Fogyasztók megtévesztése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz című kiadvány a büntető anyagi jog egészét átfogó nagykommentár, mely teljeskörűen és mélyrehatóan elemzi a hatályos törvényszöveget, külön is törekedve a tényállási elemek értelmének kifejtésére, az elhatárolási, halmazati kérdések lehetséges megoldására. A nagykommentárban megtalálható a vonatkozó büntetőbírósági joggyakorlat és a Kúria korábbi és új jogegységi döntéseinek elemzése, a büntető jogszabályok alkalmazásához és értelmezéséhez szükséges alkotmánybírósági döntések bemutatása, valamint a releváns, elsősorban európai jogi és nemzetközi emberi jogi ítélkezés eredményeinek feltárása. Az alábbiakban a fogyasztók megtévesztéséről szóló 417. § magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Karsai Krisztina.

Részlet a Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz című műből.

Btk. 417. §¬ához:

1. Jogi tárgy

A bűncselekmény jogi tárgya fogyasztók védelméhez, különösen a megalapozott fogyasztói döntéshozatal biztosításához és a megtévesztő kereskedelmi kommunikáció elleni védelem biztosításához fűződő társadalmi érdek. A bűncselekmény jogi tárgya nem tekinthető individuális jogtárgynak, azaz nem köthető meghatározott fogyasztóhoz (így sértettje sincs a bűncselekménynek). A bűncselekménynek két alaptényállása van. Megjegyzendő továbbá, hogy ugyan a bűncselekmény elnevezésében a fogyasztó szerepel, ennek más jogágbeli fogalma nem releváns a tényállás alkalmazása szempontjából, mivel a tényállási elemek között nem jelenik meg a fogyasztó mint esetleges sértett vagy passzív alany.

2. Szervezett termékbemutatón elkövethető speciális alakzat

A Btk. 417. § (1) bekezdés szerinti cselekmény a szervezett termékbemutató alkalmával megvalósult megtévesztő magatartásokat rendeli büntetni, azonban a csaláshoz képest előrehozott felelősséggel, mivel nem szükséges konkrét passzív alany megtévesztése, illetve kár bekövetkezése, önmagában a megtévesztésre alkalmas tájékoztatás nyújtása tényállásszerű. A Btk. 417. § (4) bekezdés b) pontja szerint szervezett termékbemutató a termék forgalmazása céljából szervezett utazás vagy rendezvény alkalmával folytatott kiskereskedelmi tevékenység. Ez a fogalom a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 28. pontja szerinti fogalmat veszi át (üzleten kívüli kereskedés egyik esete).

A bűncselekmény szándékos, ami azt jelenti itt, hogy az elkövető tisztában van az általa nyújtott tájékoztatás azon jellemzőjével, hogy azt félre lehet érteni, az a célszemély(ek)ben a valóditól eltérő tudattartalom kialakítására alkalmas (árkedvezmény vagy annak különlegessége, árelőny, nyerési esély vonatkozásában). Ez az alkalmasság objektív ismérv, és nem szükséges a megvalósulásához, hogy akár egy személyben is kialakuljon a tévedés. Lásd még a Btk. 417. § (2) bekezdéshez írt magyarázatot is. A bűncselekményt tettesként bárki elkövetheti, aki a termékbemutató alkalmával olyan helyzetben van, hogy a tényállás szerinti információkat szolgáltatja. Azaz a termékbemutatón ügyfélként részt vevő fogyasztók a hallott információk átadásával nem valósítják meg a bűncselekményt.

A bűncselekmény rendbelisége a szervezett termékbemutatók száma szerint alakul.

3. Fogyasztók megtévesztésének általános alakzata

A Btk. 417. § (2) bekezdés szerinti bűncselekményben szereplő áru fogalmát a Btk. 421. § (2) bekezdés b) pontja határozza meg. A bűncselekmény három különböző elkövetési magatartással valósítható meg: így valótlan tényállítással, valós tény megtévesztésre alkalmas módon állításával, illetve megtévesztésre alkalmas tájékoztatással. A valótlan vagy a valós ténynek, valamint a tájékoztatásnak az áru (szolgáltatás) lényeges tulajdonságára kell vonatkoznia, amit a (4) bekezdésben található értelmező rendelkezések határoznak meg. A valós tény állítása, illetve a tájékoztatás további tartalmi jellemzője az, hogy alkalmas a címzettben téves képzet kialakítására az áru valóságos – és lényeges – tulajdonságait illetően. A megtévesztésre alkalmasság ismérve a valótlan tény állításakor nem tartozik a tényálláshoz: a jogalkotó nyilván abból indult ki, hogy a valóságnak nem megfelelő állítások eleve alkalmasak a megtévesztésre. A valótlanságnak valódi tényként feltüntetése vagy valós tény elferdítése tényállítással, tehát csak tevéssel, míg a megtévesztésre alkalmas tájékoztatás, ami tudatosan hiányos információk közlését, a kelendőség ellen ható információk elhallgatását jelenti, tevéssel és (részben) mulasztással is megvalósítható.

Az értékesítés céljából való puszta közszemlére tétel még nem tekinthető mulasztásnak a tájékoztatás adása szempontjából (BH1999. 103.). Amennyiben azonban az árun kívül információkat is tartalmaz a közszemlére tétel (felirat, hirdetés stb.), akkor megvalósulhat a bűncselekmény, ha a szolgáltatott (hamis) információhoz képest az elhallgatott valódi eltérő tartalmú.

A Btk. 417. §¬a szerinti bűncselekmény elnevezésében – úgy tűnik – kifejezetten a fogyasztók védelmét szolgálja. A bűncselekmény központi eleme a szándékos megtévesztő magatartás, ami valótlan tény állításával realizálódhat elsősorban, illetve megtévesztésre alkalmas módon történő tájékoztatással (vagy valós tényt ilyen módon való állításával). Fontos kiemelni, hogy a valótlan tény állításánál a szándékos megtévesztés abban testesül meg, hogy a tettes tud állítása valótlanságáról, azonban annak megtévesztésre alkalmassága nem tényállási elem. Ehhez képest a további elkövetési magatartásokban [Btk. 417. § (1) és (2) bekezdés is] az állításnak vagy a tájékoztatásnak megtévesztésre alkalmasnak kell lennie, így a tettes tisztában van azzal, hogy nyilatkozata vagy magatartása félrevezetheti a címzettet. Nem tényállási elem a címzett „megtévedése”, azaz akkor is tényállásszerűen befejezett a cselekmény, ha tévedésbe ejtés nem történik, azaz például ügylet nem jön létre az érintett felek között.

A megtévesztésre alkalmasság olyan objektív tényállási elem, amelyre nézve a tények tudatának a szándékosságon belül ki kell terjednie, azaz a tettesnek legalább bele kell nyugodnia a „megtévedés” lehetőségébe. Akkor tényállásszerű a cselekmény, ha a tettes tudja, hogy megtévesztésre alkalmas lehet, ha azonban úgy véli, hogy kommunikációja nem alkalmas a megtévesztésre (senkiére), akkor a tényállás egyik objektív elemét érintő ténybeli tévedésről van szó (Karsai Krisztina: Fogyasztóvédelem és büntetőjog. HVG–ORAC, Budapest, 2011, 113–123. o., vö. FBK 1995. 14.).

A bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges, hogy az árut meg is vásárolja a címzett, elég, ha például a reklám útján tájékoztatást kap az áruról. Az elkövetés szituációjához tartozik, hogy az csak nagy nyilvánosság előtt valósítható meg [Btk. 459. § (1) bekezdés 22. pont]. Nagy nyilvánosságnak tekintendő bármely hírközlő eszközön, tömegközlekedési járművön, interneten stb. történő reklámozás, valamint az is, ha az áruk jellemzőit üzletek kirakatában, házak falán stb. hirdetik. A direkt marketing esetén nehéz megalapozottan megállapítani, hogy mennyien is értesültek az adott tényről, amennyiben bizonyítható a nagyszámú személy, az ilyen elkövetést nagy nyilvánosságnak kell tekinteni.

Az elkövetési magatartás szándékos és célzatos, a tettesnek ismernie kell az áru lényeges tulajdonságait, és annak tudatában ad azokról téves információkat, vagy éppen elhallgatja azokat annak érdekében, hogy a címzettek körében az áru kelendőségét előidézze. Tisztában kell lennie továbbá a nagy nyilvánosság előtti elkövetéssel, vagyis annak hétköznapi tartalmával. A hatályos szövegben szereplő értékesítési célzat nem más, mint a kereskedelmi tevékenység lényege, így a célzatra nézve a kereskedelem körében megvalósuló esetekben különösebb bizonyítást nem kell lefolytatni. A kereskedelmi reklámban közzétett megtévesztő (valótlan) tájékoztatás maradéktalanul magában foglalja a célzatot: a büntetőjogi felelősség megállapítása a bizonyítási eljárás szempontjából a reklám itt említett tartalmi ismérve köztudomású tény.

A bűncselekmény tettese bárki lehet, aki akár rendszeresen, például kereskedőként, akár esetileg foglalkozik áru értékesítésével. Elkövető lehet a gyártó, a tenyésztő, a szolgáltatást végző éppen úgy, mint a forgalmazó.

4. Minősített esetek

A bűncselekmény minősített esetei egyes, speciális lényeges tulajdonsághoz kötődnek, amelyekre nézve a megtévesztő információk nyújtása fokozott társadalomra veszélyességet hordoz. A minősített eset megvalósulásához az adott információk tartalmára ki kell terjednie a szándékosságnak, a Btk. 9. §¬a nem alkalmazható.

5. Az áru lényeges tulajdonságai

A Btk. 417. § (4) bekezdése tartalmazza a tényállás szempontjából lényeges tulajdonságokat, illetve a (3) bekezdés a minősített eseti lényeges tulajdonságokat. A felsorolás taxatív.

Az áru összetétele azon anyagok felsorolását és arányát jelenti, amelyek az áru fizikai anyagát alkotják. Az áru műszaki jellemzői (teljesítmény, energiafelhasználás stb.) nem igényelnek különösebb magyarázatot. Az árunak az adott célra való alkalmassága például a cipő vízállóságának jelzését jelenti. Az áru tesztelése, ellenőrzöttsége az áruval kapcsolatosan lefolytatott – a fogyasztó számára hitelesnek tűnő – gyártói, érdekképviseleti, szakmai szervezeti, illetve hatósági vizsgálat tényét jelenti, annak eredménye pedig azon állításokat, amelyek a fogyasztót a fogyasztói döntés meghozatalában befolyásolhatják.

Az áru környezetre vagy egészségre gyakorolt hatása azon állítások közé tartozik, amelyek a fogyasztók számára ellenőrizhetetlenek, azaz se nem valósak, se nem valótlanok, ezért a megtévesztő tájékoztatás körében – a valóságtartalomtól függetlenül – a tényállásszerűség adott lehet (például az elektro-akupunktúrás készülék reklámozása „alkalmas a daganatos betegségek gyógyítására” szlogennel vagy az életkristály forgalmazása, amely „gyógyhatású”, vagy az „alkoholsemlegesítő hatás” állítása az üdítőital címkéjén és reklámjában).

A Btk. tartalmazza még az áru eredetét is lényeges tulajdonságként, ami azon körülmények vagy adottságok összességét jelenti, amely az áru származására jellemző (például biogazdálkodásból). Az eredet tekinthető a származási hely egyik fajtájának; míg a származási hely generálisan a terméknek vagy összetevőinek előállítási (termesztési) helyét jelöli, a termék eredete egyben közvetlen kapcsolatot implikál az áru minősége és a földrajzi környezet között. Nem jelenti azonban a „puszta” földrajzi származást. Mivel a Btk. tényállás minden megtévesztő tájékoztatást büntetni rendel, így ebbe a körbe a megtévesztő árujelző (valamely lényeges tulajdonságra nyújtott megtévesztő tájékoztatás) használata is beletartozik (ezzel szemben lásd BH1999. 103.). Így azt kell megvizsgálni, hogy a kérdéses árujelző az áru mely tulajdonságát jeleníti meg: az árujelzőre nézve tartalmi vizsgálatot kell lefolytatni, hiszen az vonatkozhat eredetre (bio), összetételre (100% pamut), használatra (használhatóságra, például életkor megjelölése számítógépes játékok vagy filmek esetén), s csakis ennek alapján lehet eldönteni, hogy a tényállás megvalósult-e.

A Btk. 2019. július 24-én hatályba lépett módosítása az áru előállításának módját is lényeges tulajdonsággá teszi, így a hatályos jog szerint például a vegyszermentes zöldség (nem biogazdálkodás), illetve a szabadtartásból származó baromfi esetében az ezekre a tényekre vonatkozó megtévesztés tényállásszerű lehet.

Az áru kezelése a hatályos Btk. szerint nem jelent lényeges tulajdonságot, így az arra történő elkövetés nem tekinthető bűncselekménynek.

6. Bűncselekményi egység és a bűncselekmények találkozása

A csalás a Btk. más, megtévesztést tartalmazó tényállásaihoz képest generális, de a csalás megvalósulásához szükség van a címzett tévedésére, így tehát a „megtévedést” nem implikáló, a Btk. 417. § (2) bekezdése szerinti fogyasztók megtévesztése legfeljebb a csalás kísérletéhez képest speciális. Másfelől pedig a csalás megvalósulásához nem a csaló objektív megtévesztésre alkalmas magatartása, hanem a passzív alany tévedése szükséges, így akár – egyéb törvényi feltételek megléte esetén – az objektíve ártalmatlan cselekmény is megalapozhatja. A csalás kísérleténél ugyanis nem vizsgálandó, hogy a tettes cselekménye alkalmas-e a tévedés kiváltására.

A befejezett alakzatok elhatárolása körében nem lehet a specialitás-generalitás elve mentén a két bűncselekmény viszonyát meghatározni, hanem a konkrét s egymástól elkülöníthető jogtárgysértések alapján. Ha elhatárolható a tényleges kárt okozó tevékenység (így a csalás passzív alanyának rendelkezése), azaz a megtévesztő kereskedelmi kommunikáció valamely passzív alanynál a kárt okozó rendelkező cselekményt idézte elő, de a kommunikáció egyben kimeríti a Btk. 417. § tényállási elemeit is, a halmazatot meg lehetne állapítani. Az értékesítési célzat alapvetően nem rejt jogtalan haszonszerzési célt, mint ahogy ez fordítva is így van. A két célkitűzés találkozhat in concreto, de egyik sem tekinthető a másikhoz képest speciális célzatnak. Eltérőnek igen. Mindezek miatt nem kizárt a két bűncselekmény valódi halmazata.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről 14/A. §

2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről 2. § 28. pont

1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---