Ellentmondások a fogyasztóvédelemben – avagy miről kell a fogyasztót tájékoztatni

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 373/2021. (VI.30.) Kormányrendelettel idén január elsejével még bonyolultabb lett a szavatosság-jótállás, sőt a fogyasztói adásvételi szerződések hibás teljesítésének szabályozási rendje, és az eddig sem egyszerű, kötelező fogyasztói tájékoztatások rendszerébe a gyártói jótállási nyilatkozat is felsorakozott, kötelező tartalmi elemekkel.

A minőségvédelmi jogintézményekről rendelkező egyes jogszabályok ellentmondásai, kazuisztikussága, pedig komoly kihívások elé állítják a jogalkalmazót, ha preventív módon egy-egy vállalkozás vonatkozó dokumentumainak – főleg általános szerződési feltételeinek, jótállási dokumentumainak – jogszabályi megfelelőségét kívánja biztosítani. A preventív felkészülés márpedig idén is indokolt, mert a szavatossági és jótállási igények intézésének átfogó cél-ellenőrzését az Innovációs és Technológiai Minisztérium („ITM”) által publikált Ellenőrzési és Vizsgálati Program („EVP”) 11. pontja külön is nevesíti, vagyis ezirányú ellenőrzésekre számítania kell a vállalkozásoknak, méghozzá a bolti és az online értékesítéskor egyaránt.  A jelen írás célja – a hatóságok eddigi joggyakorlatának, publikált álláspontjának és pár jogszabályi ellentmondásnak a tükrében – támpontokat adni a minőségvédelmi intézmények optimális alkalmazásához a gyakorlatban.

Kezdjük akkor az irányadó jogszabályok körével: a minőségvédelmi jogintézmények, így a kellék-, és termékszavatosság és a jótállás bázis-szabályait továbbra is a Ptk. rendezi, de 2022. január elsejével „A fogyasztó és a vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és a digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól” szóló 373/2021. (VI.30.) Kormányrendelettel a szerződésszerű, ill. a hibás teljesítés business-to consumer („B2C”) részletszabályait a hazai jogalkotó jelentősen kibővítette. Érdemes figyelni arra, hogy ezen Kormányrendelet rendelkezéseitől egyrészt a fogyasztó hátrányára érvényesen eltérni nem lehetséges, másrészt a Ptk.-val „együttesen” kell alkalmazni a rendelkezéseit. Utóbbi elvárás teljesítése pedig egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt jogalkalmazóként gondolnánk, és nem csak azért mert a Kormányrendelet olykor elrugaszkodik a jól megszokott Ptk. terminológiáktól, hanem mert egymásnak ellentmondó rendelkezésekkel is találkozhatunk.  Miközben a Kormányrendelet 11.§ rendelkezése a kellékszavatosság körében egy évben határozza meg a fogyasztó javára szóló hibás teljesítés vélelmének a határidejét, a Ptk. ezt továbbra is hat hónapban rögzíti. Amennyiben pedig segítségért hívnánk a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II.26.) Kormányrendelet 3. mellékletében közreadott – a kellékszavatosságról, a termékszavatosságról és a jótállásról szóló –  minta-tájékoztató szövegét, láthatjuk hogy abban is hat hónap vélelemről rendelkezik a jogalkotó. (Ennek a minta-tájékoztatónak amúgy másik „érdekessége”, hogy lehetővé teszi a fogyasztó által a hibának a vállalkozás költségére történő kijavítását vagy kijavíttatását más személlyel, dacára annak, hogy 2022. január elsejétől erre a Ptk. 6:159. § (2a) bekezdése már nem ad lehetőséget.) Vagyis komoly koherenciahiánnyal szembesülünk, és elméletben még védhető is lehet egy-egy olyan vállalatvezetői döntés, amely a jogszabályi hierarchia magasabb fokán álló Ptk.-t tekinti irányadónak, és nem kívánja hat hónapról egy évre módosítani a kellékszavatossági vélelemről szóló fogyasztói tájékoztatásokat. Látni kell azonban, hogy egy ilyen döntés nem kockázatmentes, mert az ITM hivatalosan közreadott álláspontja szerint – ami nem foglalkozik a Ptk.-val –  egy évre bővült a kellékszavatossági vélelem határideje, tehát az egyes kormányhivatalok ennek az egy évnek a kommunikálását várják el az eljárás alá vont cégek egyes B2C tájékoztatásaiban. Mindeközben a „mögöttes”, az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló 2019/771 EU irányelv is így rendelkezik és maximum-harmonizációs célkitűzést deklarál, bár tény, hogy címzettjei, kötelezettjei nem az egyes cégek, hanem az Európai Unió tagállamai. A jogalkotó szándékával összhangban álló jogértelmezés mindezek alapján valószínűsíthetően – az ITM álláspontjával egyezően – az egy év alkalmazása mellett szól, tehát a hétköznapok békéje érdekében az a jogalkalmazói megoldás mutatkozik optimálisnak, ha az egy év kellékszavatossági vélelmet kommunikálják ászf-jeikben, B2C dokumentumaikban, kereskedelmi gyakorlataikban a vállalkozások. Ezt megtennie azon cégeknek, akik itthon a 151/2003. (IX.22.)  Kormányrendelet szerinti kötelező jótállás hatálya alá tartozó termékeket értékesítenek, nem jelent többlet-terhet, hiszen őket már a 10 ezer Ft eladási ártól értékesített termékeikre eleve egy év kötelező jótállás terheli, vagyis lényegében nem oszt, nem szoroz esetükben, ha a kellékszavatosságról szóló fogyasztói tájékoztatás(ok)ban, általános szerződési feltételeikben szintén az ominózus egy év vélelem szerepel. Más kérdés, hogy a kötelező jótállással nem érintett termékek – pl. a ruházati-, és textiltermékek, könnyűipari termékek – forgalmazóit viszont a bizonyítási teher miatt komoly érvágásként érheti a hibás teljesítés vélelmének egy évre történő kiterjesztése. Emiatt pedig egyrészt érdemes lehet a silányabb minőségű termékek értékesítésével felhagyni, másrészt felértékelődik a használati, kezelési útmutatók és a szerződéskötést megelőző fogyasztói tájékoztatások szerepe. Ezen dokumentumokat ebből a szempontból is megéri felülvizsgálni, és biztosítani, hogy kellően részletesek, érthetőek és pontosak legyenek. Amennyiben nem azok, az teret engedhet a hibás teljesítés, de akár fogyasztó-megtévesztéses tényállás megállapíthatóságának is. Vegyük figyelembe,  hogy  a fogyasztóvédelmi hatóságok az egyes B2C tájékoztatásokat akár több jogalapon is vizsgálhatják:  így pl. az ászf-ek kereskedelmi gyakorlatként is fókuszba kerülhetnek, és nem csak abból a szempontból, hogy tartalmaznak-e tisztességtelen kikötést. Amennyiben pedig nem kap használati útmutatót a fogyasztó, az termékbiztonsági mulasztást is jelenthet, túl azon, hogy a használathoz szükséges instrukciók megadásának hiánya hibás teljesítést is megalapozhat.  Ami pedig a kockázatokat illeti, a tisztességtelen szerződési kikötések ellen a fogyasztóvédelmi egyesületek, az ITM, de az ügyészség is jogosult közérdekű perben fellépni, tehát nem csak a kormányhivatalok ellenőrzései miatt érdemes komplexebb szemlélettel közelíteni a fogyasztói tájékoztatások megfelelőségbiztosításához. Évek óta markáns hatósági elvárás, hogy a B2C tájékoztatásokat a cégek a fogyasztónak olyan megszövegezéssel biztosítsák, hogy a fogyasztó azokat megérthesse. Ez aligha érhető el az irányadó jogszabályhelyek egymás utáni felvonultatásával, márpedig az érthetőség hiányát, az ellentmondásokat a kormányhivatalok Fttv. jogalapon (fogyasztó-megtévesztéses Fttv. tényállásként) is felróják. Hozzávéve mindehhez, hogy az itthon kötelező jótállásos termékértékesítéskor a jótállási jegyen kívül, ha a gyártó az adott termékre maga jótállást vállalt, akkor 2022. január elsejétől jótállási nyilatkozatot is kapnia kell a fogyasztónak, még tovább nehezíti a megfelelést. Innentől kezdve szükségessé válhat az egyes B2C tájékoztatásokban kereszt-hivatkozások beépítése, különben a fogyasztó elvész az információk tengerében, és nem tudja a forgalmazói lánc különböző szereplőitől kapott, a részére megfogalmazott egyes tájékoztatásokat értelmezni. Ennek biztosításában a feladat oroszlánrésze pedig a forgalmazó (kiskereskedői, eladói pozícióban működő) cégekre hárulhat: ők azok, akiknek – már csak saját érdekük miatt is –  egyrészt pontosan át kell látni, meg kell érteni, hogy a kellék-, és termékszavatossághoz képest a kötelező és (ha van, akkor) a gyártói jótállás milyen felelősséget és milyen határidővel, és kivel szemben érvényesíthető jogintézményt jelöl (és a beszállítói szerződéseiket ehhez igazítani), másrészt ők vannak abban a helyzetben, hogy a fogyasztók irányában –  írásban és szóban egyaránt – valamennyi tájékoztatás érthetőségét biztosítsák. Ők tudják „összefésülni” a szálakat, például az említett kereszt-hivatkozások megtételével. A kép teljessége érdekében pedig felmerülhet a kérdés, hogy fennáll-e jogszabályi kötelezettsége a forgalmazónak arra vonatkozóan, hogy a gyártói jótállásról bármit is kommunikáljon. A válaszhoz a 45/2014 (II.26.) Kormányrendelet 11.§ (1) bekezdése n) pontjának rendelkezése adhatja a kiinduló pontot, miszerint is a „jótállás fennállásáról és annak feltételeiről” a vállalkozás köteles tájékoztatni a fogyasztót az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés és a távollévők között kötött szerződés megkötését megelőzően. Ráadásul ezen Kormányrendelet alkalmazásának körében „jótállás” alatt „a Polgári Törvénykönyv szerinti, a szerződés teljesítéséért vállalt jótállást” és a „jogszabályon alapuló kötelező jótállást” is érteni rendeli a jogalkotó (az értelmező rendelkezések 4.§ 5. pontjában megadott definíció szerint). Vagyis e körben a jótállás mindkét típusáról kötelező a fogyasztói tájékoztatás megadása. A 373/2021-es Kormányrendeletben szabályozott „gyártói jótállás” – a Ptk. rendeszerében – pedig szerződéses jótállásnak tekinthető, vagyis akár vonatkoztatható rá a 45/2014-es Kormányrendelet hivatkozott rendelkezése. Annak ellenére tehát, hogy maga a 373/2021-es Kormányrendelet normaszövegéből nem vezethető le a forgalmazó azon kötelezettsége, hogy a gyártói jótállásról a szerződéskötést megelőzően bármilyen vonatkozásban tájékoztatást adjon a fogyasztónak, nem árt figyelemmel lenni a 45/2014-es Kormányrendelet fent hivatkozott elvárására. Persze a gyártói jótállási nyilatkozatot a 373/2021-es Kormányrendelet 16.§ rendelkezései szerint a gyártó (és nem a forgalmazó) köteles biztosítani a fogyasztó számára és annak szövegébe a forgalmazó aligha nyúlhat bele (nem is tud), de megteheti, hogy információt illeszt be pl. a saját ászf-jébe, ami a fogyasztó számára megadja a különböző jótállási tájékoztatások és dokumentumok közötti eligazodáshoz a szükséges magyarázatot. Idővel minden bizonnyal látni fogjuk, hogyan alakul a következő pár évben a fogyasztóvédelmi hatóságoknak az egyes jótállásokkal kapcsolatos elvárásrendszere, az óvatosság minden esetre nem árthat. Ahogyan az sem, ha a szóbeli tájékoztatások megfelelőségének érdekében jó előre felkészítik a cégek a vevőszolgálati munkatársakat az említett témakörben, hiszen egy-egy próbavásárláskor az általuk szóban adott fogyasztói tájékoztatások szabályszerűségét is ellenőrizhetik a kormányhivatalok, amelyek a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes tartalmú felvilágosítást Fttv. jogsértésként szankcionálhatják.  Zárszóként pedig annyit, hogy az említett témakörben a felkészülés azért is optimális lépés, mert  egyrészt örökzöld fogyasztóvédelmi ellenőrzési fókuszpont, vagyis évről-évre kockázatot jelent a megfelelés elhanyagolása, másrészt – 2020. márciusa óta – az eljárás alá vont cégeknek érdemben csak közigazgatási perben nyílik lehetősége vitatkozni egy-egy hatósági határozattal.

---