Gazdasági tárgyú törvények változásai: érintett a Csődtv., a Ptk., az E-ügyintézési törvény és az Ügyvédi tv. is

Elfogadták a gazdasági salátatörvényt, mely többek között az elektronikus magánokiratok írásbeliségével kapcsolatos jogbizonytalanságot is megszünteti.

---

Releváns jogszabályok:

• 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról
• 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
• 2015. évi CCXXII. törvény az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól
• 2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről

---

A jogalkotó az igazságügyi salátatörvény mellett gazdasági tárgyú salátatörvényt is megszavazott júniusban: ez az egyes gazdasági, vagyongazdálkodási és postaügyet érintő törvények módosításáról szóló 2023. évi XLVI. törvény (Salátatörvény).

A módosító 16 törvényt érint, nagyrészt június 30-val hatályba is léptek a változások, egy kisebb részük azonban csak jövőre, 2024. január 1-jén lépnek hatályba.

Az alábbiakban néhány fontosabb módosítást közlünk.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítása

A Cstv. több részét érintő módosítása közül a Salátatörvény egyik célja a felszámolói díjszabás átfogó újragondolása, mivel a felszámolók díjazása 2009 óta nem változott. Tekintettel arra, hogy az egyszerűsített felszámolási eljárásban a díjazás megegyezik a Cstv. szerinti díjmértékkel, és emellett az általános felszámolásokban a 300 000 Ft-os minimumdíj sem változott 2009 óta, valamint a hitelezők által befizetett nyilvántartásba vételi díj szintén abban az évben módosult utoljára, ezért szükségessé vált ennek korrekciója.

A felszámolói díjazás felülvizsgálata során az indokolásban rögzítettek szerint megállapították, hogy a díjazás valorizációja és méltányos emelése szükséges a hatékony és eredményes felszámolási eljárások érdekében. Mivel a felszámolók díjának fedezetét elsősorban a hitelezők által befizetett nyilvántartásba vételi díjak képezik, ezért a hitelezői befizetésekre vonatkozó szabályozás rendezése is indokolttá vált. A módosítás során a felszámolói díjkiegészítések alapját is növelték, hogy a díjak emelkedése ne az államháztartást terhelje.

A szabályozási rendszerbeli összhang érdekében a vagyonfelügyelő díjazásának rendezése is indokolttá vált. A módosítás további célja a vagyonfelügyelők és felszámolók érdekeltségének növelése az eljárások eredményes lefolytatásában, illetve a hatékony és színvonalas fizetésképtelenségi szakértői munka alapvető feltételeinek megteremtése.

A díjazás az alábbiak szerint alakul:

• A felszámoló díjának összege a felszámolás során az eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt – a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett – követelések pénzbevétele együttes összegének 6%-a, de legalább 500 000 Ft
• Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén a felszámoló díja az ebből eredő bevétel 4%-a (A bíróság ettől a mértéktől különösen bonyolult ügyben eltérhet, és a felszámoló díját ennél magasabb összegben állapíthatja meg.)
• Az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja 500 000 Ft, továbbá a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt – a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett – követelések pénzbevétele együttes összegének 1%-a, ezenfelül további bekezdésekben szabályozott értékesítések esetén az ott meghatározott módon kiszámított összeg.
• Egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség körébe tartozó, a számviteli jogszabályok szerinti, a meghatározott felosztható vagyon értékének 5%-a, de legalább 500 000 Ft. (A bíróság ettől a mértéktől – a felszámoló által elvégzett tevékenység, az adott eljárás munkaterhe, időtartama figyelembevételével – eltérhet, és a felszámolói díjat ennél alacsonyabb mértékben is megállapíthatja.)

Az így meghatározott felszámolói díjak a díjat terhelő ÁFA összegét nem tartalmazzák.

További fontos módosítás, hogy ha a felszámoló hivatalbóli felmentésére a felszámolók névjegyzékéből való törlés miatt kerül sor, a bíróság a felmentő végzés meghozatalával egyidejűleg másik felszámolót rendel ki, vagyis ebben az esetben nem szükséges az, hogy a felmentő végzés jogerőssé váljon, szem előtt tartva a felszámolási eljárások mielőbbi lefolytatásához fűződő társadalmi érdeket is.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosítása

A Salátatörvény hatályon kívül helyezi a Ptk. 6:7. § (3a) bekezdését, mely így szól:

„Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ingatlannal kapcsolatos, valamint az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi, illetve pénzügyi szolgáltatási jogviszonnyal összefüggésben elektronikus úton tett jognyilatkozat kizárólag akkor minősül írásba foglaltnak, ha annak tartalma írásjegyekkel rögzített és eleget tesz az elektronikus okirat létrehozására irányadó jogszabályi követelményeknek.”

Ennek törlésére azért került sor, mert az elektronikus magánokiratokra vonatkozó, az E-ügyintézési törvény módosításával abban a jogszabályban lesz egységesen szabályozva (lásd következő alcím).

Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény módosítása

Az általános indokolásban megfogalmazottak szerint a módosítás alapja az a tény, hogy a technológiai fejlődés folyamatosan új jognyilatkozati formákat tesz lehetővé, mely újabb és újabb követelményeket támaszt, melynek a Ptk. technológia-semleges megfogalmazással próbált eleget tenni a 6:7. § (3) bekezdésben azzal a rendelkezéssel, hogy írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.

Ilyen szabályozás mellett a bírói gyakorlatra van bízva annak eldöntése, hogy egy konkrét jognyilatkozati forma megfelel-e az írásbeliség követelményének, azonban a gyakorlatban számos olyan nyilatkozati forma alakult ki, amelyek kapcsán nincs egységes bírói gyakorlat, így a szabályozás eddigi formájában jogbizonytalanságot eredményez. Ezért a Salátatörvény úgy oldja meg az elektronikus magánokiratok írásbeliségével kapcsolatos jogértelmezési bizonytalanságot, hogy az E-ügyintézési törvény az eIDAS Rendelet elektronikus dokumentum fogalmára építve meghatározza a mindezeknek megfelelő, azaz az írásba foglaltnak minősülő jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus magánokirat általános fogalmát.

A Salátatörvény egyfelől kiegészíti a törvényt az alábbi, előbb taglalt fogalommal:

• egyszerű elektronikus aláírás: az eIDAS Rendelet 3. cikk 10. pontjában meghatározott olyan aláírás, amely nem felel meg az eIDAS Rendelet 3. cikk 11. és 12. pontjában meghatározott követelményeknek.

A másik ezzel összefüggő módosítása, hogy kiegészíti a törvényt egy új ÖTÖDIK/A. résszel, mely az elektronikus okiratok magánjogi viszonyokban történő szabályozásáról szól, mely szerint:

• ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az elektronikus magánokirat olyan elektronikus dokumentum, amelyet a nyilatkozó fél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és elektronikus időbélyegzővel lát el, vagy AVDH-val hitelesít. Az elektronikus magánokiratban megtett jognyilatkozat a Ptk. 6:7. § (2) és (3) bekezdése szerint is írásba foglaltnak minősül.
• ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ingatlannal kapcsolatos, valamint az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi jogviszonnyal összefüggésben a kizárólag szöveg formájában rögzített jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus magánokirat minősül írásba foglaltnak.

Kivételt is megfogalmaz ez alól: ettől eltérően elektronikus magánokiratnak minősül bizonyos, az MNB törvényben meghatározott szervezetek által nyújtott szolgáltatás vonatkozásában jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus dokumentum is, mely ott meghatározott speciális elektronikus azonosítással lett ellátva. Ez esetben ez teljes bizonyító erejűnek minősül. Kivétel alóli kivétel, hogy ettől eltérően az ilyen szervezetek által nyújtott szolgáltatásra irányuló szerződés, valamint annak módosítása és megszüntetése esetén a kizárólag szöveg formájában rögzített jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus magánokirat minősül írásba foglaltnak. A részletes indokolás szerint ennek kimondása a pénzügyi, biztosítási szektor digitalizációs fejlődésének biztosítása érdekében, és az ezen a téren már elért eredmények megőrzése érdekében volt szükséges.

Pontosítás, hogy ezen § tekintetében elektronikus dokumentumnak minősül az elektronikus formában, különösen szöveg, hang-, képi vagy audiovizuális felvétel formájában tárolt jognyilatkozat. Ha a fél fogyasztó, a szervezet köteles az elektronikus azonosítást követően megkötött szerződés egy példányát a fél rendelkezésére bocsátani.

Bírósági vagy hatósági eljárás esetén az elektronikus magánokiratot a szervezet köteles a bíróság, illetve a hatóság és a jognyilatkozattal érintett peres felek rendelkezésére bocsátani.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény módosítása

Az ügyfelek azonosításához kapcsolódó módosítástól azt várja a jogalkotó a Salátatörvényhez fűzött indokolás szerint, hogy az várhatóan hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben kiépüljön erre egy piaci minősített bizalmi szolgáltatói szolgáltatás-csomag. Az új szabályozás azt is egyértelművé teszi, hogy az ügyvéd a személyazonosságot a Kormány által kötelezően biztosított elektronikus azonosítási szolgáltatás igénybevétele útján is ellenőrizheti.

A Salátatörvény egyértelműsíti a 32. § (2) bekezdését az alábbi módon:

„Az ügyvéd azt a természetes személyt, akit nem ismer, vagy akinek a személyazonosságát illetően kétsége merül fel, személyazonosításra alkalmas okmánya megtekintésével, vagy az Eüsztv. alapján a Kormány által kötelezően biztosított elektronikus azonosítási szolgáltatás igénybevétele, vagy – ha az ügyvéd rendelkezik az ehhez szükséges feltételekkel – a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. július 23-i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 24. cikk (1) bekezdés a), b) vagy d) pontja szerinti ellenőrzés útján azonosítja.”

---