Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bertaldó András bíró a Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban című monográfiájában a gyakorló jogalkalmazó szemszögéből vázolja a fiatalkorú elleni büntetőeljárás rendszerét. Az alábbiakban a műnek fiatalkorúak elleni büntetőeljárás jogtörténetével foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.

Bertaldó András bíró a Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban című monográfiájában a gyakorló jogalkalmazó szemszögéből vázolja a „fiatalkorú elleni büntetőeljárás” rendszerét. Célja nemcsak a hatályos szabályozás bemutatása, hanem olyan javaslatok megfogalmazása, amelyeket a jogalkotó mellett a jogalkalmazó és a jogtudomány is hasznosíthat, vagy legalábbis konstruktív vitákat eredményezhet a jogfejlesztés érdekében. A szerző kérdőíves módszerrel vonta be a Szekszárdi Törvényszék fiatalkorúak bíráinak véleményét, hogy mind a jogalkotás érvei, mind pedig a jogtudomány és a jogalkalmazás nézetei helyet kapjanak. Bertaldó András nem riad vissza attól sem, hogy adott esetben a többségitől eltérő álláspontját juttassa kifejezésre, sem pedig attól, hogy elsőre meglehetősen újszerűnek ható eljárásjogi megoldásokat javasoljon. Az alábbiakban a műnek a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás jogtörténetével foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.

Ezen a ponton nem a bűnelkövető felelősségéről ejtünk szót. Az természetesen az elsődleges, de a fiatalkorúak esetén az őket körülvevő társadalmi közeg szerepéről beszélünk. Bűncselekmény elkövetése esetén elvárás az elkövető felderítése, vele szemben a büntetőeljárás lefolytatása és szankció alkalmazása. Ha a bűncselekményt fiatalkorú követi el, akkor ezenfelül cél a fejlődésének elősegítése hatékony nevelési intézkedések útján.

Az Fb. (1913. évi VII. törvénycikk a fiatalkorúak biróságáról) rendelkezett először arról, hogy a fiatalkorúval szembeni büntetőeljárás megindításáról a tartózkodási helye szerint illetékes árvaszéket is értesíteni kell, valamint elküldendő nekik az ügydöntő határozat. Már az eljárás alatt kirendelhető a fiatalkorú terhelt mellé egy pártfogó, aki a nevelését ellenőrzi és felügyeli. A fiatalkorút el is lehet távolítani a környezetéből, és javítóintézetben, állami gyerekmenhelyen elhelyezni, ha testi-erkölcsi veszélynek van kitéve, illetve vele szemben a már említettek szerint a házi és iskolai fegyelmezés nem vezetett eredményre.

Jól látszik, hogy nemcsak a rendőrség, az ügyészség, a bíróság játszott szerepet a fiatalkorú megjavításában, hanem az árvaszék, a pártfogó, a javítóintézet és az állami gyerekmenhely is. Ma már elképzelhetetlen különlegesség, hogy a bíró nagyobb szigorra, gondosabb nevelésre figyelmeztesse, a gyerek megfenyítésére, őt a veszélyes környezettől, életmódtól való visszatartásra utasítsa a szülőt, ha a 12. életév betöltése előtt a kiskorú bűncselekményt követett el, vagy a 18. életévét be nem töltött személy bűncselekményt nem követett el, de a környezetében az erkölcsi romlás veszélyének van kitéve, vagy zülleni kezdett.

Az 1951-es tvr. a fiatalkorú ügyében a tárgyalás kitűzéséről értesíteni rendelte az iskolai hatóságot. Ők a jogerős határozatból is kaptak egy példányt. Rosta Andrea mindezt a mai szignalizációs kötelezettség első megjelenési formájának tekinti.[1] Ezt a szabályozást az 1962-es Be. átvette. Bár a fiatalkorúak tanácsában helyet kapott egy pedagógus is, még arra is volt lehetőség, hogy szakértőként is meghallgassanak egyet, illetve a helyi tanács oktatási osztályának véleményét is beszerezzék. Utóbbit politikai színezetű, nemkívánatos rendelkezésnek tartjuk, de a pedagógus szakma bevonása a mai viszonyokra is alkalmazható, előremutató szabályozás. Mind a pedagógusok bevonását – az általuk írásban készített jellemzés, pedagógiai szakvélemény útján –, mind pedig a jogerős határozat iskolának történő elküldését újra bevezetésre alkalmasnak tartjuk. A társadalmi felelősség, a holisztikus gondolkodásmód jegyében segíti a nevelő hatás kifejtését, ha az oktatási intézmény tudomást szerez a büntetőeljárás megindításáról, befejezéséről. Egyrészt védeni tudja ezzel mind a kriminális magatartás elkövetőjét, mind pedig – ha az iskola tanulója – a sértettjét vagy a nem érintett többi diákot, pedagógust. Másrészt pedig ha a megfelelő információkkal rendelkezik, akkor hatékonyabb pedagógiai eszközöket tud választani a fiatalkorú értelmi-erkölcsi-érzelmi fejlesztéséhez.

A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban az életkorra tekintettel kiemelt fontosságú az együttműködés, a holisztikus gondolkodásmód. Nem aratott azonban osztatlan sikert a már említett kérdőívet[2] kitöltők körében az a jogtörténeti rendelkezés, amelyet a magunk részéről újra bevezetésre alkalmasnak találunk, amely szerint a bíróság az eljárási cselekményről értesíti a fiatalkorú terhelt oktatási intézményét, és részükre a jogerős határozatot elküldi. A válaszadók több mint egyharmada egyik javaslattal sem ért egyet, ezzel szemben csak egy válaszadó nyilatkozott úgy, hogy mindkét javaslatot támogatná. 21% csak értesítést küldene az eljárási cselekményekről, 36%-uk értesítés nélkül csak a jogerős határozatot küldené el az iskolának.

Ennek ellenére kitartunk javaslatunk mellett, mert az iskolára nagy szükség van az eljárási és anyagi jogi célok elérése érdekében. Együttműködés nélkül a bíróság kevés ahhoz, hogy hatást gyakoroljon a fiatalkorú helyes irányú személyiségfejlődésére nézve. Ha azonban az iskola nem szerez tudomást a tanulója elleni büntetőeljárás megindításáról, menetéről, végeredményéről, a jogkövetkezményről, nem tudja meg, milyen bűncselekményt követett el a terhelt, akkor nem tudja megtenni a szükséges intézkedéseket a közösségbe visszailleszkedés, a társadalmi együttélés szabályainak elősegítése érdekében.

Ha a büntetőeljárás lefolytatásával párhuzamosan védő-, óvóintézkedés meghozatala mutatkozik szükségesnek, akkor annak megtétele a járási és városi tanács végrehajtó bizottságának a hatáskörébe tartozik. Ezzel a fiatalkorúak bíróságának a feladata és felelőssége csökkent. Az Fb. rendelkezéseivel szemben már csak igazságszolgáltatási feladata maradt, a szociálpolitikaiakat a helyi államigazgatási szervek látták el. Így a továbbiakban már nem volt teendője a bíróságnak a 12 éven aluli bűnelkövetők, illetve a züllésnek, erkölcsi romlásnak kitett kiskorúak ügyeinek gyermekvédelmi jellegű kezelése.

Az 1962-es Be. nemcsak pedagógus szakértőként történő meghallgatását tette lehetővé, hanem gyógypedagógusét is, és megkereshetett ifjúsági szervezetet, valamint szakigazgatási szervet. Nem a fiatalkorú elleni büntetőeljárás külön rendelkezései között, hanem alapelvi szinten rögzítette a szignalizációs kötelezettséget. Ennek értelmében a büntetőügyekben eljáró hatóságok kötelesek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervek tudomására hozni az elkövetett bűn okait és körülményeit, hogy az meghozhassa a szükséges intézkedéseket azok megszüntetése érdekében. Ezeknek a szerveknek viszontjelzési kötelezettsége állt fenn a bíróságok irányába, hogy milyen bűnmegelőzési intézkedéseket tettek.

Az 1973-as Be. megítélésünk szerint visszalépést jelent a korábbiakhoz képest. Sem értesíteni nem kellett az iskolai hatóságot a tárgyalásról, sem a határozatot elküldeni nekik. Csak gyógypedagógus tanúkénti meghallgatására volt lehetőség.

A pedagógus véleményét volt hivatott pótolni az 1998-as Be. újítása, hogy kötelezően beszerzendő a fiatalkorú terhelt iskolai jellemzése. Megítélésünk szerint nem szerencsés, hogy a Be.-ben ez a rész nem szerepel, mert a fentiekben leírtak értelmében szükséges a pedagógusi szemlélet, vélemény, tapasztalat érvényre juttatása.

A holisztikus gondolkodásmód fontosságát hangsúlyozzák a nemzetközi egyezmények is.[3] A bűnelkövetés szankcionálásának célja a nevelés, de a fiatalkorú terhelt jólétének támogatása is. Ezt pedig elsősorban gondozással, irányítással, felügyelettel, tanácsadással, oktatási programokkal kell biztosítani, ami többszereplős feladat (az 1989-es ENSZ Gyermekjogi Egyezmény, az Európa Tanács 2010-es iránymutatása a Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról).

Lábjegyzetek:

[1] Rosta Andrea: A fiatalkorú bűnözés kriminológiája és szociológiája. L’Harmattan Kiadó – Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2014, 350. o.

[2] A jogalkalmazó véleményének fokozottabb figyelembevétele érdekében kérdőíves módszerrel vontuk be az elemzésbe a Szekszárdi Törvényszék fiatalkorúak bíróit. Meglátásukat a könyv vonatkozó fejezetei ismertetik

[3] Lévay Miklós: Az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlása a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerről. Család, Gyermek, Ifjúság, 2005/3. sz., 27. o.

---