Jogszabályfigyelő 2018 – 50. hét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben a 2018/196–200. számú Magyar Közlönyök újdonságai közül válogattunk.

E heti összeállításunkban a Kúria jogegységi tanácsának a végrehajtási eljárás illetéke viseléséről szóló határozatát ismertetjük.

Tartalom:

A személyes illetékmentességben részesülő nem köteles a végrehajtási eljárás illetékének a megfizetésére

A személyes illetékmentességben részesülő nem köteles a végrehajtási eljárás illetékének a megfizetésére

Az 1/2018 Polgári jogegységi határozat értelmében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §-a alapján személyes illetékmentességben részesült fél a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 86. § (2) bekezdése alkalmazásában nem kötelezhető a polgári pert követő végrehajtási eljárásban felmerülő, le nem rótt illetékek viselésére. Más megítélés alá esik azonban az ellenérdekű fél által előlegezett illeték. Ezen felül a jogegységi határozat megállapítja azt is, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: 2016-os Pp.) szabályainak ugyancsak ellentmondásos a viszonya a személyes illetékmentesség Itv. szerinti rendelkezéseivel, amelynek a feloldására azonban vonatkozó joggyakorlat hiányában a jogegységi határozat meghozatalára irányuló eljárásban nem kerülhetett sor.

A probléma lényege abban áll, hogy az Itv. 5. §-a meghatározza az ún. feltétlen és a feltételhez kötött személyes illetékmentesség eseteit, az e körbe tartozó szervezetek felsorolásával, illetőleg a feltételhez között személyes illetékmentesség esetén a feltételek előírásával. Az Itv. 4. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy személyes illetékmentesség esetén az illetéket a mentes féltől nem lehet követelni.

A Pp. 86. § (2) bekezdése azonban akként rendelkezett, hogy: „A költségmentesség, az illetékmentesség és az illetékfeljegyzési jog hatálya – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed. A költségmentesség vagy az illetékmentesség a végrehajtási eljárás során le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett költségek viselése alól a feleket nem mentesíti.”

A végrehajtási eljárást illetően tehát a Pp. hivatkozott szabálya azt írta elő, hogy az ezen eljárásban felmerülő illetéket és költséget a költségmentességben, az illetékmentességben és az illetékfeljegyzési jogban részesülő fél is köteles viselni, esetében tehát a mentesség/kedvezmény csak az előlegezés tekintetében érvényesül.

A jogegységi határozat meghozatalára az OBH elnökének a jelzése és a Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének az indítványa alapján volt szükség, mivel két ellentétes álláspont alakult ki e kérdésben a bírósági gyakorlatban. Az egyik álláspont szerint a perrendtartási szabályok „felülírják” az illetéktörvény előírásait, azaz a személyes illetékmentes szervezeteknek is viselniük kell a végrehajtási eljárás illetékét a Pp. előírásainak megfelelően. A másik álláspont értelmében ugyanakkor az illetéktörvény képez elsőbbséget, azaz a perrendtartási szabályok csak a bíróság által engedélyezett költségmentességre irányadók és az Itv. szerinti személyes illetékmentességre nem, ergo a személyes illetékmentes fél nem kötelezhető a végrehajtási eljárás illetékének a viselésére.

A jogegységi tanács határozata értelmében a probléma a két törvény viszonyának a tisztázásával oldható fel. Ennek során vizsgálták a személyes illetékmentesség és a teljes/részleges költségmentesség lényegét, a két jogintézmény közötti hasonlóságokat és különbségeket. A vizsgálat során a jogegységi tanács arra a következtetésre jutott, hogy: „Az Itv. szerinti személyes illetékmentesség önálló, a Pp. számára speciális anyagi jogi jogintézmény, amely az Itv. kapcsolódó rendelkezéseivel együtt elsőséget élvez a Pp. szabályaival szemben (lex specialis derogat legi generali). Ilyen speciális eljárási rendelkezést fogalmaz meg az Itv. 4. § (1) bekezdésének második mondata, amely a személyes illetékmentességben részesült jogalanyt gyakorlatilag az eljárás tárgyára, típusára és a kedvezményezett eljárási pozíciójára tekintet nélkül mentesíti az illeték előlegezése és viselése alól.” Ebből következően tehát az illetéktörvény szerinti személyes illetékmentességben részesülő fél nem kötelezhető a polgári pert követő végrehajtási eljárásban felmerülő, le nem rótt illetékek viselésére.

A jogegységi határozat ugyanakkor kiemeli, hogy más a helyzet a Pp. 86. § (3) bekezdésében szabályozott esetben, amikor „nem az állam, hanem az ellenérdekű fél által előlegezett költségek, illetékek viseléséről kell a bíróságnak döntenie.” Ilyenkor ugyanis az ellenérdekű fél által lerótt (előlegezett) illeték a „perköltség részévé válik, amelyről a bíróság a Pp. szabályai szerint dönt az eljárást befejező határozatában”. Mindez tehát azt jelenti, hogy az ellenérdekű fél által lerótt illeték megfizetésére a személyes illetékmentességben részesülő is kötelezhető a perköltségviselés keretében.

A jogegységi határozat végezetül utal arra, hogy a jelenleg hatályos perrendtartási kódex szabályai szerint a „jogegységi indítvány tárgyává tett ellentmondás valódivá válik”. [Erre vonatkozóan lásd a 2016-os Pp. 95. § (6) bekezdését, a 2016-os Pp. 96. § (2) bekezdését és a 2016-os Pp. 97. § (1) bekezdését.] A jelzett ellentmondás feloldására azonban erre vonatkozó joggyakorlat hiányában a jogegységi tanács eljárásában nem kerülhetett sor.

Joganyag: 1/2018. PJE határozat a személyes illetékmentes fél illetékfizetési kötelezettsége tárgyában

Módosította: –

Megjelent: MK 2018/198. (XII. 12.)

Hatályos: –

Megjegyzés: joggyakorlat egységesítése

 

---