Jogszabályfigyelő 2024 – 24. hét

Alábbi cikkünkben a 2024/61–64. számú Magyar Közlönyökben megjelent szakmai újdonságok közül válogattunk.

E heti összeállításunkban a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának három legfrissebb jogegységi határozatáról olvashatnak.

 

Tartalom:

1. A közjegyzői tanúsítvány és az ahhoz mellékelt jegyzőkönyv közokiratnak való megfelelősége
2. Elégtételadás olyan nyilatkozattal, amelyben a bocsánatkérését, sajnálkozását fejezi ki a személyiségi jogot sértő
3. Az elévülés megállapítása iránti per megindításához szükséges jogvédelmi igényt nem zárja ki, hogy a felperessel szemben nem rendeltek el végrehajtási eljárást

 

A közjegyzői tanúsítvány és az ahhoz mellékelt jegyzőkönyv közokiratnak való megfelelőségéről döntött

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa az alábbiakban hivatkozott jogegységi határozatában kötelező jogértelmezést fűzött a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (BHGY) korábban közzétett Pfv.20.585/2022/4. számú kúriai határozathoz (a továbbiakban: referenciahatározat). Ennek értelmében: „A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 23/C. §-a alapján a felmondás közléséről 2015. július 1-e és 2023. szeptember 30-a között kiállított ténytanúsítvány és a felmondás szó szerinti szövegét tartalmazó hozzáfűzött melléklet akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a melléklet az okirat része, azaz a ténytanúsítványból a melléklet egyértelműen beazonosítható, illetve ha kitűnik belőle a tartalmi összefüggés, vagyis konkrét utalás van a melléklettel való kapcsolatra vagy feltünteti a hozzáfűzött irat számát.”

A fent megjelölt ún. referenciahatározat nyomán ugyanis eltérő bírósági gyakorlat alakult ki „[…] a végrehajtási záradék szabályszerűségének megítélésében, amennyiben a közjegyző a felmondás közléséről kiállított kézbesítési tanúsítvány mellékleteként fűzi az okirathoz a felmondásról szóló nyilatkozatot szó szerint tartalmazó jegyzőkönyvet” – olvasható a jogegységi határozat indokolásában. {Lásd: 5/2024. JEH határozat [2] bekezdés.} Erre tekintettel a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő, tekintve, hogy: „A Kúria a referenciahatározatban kimondta, hogy a közjegyzői okirat akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a felmondást és a felmondás közlését is közokirat tanúsítja.” {Lásd: 5/2024. JEH határozat, Indokolás [3] bekezdés.}

A Jogegységi Panasz Tanács az alábbiakban hivatkozott határozatában megállapította, hogy: „[…] a kézbesítési ténytanúsítvány okiratából a melléklettel való tartalmi összefüggésnek, a melléklet beazonosíthatóságának ki kell tűnnie, mert csak ebben az esetben válik az okirat részévé. […] A Jogegységi Panasz Tanács a fentiek alapján úgy döntött, hogy a 2015. július 1. napja előtt a Kjtv. 142. (2) bekezdése szerinti eljárásban keletkezett közjegyzői ténytanúsítványok esetén a mellékletként való puszta hozzáfűzés a közokirati jelleget nem érinti.” {Lásd: 5/2024. JEH határozat, Indokolás [56], [58] bekezdések.}

• Joganyag: 5/2024. JEH határozat (Jpe.IV.60.058/2023/9. szám) a közjegyző által kiállított tanúsítvány és az ahhoz mellékletként fűzött jegyzőkönyv közokiratnak való megfelelőségéről
• Módosította: –
• Megjelent: MK 2024/62. (VI. 11.)
• Hatályos: a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
• Megjegyzés: jogalkalmazás egységesítése 

 

Elégtételadás olyan nyilatkozattal, amelyben a bocsánatkérését, sajnálkozását fejezi ki a személyiségi jogot sértő

A Kúria felülvizsgálati tanácsa egy konkrét ügyben eljárva előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, tekintettel arra, hogy egy korábban közzétett kúriai határozatban kifejtett állásponttól el kívánt térni. Az indítványozó által meghaladottnak tekintett Pfv.21.435/2013/8. számú határozatában a Kúria ugyanis azt rögzítette, hogy a bíróság nem kötelezheti a jogsértőt olyan nyilatkozat megtételére, amelyben elismeri a jogsértést és a sajnálkozását (bocsánatkérését) fejezi ki emiatt, ugyanis senki sem kötelezhető megbánásra, hiszen az szubjektív emberi érzés. Megállapította ugyanakkor, hogy a bíróság jogsértést megállapító döntésének a nyilvánosságra hozatala „[…] általában kellő erkölcsi jóvátételt biztosít.” {Lásd: 3/2024. JEH határozat, Indokolás [3] bekezdés.}

Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező kúriai tanács a Pfv.21.435/2013/8. számú határozattól való eltérés kérdéskörében kifejtette, hogy: „[…] a személyiség sérelme esetén alkalmazható objektív és szubjektív szankciók funkciója kettős: a kompenzálás és az elégtételadás. A régi [1959-es] Ptk. és a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a személyiség sérelmének objektív szankciójaként határozza meg a jogsértő elégtétel adására kötelezését. Ennek lényege, hogy a jogsértő önként vagy a bíróság kötelezése alapján ismerje el a cselekmény jogsértő voltát és juttassa kifejezésre sajnálkozását, kérjen bocsánatot a történtekért, kövesse meg a sértettet. Az elégtételadás akkor tölti be rendeltetését, ha a jogsértéshez hasonló nyilvánosságot kap. A bocsánatkérés, sajnálkozás kifejezése azt kompenzálja, hogy a megsértett személytől a jogsértés folytán nem a valós tények alapján formál véleményt a nyilvánosság. Elégtételadásként a jogsértő kötelezhető bocsánatkérésre, sajnálkozás kifejezésére és annak sincs jogszabályi akadálya, hogy erre a bíróság jogi személyt kötelezzen. […] Az elégtételadásra kötelezés lényegi eleme a jogsértő részéről cselekménye jogsértő voltának az elismerése és a sértett felé annak kifejezése, hogy cselekményét sajnálja, amiatt bocsánatot kér, továbbá a jogsértés megtörténtét tudatosítja azzal a személyi körrel, amely előtt a sértett személyt a sérelem érte. Az objektív szankciók alkalmazásának alapvető célja a személyiséget ért sérelem következményeinek a megszüntetése, a személyiségében sértett személyben annak az érzetnek a megteremtése, hogy a jogsértővel szemben alkalmazott szankciók megfelelő elégtételt jelentenek számára. Mindezek alapján az elégtételadási kötelezettség szempontjából a sértett tudattartamának van jelentősége, és nem bír relevanciával a jogsértő viszonyulása saját cselekedetéhez, azaz közömbös, hogy a cselekedetét megbánta-e vagy sem. Mivel a jogsértő szubjektív érzete, érzelmi viszonyulása közömbös az elégtételadásra kötelezés szempontjából, az indítványozó tanács álláspontja szerint annak sincs akadálya, hogy a nem természetes személy jogsértő képviselője útján megtett nyilatkozatban a sértettől bocsánatot kérjen, kifejezze sajnálkozását.” {Lásd: 3/2024. JEH határozat, Indokolás [10], [14]–[15] bekezdések.}

Jogegységi Panasz Tanács a fentiekkel összefüggésben döntésének az indokolásában kifejtette, hogy a személyiségi jogot az 1959-es Ptk. és a Ptk. szinte azonos tartalommal szabályozza. „Az objektív személyiségvédelmi eszközök érvényesíthetőségét a jogsértés ténye önmagában – a sérelem okozójának felróhatóságától függetlenül – megalapozza. Ilyen személyiségvédelmi eszköz az elégtétel adására kötelezés is, amelyet a régi [1959-es] Ptk. és a Ptk. is hasonlóan szabályoz.” {Lásd: 3/2024. JEH határozat, Indokolás [24] bekezdés.}

A Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy: „[…] a bíróságoknak nem kell vizsgálniuk a jogsértő saját cselekedetéhez való viszonyulását, az elégtételadásra kötelezés szempontjából nem bír relevanciával az, hogy tettét megbánta-e vagy sem, e szankció alkalmazásakor a sértett tudattartalmának van jelentősége. Mivel a kifejtettek szerint a jogsértő szubjektív érzete, érzelmi viszonyulása közömbös az elégtételadásra kötelezés szempontjából, annak sincs akadálya, hogy a jogi személy jogsértő képviselője útján megtett nyilatkozatban a sértettől bocsánatot kérjen, kifejezze sajnálkozását.” {Lásd: 3/2024. JEH határozat, Indokolás [33] bekezdés.}

Mindezekre tekintettel a 3/2024. JEH határozat akként rendelkezik, hogy személyiségi jogsértés esetén a jogsértő természetes személy és a jogi személy elégtételadásként kötelezhető olyan nyilatkozat megtételére, amelyben bocsánatkérését, sajnálkozását fejezi ki. Kimondja továbbá, hogy a Kúria Pfv.21.435/2013/8. számú és hasonló tartalmú határozatai a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozhatók.

• Joganyag: 3/2024. JEH határozat (Jpe.III.60.051/2023/11. szám) a személyiségi jogsértés megállapítása és jogkövetkezmények alkalmazásáról
• Módosította: –
• Megjelent: MK 2024/61. (VI. 10.)
• Hatályos: a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
• Megjegyzés: jogalkalmazás egységesítése 

 

Az elévülés megállapítása iránti per megindításához szükséges jogvédelmi igényt nem zárja ki, hogy a felperessel szemben nem rendeltek el végrehajtási eljárást

A Pp. 172. § (3) bekezdése alapján – az elévülés joghatásaként – indítható per annak megállapítása iránt, hogy az adott követelés bírósági eljárásban nem érvényesíthető, abban az esetben, ha a követelés jogosultja a közjegyzői okiratba foglalt követelés érvényesítése iránt indított végrehajtást. A fentiek szerinti megállapítás perben nem hivatkozható kötelező erejűként a Kúria Pfv.21.648/2018/12. számú határozata és a Pfv.20.059/2022/8. számú határozata, továbbá az azzal azonos tartalmú kúriai határozatok sem – olvasható a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 4/2024. JEH határozatának rendelkező részében.

A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint: „[…] a nem sui generis megállapítási perek esetén a Pp. 172. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy a megállapítás iránti per megindításához szükséges jogvédelmi igényt nem zárja ki, hogy a felperessel szemben nem rendeltek el végrehajtási eljárást.” {Lásd: 4/2024. JEH határozat, Indokolás [62] bekezdés.}

A döntés kapcsán kiemelendő a jogegységi határozat indokolásának a végén található alábbi iránymutatás: „A Bszi. 6. §-a alapján a bíróság határozata mindenkire (a közjegyzőre is) kötelező. A Jogegységi Panasz Tanács jogértelmezése szerint ebből a rendelkezésből az következik, hogy annak jogerős bírói döntéssel való megállapítását, hogy a követelés bírósági eljárásban nem érvényesíthető, a közjegyző is köteles figyelembe venni a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása során. Ez a jogértelmezés nem ellentétes a 3/2020. PJE határozatban foglaltakkal, az ugyanis nem zárja ki (a józan észnek megfelelően nem is zárhatja ki) a jogerős negatív megállapítási határozat figyelembevételét, ha azt az adós csatolja a végrehajtási záradék kiállítása előtt. A 3/2020. PJE a közjegyző jogosultságát határozza meg a záradékolni kért közokirat tárgyában, azt azonban nem nem tilalmazza (a Bszi. 6. §-a alapján nem is teheti), hogy a záradékolni kért közokiratba foglalt követelés érvényesíthetősége tekintetében hozott jogerős bírósági határozatot figyelembe vegye. Ezzel ellentétes jogalkalmazás esetén a közjegyzőnek akkor is ki kellene állítania a végrehajtási záradékot, ha a bíróság jogerős ítélete a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése (itt a Ptk. mondja ki a megállapítási kereset indításának lehetőségét) alapján megállapította, hogy a közokirat érvénytelen, mivel a jogegységi határozat szerint „nem vizsgálhatja a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettség érvényességét. Az indítványozó tanács okfejtésével szemben a 3/2020. PJE határozatból nem vezethető le ez a jogértelmezés, a kért megállapítás ilyen esetben alkalmas jogvédelmi eszköz (lehet) a felperes jogainak megóvásához.” {Lásd: 4/2024. JEH határozat, Indokolás [65] bekezdés.}

A Kúria felülvizsgálati eljárásban eljáró tanácsa egy konkrét ügy kapcsán kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást, mivel a polgári perrendtartás szabályai szerint a megállapítási per előfeltétele az, hogy a kért megállapítás szükséges legyen a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében, de a Pp.-ben rögzítetteknek megfelelően marasztalás (még) ne legyen kérhető. Kérdésként tették fel a Jogegységi Panasz Tanács felé, hogy miként értékelhető az a körülmény, hogy a megállapítást (elévülés megállapítását) kérő féllel szemben nem kezdeményeztek végrehajtási eljárást. {Lásd részletesen a 4/2024. JEH határozat, Indokolás [3]–[6] bekezdéseiben.}

A jogegységi eljárás alapjául szolgáló ügyben a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben kifejtették, hogy végrehajtási eljárást velük szemben nem kezdeményeztek ugyan, de „[…] a megállapítási kereset feltételeként megállapított jogvédelmi érdek az esetükben fennáll. Hangsúlyozták, hogy a közvetlen végrehajtás elkerülése olyan jogvédelmi érdek, amely mindenképpen indokolja a megállapítási kereset előterjesztését. Hivatkoztak arra, hogy csak az elévülés megállapítása iránti kereset előterjesztésével tudják a joghátrányokat elkerülni, jogvédelmi érdekük megfelelően csak akkor biztosítható, ha a követelés elévülése iránt megállapítási keresetet terjeszthetnek elő.” {Lásd: 4/2024. JEH határozat, Indokolás [9] bekezdés.}

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a fentiekkel összefüggésben rámutatott arra, hogy: „Az előzetes döntéshozatali indítványban megjelölt elvi kérdés a Pp. 172. § (3) bekezdése tárgyában ugyan csak az egyik konjunktív feltétel, a jogvédelmi igény szükségességének értelmezésére vonatkozik, azonban az indítványban megjelölt elvi kérdés eldöntéséhez szorosan kapcsolódik – ezért vizsgálni kell –, hogy lehet-e a Pp. 172. § (3) bekezdése alapján indított negatív megállapítási kereset tárgya annak megállapítása, hogy az elévülés joghatása miatt a követelés bírósági úton nem érvényesíthető.” {Lásd: 4/2024. JEH határozat, Indokolás [29] bekezdés.}

„A Jogegységi Panasz Tanács jogértelmezése szerint: „[…] a Pp. 172. § (3) bekezdésében meghatározott negatív megállapítási per a fél bírósághoz fordulás jogának kiteljesítésére szolgál abban az esetben, ha azt a felperes a vele szembeni követelés elévülésére hivatkozással azért indítja, mert vele szemben nem került sor a közvetlen végrehajtási eljárás elrendelésére, azaz nincs olyan eljárás (per) folyamatban, amelyben a jogvédelme érdekében felléphet. […] Ha a felperessel szembeni követelés elévült, a megállapítás iránti keresettel nem az anyagi jog által biztosított jogát érvényesíti peres úton, hanem egy olyan jogot – a megállapításhoz való jogot – amelyet számára a Pp. erre vonatkozó rendelkezése teremti meg.” {Lásd: 4/2024. JEH határozat, Indokolás [48] bekezdés.}

„A felperes számára az elévüléssel kapcsolatos megállapítási per nemcsak amiatt lényeges, hogy a megállapítási perben született ítélet más eljárásban a védekezés eszközéül szolgáljon számára, hanem alkalmas a vele szembeni végrehajtás megelőzésére, ezért nem eredményezi az elévülésre alapított eljárások ilyen módon való megkettőzését. Az indítványozó tanács figyelmen kívül hagyta, hogy az indítványban megjelölt jogorvoslati eszközök (végrehajtási záradék törlése, végrehajtás megszüntetése iránti per, anyagi jogi kifogás a követelés elévülése miatt) érvényesítésének előfeltétele a jogosult által kezdeményezett eljárások megindítása. Ebből az következik, hogy ezek hiányában fennáll a felperes jogi helyzetének veszélyeztetettsége. A megállapítási per, illetve a végrehajtási eljárás elrendelése miatt indított végrehajtás megszüntetési per ugyanis nem jelent azonos erejű (ekvivalens) jogvédelmi eszközt az adósok szempontjából. A végrehajtási eljárás elrendelése (közjegyzői okirat záradékolása) előtt indított megállapítási per alkalmas lehet elhárítani a végrehajtás elrendelésével okozott jogsérelmet, amely utóbb a végrehajtás megszüntetése iránti perben nem, vagy nem teljeskörűen orvosolható.” {Lásd: 4/2024. JEH határozat, Indokolás [62] bekezdés.}

• Joganyag: 4/2024. JEH határozat (Jpe.III.60.011/2023/16. szám) a megállapítási per megindítása feltételeinek vizsgálatáról
• Módosította: –
• Megjelent: MK 2024/61. (VI. 10.)
• Hatályos: a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
• Megjegyzés: jogalkalmazás egységesítése

 

 

 

---