Elővásárlási jogvita a társasházban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A társasházi alapító okiratban kikötött elővásárlási jog csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel válik dologi hatályúvá, és ezáltal kikényszeríthetővé harmadik személyekkel szemben és a társasházi ingatlan adásvételnél a közreműködő ügyvéd a társasházi törzslap ellenőrzésére is köteles annak megállapítása során, hogy nem áll-e fenn szerződéses elővásárlási jog.

A kis lakásszámú társasházak esetén bevett, hogy a tulajdonostársak egymás javára elővásárlási jogot kötnek ki az önálló albetétként nyilvántartott ingatlan adásvételi szerződéssel történő átruházására. A Kúria Pfv.VI.20.087/2020/10. számú eseti döntésében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy elegendő védelmet nyújt-e egy társasházi alapító okiratban kikötött szerződéses elővásárlási jog, ha az eladó végül nem közli a többi tulajdonostárssal a vételi ajánlatot és egy harmadik személynek eladja az ingatlant. A Kúria döntése szerint az alapító okiratban kikötött elővásárlási jog csak annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése esetén nyújt jogvédelmet az elővásárlási jogosultak számára.

A jogeset tényállása szerint egy társasházi ingatlanban kisszámú lakás és garázsingatlan volt, melyeket a földhivatal külön-külön helyrajzi számon, külön tulajdonban tart nyilván. A társasház alapító okirata tartalmazta, hogy bármely garázs önálló (azaz nem az adott társasházban lakásingatlannal együtt) harmadik személy részére történő értékesítése esetén a többi lakásingatlannal vagy garázsingatlannal rendelkező tulajdonostársnak elővásárlási joga áll fenn. A tulajdonostársak az alapító okiratot a földhivatalhoz az iratok csatolása végett benyújtották, de a szerződéses elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztették be.

Az egyik garázstulajdonos eladó önálló értékesítés keretében eladta a garázst egy harmadik személy vevőnek. Ugyanakkor a társasházi tulajdonostársakat, mint elővásárlási jogosultakat a vételi ajánlatról nem tájékoztatta. Sem az eladó, sem a vevő által megbízott, a szerződést ellenjegyző ügyvéd nem szerezte be a társasház alapító okiratát, így egyikük sem szerzett tudomást az elővásárlási jog fennállásáról. Az adásvételi szerződés alapján a vevő tulajdonjogát az illetékes földhivatal bejegyezte. Az egyik tulajdonostárs a bíróság előtt megtámadta az adásvételi szerződést és kérte, hogy vele szemben állapítsák meg az adásvételi szerződés Ptk. 6:223. § (1) szerinti hatálytalanságát, illetve azt, hogy közte és az eladó között adásvételi szerződés jött létre, mely alapján kérte a tulajdonjogának bejegyzését. Hivatkozott arra, hogy a vevő csak a hatályos alapító okirat ismeretében köthetett volna adásvételi szerződést, így mind az eladó, mind a vevő rosszhiszeműen jártak el. A vevő arra hivatkozott, hogy az elővásárlási jogról nem volt tudomása, jóhiszeműen, az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva járt el és ellenérték fejében szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jogesetben az eladó és a vevő megsértették az elővásárlási jogot, de a keresetet elutasította, mert az elővásárlási jog kötelmi hatályából eredően az elővásárlási jogosult jóhiszemű vevővel szemben nem támaszthat igényt. Az elsőfokú bíróság szerint a vevőtől nem elvárható, hogy a hatályos alapító okiratot beszerezze, vagy más módon utánajárjon az elővásárlási jog esetleges fennállásának.

Az elővásárlásra jogosult fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta a Ptk. 6:223. § (1) bekezdése, valamint a 2/2009.(VI.24.) PK. vélemény alapján és megállapította, hogy az adásvételi szerződés az elővásárlásra jogosulttal szemben hatálytalan és rendelkezett arról, hogy az elővásárlási jogosult tulajdonjogát be kell jegyezni. A másodfokú bíróság szerint a vevő az adásvételi szerződés megkötése és tulajdonjogának bejegyzése során ügyvéddel járt el, aki ekként az ő meghatalmazottjának minősül, így az eljáró ügyvéd mulasztását a meghatalmazó vevő terhére kell értékelni, hiszen az ügyvéd a hivatásának szabályait megszegve, anélkül működött közre társasházi ingatlan elidegenítésében, hogy a hatályos alapító okirat beszerzésével tisztázta volna az elővásárlási jog fennálltát vagy annak hiányát. Mindezért a vevő rosszhiszeműnek tekinthető és nem illeti meg az elővásárlási jogosulttal szembeni védelem. A másodfokú bíróság utalt továbbá a BH.2004.465. számú eseti döntés II. pontjára, mely szerint az a körülmény, hogy a tulajdonos az elővásárlási joggal terhelt dolgot más dolgokkal együtt kívánja értékesíteni, nem szünteti meg az eladó tulajdonjogát korlátozó elővásárlási jogot az e joggal terhelt dolog tekintetében. A jogerős ítélet ellen a vevő felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását.

A felülvizsgálati eljárás során a Kúria rögzítette, hogy az elővásárlási jog fennállt, ugyanakkor mulasztás miatt nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Az elővásárlási jogot annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése teszi azt dologi hatályúvá, mely esetben az adott bejegyzésre mindazokkal szemben hivatkozni lehet, akik a bejegyzést követően szereztek az ingatlanon jogot. Ennek elmaradása esetén az elővásárlási jog alapítására vonatkozó megállapodás csak kötelmi hatályú, csak az alapító okiratot aláíró felek egymás közötti viszonyában létesít jogokat és kötelezettségeket. Ebből eredően a szerződésből eredő jogok megsértésére is csak a szerződő felek hivatkozhatnak egymás közti jogviszonyukban és az ebből eredő igényeiket egymással szemben érvényesíthetik. Ennek alapján alakult ki azon következetes bírói gyakorlat (2/2009. PK vélemény 4. pont, BH2006. 159.), hogy az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett szerződésen alapuló elővásárlási jog jogosultja az ingatlanon jóhiszeműen tulajdonjogot szerzett vevővel szemben nem hivatkozhat elővásárlási jogának a megsértésére.

A Kúria ítélete szerint az elővásárlási jog megsértése miatt indított hatálytalansági perben jelentősége van a jogszerző jó- vagy rosszhiszeműségének a Kúria a Pfv.VI.20.072/2019/12. számú ítéletében kifejtettek szerint, és ez esetben a jogszerző védekezhet azzal, hogy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett. Míg a Ptk. 5:174. § (1) bekezdése alapján a jóhiszemű és ellenérték fejében szerző javára az ingatlan-nyilvántartás tartalmát akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valódi anyagi jogi jogállapottól eltér, addig a Ptk. 5:172. § (2) szerint az a személy nem tekinthető jóhiszeműnek, aki jogának szerzésekor vagy a cselekmény véghezvitelének időpontjában az ingatlan-nyilvántartás tartalmának helytelenségéről vagy az ingatlan-nyilvántartásban jogosultként bejegyzett személy jogának korlátozottságáról tudott vagy akinek arról tudnia kellett.

A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal annak kapcsán, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd tudomása az általa képviselt fél tudomásának számít és a nem megfelelő, nem kellően gondos eljárás a vevő terhére értékelendő. Ezzel ellentétben azonban az ügyvédnek nincsen olyan kötelezettsége, hogy a hatályos alapító okiratot felkutassa. Egy jóhiszemű harmadik személy számára az ingatlanon csak azok a korlátozások állnak fenn, amelyeket az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek. Mivel az elővásárlási jog nem került bejegyzésre, ezért sem az alperesnek, sem az őt képviselő okiratszerkesztő ügyvédnek nem kellett számolnia azzal, hogy esetleg fennállhat az eladó tulajdonjogának korlátozottsága. A Kúria szerint az okiratszerkesztő ügyvéd és a vevő döntésén múlik ezért, hogy az adásvételi szerződés megkötése előtt beszerzik-e az alapító okiratot, amelynek elmulasztása jelenthet veszélyt a vevőre nézve, de nem jelent olyan mulasztást, ami őt rosszhiszeművé tenné és különösen nem teszi rosszhiszeművé ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, de ténylegesen be nem jegyzett jogok tekintetében.

A fentiek szerint a Kúria kimondta, hogy a vevő rosszhiszeműsége nem került bizonyításra, ezért a vevő jóhiszemű jogszerzőnek minősült, így vele szemben a felperes az elővásárlási joga megsértéséből fakadó igényt alappal nem érvényesíthet és elutasította az elővásárlási jogosult keresetét, illetve helybenhagyta a vevő tulajdonszerzését.

A Kúria ítélete egyértelműsíti, hogy az alapító okiratban rögzített szerződéses elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül nem jelent hatásos jogvédelmi eszközt a tulajdonostársaknak, ezért minden esetben javasolt az elővásárlási jog bejegyeztetése valamennyi adott társasház törzslapjának tulajdoni lapjára. Mivel az alapító okirat szerinti elővásárlási jogot a társasház főlapjára kell bejegyezni, ezért az adásvételi szerződés megkötése előtt nemcsak az adott ingatlan tulajdoni lapját, hanem a társasház törzslapját is le kell töltenie az ellenjegyző ügyvédnek. Sem az ügyvédet, sem a vevőt nem terheli azonban annak kötelezettsége, hogy felkutassa a hatályos alapító okiratot.

---