Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Etikus hacking, önvezető járművek, drónok, kriptovaluták, mesterséges intelligencia, online zaklatás, upskirting, cyberflashing, deepfake – csak néhány olyan fogalom, amely a büntetőjog-tudománytól új válaszokat vár. A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, Ambrus István által írt Digitalizáció és Büntetőjog című kiadvány a 21. századi technológiai modernizációnak a büntető anyagi jogra gyakorolt hatásait vizsgálja, széleskörű kitekintéssel a nemzetközi, illetve európai uniós instrumentumokra, valamint az angolszász és a német szakirodalomra és joggyakorlatra. Ambrus István alapvető dogmatikai intézményeket gondol újra, kimunkálja a digitális bűncselekmények kategóriáit, de bemutatja a büntetőjog által a digitalizáció legújabb eredményeire adható válaszokat is. A mű mindemellett a mindennapi életünket alapjaiban megváltoztató koronavírus-járványra, illetve a változásban lévő társadalmi megítélésű deliktum, az állatkínzás kérdéskörére is részletesen kitér. Az alábbiakban a műnek az upskirtingel foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.
Az upskirting szó szerint „szoknya alá fényképezést” jelent, amely tipikusan női sértettek kapcsán, az ágyékukról engedély nélküli képfelvétel készítését jelenti.[1] Fényképezőgépek természetesen már a digitalizáció elterjedése előtt is léteztek, az azonban csupán az utóbbi bő egy évtized fejleménye, hogy nagy tömegekben, jó minőségű képek készítésére alkalmas okostelefon van gyakorlatilag minden járókelőnél. Ebben a körben a technológiai fejlődés sajnos kriminogén hatású volt, hiszen mobiltelefonnal könnyen, gyorsan és sokszor észrevétlenül lehet ilyen képet készíteni a gyanútlan sértettről.
A történeti aspektusok körében kiemelhető, hogy e cselekménynek igen régre visszanyúló előzményei vannak, így már a római jog is ismerte az ún. adtemptata pudicitia esetkörét, amely nyilvános helyen, hajadon lányok vagy férjes asszonyok leszólítását, kísérgetését jelentette.[2]
Az Egyesült Királyságban elsőként Skócia rendelte önálló bűncselekményként büntetni az upskirtinget. A 2010-ben hatályba lépett Sexual Offences (Scotland) Act 9. cikke pönalizálja az ún. voyeurizmust, amely alapvetően más személyek szexuális együttlétének titkos megfigyelését jelenti. Az említett törvényhely (4B) bekezdése ugyanakkor önálló deliktumváltozatként bünteti, ha az elkövető, a sértett beleegyezése (vagy a beleegyezés észszerű vélelmezhetősége) nélkül, annak ruházata alatt a nemi szervéről vagy a fenekéről képet készít, függetlenül attól, hogy a sértett visel-e fehérneműt.[3]
Ezt követően, egy 2017 júliusában, a londoni Hyde Parkban Gina Martinnal történt esetet[4] követően Anglia és Wales törvényhozásának is lépnie kellett, amelyre végül 2019 áprilisában került sor, így a 2003-as Sexual Offences Act-et, a Voyeurism (Offences) Act 2019 révén kiegészítették az upskirting tényállásával. Így e törvény 67A (2) bekezdése, a skót szabályozáshoz hasonlóan bünteti az ágyékról, a ruházat alatt, engedély nélkül készített képfelvétel készítését. Büntetése két évig terjedő szabadságvesztés lehet.
Az USA-beli szabályozást egy 2010. augusztus 11-én történt eset indította el, amikor Michael Robertson, egy bostoni vonaton utazva, mobiltelefonjával befényképezett egy nő szoknyája alá. A Massachusetts-i Legfelsőbb Bíróság a Commonwealth v. Robertson-ügyben[5] kimondta, hogy az upskirting nem büntethető a Massachusetts General Law 272. fejezet 105(b) pontja alapján, miután e törvényhely az elkövetés idején azt rendelte büntetni, aki videófelvételt készített vagy digitális eszközön keresztül olyan személyt figyelt meg, aki részben vagy teljesen meztelenül volt. A vizsgált ügyben a sértett azonban alsóneműt viselt, így a bíróság a részbeni meztelenségét sem látta megállapíthatónak.[6] Jellemző fejlemény, hogy a döntés olyan közfelháborodást váltott ki, hogy a tagállami jogalkotás az ítélet kihirdetését követően 2 nappal úgy módosította a vonatkozó szabályozást, hogy az upskirting a fehérneműt viselő sértett vonatkozásában is büntethető legyen.[7]
A német jogirodalomban Gloria Berghäuser vizsgálta meg, hogy az upskirting bevonható-e a német büntetőkódex valamely rendelkezése alá. Az említett esetkört szabályozatlannak látja, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy egy esetleges kriminalizáció kapcsán feltétlenül megfontolás tárgyává kell tenni, hogy milyen érdeket védene a jogalkotó az új tényállással, pontosan mely magatartásokat lenne szükséges büntetni, továbbá, hogy nem lenne-e elegendő a szabálysértési felelősség létesítése.[8]
Egy gondolat erejéig visszatérve egy USA-beli forrásra, végezetül kiemelhető, hogy Michael Whiteman – jelen könyv alapgondolatával egybevágóan – átfogó tanulmányban elemzi a technológiai fejlődésnek a jogra gyakorolt hatásait. Példaként az upskirtinget és bitcoint hozza, és a digitalizációnak e két jellemző fejleménye alapján mutat rá, hogy a rule of law doktrína miatt a bíróságok nem jogosultak a régi büntető jogszabályok értelmezésének tágítására, ehelyett a jogalkotónak szükséges lépnie, amennyiben a digitális változások folytán nem büntethető joghézagok keletkeznének.[9]
Erre figyelemmel magam is arra hívom fel a figyelmet, az upskirting kriminalizálását a jövőbeli hazai jogalkotásnak is érdemes lenne megfontolnia. Az ugyanis szexuális cselekménynek [Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pont] nem tekinthető, mert ahhoz feltétlenül testi érintkezésre van szükség az elkövető és a sértett között, így tehát a súlyosabb nemi bűncselekmények (mint a szexuális erőszak vagy a szexuális kényszerítés) megállapítása ilyenkor biztosan kiesik. Vizsgálható lehet a szeméremsértés (Btk. 205. §) valamely alakzatának megvalósulása. A Btk. 205. § (1) bekezdésének tényállásszerűségéhez azonban az szükséges, hogy az elkövető – nemi vágya által motiváltan – magát mutogassa más előtt szeméremsértő módon. A Btk. 205. § (2) bekezdését mint szubszidiárius bűncselekményt csak 18. életévét betöltött személy követheti el 14 éven aluli sértett viszonylatában, ugyancsak nemi vágy által vezérelve, szeméremsértő magatartás tanúsításával. A fényképkészítés azonban nem tekinthető szeméremsértő magatartásnak, így e fordulatok megállapítása alapvetően kizárható az upskirting kapcsán. A Btk. 205. § (3) bekezdése szerinti szeméremsértés keretében – a vonatkozó miniszteri indokolás szerint – a nem súlyosan szeméremsértő magatartásokat rendeli büntetni a törvény, amelyek szexuális erőszakot vagy szexuális kényszerítést ezért nem valósíthatnak meg, mint például a sértett testének, valamely testrészének megfogása (a sértett akarata ellenére). A kommentárirodalom – amely a bűncselekmény ezen esetét objektív szeméremsértésnek nevezi –, a testi interakciót igénylő, csekélyebb fokban szeméremsértő magatartásokat (például a sértett mellének, fenekének megfogását, akarata ellenére történő megcsókolását) sorolja ide,[10] azokat tehát, amelyek az 1978-as Btk. hatálya alatt tettleges becsületsértést [Btk. 227. § (2) bekezdés] valósíthattak meg.[11] E felfogással pedig egyértelműen egyet kell érteni, az upskirting irányába pedig már csak azért sem tágítható a jogértelmezés, mert a Btk. 205. § (3) bekezdéséhez is szeméremsértő magatartást kell tanúsítani (amely a sértett emberi méltóságát sérti). Ugyanakkor, ha a felvételkészítés testi kontaktussal (pl. a sértett fogdosásával) is párosul, a szeméremsértés ezen alakzata már aggálytalanul megállapítható, mint például azon, 2017-es jogesetben, ahol a 14 és 16 év kor közötti fiatalkorúak a Parlament környékén 9 nővel szemben viselkedtek szeméremsértő módon, amit mobiltelefonjukkal rögzítettek.[12]
A Btk. 222. § (1) bekezdése szerinti zaklatás pedig, mint volt róla szó, kizárólag rendszeres (vagy tartós) elkövetés esetén lenne megállapítható, az upskirting annak révén sem tudna tényállásszerűvé válni. Felmerülhet ugyanakkor a becsületsértésnek a becsület csorbítására alkalmas „egyéb ilyen cselekményt követ el” fordulatának a megállapítása. A Btk. 227. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában írt szituációs elemek vélelmezhető hiánya miatt azonban a gyakorlatban többnyire csupán a Szabs. tv. 180. § (1) bekezdés II. fordulata szerinti becsületsértés szabálysértése lenne tényállásszerű.
Mindezek alapján, az idézett megfontolásokra is figyelemmel, mindenekelőtt tisztázást igényel, hogy van-e olyan jogi tárgy, amelyet az upskirting támad. Nézetem szerint ilyennek tekinthető a szexuális önrendelkezési jog azon vetülete, hogy a sértett intim testrészeiről, akarata ellenére ne készülhessen, illetve kerülhessen nyilvánosságra felvétel. A társadalomra veszélyesség magasabb foka, illetve a generális prevenció is a bűncselekménykénti üldözést követelheti meg a szabálysértési felelősség helyett. Ezért de lege ferenda javaslatom szerint:
– engedély nélküli intim képfelvétel készítése vétségét valósítaná meg, és 1 évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntetendő az, aki másról, annak beleegyezése nélkül szeméremsértő felvételt készít (Btk. leendő 205/B. §),
– engedély nélküli intim képfelvétel nyilvánosságra hozatala vétségét valósítaná meg, és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntetendő az, aki a másról, annak beleegyezése nélkül készült szeméremsértő felvételt hozzáférhetővé teszi (Btk. leendő 205/C. §). Utóbbi deliktum kapcsán 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett minősített esetet (bűntettet) valósítana meg, aki a bűncselekményt nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva valósítja meg. Végül, a joggyakorlati bizonytalanságot elkerülendő, a § végén érdemes lenne értelmező rendelkezés keretében meghatározni az intim képfelvétel fogalmát. Ebbe a körbe olyan képfelvételeket lenne indokolt bevonni, amelyeken az elkövető a nemiséget szeméremsértő nyíltsággal ábrázolja vagy erre törekszik. Utóbbi, kisegítő fordulattal lenne elérhető az, hogy az alsóneműt viselő sértettről készült felvétel is tényállásszerűvé tegye a cselekményt.
Itt jegyzem meg, hogy 2019 áprilisában hazánkban is került már benyújtásra olyan törvénymódosítási javaslat, amely az upskirting egyes eseteit „becsület csorbítására alkalmas szexuális tartalmú, vagy egyéb okból megalázó képfelvétel készítése”, illetve „becsület csorbítására alkalmas szexuális tartalmi, vagy egyéb okból megalázó képfelvétel nyilvánosságra hozatala” címén rendelte volna büntetni.[13] A pönalizálás szorgalmazása helyes irány lehet, e tényállásokat azonban – megítélésem szerint – kifejezetten a Btk. nemi fejezetében kellene szabályozni, figyelemmel arra, hogy elsődleges jogi tárgyuk a szexuális önrendelkezés, nem pedig az emberi méltóság.
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
[1] Lásd Jeffrey T. Marvin: Without a Bright-Line on the Green Line: How Commonwealth v. Robertson Failed to Criminalize Upskirt Photography. New England Law Review, 2015/1. sz., 124. o.
[2] Ulpianus és Labeo nézetét ismerteti Péter Orsolya Márta: Cum pudicitia adtemptatur… A női erkölccsel kapcsolatos társadalmi elvárások az iniuria klasszikus római szabályozásában. In: Jakab Éva – Pozsonyi Norbert (szerk.): Ünnepi kötet Dr. Molnár Imre egyetemi tanár 80. születésnapjára. SZTE-ÁJK, Szeged, 2014, 349–350. o.
[3] A skót szabályozáshoz lásd Gabriella Lipschitz: Can the Issues of Cyberbullying and Sexting Be Addressed by Legislation Alone? A Critical Analysis of the Current Legislative Measures and Societal Measures Needed to Protect Our Youth in the Digital Realm. Edinburgh Student Law Review, 2020/1. sz., 71. o.
[4] Lásd https://www.dailymail.co.uk/news/article-6602107/Upskirting-victim-tells-horrifying-moment-realised-man-took-picture-skirt.html (utolsó hozzáférés: 2021.05.15.)
[5] N.E.3d 522 (Mass. 2014)
[6] A döntést kritikusan ismerteti Joana L. Stathi: Criminal Law – When Upskirting Was Not Illegal: a Court Ordered Legislative Fix – Commonwealth v. Robertson, 5 N.E.3D 522 (Mass. 2014). Suffolk Journal of Trial & Appellate Advocacy, 2015/1. sz., 333–343. o.
[7] Kari Kong: A New Mens Rea for Rape: More Convictions and less Punishment. American Criminal Law Review, 2018/2. sz., 273. o.
[8] Gloria Berghäuser: Upskirting und ähnliche Verhaltensweisen Unbefugte fotografische oder filmische Aufnahmen unter der Oberbekleidung. Zeitschrift für Internationale Strafrechtsdogmatik, 2019/10. sz., 475. o.
[9] Michael Whiteman: Upskirting, BitCoin, and Crime, Oh My: Judicial Resistance to Apply Old Laws to New Crimes – What Is a Legislature to Do? Indiana Law Journal Supplement, 2020/5. sz., 72–78. o.
[10] Szomora Zsolt: A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények. In: Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez [online]. In: Jogtanácsos Jogtár. Wolters Kluwer, Budapest, [utolsó frissítés: 2021.05.15]
[11] A korábbi joghelyzetre lásd BH2013. 5.
[12] https://index.hu/belfold/2019/04/10/csoportosan_szemeremserto_fiatalok/ (utolsó hozzáférés: 2021.05.15.)
[13] T/5869. Parlex azonosító: 1NSIHI1O0001
