Jogszabályfigyelő 2020 – 32. hét


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben a 2020/181–186. számú Magyar Közlönyök újdonságai közül válogattunk.

E heti összeállításunkban az Alkotmánybíróság és a Kúria legfrissebb büntetőeljárási tárgyú határozatairól olvashatnak.

 

Tartalom:

Hivatalbóli bizonyítás elrendelése büntetőeljárásban

Perújítási indítvány előterjesztése távollévő terhelt esetén

Összbüntetési eljárás ismételt lefolytatása

Hivatalbóli bizonyítás elrendelése büntetőeljárásban

Az Alkotmánybíróság az alábbiakban hivatkozott határozatával a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 164. § (3) bekezdése alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasította. Eljárása eredményeképp megállapította, hogy a büntetőügyben eljáró bíróság „indítvány hiányában is határozhat bizonyíték beszerzéséről és megvizsgálásáról, a hivatalbóli bizonyítás lehetőségével azonban csak a valósághű tényállás megállapítása érdekében és a büntetőeljárás alapelveiből, továbbá az Alaptörvény rendelkezéseiből fakadó követelményekkel összhangban, különösen az eljárási feladatok megoszlásának tiszteletben tartása és a pártatlanság fenntartása mellett élhet.”

Az eljárásra alapot adó indítvány azt kifogásolta, hogy a hivatalból elrendelhető bizonyítás folytán a büntetőeljárás résztvevői számára kiszámíthatatlanná válik a bizonyítási eljárás és a bíróság által értékelhető bizonyítékok köre. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanakkor ez csak akkor fordulhatna elő, ha a törvényi szabály alapján „az nem lenne előre látható, hogy a bíróság a büntetőeljárásban hivatalból is bizonyíthat. Mivel a Be. támadott rendelkezésének a nyelvtani értelmezéséből egyértelműen következik, hogy a bíróság indítvány hiányában bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles, ám annak lehetőségétől nincs elzárva, a szabály alkalmazása esetén alappal lehet számítani arra, hogy konkrét büntetőeljárásban a bíróság a bizonyítási eljárást indítvány hiányában is alakítja.”

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy: „A bíróságnak a valósághű tényállás megállapítására kell törekednie. A valósághű tényállás felderítése szolgáltat legitim indokot ahhoz, hogy a bíróság – akár a vádlói, akár a védői inaktivitást korrigálva – indítvány nélkül szerezzen be és vizsgáljon meg bizonyítási eszközt, és azt felhasználja a tényállás megállapításához. A bíróság hivatalbóli bizonyítási tevékenységének ugyanakkor legfőbb korlátja annak célhoz kötöttsége azáltal, hogy kizárólag a valósághű tényállás megállapítására irányulhat.”

Joganyag: 20/2020. (VIII. 4.) AB határozat büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 164. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés elutasításáról

Módosította:

Megjelent: MK 2020/182. (VIII. 4.)

Hatályos:

Megjegyzés: alaptörvény-ellenesség vizsgálata

Perújítási indítvány előterjesztése távollévő terhelt esetén

Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be) 639. § (3) bekezdése alkalmazásakor az Alaptörvényből eredő alkotmányos követelmény, hogy a védő a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapított perújítási indítványát attól a naptól számított egy hónapon belül terjesztheti elő, amely napon a terhelt az alapügyet befejező ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről tudomást szerzett.

Az eljárásra a terhelt távollétében folytatható eljárás szabályai szolgáltattak alapot. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybírság megállapította, hogy a korábbi gyakorlatával egyezően „csak a normában testet öltött politikai döntés alkotmányosságáról vagy alkotmányellenességéről határozhat. […] A terhelt távollétében folytatható eljárásban a perújítás lehetőségét érintő vizsgálatában ezért az Alkotmánybíróság nem a jogintézmény helyességét, célszerűségét vagy hatékonyságát értékelte, hanem az alkalmazott jogalkotói megoldás alkotmányosságának szempontrendszerét feltárva vont le következtetést” a támadott rendelkezés és az Alaptörvény összhangjáról.”

A tárgyalt alkotmánybírósági határozat kiemeli: „ […] nyilvánvaló, hogy a védő a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapított – tehát az eljárás a távollévő terhelttel szemben, eljárás a külföldön tartózkodó terhelt távollétében külön eljárások esetében a – perújítási indítványt csak azt követően tudja előterjeszteni, hogy a terhelt tartózkodási helyéről tudomást szerzett. Csak ebben az esetben tudja ugyanis teljesíteni az említett jogszabályi feltételt: megjelölni a terhelt tényleges tartózkodási helyét. A Be. 639. § támadott (3) bekezdéséből, valamint ahhoz kapcsolódóan a (4) bekezdéséből fakadó jogalkotói elvárás ugyanakkor időbeli határt szab a perújítási indítvány előterjesztésének. Arra a védőnek is csupán attól a naptól számított egy hónapon belül van lehetősége, amelyen az alapügyet befejező ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről tudomást szerzett. Ennek dátumát, vagyis az alapügyet befejező ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről való tudomásszerzés időpontját a perújítási indítványban is valószínűsíteni kell. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy az adott külön eljárásokban a védelem kötelező, és a védő a jogerős határozatról jellemzően annak kihirdetésekor, de legkésőbb a határozat kézbesítésével tudomást szerez, a védő gyakorlatilag kizárólag abban az esetben tud az adott perújítási okra alapított indítványt előterjeszteni, ha a terhelt tartózkodási helye a jogerős ítélet kihirdetésétől, illetve közlésétől számítva egy hónapon belül ismertté válik, és arról a védő tudomást is szerez.”

Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint egyéb perújítási okaira való hivatkozással „a védő a terhelt távollétében folytatott eljárás esetén is határidő nélkül, az általános szabályok szerint terjeszthet elő perújítási indítványt.”

Az alkotmánybírósági eljárásra okot adó indítvány előterjesztését követően ugyanakkor a Be. 639. § (3) bekezdése 2021. január 1-jei hatállyal módosult. „A módosítás következtében a Be. 639. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba: »A terhelt és a védő a 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapított perújítási indítványt attól a naptól számított egy hónapon belül terjesztheti elő, amelyen a terhelt az alapügyet befejező ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről tudomást szerzett.« […] A módosítás következtében a jogszabály tágabb időbeli keretek között teszi lehetővé a védő saját jogán való perújítási indítvány előterjesztését a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontja szerinti perújítási ok esetében.”

A fent hivatkozott módosításra tekintettel 2021. január 1-jétől tehát már nem áll fenn jogértelmezési bizonytalanság, az addig tartó időszakban „is szükséges és indokolt annak biztosítása, hogy a védő vonatkozásában az adott perújítási okra alapított perújítási indítvány észszerűtlenül rövid határidőhöz kötöttsége ne érvényesüljön, ezért – a jogértelmezés és a jogalkalmazás egysége, valamint következetessége érdekében” állapította meg az Alkotmánybíróság a fent idézett alkotmányos követelményt.

Joganyag: 21/2020. (VIII. 4.) AB határozat a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 639. § (3) bekezdését érintő alkotmányos követelmény megállapításáról

Módosította:

Megjelent: MK 2020/182. (VIII. 4.)

Hatályos:

Megjegyzés: alkotmányos követelmény megállapítása

Összbüntetési eljárás ismételt lefolytatása

Amennyiben a bíróság az összbüntetési ítéletben a feltételes szabadságra bocsátásról – az alapítéletek helyes rendelkezései ellenére – törvénysértően rendelkezett, annak kiküszöbölése érdekében nem egyszerűsített felülvizsgálatnak, hanem az összbüntetési eljárás ismételt lefolytatásának van helye.

A Kúria jogegységi határozata részletesen foglalkozik az egyszerűsített felülvizsgálat és „a Be. 840. §-a alapján megismételt, a Be. 839. §-a szerinti különleges eljárás” közötti különbségekkel. Rámutat tovább arra, hogy: „Az összbüntetési eljárás megismétlése esetén nincs meghatározva, hogy a terhelt terhére meddig lehet korrigálni a járulékos rendelkezéseket, ezért ebben az eljárásban az egyszerűsített felülvizsgálat esetében meghatározott határidő nélkül lehet módosítani a törvénysértő összbüntetési ítéletet. Ezzel a terhelt garanciális jogai nem sérülnek, mert az alapítélet téves rendelkezései – a korábban írtak szerint – csak egyszerűsített felülvizsgálatban, az arra meghatározott határidő letelte előtt helyesbíthetők; időhatár nélküli korrekció a terhelt terhére csak az alapítéletek helyes rendelkezései esetén, az összbüntetési ítéletben – azaz nem a büntetés kiszabása, hanem azok egységesítése során – elvétett rendelkezés kapcsán lehetséges.”

Joganyag: 5/2020. Büntető jogegységi határozat

Módosította:

Megjelent: MK 2020/182. (VIII. 4.)

Hatályos:

Megjegyzés: jogalkalmazás egységesítése


Kapcsolódó cikkek

2020. augusztus 3.

Jogszabályfigyelő 2020 – 31. hét

Alábbi cikkünkben tekintettel arra, hogy a 2020/177–180. számú Magyar Közlönyökben közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, a törvényhozás hírei közül válogattunk.