Felhatalmazás nélküli, nem létező rendelet


Az elfogadását megelőzően aláírt önkormányzati rendeletet nem létezőnek kell tekinteni, ezért azt a kihirdetése napjára visszaható hatállyal kell megsemmisíteni – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az önkormányzat képviselő-testülete a 2022. május 18-án elfogadta a helyi közutak fokozott elhasználódását, állagromlását és károsodását eredményező igénybevétele miatti kártalanítási kötelezettség előíró rendeletet. A rendelettel szemben a kormányhivatal törvényességi felhívással élt. A törvényességi felhívás szerint fizetési kötelezettséget előírni kizárólag törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) nem tartalmaz felhatalmazást arra, hogy az önkormányzat a közút közlekedési célú használatáért, annak fokozott igénybevételéért fizetési kötelezettséget állapítson meg. A fizetési kötelezettség nevének önkormányzat általi megváltoztatása a fizetési kötelezettségnek a helyi közutakkal összefüggő jellegét nem szünteti meg, nem vonja ki a Kkt. hatálya alól. Az önkormányzat a törvényességi felhívásban foglaltakkal nem értett egyet, ezért a kormányhivatal kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál a rendelet más jogszabályba ütközésének megállapítását és megsemmisítését.

Az indítványban hangsúlyozta, hogy nincs olyan törvényi előírás, amely a helyi önkormányzatot felhatalmazná arra, hogy az általa létesített közút közlekedési célú használatáért, illetve annak fokozott igénybevételéért fizetési kötelezettséget állapítson meg. A Ptk. 6:522. § (1) bekezdése szerint a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni, amely a károsult vagyonában beállott csorbát hivatott kiküszöbölni. A kártérítési kötelezettség terjedelme tehát a bekövetkezett kárhoz igazodik, melynek összegszerűsége előzetesen nem állapítható meg. Az önkormányzat szerint a rendelet polgári jogi alapokon nyugszik, a rendelet alapját a Ptk. teremti meg.

Jogászdíj 2023 széles fekete

A Kúria Önkormányzati Tanácsának megállapításai

A Kúria hangsúlyozta, fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét megállapítani kizárólag törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik. Díjfizetési kötelezettség megállapítása tekintetében a Kkt. két területen ad felhatalmazást: díjfizetés (használati díj formájában) országos közutak közlekedési célú használata esetében, illetve a közutak nem közlekedési célú használatakor írható elő. Az előbbi esetben a felhatalmazás címzettje a Kormány, illetve a közlekedésért felelős miniszter, valamint koncessziós társaság a közút koncesszió keretében történő üzemeltetése esetén. A közutak nem közlekedési célú használata, illetve útcsatlakozás létesítése esetében a felhatalmazás címzettje a közlekedésért felelős miniszter. Úthasználati díj fizetési kötelezettség megállapítására a helyi közutak tekintetében a Kkt. nem ad felhatalmazást az önkormányzatoknak.

A rendelet a Ptk. kártalanításra vonatkozó 6:564. §-ára hivatkozással a közút igénybevételét, használatát köti fizetési kötelezettséghez. A fizetési kötelezettség puszta átnevezése díjról kártalanításra nem változtat azon a tényen, hogy az önkormányzatnak nincs törvényi felhatalmazása a közút használatán alapuló fizetési kötelezettség megállapítására. A Ptk. 6:564. §-a sem tartalmaz erre vonatkozó felhatalmazó rendelkezést, hiszen e szabályozás értelmében, kifejezett jogszabályi rendelkezés esetén a jogszerű károkozásnak van kártalanítási jogkövetkezménye. Egy esetlegesen bekövetkező, a fizetési kötelezettség keletkezésekor sem eredményében, sem összegszerűségében nem ismert kárigény nem alapozhat meg az út használatáért előírt fizetési kötelezettségre vonatkozó normatív szabályozást.

Az ügy érdekessége volt még a rendeletet a polgármester és a jegyző 2022. május 17-én írta alá. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 51. § (1) bekezdése szerint, a helyi önkormányzat képviselő-testülete által megalkotott rendeletet a polgármester és a jegyző írja alá. A Kúria hangsúlyozta, hogy a rendeletet az önkormányzat képviselő-testülete a 2022. május 18-án tartott ülésén alkotta meg, ugyanakkor a Mötv. 51. § (1) bekezdése szerinti aláírások 2022. május 17-i keltezésűek, amikor a rendelet elfogadása (megalkotása) még meg sem történt. A Mötv. 51. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése a rendelet olyan lényegi alaki hiányosságát jelenti, amely miatt azt az aláírásakor – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megfelelő alkalmazásával – nem létezőnek kell tekinteni. A Kúria a lényegi alakisági követelményt mellőző önkormányzati rendeletalkotási eljárás miatt, a jogbiztonság érdekében a rendeletet annak kihirdetése, 2022. május 18. napjára visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a Kp. 146. § (4) bekezdése alapján.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Köf.5.019/2022/6.) a Kúriai Döntések 2023/4. számában 117. szám alatt jelent meg.

 Releváns jogszabályhely: 2011. évi CLXXXIX. törvény 51. § (1) bekezdés, 2017. évi I. törvény 85. § (1) bekezdés.


Kapcsolódó cikkek

2023. május 5.

A keresetlevelet visszautasító végzés nem szakítja meg az elévülést

A követelés bírósági úton történő érvényesítése az igény elévülését csak akkor szakítja meg, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi döntést hozott. A keresetlevelet visszautasító végzés nem érdemi határozat, ezért az elévülés megszakítására nem hivatkozhat megalapozottan az, aki a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartása érdekében nem járt el megfelelően – a Kúria eseti döntése.
2023. április 21.

Az elvi jelentőségű jogkérdés felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemnél

A felülvizsgálat engedélyezése körében elvi jelentőségű jogkérdésnek az a jogkérdés minősül, amely egy jogszabály rendelkezésének értelmezésével, az alkalmazandó norma alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel függ össze. Ehhez képest ténykérdés, illetve szerződésértelmezési kérdés a felülvizsgálat engedélyezését nem alapozza meg – a Kúria eseti döntése.