AB: az E) cikk alapján igen, a Q) alapján nem hirdethető ki a szabadalmi megállapodás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény értelmezése körében megállapította, hogy az olyan nemzetközi szerződés, amely magánjogi jogviták egy csoportjának elbírálására vonatkozó joghatóságot az Európai Unió alapító szerződéseiben nem szereplő nemzetközi intézményre ruház át, és ezáltal ezen jogviták elbírálását, illetve azoknak alkotmányos felülvizsgálatát a magyar állami joghatóság alól teljes mértékben kivonja, az Alaptörvény hatályos rendelkezései alapján nem hirdethető ki. A döntéshez párhuzamos indokolást csatolt Pokol Béla és különvéleményt Dienes-Oehm Egon és Stumpf István.

1. Az alapügy

Magyarország Kormánya nevében az igazságügyi miniszter az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdésének, a Q) cikk (3) bekezdésének, valamint a 25. cikkének értelmezését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Kormány szerint az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezése az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás (ESZB Megállapodás) esetleges ratifikációja miatt szükséges. Az indítványban a Kormány ismertetette a nemzeti szabadalmak európai egységesítését célzó előzményeket, és azt, hogy megfogalmazódott az igény az Európai Unió egésze számára egy egységes szabadalom kialakítására, amely egy ún. „megerősített együttműködés” formájában valósulna meg. Ennek érdekében az Európai Parlament és a Tanács két rendeletet fogadott el, amelyek nem tartalmaznak szabályokat a jogviták elbírálására, és a hatálybalépésük az ESZB Megállapodás hatálybalépéséhez kötődik.

A Kormány az ESZB Megállapodással kapcsolatosan előadta, hogy az Európai Szabadalmi Bíróság olyan szupranacionális bírói fórum, amely „hagyományos” európai és az egységes hatályú európai szabadalmak bitorlásával és érvényességével kapcsolatos jogvitákban jár majd el. Az ESZB Elsőfokú Bíróságból, illetve Fellebbviteli Bíróságból áll, döntései pedig bármelyik részes államban végrehajthatóak. Az ESZB Megállapodást az Európai Unió 25 tagállama – köztük Magyarország – írta alá, de maga a felállítandó bíróság nem az Európai Unió intézménye, hanem vélhetően egy, a nemzetközi jog általános szabályai szerint létrejövő intézmény.

A Kormány szerint előkérdés az ESZB Megállapodás jogi karaktere, vagyis az, hogy az ESZB Megállapodás a nemzetközi jog, vagy az Európai Unió joga szerint értelmezendő. A Kormány álláspontja szerint, amennyiben nem az E) cikk keretében értelmezhető az ESZB Megállapodás, úgy az döntően befolyásolja a kihirdethetőség feltételeit. Amennyiben azonban az ESZB Megállapodás mégis az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdésének hatálya alá esik, úgy szükségesnek mutatkozik az alkotmányos önazonosság érintettségére vonatkozó teszt lefolytatása. Ennek keretében az Alaptörvény értelmezése biztosíthatja azt, hogy a szabadalmi ügyekben felmerülő jogviták elbírálásának az ESZB Megállapodás szerinti eljárásrendje nem ütközik az alkotmányos intézmények és értékek Alaptörvényben tételezett rendjébe.

Ezen túlmenően a Kormány álláspontja szerint az alkotmányjogi problémát az okozza, hogy az ESZB Megállapodás az Alaptörvénynek a bírói hatalomról szóló 25. cikkét érintheti, mivel olyan változást idézne elő a magyar bírósági struktúrában, amely nem az Alaptörvényben és nem sarkalatos törvényekben foglalt szabályozásra vezethető vissza. Lényegében a magyar bíróságok igazságszolgáltatási monopóliumában következne be változás: az ESZB Megállapodás ugyanis kivenne egy jelentős ügycsoportot a magyar bíróságok joghatósága alól, és azt a kizárólagos hatáskörrel rendelkező az ESZB feladatkörébe utalná. Vagyis, bár az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése meghatározza a magyar bírósági rendszer szervezeti felépítését, azt az ESZB Megállapodás megbontaná.

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság elsőként azt hangsúlyozta, hogy Alaptörvény értelmezési hatáskörében eljárva az Alkotmánybíróság csupán egy szempontrendszert nyújthat, de ezeknek az ESZB Megállapodásra való konkretizálása a Kormány és az Országgyűlés felelőssége.

Az Alkotmánybíróság utalt továbbá az Európai Unió Bíróságának két ítéletére is. Az egyik az 1/09. számú vélemény, amelyet az Európai Unió Bírósága az ESZB Megállapodás korábbi tervezetével kapcsolatosan hozott. Ebben arra a következtetésre jutott, hogy a tervezett megállapodás nem egyeztethető össze az uniós alapszerződésekkel, mivel nem tartotta tiszteletben az uniós jog elsőbbségét és az európai bíróság hatáskörét. Ezen kívül az AB utalt arra a Spanyolország által indított keresetre is, amelyben az EUB utalt arra, hogy az ESZB Megállapodást a tagállamok által megkötendő nemzetközi szerződésnek tekinti.

Jelen esetben az indítványra okot adó nemzetközi szerződés megerősített együttműködés formájában jön létre. A megerősített együttműködésre vonatkozó szabályokat az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke és az EU működéséről szóló szerződés 326-334. cikkei tartalmazzák. Az ilyen együttműködés keretében legalább kilenc uniós ország továbbfejleszti integrációs együttműködését egyes uniós struktúrába tartozó területen anélkül, hogy ebbe kötelező lenne belépni, a megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktusok pedig csak az abban részt vevő tagállamokat kötelezik.

Ezt követően az AB utalt az ún. “fenntartott szuverenitás vélelmére”, és megállapította:  mindaddig, amíg a tagállamok által megkötött nemzetközi szerződés nem válik az uniós vívmányok  részévé, a Magyarország által megkötni szándékozott nemzetközi megállapodás esetében vizsgálni szükséges, hogy az Alaptörvény Q) cikke vagy az Alaptörvény E) cikke biztosít számára alkotmányos jogalapot. A testület hangsúlyozta, hogy a megerősített együttműködési forma közjogi értelemben sajátos megítélés alá tartozik. Miközben a létrehozására a felhatalmazást megadó, illetve az azt végrehajtó uniós aktusok uniós jogforrások és egyértelműen az E) cikk (2) bekezdése alá tartoznak, addig kérdéses, hogy a megerősített együttműködés keretében megkötendő további nemzetközi szerződések – így az ESZB Megállapodás – az uniós jog keretébe tartozik vagy még azon kívül, a nemzetközi jog terrénumában marad. Ennek eldöntése az Alkotmánybíróság által az Alaptörvény absztrakt értelmezésére vonatkozó hatáskörben nem lehetséges. Absztrakt szinten megállapítható azonban az, hogy különbséget kell tenni az alapító szerződésben már nevesített hatáskörök puszta végrehajtását célzó együttműködési formák, valamint az ezen túlmutató államközi együttműködési formák között: amennyiben olyan nemzetközi szerződés megerősítésére kerül sor,  amely olyan intézmény felállítását célozza, amely nem része az uniós intézményi struktúrának, de amely közhatalmat gyakorol és ekként a tagállamokra kötelező döntéseket hozhat, a Kormánynak azt kell vizsgálnia, hogy az Európai Unió alapító szerződéseiben az intézmény létrehozására vonatkozó hatáskör már meghatározásra került-e. Amennyiben igen, úgy az alapító szerződést végrehajtó nemzetközi szerződés kihirdetésének jogalapja az Alaptörvény E) cikke, egyéb esetben pedig az Alaptörvény Q) cikke.

A Kormány által megfogalmazott második alkotmányjogi probléma arra irányult, hogy milyen érvényességi kellékei vannak a Q) cikk alapján kihirdetendő nemzetközi szerződés ratifikálásának. Ennek keretében az AB emlékeztetett, hogy Alaptörvény Q) (3) bekezdése szerint Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait; a nemzetközi jog más forrásai pedig jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé. A nemzetközi szerződés és a belső jog összhangja tekintetében, ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződés rendelkezésének alaptörvény-ellenességét megalapozottnak találja, a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére addig nem kerülhet sor, amíg a nemzetközi szerződést létrehozó államok az alaptörvény-ellenességet meg nem szüntetik. Ez úgy is kiküszöbölhető, hogy az alkotmánymódosító hatalom az Alaptörvény rendelkezéseit módosítja.

Ezek alapján az AB elsőként arra volt tekintettel, hogy a felállítandó Egységes Szabadalmi Bíróság nem csupán az uniós jogot alkalmazza az eljárása során, hanem a tagállamok által megerősített nemzetközi szerződéseket és a tagállamok nemzeti jogát is. A hazai bírósági struktúrát kiegészítő nemzetközi fórum működése pedig azzal jár, hogy az így létrejövő nemzetközi bíróság döntései kikerülnek a hazai jogorvoslati fórumrendszerből, és így az alkotmányossági vizsgálat alól is. Mindez nem azt jelenti, hogy egyes hazai jogviták esetén pusztán a hazai bíróságok járhatnak el, hiszen Magyarország több nemzetközi bírói fórum joghatóságát elismeri (lásd Emberi Jogok Európai Bírósága, Európai Unió Bírósága, Nemzetközi Bíróság stb.). Ezen fórumok jellemzője azonban az, hogy tipikusan valamely nemzetközi jogi vagy uniós jogi kérdést vizsgálnak, és amennyiben az ügyet érdemben és kötelező erővel eldöntik, úgy az eljárásban az aláíró állam, mint peres fél is jelen van.

Ettől eltérő megítélés alá kell esniük azonban az olyan nemzetközi szerződéseknek, amelyek magánszemélyek közötti közvetlen keresetek elbírálására biztosítanak a felek akaratától függetlenül kötelező kizárólagos joghatóságot egy nemzetközi bírói fórum számára. Ebben az esetben ugyanis a nemzetközi szerződés tárgya a szuverenitás belső oldalához tartozó kérdés. A szuverenitás belső oldala ugyanis azt jelenti, hogy az állam más állam(ok) főhatalmától mentesen, önállóan alakítja ki alkotmányos berendezkedését és jogrendszerét, valamint az alkotmány és a jogszabályok által meghatározott módon teljes és kizárólagos főhatalmat gyakorol a területén élő személyek felett.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alaptörvény 25. cikke nem pusztán a bíróságok más alkotmányos szervektől való különbözőségét rögzíti, hanem a szuverenitás külső aspektusának vonatkozásában is. Ez utóbbi körben kiemelt jelentősége van a magánszemélyek közötti közvetlen keresetek elbírálásának, amit az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése alapján a hazai bírói fórumok látnak el általános jelleggel.  Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése kivételt nem engedően fogalmaz, az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdése alapján nem hirdethető ki olyan nemzetközi szerződés, amely magánjogi jogviták egy csoportjának elbírálására vonatkozó joghatóságot nemzetközi intézményre ruház át, és ezáltal ezen jogviták elbírálását, illetve az azokban született bírói döntéseknek az alkotmányos felülvizsgálatát a magyar állami joghatóság alól teljes mértékben kivonja.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Sulyok Tamás volt.

---