Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az elmaradt jövedelembe olyan juttatásokat is be kell számítani, amelyek a távolléti díjnak nem képezik alapját. A nettó összegben megítélt kártérítés törvényellenes. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeit vizsgálta; lapunk most a főbb megállapítások ismertetésébe kezd.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeivel foglalkozott a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja. A testület elemzése során azokat az első- és másodfokú munkaügyi pereket vizsgálta, amelyek 2012. július 1. után indultak és 2015. július 1-jéig jogerősen befejeződtek.
Lapunk sorozatot indít a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálatának eredményeiből; az első részben az igényérvényesítés eljárásjogi kérdéseivel kapcsolatos megállapításaik közül idézzük a legfontosabbakat.
Hány perben kérhető az elmaradt jövedelem megállapítása?
Az Mt. 82. § (2) bekezdése szerint a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét.
Nem egységes a bírói gyakorlat a következő kérdésben: ha a munkavállaló a munkaügyi perben a limitet nem tudja kimeríteni, a munkaügyi per jogerős befejezése után azonban a limiten belül további elmaradt jövedelme keletkezik, e különbözet újabb perben érvényesíthető-e? Az újabb perindítást több ügyben azzal próbálta meg a felperes munkavállaló elkerülni, hogy a jövőre nézve is kérte a bíróságtól elmaradt jövedelem megállapítását a limit erejéig; egy vizsgált ügyben ennek helyt is adott a bíróság – a joggyakorlat-elemző csoport értékelése szerint törvényellenesen.
Ezzel szemben a csoport a többségi bírói gyakorlatot támogatja, amely szerint abból, hogy a keresetlevelet a megszüntető jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni az esedékessé vált igények tekintetében, nem következik, hogy valamennyi igényt e perben kell érvényesíteni. Nincs akadálya tehát annak, hogy a munkavállaló a harminc napon belül megindított munkaügyi per jogerős befejezését követően újabb keresetében további kárigényt érvényesítsen, ha a tizenkét havi távolléti díj összegében limitált elmaradt jövedelmet még nem merítette ki.
Munkajogi kiskönyvtár csomag |
|---|
Rendelje meg a Munkajogi kiskönyvtár sorozat 8-11. köteteit csomagban akciósan 8100 Ft + áfa áron!
Személyes adatok kezelése a munkaviszonyban A munkaviszony létesítése Bérszámfejtés a gyakorlatban |
Miből állhat az elmaradt jövedelem?
Nem felel meg a törvénynek, ha a munkavállaló az elmaradt jövedelem iránti igényét meghatározott számú havi (legtöbbször tizenkét havi) távolléti díjként terjeszti elő; vagyis az érvényesíthető elmaradt jövedelemnek tizenkét havi távolléti díj összegében történt korlátozásából nem következik, hogy a munkavállaló tizenkét havi elmaradt jövedelmét követelheti a munkaügyi perben.
Az elmaradt jövedelembe olyan juttatásokat is be kell számítani, amelyek a távolléti díjnak nem képezik alapját. Az elmaradt jövedelembe beleszámít így az elmaradt munkabér és a különféle rendszeres juttatásoknak a pénzbeli ellenértéke, vagyis ide számítható az elmaradt prémium, a bónusz, a rendszeres jutalék, valamint a munkáltató által természetben nyújtott juttatások pénzbeli értéke is, ha azokat a károkozást megelőzően a munkavállaló rendszeresen igénybe vette.
A törvény tehát az elmaradt jövedelem időtartamát nem korlátozza, hanem csak annak összegét limitálja a tizenkét havi távolléti díj összegében – szól a joggyakorlat-elemző csoport állásfoglalása.
Közös megegyezés megtámadása: először a másik féllel kell közölni
Ellentmondásos az új Mt. hatálybalépését követően is a gyakorlat abban, hogy elfogadhatja-e a bíróság, ha a munkavállaló a munkaügyi bíróságon támadja meg a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést és a megtámadást nem a másik féllel közli.
A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint miután a törvény egyértelműen meghatározza, hogy mikor eredménytelen a megtámadás – ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el – ettől az időponttól indul a harminc napos keresetindítási határidő, azaz a másik félnél történő megtámadást nem pótolhatja a keresetindítás. A bírósághoz címzett keresetlevél nem pótolja a megtámadást, így a bíróságnak a keresetet el kell utasítania.
Mi nem lehet az ítélet rendelkező részében?
A vizsgált időszakban sok problémát vetett fel, hogy az ítélet rendelkező része mit tartalmazzon. A joggyakorlat-elemző csoport egyhangú álláspontja szerint a munkaviszony bármelyik fél általi jogellenes megszüntetése esetén munkaügyi perben az ítélet rendelkező része nem tartalmazhat a jogellenesség megállapítására vonatkozó rendelkezést, mert erre semmilyen jogszabály nem ad felhatalmazást.
Ugyanakkor egyértelműen megfogalmazódott, hogy a munkaügyi perben hozott ítéletek rendelkező részében indokolt lehet valamilyen utalás a jogviszony jogellenes megszüntetésére.
|
Iratkozzon fel napi cikkértesítőnkre
Díjmentes értesítő rendszerünk |
 |
Nettó vagy bruttó?
Kérdésként merült fel, hogy a munkáltató marasztalása esetén mit kell tartalmaznia az ítélet rendelkező részének.
Az új Mt. hatálybalépését követően az eljárt bíróságok úgy értelmezték – tévesen – az Mt. 82. §-át, hogy a munkáltatót marasztaló összegnek annak kell megfelelnie, amennyit a jogellenes megszüntetés miatt (tisztán) nettóban ténylegesen elveszített a munkavállaló. Ebből következően gyakran nettó összegben történt a munkáltató elmaradt jövedelem megfizetésére kötelezése.
A Kúria állásfoglalása szerint az elmaradt jövedelem és a megszerzett (megtérült) jövedelem egyes különböző jogcímű tételeinek összegét jellegüktől függően bruttó, vagy „nettó” összegben kell számításba venni, attól függően, hogy az adott jogcímű követelés személyi jövedelemadó köteles, vagy sem. Ennélfogva az elmaradt jövedelem egyes tételei megállapításakor a bíróság nem vonhat le személyi jövedelemadót, azaz nem „nettósíthat” és a perben a munkavállaló nem kötelezhető az elmaradt jövedelem egyes tételei, így különösen az elmaradt munkabér nettó összegű megjelölésére. Ez ugyanis ahhoz vezethet, hogy a kárigényt érvényesítő volt munkavállalónak az így kiszámított elmaradt jövedelemből kell majd adóznia.
A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint ezért a rendelkező résznek semmiféle utalást, hivatkozást nem kell arra vonatkozóan tartalmaznia, hogy a marasztalás bruttó, vagy nettó összegű, és szja-köteles juttatás megítélésénél a nettó összegben marasztalás kifejezetten ellentétes az Szja törvénnyel és az Mt. szabályaival.
A joggyakorlat-elemző csoport úgy foglalt állást, hogy az ítélet rendelkező része nem tartalmazhat egyösszegű (csak) kártérítés jogcímű kötelezést. A marasztalás kártérítés jogcímén történik. A kár lehet vagyoni kár, nem vagyoni sérelem, költség és a vagyoni káron belül elmaradt jövedelem. A jogcímenkénti elkülönítéssel biztosítható az elmaradt jövedelem egyes jogcímei szerinti összegekből az Mt. 172. §-ában előírtak levonása, így különösen a megkeresett jövedelemnek, vagy annak a jövedelemnek a levonása, amit a munkavállaló az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna. Így például az elmaradt munkabérrel szemben a megkeresett, illetve elérhető munkabér, míg a cafeteria- juttatással szemben a megkeresett cafeteria-juttatás állítható.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeivel foglalkozott a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja. A testület elemzése során azokat az első- és másodfokú munkaügyi pereket vizsgálta, amelyek 2012. július 1. után indultak és 2015. július 1-jéig jogerősen befejeződtek.
Lapunk sorozatot indít a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálatának eredményeiből; az első részben az igényérvényesítés eljárásjogi kérdéseivel kapcsolatos megállapításaik közül idézzük a legfontosabbakat.
Hány perben kérhető az elmaradt jövedelem megállapítása?
Az Mt. 82. § (2) bekezdése szerint a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét.
Nem egységes a bírói gyakorlat a következő kérdésben: ha a munkavállaló a munkaügyi perben a limitet nem tudja kimeríteni, a munkaügyi per jogerős befejezése után azonban a limiten belül további elmaradt jövedelme keletkezik, e különbözet újabb perben érvényesíthető-e? Az újabb perindítást több ügyben azzal próbálta meg a felperes munkavállaló elkerülni, hogy a jövőre nézve is kérte a bíróságtól elmaradt jövedelem megállapítását a limit erejéig; egy vizsgált ügyben ennek helyt is adott a bíróság – a joggyakorlat-elemző csoport értékelése szerint törvényellenesen.
Ezzel szemben a csoport a többségi bírói gyakorlatot támogatja, amely szerint abból, hogy a keresetlevelet a megszüntető jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni az esedékessé vált igények tekintetében, nem következik, hogy valamennyi igényt e perben kell érvényesíteni. Nincs akadálya tehát annak, hogy a munkavállaló a harminc napon belül megindított munkaügyi per jogerős befejezését követően újabb keresetében további kárigényt érvényesítsen, ha a tizenkét havi távolléti díj összegében limitált elmaradt jövedelmet még nem merítette ki.
Munkajogi kiskönyvtár csomag |
|---|
Rendelje meg a Munkajogi kiskönyvtár sorozat 8-11. köteteit csomagban akciósan 8100 Ft + áfa áron!
Személyes adatok kezelése a munkaviszonyban A munkaviszony létesítése Bérszámfejtés a gyakorlatban |
Miből állhat az elmaradt jövedelem?
Nem felel meg a törvénynek, ha a munkavállaló az elmaradt jövedelem iránti igényét meghatározott számú havi (legtöbbször tizenkét havi) távolléti díjként terjeszti elő; vagyis az érvényesíthető elmaradt jövedelemnek tizenkét havi távolléti díj összegében történt korlátozásából nem következik, hogy a munkavállaló tizenkét havi elmaradt jövedelmét követelheti a munkaügyi perben.
Az elmaradt jövedelembe olyan juttatásokat is be kell számítani, amelyek a távolléti díjnak nem képezik alapját. Az elmaradt jövedelembe beleszámít így az elmaradt munkabér és a különféle rendszeres juttatásoknak a pénzbeli ellenértéke, vagyis ide számítható az elmaradt prémium, a bónusz, a rendszeres jutalék, valamint a munkáltató által természetben nyújtott juttatások pénzbeli értéke is, ha azokat a károkozást megelőzően a munkavállaló rendszeresen igénybe vette.
A törvény tehát az elmaradt jövedelem időtartamát nem korlátozza, hanem csak annak összegét limitálja a tizenkét havi távolléti díj összegében – szól a joggyakorlat-elemző csoport állásfoglalása.
Közös megegyezés megtámadása: először a másik féllel kell közölni
Ellentmondásos az új Mt. hatálybalépését követően is a gyakorlat abban, hogy elfogadhatja-e a bíróság, ha a munkavállaló a munkaügyi bíróságon támadja meg a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést és a megtámadást nem a másik féllel közli.
A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint miután a törvény egyértelműen meghatározza, hogy mikor eredménytelen a megtámadás – ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el – ettől az időponttól indul a harminc napos keresetindítási határidő, azaz a másik félnél történő megtámadást nem pótolhatja a keresetindítás. A bírósághoz címzett keresetlevél nem pótolja a megtámadást, így a bíróságnak a keresetet el kell utasítania.
Mi nem lehet az ítélet rendelkező részében?
A vizsgált időszakban sok problémát vetett fel, hogy az ítélet rendelkező része mit tartalmazzon. A joggyakorlat-elemző csoport egyhangú álláspontja szerint a munkaviszony bármelyik fél általi jogellenes megszüntetése esetén munkaügyi perben az ítélet rendelkező része nem tartalmazhat a jogellenesség megállapítására vonatkozó rendelkezést, mert erre semmilyen jogszabály nem ad felhatalmazást.
Ugyanakkor egyértelműen megfogalmazódott, hogy a munkaügyi perben hozott ítéletek rendelkező részében indokolt lehet valamilyen utalás a jogviszony jogellenes megszüntetésére.
Tanulmányi szerződés – 2016.09.01. |
|---|
|
Mikor és kivel kössünk tanulmányi szerződést? Előadók: Dr. Kártyás Gábor és Balogh Mónika |
Nettó vagy bruttó?
Kérdésként merült fel, hogy a munkáltató marasztalása esetén mit kell tartalmaznia az ítélet rendelkező részének.
Az új Mt. hatálybalépését követően az eljárt bíróságok úgy értelmezték – tévesen – az Mt. 82. §-át, hogy a munkáltatót marasztaló összegnek annak kell megfelelnie, amennyit a jogellenes megszüntetés miatt (tisztán) nettóban ténylegesen elveszített a munkavállaló. Ebből következően gyakran nettó összegben történt a munkáltató elmaradt jövedelem megfizetésére kötelezése.
A Kúria állásfoglalása szerint az elmaradt jövedelem és a megszerzett (megtérült) jövedelem egyes különböző jogcímű tételeinek összegét jellegüktől függően bruttó, vagy „nettó” összegben kell számításba venni, attól függően, hogy az adott jogcímű követelés személyi jövedelemadó köteles, vagy sem. Ennélfogva az elmaradt jövedelem egyes tételei megállapításakor a bíróság nem vonhat le személyi jövedelemadót, azaz nem „nettósíthat” és a perben a munkavállaló nem kötelezhető az elmaradt jövedelem egyes tételei, így különösen az elmaradt munkabér nettó összegű megjelölésére. Ez ugyanis ahhoz vezethet, hogy a kárigényt érvényesítő volt munkavállalónak az így kiszámított elmaradt jövedelemből kell majd adóznia.
A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint ezért a rendelkező résznek semmiféle utalást, hivatkozást nem kell arra vonatkozóan tartalmaznia, hogy a marasztalás bruttó, vagy nettó összegű, és szja-köteles juttatás megítélésénél a nettó összegben marasztalás kifejezetten ellentétes az Szja törvénnyel és az Mt. szabályaival.
A joggyakorlat-elemző csoport úgy foglalt állást, hogy az ítélet rendelkező része nem tartalmazhat egyösszegű (csak) kártérítés jogcímű kötelezést. A marasztalás kártérítés jogcímén történik. A kár lehet vagyoni kár, nem vagyoni sérelem, költség és a vagyoni káron belül elmaradt jövedelem. A jogcímenkénti elkülönítéssel biztosítható az elmaradt jövedelem egyes jogcímei szerinti összegekből az Mt. 172. §-ában előírtak levonása, így különösen a megkeresett jövedelemnek, vagy annak a jövedelemnek a levonása, amit a munkavállaló az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna. Így például az elmaradt munkabérrel szemben a megkeresett, illetve elérhető munkabér, míg a cafeteria- juttatással szemben a megkeresett cafeteria-juttatás állítható.
