Jogszabályfigyelő 2021 – 29. hét


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben a 2021/136–140. számú Magyar Közlönyök legfontosabb újdonságai közül válogattunk.

E heti összeállításunkban – egy kivétellel – kizárólag alkotmánybírósági és kúriai döntésekről (jogegységi határozatokról) olvashatnak a kuruzslás, a feltételes szabadságra bocsátás és a szerződésátruházás köréből.

 

Tartalom:

  1. Építőipari termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárás szabályainak módosítása
  2. Alaptörvény-ellenes a kuruzslás szabályozása
  3. Az önhiba mint kizáró feltétel értelmezése a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében
  4. A jogszabályi rendelkezésen alapuló szerződésátruházás jogi megítélése

 

 

Építőipari termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárás szabályainak módosítása

Az állami elővásárlási és vételi jog, továbbá a bejelentés ellenőrzésének és elmulasztásának egyes szabályaival (például nyilvántartásokból történő lekérdezés, a be nem jelentett vagy a visszaigazolással nem rendelkező építőanyag általános forgalmi adó nélküli értékének negyven százalékáig terjedő közigazgatási bírság) bővült az építőipari ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyagok és termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárás szabályozása.

Fontos előírás, hogy a bejelentésnek és annak tudomásulvétele visszaigazolásának a szállítmányt kísérnie kell, azt a bejelentőnek a fuvarozást végző vagy azt szervező rendelkezésére kell bocsátania.

  • Joganyag: 402/2021. (VII. 8.) Korm. rendelet a gazdaság újraindítása érdekében meghozandó, az építőipari ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyagok és termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárásról és egyéb intézkedésekről
  • Módosította: 441/2021. (VII. 23.) Korm. rendelet
  • Megjelent: MK 2021/139. (VII. 23.)
  • Hatályos: 2021. 07. 24., 2021. 08. 07.
  • Megjegyzés: kis terjedelmű módosítás

 

Alaptörvény-ellenes a kuruzslás szabályozása

Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította, hogy alaptörvény-ellenes a Btk. 187. § (1) bekezdés b) pontja, ugyanis nem a normavilágosság alkotmányos követelményének megfelelően szabályozza a kuruzslás bűncselekményének az ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység jogosulatlan végzésével történő elkövetési magatartását. Ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2022. március hó 31. napjáig tegyen eleget. Egyebekben A Btk. 187. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.

Határozatában rámutatott arra, hogy: „Az egyes törvényeknek az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésével, valamint a bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatók tevékenységének visszaszorításával összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 13. §-a bővítette a kuruzslás elkövetési magatartásait. A Módtv. által bevezetett, 2020. február 15-én hatályba lépett új szabályok alapján a természetgyógyászati tevékenység, valamint a nem-konvencionális gyógyító eljárások körébe tartozó és a pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység jogosulatlan végzése is büntetendővé vált. […] Ennek érdekében a törvény büntetni rendeli az »orvos-kontárok«, illetve az ún. »aposztróf doktorok« tevékenységét, akik a testi betegségek gyógyításának ígéretével, mentális működést érintő megközelítéseket alkalmaznak a gyógyulás reményének felkeltésében, illetve a tevékenységük során. […] A kifogásolt rendelkezés az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenységekkel összefüggésben mondja ki annak a büntetőjogi felelősségét, aki ilyen tevékenységet jogosulatlanul fejt ki. A Btk. kifogásolt rendelkezését módosító Módtv.-hez fűzött miniszteri indokolás szerint a pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység értelmezése kapcsán az Eütv. 103. §-ában meghatározott pszichoterápia fogalmából kell kiindulni. […] A Btk. azonban az Eütv.-ben meghatározott fogalmaktól eltérő fogalmakat használ. A kuruzslás kifogásolt fordulata ugyanis nem az Eütv. 103. §-ában használt pszichoterápia vagy a pszichoterápiás eljárás fogalmat, hanem a „pszichoterápiás gyakorlat” fordulatot tartalmazza.” E fordulat azonban az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem kellően meghatározott.

„Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alaptörvény-ellenes helyzetet az okozza, hogy a kifogásolt tényállás megfogalmazásában nem egyértelmű, hogy milyen tevékenységeket foglal magában az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység, így az elkövetési magatartás nem elég határozott, mert nem egyértelmű, milyen magatartásokra vonatkozik a büntetőjogi tilalom.”

  • Joganyag: 24/2021. (VII. 21.) AB határozat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 187. § (1) bekezdés b) pontjával kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról
  • Módosította:
  • Megjelent: MK 2021/138. (VII. 21.)
  • Hatályos:
  • Megjegyzés: alaptörvény-ellenesség megállapítása

 

Az önhiba mint kizáró feltétel értelmezése a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében

„Emberi magatartás megítélése esetében – eltérő, illetve kizáró törvényi rendelkezés hiányában – a Btk. Általános Része szerinti, a magatartás felróhatóságát kizáró rendelkezések értelemszerű alkalmazásának van helye. Ha nincs kiismerhető igazodási pontja annak a magatartásnak, ami az önhiba vonatkozásában végsősorban számon kérhető, felróható, akkor az önhiba megállapítására kizárólag szándékos magatartásból vonható következtetés. [A Bv. tv.] 87. § (1) bekezdése [a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizáró rendelkezés önhibára vonatkozó kitétele] szerinti önhiba mint emberi magatartás megállapítása, illetve megítélése kapcsán nem hagyhatók figyelmen kívül a Btk. Általános Részének a felróhatóság alanyi oldali elvárhatóság vizsgálata szempontjából jelentős rendelkezések. Így mindaz, ami adott személy akarata és az akaratából tanúsított magatartása szempontjából jelentős. Ekként az önhiba megítélésénél a világra kiterjedő járvány (pandémia) ténye, az annak következtében kialakult és az azzal összefüggő helyzet sem hagyható figyelmen kívül.” – olvasható a Kúria vonatkozó jogegységi határozatában.

Az indítványozó (Győri Ítélőtábla) szerint az eldöntendő kérdés az volt, hogy a hatósági karanténban lévő terhelt esetén megállapítható-e a fentiek szerinti önhiba, ha a karantén lejártakor jelentkezési kötelezettségének eleget tesz, továbbá, hogy mi az elvárható gondosság, illetve annak mérve veszélyhelyzet idején, azaz a veszélyhelyzet az adott terheltek esetében magasabbra helyezte vagy éppen csökkentette a gondosság mércéjét.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint: „[…] szabadságvesztés megkezdésére szóló felhívásban megjelölt jelentkezési kötelezettség időpontját megelőzően hatósági házi karanténba helyezett és ott lévő személy – ahogyan arra az indítványozó is utalt – ilyen okból nem rendelkezik jogszabályi felmentéssel a karantén elhagyására. A két konkuráló jogszabályi kötelezettség alapján, ha a karantén leteltét követően a terhelt a jelentkezési kötelezettségének nyomban eleget tesz, terhére a késedelmes jelentkezés miatti önhiba megállapítása – a karanténban maradás okából – fogalmilag kizárt. […] Ehhez képest a Kúria nem tartotta feladatának a normativitáshoz közelítő tartalommal rögzíteni az önhiba kapcsán szóba jöhető, figyelembe vehető szempontokat. Döntésében csupán arra szorítkozott, hogy kifejtse, miszerint vannak az adott ügyben is figyelmen kívül nem hagyható szempontok, mégpedig a Büntető Törvénykönyv Általános Részéhez igazodóan. Kétségtelen, hogy a jogegységi eljárást indítványozó szerint felhozott ellentétes döntések egyike ekként járt el, míg a másik ezzel ellentétesen és kifejezett mellőző álláspontot fogadott el. A Kúria álláspontja, hogy az adott ügyben – a döntéshez képest – az előző álláspont a helyes.”

  • Joganyag: 2/2021. BJE határozat
  • Módosította:
  • Megjelent: MK 2021/138. (VII. 21.)
  • Hatályos:
  • Megjegyzés: jogalkalmazás egységesítése

 

A jogszabályi rendelkezésen alapuló szerződésátruházás jogi megítélése

Az indítványozó annak a kérdésnek a megválaszolását kérte a Kúria jogegységi tanácsától, hogy a szerződésátruházással kapcsolatos jogvitákban a Ptk.-nak a szerződésátruházást jogutódlásként szabályozó rendelkezéseit vagy a Ptké.-nak a szerződésátruházást a szerződés megújításaként (novációként) kezelő előírását kell elsődlegesen alkalmazni. „[…] e szabályok együttes alkalmazása ugyanis, noha szabályozási tárgyuk azonos, ellentétes tartalmukra tekintettel kizárt.” A Kúria szerint: „A gazdasági-kereskedelmi gyakorlatban rendszeresen előfordul, hogy nem csupán a kötelemből fakadó valamely követelés jogosulti vagy kötelezetti pozíciójában történik alanyváltozás, hanem arra merül fel igény, hogy a szerződő felek egyike – a szerződő partnere közreműködésével – az őt a jogviszony alapján megillető valamennyi jogosultságot és kötelezettséget, tehát a teljes szerződési pozícióját átruházza harmadik személyre úgy, hogy ennek eredményeként a korábbi szerződő fél kilép a jogviszonyból és helyére az új szerződő fél lép be, a jogviszony pedig egyebekben változatlan tartalommal fennmarad. Ilyen helyzet áll elő például akkor, ha a pénzintézet a jövőben csak vállalati hitelezéssel kíván foglalkozni, ezért a lakossági kölcsönszerződés-állományát másik pénzintézetnek adja át, vagy ha az építési beruházást megkezdő vállalkozás tulajdonosi köre pénzügyi-gazdasági okokból a megrendelő beleegyezésével úgy dönt, hogy a munkálatokat a jogviszony folytonosságának fenntartásával az érdekeltségi körükbe tartozó másik gazdasági társaság folytassa.”

A Kúria utalt arra, hogy a Ptk. 6:208. § (3) bekezdésének 2016. július 1-jei hatályba lépett módosításával a korábbi szabályozásnak az immáron egyetlen, novációra utaló eleme is kikerült a szerződésátruházásra vonatkozó szabályozásból. „Ez pedig arra utal, hogy a szerződésátruházás a Ptk. hatályos szabályozása értelmében a szerződést nem újítja meg, a maradó és a belépő fél között nem keletkeztet új szerződést, hanem jogutódlást eredményez, a jogviszony folytonossága a szerződésátruházást követően is megmarad. […] a Ptk. hatályos szerződésátruházási szabályainak nyelvtani, logikai, történeti és rendszertani értelmezése egyaránt azt támasztják alá, hogy a szerződési pozíció átruházása az érintett jogok és kötelezettségek vonatkozásában jogutódlást eredményez úgy, hogy a szerződést nem újítja meg, vagyis a jogviszony folytonosságát nem szakítja meg. [A Kúria álláspontja szerint] az állapítható meg, hogy szerződésátruházás a Ptk. szabályozása értelmében olyan, dogmatikailag a szűk értelemben vett szerződésmódosítás és a nováció (újítás) között elhelyezkedő, az engedményezéssel és a tartozásátvállalással rokon sui generis jogintézmény, amely a már fennállt jogviszony alanyaiban változást, jogutódlást eredményez úgy, hogy a szerződés egyéb tartalmi elemeit – a felek kifejezetten erre irányuló szándéka nélkül – nem érinti, az önmagával azonos jogviszonyt nem szünteti meg, a szerződést nem újítja meg. A szerződési pozíció átruházásával a kötelem a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél között szűnik meg, a korábban létrejött jogok és kötelezettségek összessége pedig – a szerződésből kilépő fél személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével – a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél között marad fenn.”

A Ptké. hivatkozott szabályát illetően a Kúria rámutatott arra, hogy az Országgyűlés az Alkotmánybíróság korábbi felhívásának a mai napig nem tett eleget, azaz nem alkotott részletes szabályokat a jogszabály rendelkezésén alapuló szerződésátruházásra. Ugyanakkor: „[a] Ptké. 53/C. §-ának törvénybe iktatását követően mintegy fél évvel, 2016. július 1-jei hatállyal a Ptk. szerződésátruházási szabályait érintően éppen ellentétes irányú törvénymódosításra került sor, amellyel a jogalkotó – a korábban már részletezettek szerint – azt tette egyértelművé, hogy a háromoldalú megállapodáson alapuló szerződésátruházást, amelynek szabályait a Ptk. 6:211. §-a értelmében a szerződéses jogok és kötelezettségek összességének jogszabály alapján történő átszállása esetén is alkalmazni kell, nem tekinti novációnak.”

A jogegységi határozat szerint: „Ha a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépése előtt kötött szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség 2016. január 6-án vagy azt követően jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a szerződésre a továbbiakban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szabályait kell alkalmazni. A szerződésátruházás ilyenkor is jogutódlást jelent azzal, hogy a szerződést ebben az esetben – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 53/C. § (2) bekezdése alkalmazásában – a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél közötti új szerződésnek kell tekinteni. A szerződés tartalma, a feleket a jogviszony alapján megillető jogok és kötelezettségek változatlanok maradnak.”

  • Joganyag: 7/2021. PJE határozat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerződésátruházási szabályainak érvényesüléséről
  • Módosította:
  • Megjelent: MK 2021/138. (VII. 21.)
  • Hatályos:
  • Megjegyzés: jogalkalmazás egységesítése

Kapcsolódó cikkek