszabály előírja a szakkonzulens bevonását.
Az interjú az Ügyvédvilág 2014 áprilisi számában jelent meg.
