Jogszabályfigyelő 2023 – 25. hét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben a 2023/87–91. számú Magyar Közlönyökben megjelent újdonságok közül válogattunk.

E heti összeállításunkban számos, a Ptk. szabályait érintő módosításról és a kapcsolódó szabályok változásáról, illetve a felszámolói „díjszabás átfogó újragondolásáról,” valamint a vendégmunkások foglalkoztatásáról olvashatnak.

 

Tartalom:

1. Vendégmunkások magyarországi foglalkoztatása
2. Elektronikus okiratok a magánjogi jogviszonyokban és a felszámolók díjazása
3. Ptk. módosítás – zálogjogi szabályok, építményi jog bevezetése, engedményezés, leválás
4. Önkényesen elfoglalt lakás kiürítését elrendelő végzés elleni fellebbezés

 

Vendégmunkások magyarországi foglalkoztatása

Új törvény született a vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról, amely a belföldi tartózkodás és munkavállalás feltételeinek a rögzítése mellett az összevont engedély kiadására és meghosszabbítására vonatkozó szabályokat is meghatározza. Vendégmunkásnak a Magyarországgal nem szomszédos, Európai Gazdasági Térségen kívüli harmadik ország állampolgára minősül a törvény alkalmazásában.

Az új előírások 2023. november 1-jén lépnek hatályba.

• Joganyag: 2023. évi L. törvény a vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról
• Módosította: –
• Megjelent: MK 2023/91. (VI. 23.)
• Hatályos: 2023. 11. 01.
• Megjegyzés: új jogszabály

  

Elektronikus okiratok a magánjogi jogviszonyokban és a felszámolók díjazása

2023. június 13-án fogadta el a Parlament azt a gazdasági, vagyongazdálkodási és postaügyi kérdéseket érintő törvénycsomagot, amely több mint két tucat jogszabály módosítását tartalmazza. Ezek közül a Ptk. és az E-ügyintézési törvény, valamint az Üttv., illetve a Cstv. szabályainak a változását emeljük ki az alábbiakban.

2024. január 1-jével hatályon kívül helyezik a Ptk. 6:7. § (3a) bekezdését, amely az ingatlannal kapcsolatos, valamint az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi, illetve pénzügyi szolgáltatási jogviszonnyal összefüggő elektronikus jognyilatkozatok érvényességi feltételeit állapítja meg. Ezzel egyidejűleg az E-ügyintézési törvénybe építették be az elektronikus magánokirat szabályait. A változást az indokolta – a törvénymódosításhoz fűzött végső előterjesztői indokolás szerint–, hogy a Ptk. technológia-semleges megfogalmazása a bírói gyakorlatra bízta annak eldöntését, hogy egy konkrét jognyilatkozati forma megfelel-e az írásbeliség követelményének, ugyanakkor e téren egységes bírói gyakorlat még nem alakult ki. Ezen felül a hatályos jog nem definiálja az elektronikus okirat fogalmát.

Az E-ügyintézési törvényben történő szabályozás előnye éppen az, hogy e törvény „[…] az eIDAS Rendelettel összhangban meghatároz olyan fogalmakat, amelyek az elektronikus okirat fogalmának megalkotásához és az elektronikus okiratok írásbeliségének törvényi definiálásához is szükségesek.”

Az új rendelkezések szerint az elektronikus magánokiratban megtett jognyilatkozat írásba foglaltnak tekintendő. Kizárólag az az elektronikus dokumentum minősül ugyanakkor elektronikus magánokiratnak, amelyet a nyilatkozó fél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és elektronikus időbélyegzővel látott el.

A végső előterjesztői indokolás kiemeli a fentiekkel összefüggésben, hogy: „[…] a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése hatályban marad, így a jognyilatkozatot a továbbiakban is írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. Figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 325. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltakra is, a törvényjavaslat elektronikus magánokiratnak minősíti azt az elektronikus dokumentumot is, amit a nyilatkozó fél azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés-szolgáltatással hitelesít (AVDH).”

Az E-ügyintézési törvény új szabálya rögzíti, hogy eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában az ingatlannal kapcsolatos, valamint az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi jogviszonnyal összefüggésben a kizárólag szöveg formájában rögzített jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus magánokirat minősül írásba foglaltnak. Speciális előírások vonatkoznak azonban a pénzügyi, biztosítási szektorra: elektronikus dokumentumnak tekintendő az a dokumentum, amelyet az MNB felügyelete alá tartozó szervezet az általa nyújtott szolgáltatás vonatkozásában auditált elektronikus hírközlő eszköz vagy elektronikus ügyfél-azonosító és nyilatkozattételi rendszer útján azonosított. „A módosítás nem határoz meg konkrét technológia követelményeket az egyszerű aláírás tekintetében, így a pénzügyi szektor szereplői által a pénzforgalmi megbízások hitelesítése körében széles körben alkalmazott, a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény […] szerinti erős ügyfél-hitelesítési megoldás (például a nyilatkozatot tevő fél szervezetnél regisztrált telefonszámára SMS üzenetben megküldött aláíró kód megadása) is megfelel az egyszerű aláírás követelményének.” (Lásd: 2023. évi XLVI. törvény végső előterjesztői indokolás 38. §.)

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény módosításával egyértelművé tette a jogalkotó, hogy: […] az ügyvéd azt a természetes személyt, akit nem ismer, vagy akinek a személyazonosságát illetően kétsége merül fel, az eIDAS Rendeletnek megfelelő ellenőrzés útján is azonosíthatja. Ez a módosítás várhatóan hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben gyorsan kiépüljön erre egy piaci minősített bizalmi szolgáltatói szolgáltatás-csomag. A [jogalkotó] azt is egyértelművé teszi, hogy az ügyvéd a személyazonosságot a Kormány által kötelezően biztosított elektronikus azonosítási szolgáltatás igénybevétele útján is ellenőrizheti.” (Lásd 2023. évi XLVI. törvény végső előterjesztői indokolás 39. §.)

A Cstv. szabályainak módosítását „a felszámolói díjszabás átfogó újragondolása” indokolta. Ennek keretében egyebek mellett a díjak mértékének az emelésére, a bűnügyi hitelezői igény fogalmának a pontosítására került sor.

• Joganyag: 2023. évi XLVI. törvény az egyes gazdasági, vagyongazdálkodási és postaügyet érintő törvények módosításáról
• Módosította: –
• Megjelent: MK 2023/90. (VI. 22.)
• Hatályos: 2023. 06. 30., 2024. 01. 01.
• Megjegyzés: 16 törvény módosítását tartalmazó törvénycsomag

 

Ptk. módosítás – zálogjogi szabályok, építményi jog bevezetése, engedményezés, leválás

Több mint harminc törvény, köztük a Ptk., az Itv., a Ctv. és a Vht., valamint a közjegyzői nemperes eljárásokról, az átalakulásról, illetve a hitelbiztosítéki nyilvántartásról és az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény (utóbbi esetében a régi és új is!) módosítása szerepel a gazdaság versenyképességének a növelése érdekében elfogadott törvénymódosítások között. A következőkben a Ptk.-t érintő részleges felülvizsgálat szabályait ismertetjük azok kiemelkedő jelentőségére tekintettel, utalva arra, hogy a fent említett további törvények módosítása a Ptk.-val való összhang megteremtését szolgálja.

A Ptk. egy évtizedes alkalmazása számos rendelkezés felülvizsgálatát tette indokolttá, amelyet a Parlament e törvénycsomagban elhelyezve valósított meg. A módosítások a zálogjoggal, az építményi joggal (mint dologi jogokkal), a jogosultnak teljesítő harmadik személy és az engedményes jogállásával (mint kötelmi jogi pozíciókkal) és a leválással (mint a társasági szétválás speciális formájával) kapcsolatos rendelkezéseket érintik a végső előterjesztői indokolás szerint.

„[Zálog]szerződések alapján alapított jelzálogjogok tekintetében a zálogtárgyakkal való helytállási kötelezettség terjedelmét a nyilvántartott adatokból adott esetben nem lehet megállapítani, így harmadik személyek számára legfeljebb az elzálogosítás ténye ismerhető meg, de a terhelés mértéke nem.”

A zálogjogi rendelkezések és az alzálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályok felülvizsgálata mellett ismételten bevezetésre kerül az ún. építményi jog, a korábbi jogtörténeti előzményekhez képest azonban némileg más tartalommal. „A Ptk. szerint […] már eleve adottá vált a tulajdonos számára az a lehetőség, hogy egyoldalú nyilatkozatával a föld és az épület tulajdonjogát elválassza egymástól, és azokról ekként külön-külön rendelkezzék. Az építményi jog szabályai az említett szabályozás mellett nyújtanának egy további lehetőséget, pontosabban egy újabb alternatívát az ingatlan építés céljából történő korlátolt dologi joggal való megterhelésére.” (2023. évi XXXIX. törvény végső előterjesztői indokolás – általános indokolás.)

Az építményi jog alkalmazását opcionálisan, vagylagosan választható jogi konstrukcióként teszi lehetővé a módosítás a földtől elváló épülettulajdon, a földhasználati jog és földhasználati jog szerződéses szabályozása mellett. „Az építményi jog alapítása azonban értelemszerűen azt kizárná, hogy vele párhuzamosan a Ptk. 5:145. §-a szerinti földhasználati jog is létrejöhessen (mindaddig, amíg az építményi jog jogosultja – e jogának megszűnésével – az építmény tulajdonjogát meg nem szerzi), hiszen az építményi jog az  általa érintett földre vonatkozóan maga is biztosít használati jogot, sőt ennél többet, nevezetesen a föld és a földön emelt épületek hasznosítási jogát is, sőt az építményi jog által lehetőség nyílna az említett jogok megterhelésére és átruházására is. […] Az építményi jog intézménye ebből következően többféle módon is alapítható lenne: egyoldalú jognyilatkozattal, szerződéssel, de akár végrendelettel is, értelemszerűen azonban az sem volna kizárt, hogy meghatározott feltételekkel ilyen jogot jogszabály vagy annak alapján hatósági határozat hozzon létre (mint ahogy más – és nem csupán korlátolt – dologi jogok is létrejöhetnek ilyen módon). A szabályozás azonban természetesen a jogügylettel, vagyis a szerződéssel történő alapítás lehetőségét helyezi a középpontba, hiszen egyfelől ezt tekinti tipikusnak, másfelől pedig a magánjog körében elsősorban szabályozandónak. […] Az építményi jog ingatlanra vonatkozó, átruházható, jogutódlás tárgyát képező és megterhelhető korlátolt dologi jog, amely az ingatlan tulajdonosa és az építményi jog jogosultja (a továbbiakban: építményi jogosult) megállapodása alapján, az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel (konstitutív hatállyal) jön létre, és azt az ingatlant terheli, amelyre nézve ezt a jogot bejegyezték. Az építményi jog leginkább talán az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti joghoz hasonlítható, de a használati, hasznosítási jogosultságon túlmenő, annál erőteljesebb jogot ad az építményi jogosult számára azáltal, hogy e joga alapján – a tulajdonossal kötött megállapodás keretei között – szabad rendelkezési jogot is biztosít mindazon építményre és azok alkotórészeire, amelyeket az építményi jogát gyakorolva és annak körében létrehoz, illetve létrehozott. Az építményi jog – ellentétben a haszonélvezeti joggal – átruházható, megterhelhető és jogutódlás tárgya lehet, […] tehát a haszonélvezeti jognál ebben a vonatkozásban is fajsúlyosabb vagyonértékű jognak tekinthető.” (2023. évi XXXIX. törvény végső előterjesztői indokolás – általános indokolás)

„Leválás során a jogelőd jogi személy vagyonából leválasztott, önálló jogi személybe rendezett és ekként bejegyzett vagyontömeg tulajdonosává nem a jogelőd jogi személy tagjai, hanem maga a jogi személy válik, amely azt e formájában továbbműködteti vagy értékesíti.” (2023. évi XXXIX. törvény végső előterjesztői indokolás 85. §.)

„[J]árulékos zálogjoggal biztosított követelés nem személyes adós általi teljesítése esetére is kimondja a [törvénymódosítás] a járulékos zálogjognak az általa biztosított követeléssel együtt történő átszállását a teljesítést nyújtó harmadik személyre. [A teljesítése erejéig megtérítési igénye kielégítéséül a zálogjoggal biztosított követelés is átszáll a követelést kielégítő harmadik személyre, értelemszerűen a zálogjoggal, mint e követelés biztosítékával együtt.” (2023. évi XXXIX. törvény végső előterjesztői indokolás 92. §.)

A Ptk. szóban forgó módosítása nem érinti azt a rendelkezést, amely szerint a szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszűnik. „[U]gyanakkor lehetővé teszi azt, hogy a Ptk. e főszabály alóli kivételként úgy rendelkezhessen, hogy a teljesítés ellenére a kötelem jogosulti alanyváltozással (jogutódlással) ugyan, de mégis fennmaradjon. Ilyen kivétel kimondására kerül sor a harmadik személy részéről történő teljesítést érintő 6:57. §-ban, de ezen túlmenően a zálogjogi szabályozásban (Ptk. 5:100. §, 5:142. §) is. E kivételes rendelkezések célja annak biztosítása, hogy ha a kötelemből eredő követelés jogosultja részére a szolgáltatást nem a személyes adós teljesíti, akkor a teljesítést nyújtó személy esetleges megtérítési igénye azáltal válhasson kielégíthetővé, hogy a törvény rendelkezése alapján a teljesítés erejéig – a biztosítékaival együtt – átszáll rá az általa teljesített szolgáltatás alapjául szolgáló követelés.” (2023. évi XXXIX. törvény végső előterjesztői indokolás 94. §.)

A fent említett módosítások főszabályként 2023. június 24. napjától hatályosak.

• Joganyag: 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
• Módosította: 2023. évi XXXIX. törvény
• Megjelent: MK 2023/89. (VI. 21.)
• Hatályos: 2023. 06. 24., 2023. 07. 02., 2023. 07. 22., 2023. 09. 01., 2023. 12. 23., 2024. 01. 01., 2024. 02. 01., 2024. 04. 23., 2024. 07. 01.
• Megjegyzés: 32 törvény módosítását tartalmazó törvénycsomag

 

Önkényesen elfoglalt lakás kiürítését elrendelő végzés elleni fellebbezés

Az Alkotmánybíróság Vht. 183. § (1) bekezdés második mondatának – „E végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.” – alaptörvény-ellenességét állapította meg, ezért az adott rendelkezést 2023. december 31-ei hatállyal megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését elrendelő végzés elleni fellebbezés halasztó hatályának a kizárásáról rendelkezett.

Döntésének indokolásában egyebek mellett hivatkozott arra, hogy a fellebbezés halasztó hatályának kizárása jogerő nélküli végrehajtást jelent. Éppen ezért „[…] minden ilyen esetben olyan szabályozási megoldás választható, ami kiküszöböl, de legalább gyakorlatilag esélytelenné tesz olyan lehetőséget, amikor a jogerő előtt a végrehajtás visszafordíthatatlan helyzetet teremt. […] Ha azonban ennek esélye eleve nincs meg, akkor az nem a jogalkalmazás, hanem a szabályozás hibája.”

• Joganyag: 9/2023. (VI. 20.) AB határozat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 183. § (1) bekezdés második mondata alaptörvényellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről
• Módosította: –
• Megjelent: MK 2023/88. (VI. 20.)
• Hatályos:
• Megjegyzés: alaptörvény-ellenesség megállapítása

 

---