Ingatlanjog 4. – Az elővásárlási jog

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbiakban részleteket közlünk a Wolters Kluwer gondozásában megjelent Ingatlanjog I. című könyvből, melynek szerzői számos gyakorlati példán át mutatják be a peres gyakorlatot – a negyedik részben az elővásárlási jog kérdéskörében.

„Az elővásárlási jog a jogosult olyan hatalmassága, amelynél fogva a tulajdonos dolgát megveheti, ha a tulajdonos harmadik személynek akarja eladni azt. Ez a jogosultság a tulajdonos rendelkezési jogát nem korlátozza, hiszen a tulajdonos saját döntése alapján idegenítheti el a tulajdonában lévő dolgot, de a szerződési szabadságát korlátozza abban az értelemben, hogy nem választhatja meg szabadon szerződő partnerét: a dolgot nem adhatja el az általa kiválasztott vevőnek, hanem ugyanolyan feltételek mellett az elővásárlási jog jogosultjával kell szerződéses viszonyra lépnie.” [Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 2. köt., Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 1707. o.]

Az elővásárlási jog alapulhat szerződésen vagy jogszabályon. A szerződésen alapuló elővásárlási jogot a Ptk. az adásvétel különös nemeként szabályozza. Az elővásárlási jog alapítására vonatkozó szerződést írásba kell foglalni.

Az 1959-es Ptk. alkalmazása során a joggyakorlat kidolgozta az elővásárlási jogra vonatkozó alapelveket a 2/2009. (VI. 24.) PK véleményben, melynek 1., 3., 4., 5. és 7. pontja beépült a Ptk. szabályozásába. Ebből adódik, hogy csak adásvételi szerződés esetére állhat fenn elővásárlási jog, nincs helye érvényes csere, ajándékozási vagy tartási szerződés esetében. Ha ezek a szerződések színleltek és ténylegesen érvényes adásvételt lepleznek, lehet gyakorolni az elővásárlási jogot.

Amikor például a közös tulajdonban álló ingatlan tulajdonostársa a tulajdoni hányadát szövetkezeti üzletrészre cserélte, a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a többi tulajdonostárs nem gyakorolhat elővásárlási jogot (BH2004. 512.).

Hasonlóképpen az elővásárlási joggal terhelt dolognak gazdasági társaságba való bevitele a dolog tulajdonjogának átruházását jelenti ugyan, de az átruházás jogcíme megint csak nem adásvétel, ezért elővásárlási jogot nem gyakorolhatnak azok, akiknek jogszabály vagy szerződés alapján a dologra nézve elővásárlási joguk áll fenn (BH1995. 589.).

Más döntésben arra a következtetésre jutott a bíróság, hogy ha bizonyítható, hogy a csereelem csak az elővásárlási jog kijátszása érdekében került a szerződésbe, akkor mégis lehetőség van az elővásárlási jog gyakorlására (EBH2010. 2133.).

Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel elővásárlási jogot alapít, és a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt megelőzve jogosult a dolog megvételére.

Ha a tulajdonos egymást követően több személynek enged ugyanarra a dologra elővásárlási jogot, a jogosultak az elővásárlási jogok keletkezésének sorrendjében gyakorolhatják elővásárlási jogukat [Ptk. 6:221. § (1)-(2) bek.].

Arra is van lehetőség, hogy egy szerződéssel egyszerre több személynek engedjen elővásárlási jogot a tulajdonos és a szerződésben meghatározzák az elővásárlási jog gyakorlásának sorrendjét. Ha ilyen sorrend nincs, akkor egyszerre, arányosan gyakorolhatják az elővásárlási jogot. Ha egymást követően enged több személynek elővásárlási jogot a tulajdonos, lehet irányadó a törvényi rendelkezés, de csak akkor, ha nem állapodtak meg ettől eltérően a felek.

Az elővásárlási jogot az Inytv. 16. § g) pont alapján be lehet jegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba. A Ptk. ezt nem írja elő kötelezettségként és arra sem utal, hogy a bejegyzéssel jönne létre a jog, tehát az elővásárlási jog tekintetében az ingatlan-nyilvántartás csak deklaratív jellegű lehet. Ennek ellenére célszerű az elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetni, hogy a potenciális vevő tisztában legyen azzal, hogy tulajdonjog szerzése az elővásárlási jog gyakorlásától függhet. Ha a nyilvántartásban az elővásárlási jog nincs bejegyezve, a felek együttműködési kötelezettsége mindenképpen megkívánja, hogy az eladó erről tájékoztassa a vevőt. Ha az elővásárlási jog közhiteles nyilvántartásba bejegyzésre került, az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ingatlanon valamely jogot szerez [Ptk. 6:226. § (2) bek.]. Az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett elővásárlási jog jogosultja az ingatlanon jóhiszeműen tulajdonjogot szerzett vevővel szemben nem hivatkozhat elővásárlási jogának megsértésére (BH2006. 159. I.).

A jogszabályon alapuló elővásárlási jogot sem szükséges az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetni, az a jogosultat a törvény erejénél fogva illeti meg. Fontos, hogy a jogszabályon alapuló elővásárlási jog minden esetben megelőzi a szerződésen alapulót, függetlenül a keletkezésük időpontjától [Ptk. 6:226. § (3) bek.].

Ha a tulajdonos harmadik személytől olyan vételi ajánlatot kap, amelyet el kíván fogadni, az ajánlat elfogadása előtt köteles az ajánlatot teljes terjedelemben közölni az elővásárlásra jogosulttal. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülmény miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna [Ptk. 6:222. § (1) bek.].

A bírói gyakorlat már kidolgozta, hogy a „teljes terjedelem” közlése mit jelent. A legegyszerűbb, ha a már megszerkesztett szerződést küldi meg az eladó az elővásárlási jogosultnak, mert abból az adásvétel minden feltétele ki kell hogy derüljön. Meg kell benne jelölni az átruházni kívánt ingatlant, annak eseteleges tulajdoni hányadát, a vételárat, annak fizetési feltételeit, a birtokba adás feltételeit, a vevő személyét. Természetesen nem kötelező a szerződés megküldése, a lényeg, hogy a közölt ajánlat minden feltételt tartalmazzon, melyben az eladó és a vevő megállapodott. Csak ekkor lesz abban a helyzetben az elővásárlási jog jogosultja, hogy eldönthesse, kíván-e élni jogával vagy sem. Nagyon fontos, hogy a jogosult tudomást szerezzen a vevő személyéről is, különösen, ha közös tulajdonban van az átruházandó ingatlan. Nem mindegy, hogy az elővásárlási jogra jogosult tulajdonostárs kíván-e ezzel a személlyel közös tulajdont létrehozni vagy sem és ezért inkább maga veszi meg az ingatlant.

A Ptk. kimondja, hogy a vételi ajánlat elővásárlási jogosulttal való közlése a tulajdonos által tett eladási ajánlatnak minősül, melyre a távollévők között tett ajánlatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a tulajdonos ajánlati kötöttségének idejét ezen általános szabályoknál rövidebb időben nem lehet meghatározni. A Ptk. 6:65. § (1) bekezdés b) pont mondja ki, hogy ha az ajánlattevő kötöttségének idejét nem határozza meg, az ajánlati kötöttség megszűnik távollevők között tett ajánlat esetén annak az időnek az elteltével, amelyen belül az ajánlattevő – az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat megtételének módjára tekintettel – a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta.

Ha az elővásárlási jogosult ezen ajánlati kötöttség ideje alatt nem tesz nyilatkozatot, a tulajdonos a vevőnek eladhatja az ingatlant. Ha az ajánlatot elfogadja, közte és az eladó között jön létre a szerződés. A 3/2007. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat szerint az elővásárlásra jogosult egyoldalú kérelme alapján a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba csak akkor jegyezhető be, ha az eladó az elővásárlásra jogosult javára a bejegyzést megengedő nyilatkozatot (bejegyzési engedélyt) megadja.

Az Inytv. vhr. 75. § (1) bekezdése értelmében, ha az ingatlanra elővásárlási jog van bejegyezve, vagy a nyilvántartás adataiból megállapítható, hogy jogszabályon alapuló elővásárlási jog áll fenn, és a tulajdonjog bejegyzését vétel jogcímén nem az elővásárlási jog jogosultja javára kérik – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – csatolni kell:

– a jogosult nyilatkozatát arról, hogy az elővásárlás jogával nem kíván élni;

– ha a jogosult nem nyilatkozott, annak nyilatkozattételre való írásbeli felszólítását és a kapott vételi ajánlat közlését a kérelmező az átvételt igazoló irattal (tértivevény, átvételi elismervény) köteles igazolni;

– ha a nyilatkozat beszerzése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna, a bejegyzéshez elegendő a szerződő felek együttes nyilatkozata, amelyben elő kell adni a rendkívüli nehézséget vagy a számottevő késedelmet valószínűsítő tényeket.

Az elővásárlási jog jogosultja kifejezett és konkrét nyilatkozta hiányában a tulajdon átszállása az ingatlan-nyilvántartásban nem vezethető át (BH2009. 257.).

Ha az elővásárlási jog jogosultja részére a vételi ajánlat közlése nem szabályszerűen történt, hanem arról más módon szerzett tudomást, ez a körülmény nem akadályozza annak megállapítását, hogy a jogosult nem élt az elővásárlási jogával (EBH2006. 1408.).

Az örökhagyó halála és a végrendelet érvénytelenségének a megállapítása közötti időben fennálló függő jogi helyzetben a végrendeleti örökös a hagyaték tárgyául szolgáló közös tulajdoni illetőségre vonatkozóan tulajdonosi jogokat nem gyakorolhat. Ezért a közös tulajdonban álló ingatlan másik illetőségére vele kötött adásvételi szerződés kívülállóval kötött szerződésnek minősül, mely lehetőséget ad az elővásárlási jog gyakorlására (BH2006. 80.).

Amennyiben az eladó nem hajlandó a bejegyzéshez szükséges okiratot kiállítani vagy megsértette az elővásárlási jogot, a jogosult bíróságtól kérheti annak megállapítását, hogy közte és az eladó között jött létre a szerződés, kérheti annak tűrésére kötelezését, hogy az ő tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Nem elegendő azonban csak azt állítania, hogy megsértették elővásárlási jogát, a keresetlevélben egyértelműen nyilatkoznia kell, hogy kíván élni ezzel a jogával és igazolnia kell, hogy a vételár kifizetéséhez rendelkezik a szükséges anyagi fedezettel. Ezek hiányában ugyanis nincs értelme a jogsérelem megállapításának, hiszen ha nem kíván élni a jogával, nincs ami sérüljön. Az ilyen perindítás rosszhiszemű, csak a vevő tulajdonszerzését tolja ki az időben. A pert az eladóval szemben kell megindítani. Ha az elővásárlási jog jogosultja azt is állítja, hogy például a csere vagy az ajándékozási szerződés csak színlelt, adásvételt leplez és célja csak az ő elővásárlási jogának kijátszása volt, természetesen mindkét szerződő féllel szemben meg kell indítania a pert.

A cserével vegyes adásvétellel szemben is gyakorolható elővásárlási jog, ha megállapítható, hogy a csereelem szerződésbe iktatására az elővásárlási jog kijátszása érdekében került sor. Ilyen esetben a bíróság a szerződést adásvételi szerződésnek tekinti és a szerződés létrejöttét az elővásárlásra jogosult személy és az eladó között megállapítja (EBH2010. 2133.).

Ha a tulajdonos az elővásárlási jogból eredő kötelezettségeinek megszegésével köt szerződést, az így megkötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben hatálytalan. A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül érvényesítheti azzal a feltétellel, hogy az igényérvényesítéssel egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tesz, és igazolja teljesítőképességét. A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötéstől számított három év elteltével nem érvényesítheti [Ptk. 6:223. § (1)-(2) bek.].

Téves tehát az a perindítás, amikor az elővásárlási jog gyakorlója pusztán a joga megsértésére alapítva azt állítja keresetében, hogy az eladó és a harmadik személy vevő közötti szerződés érvénytelen. Az a szerződés egy teljesen érvényes szerződés, csak az elővásárlási jog jogosultjával – és csak vele – szemben hatálytalan, tehát ha gyakorolja elővásárlási jogát, a vevő a kívánt joghatást nem érheti el.

Új rendelkezése a Ptk.-nak, hogy kimondja ezt a hatálytalanságot és rögzíti az ebből eredő igényérvényesítés feltételeit és határidejét. Ez a határidő a kötelmi igényekre irányadó általános elévülési határidőnél rövidebb, három év, mert ez szolgálja a jog- és gazdasági élet biztonságát. Bár nem mondja ki expressis verbis a törvény, hogy ez a három év jogvesztő határidő, de abból, hogy meghatároz egy szubjektív és egy objektív határidőt is, álláspontunk szerint ez következik.

A vételi ajánlat elfogadásának teljesen azonosnak kell lennie az ajánlattal, azon nem módosíthat. Nem lehetséges például olyan módon gyakorolni, hogy az eredeti vevő egy összegben saját forrásból fizette volna a vételárat, az elővásárlási jogosult pedig részletekben vagy banki kölcsön igénybevételével. Nem lehet az eladni kívánt tulajdonrész eszmei hányadánál kevesebbre gyakorolni az elővásárlási jogot. Az elővásárlási jogosultnak tehát anyagi, gazdasági helyzetétől függetlenül (ha még oly méltányolható is) csak abban van döntési lehetősége, hogy megveszi-e az ingatlant a harmadik személy ajánlata szerinti feltételekkel vagy sem.

Ha az elővásárlásra jogosult a megismert vételi ajánlatot teljes terjedelmében nem fogadja el (nem a legmagasabb vételi összeget vállalja fizetni; nem a pályázó által vállalt készpénzfizetés mellett, hanem részletfizetéssel kíván teljesíteni stb.), a tulajdonos szabadul kötelezettsége alól (BH1996. 433.).

A PK 9. számú állásfoglalás foglalja össze közös tulajdonú ingatlan esetén az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó bírói gyakorlatot. Az állásfoglalást és az ezzel kapcsolatos Ptk.-szabályozást a IV. Fejezetben részletezzük.

A sorozat első részét itt, a másodikat itt a harmadikat pedig itt olvashatják.

---