Jön a bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel

Bár Magyarország Alaptörvénye [XXVIII. cikk (1) bekezdés] a legmagasabb szinten deklarálja a tisztességes és észszerű időn belüli eljáráshoz való jogot, valamint azzal összefüggésben a hatékony jogorvoslathoz való jogot, az Emberi Jogok Emberi Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) az elmúlt évtizedekben nagy számban marasztalta hazánkat amiatt, hogy az Egyezmény 13. cikkében foglalt követelmény (hatékony jogorvoslathoz való jog) ellenére a magyar jogrendszer nem biztosít hatékony hazai jogorvoslatot a bírósági eljárások elhúzódásának megelőzésére, illetve az ilyen eljárások által okozott kár orvoslására. 1992. november…

Bár Magyarország Alaptörvénye [XXVIII. cikk (1) bekezdés] a legmagasabb szinten deklarálja a tisztességes és észszerű időn belüli eljáráshoz való jogot, valamint azzal összefüggésben a hatékony jogorvoslathoz való jogot, az Emberi Jogok Emberi Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) az elmúlt évtizedekben nagy számban marasztalta hazánkat amiatt, hogy az Egyezmény 13. cikkében foglalt követelmény (hatékony jogorvoslathoz való jog) ellenére a magyar jogrendszer nem biztosít hatékony hazai jogorvoslatot a bírósági eljárások elhúzódásának megelőzésére, illetve az ilyen eljárások által okozott kár orvoslására.

1992. november 4. és 2018. május 31. között összesen több mint 1 milliárd 868 millió forint kártérítést fizetett ki a Magyar Állam a kérelmezőknek a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértése miatt. A Gazsó kontra Magyarország ügyben meghozott ítéletében az EJEB felhívta Magyarországot, hogy hozzon létre olyan hazai jogorvoslatot vagy jogorvoslat-együttest, amely megfelelő módon, az EJEB esetjogában lefektetett egyezményes elvekkel összhangban állva képes kezelni az ítéletben azonosított strukturális hiányosságokat.

A törvényjavaslat indokolása kiemelte, hogy az időközben hatályba lépett új eljárásjogi kódexek rendszerszinten próbálják elejét venni az eljárások elhúzódásának, de emellett a jogalkotó szükségesnek tartotta, hogy a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jogot speciális jogvédelem alá helyezze és szabályozza az alapjogsérelem pénzbeli elégtétellel történő kompenzálását, illetve az ennek érvényesítését lehetővé tevő eljárást.

Az eljárások befejezéséhez feltétlenül elégséges időtartam

Az újfajta jogvédelem önálló, sui generis jogintézményként, alapvető jogának sérelmére tekintettel illeti meg a bírósági eljárásban félként vagy terheltként részt vett személyt. Meghatározásra kerülnek azon időtartamok, melyek feltétlenül elégségesnek kell legyenek a bírósági eljárás befejezéséhez. A polgári peres eljárások befejezéséhez általánosan 5 éves időtartamot tart feltétlenül elégségesnek a Javaslat, a közigazgatási perek, illetve – két kivétellel – a büntetőeljárások befejezéshez pedig 3 évet. Ezeket a bírósági eljárásokat ugyanis szükségképpen megelőzi egy másik szerv által folytatott eljárás: büntetőeljárásokat a nyomozati szakasz, közigazgatási pereket pedig a hatósági eljárás. Ezekre az eljárásokra a Javaslatban hatálya nem terjed ki, az EJEB azonban nem szűkíti le az észszerű időn belüli eljáráshoz való jogot a bírósági szakaszra, hanem a bírósági eljárási szakaszhoz hozzászámítja az első gyanúsítottkénti kihallgatástól kezdődően a nyomozás időtartamát, illetve a hatóság előtti eljárás hosszát is. A differenciáltság miatt a Javaslat különbséget tesz, hogy hány szinten folyt a bírósági eljárás, és egy bírósági szint esetén átlagosan két-három évet, két bírósági szint esetén pedig átlagosan három- négy évet tart elfogadhatónak. A büntetőeljárásoknál a 3 éves befejezési határidő az első- illetve a másodfokon befejezett eljárásokra vonatozik. Harmadfokú büntetőeljárás, valamint az eljárást befejező határozat közlésétől számított hat hónapon belül (ennek indoka, hogy a terhelt javára szóló felülvizsgálati indítvány benyújtása nincs határidőhöz kötve) indított felülvizsgálati eljárás lefolytatása esetén a Javaslat 4 éves határidőt enged.

A perújítási eljárást önálló eljárásként kell értékelni az észszerű időn belüli befejezéshez való jog megsértésének vizsgálatakor. Ugyancsak önálló eljárásnak kell tekinteni a büntetőeljárásban igénybe vehető – felülvizsgálaton és perújításon kívüli – egyéb rendkívüli jogorvoslati eljárásokat, ideértve például az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást, a jogegységi eljárást és a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot, valamint a különleges eljárásokat, mint például az összbüntetési eljárást vagy a próbára bocsátás esetén lefolytatott eljárást.

Főszabály szerint nem számítanak be a bírósági eljárás időtartamába az ún. nyugvási időszakok, azaz a félbeszakadás, a szünetelés és a felfüggesztés ideje.

Az alapeljárás tartamaként figyelembe vehető időszaknak a kezdő időpontja polgári- és közigazgatási peres eljárás esetén a keresetlevél benyújtásának, büntetőeljárás esetén a vádemelésnek a napja, befejező időpontja pedig az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedésének, vagy véglegessé válásának a napja. Ha a jogerősen lezárult alapeljárással összefüggésben felülvizsgálati eljárás indul, valamint, ha annak következményeként a Kúria új eljárás lefolytatásának szükségességéről dönt, a felülvizsgálat, illetve az annak alapján folyatott új eljárás idejét is hozzá kell számítani az alapeljárás időtartamához. Kiemelendő, hogy folyamatban lévő eljárás nem szolgálhat az igényérvényesítés alapjául, tekintettel arra, hogy a bírósági eljárások elhúzódásának megelőzését szolgáló, preventív jellegű jogorvoslat (kifogás az eljárás elhúzódása miatt) jelenleg is létezik az eljárási törvényeinkben.

A vagyoni elégtétel jogosultjai

A Javaslat kimondja, hogy vagyoni elégtétel jár a félnek vagy a terheltnek, ha a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető joga sérül. Az eljárásban részt vevő egyéb személyek, például polgári eljárásban a beavatkozó, közigazgatási perben az érdekelt, valamint büntetőeljárásban a polgári jogi igényt érvényesítő magánfél számára a Javaslat nem biztosít igényérvényesítési jogosultságot.

A kizáró okok

Meghatározásra kerülnek különböző kizáró okok, amelyek megléte esetén a feltétlenül elégségesnek minősülő időtartam meghaladása ellenére sem ítélhető meg vagyoni elégtétel az igénylőnek. Az egyik ilyen, amikor a fél az EJEB előtti eljárásban már részesült ún. igazságos elégtételben a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jog sérelme miatt. Ha a fél a vizsgált bírósági eljárásnak nem a teljes időtartamára kapott igazságos elégtételt az EJEB-től, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy a fennmaradó időre vagyoni elégtételt fizessen a fél számára a miniszter vagy a bíróság. Ilyenkor vagyoni elégtételként a beszámítás eredményeként fennmaradó különbözet jár. A kizáró okok körébe tartoznak azok az esetek is, amikor a büntetőeljárásban az igénylő magatartásával közvetlenül akadályozza a büntetőeljárás befejezését, másrészt az, amikor a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a büntetőeljárás észszerű határidőn túli befejezését, és ez az ítélet indokolásából kitűnik.

A vagyoni elégtétel és a Ptk. kapcsolata

Teljes mértékben elválasztja a Javaslat egymástól a vagyoni elégtételt a kártalanítás, kártérítés, sérelemdíj jogintézményeitől és külön szabályokat állapít meg rá, így a vagyoni elégtételre, mint új vagyoni kompenzációra még háttérszabályként sem vonatkoznak a Ptk. e jogintézményekre irányadó szabályai. A bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jog sérelme a tervezet szerint olyan feltétlen helytállási kötelezettséget teremt, amely alól nem lehet mentesülni a Ptk. kártérítésre irányadó szabályai szerint. Mivel nem valamely kár okozása vagy személyiségi jog megsértése, hanem meghatározott alapjog megsértése a vagyoni elégtétel megítélésének az alapja, a vagyoni elégtétel igénylése nem érinti a félnek azt a jogát, hogy a Ptk.-nak a bírósági jogkörben okozott károkért való felelősségre vonatkozó szabálya [Ptk. 6:549. § (1) bekezdés], illetve a szerinti sérelemdíj érvényesítésére vonatkozó szabálya szerint pert indítson a bírósági eljárás elhúzódásával összefüggésben őt ért kár, illetve sérelem orvoslása érdekében.

Az egyezségkötési eljárás

A vagyoni elégtétel iránti igény érvényesítésének az első szakasza a Magyar Állammal szemben kezdeményezhető eljárás, amelynek célja, hogy az érintettek bíróságon kívül, gyorsan, költséghatékony módon kielégítést nyerjenek, az igazságügyért felelős miniszterrel kötött megállapodás keretében. A miniszter szerepe abban áll, hogy megvizsgálja, hogy az elé tárt bírósági eljárással kapcsolatban fennállnak-e a vagyoni elégtétel iránti igény feltételei, és ha igen, kísérletet tegyen a féllel való egyezségkötésre: ennek érdekében a vagyoni elégtétel összegére vonatkozóan ajánlatot tegyen a félnek, majd annak eredményessége esetén intézkedjen a létrejött egyezségben foglalt vagyoni elégtétel összegének kiutalása iránt. Az egyezségkötési eljárás nem hatósági eljárás, így nem tartozik sem az általános közigazgatási rendtartás, sem a közigazgatási perrendtartás hatálya alá. Az egyezségkötési eljárás az alapeljárást befejező határozat jogerőre emelkedésétől vagy véglegessé válásától, vagy a felülvizsgálati eljárást befejező határozat jogerőre emelkedésétől, illetve az annak alapján lefolyatott új eljárást befejező határozat jogerőre emelkedésétől vagy véglegessé válásától számított hat hónapon belül kezdeményezhető. A határidő jogvesztő. Az egyezségkötési eljárás lefolytatása iránti kérelmet a vagyoni elégtétel iránti igény alapjául szolgáló bírósági eljárásban elsőfokon eljárt bíróság elnökénél kell előterjeszteni. A kérelem érdemi vizsgálatára a miniszternek hatvan nap áll rendelkezésére, mely határidő attól a naptól kezdődik, amikor a miniszter abba a helyzetbe került, hogy érdemben állást tud foglalni a kérelem tárgyában.

A miniszter a kérelem elbírálása során először megvizsgálja, hogy a vagyoni elégtétel iránti igény jogalapja fennáll-e, és ha igen, meghatározza, hogy a vizsgált bírósági eljárás Javaslat szerint figyelembe vehető időtartamára figyelemmel a kérelmezőnek milyen összegű vagyoni elégtétel állapítható meg, és erről tájékoztatja a kérelmezőt. A tájékoztatás egyezségkötési ajánlatnak minősül. A fél az ajánlatra ún. elfogadó nyilatkozatot küldhet a miniszter részére, erre 30 nap áll rendelkezésre, amely az ajánlat szabályszerű kézbesítésének napjával kezdődik meg. A megállapodás az elfogadó nyilatkozat miniszterhez való érkezése napján létrejön a felek között. A kifizetésének legkésőbb a megállapodás létrejöttétől számított 30 napon belül meg kell történnie.

Bíróság előtti igényérvényesítés

A vagyoni elégtétel iránti igény bírósági nemperes eljárásban való érvényesítésének lehetősége akkor nyílik meg a fél számára, ha megelőzően egyezségkötési eljárást indított, és az megállapodás megkötése nélkül zárult le. A vagyoni elégtétel iránti igényt ebben a szakaszban az alapeljárásban elsőfokon eljárt bírósággal szemben kell érvényesíteni. A nemperes eljárásban kizárólag okirati bizonyításnak van helye, és nincs helye meghallgatásnak, valamint az eljárásban bírósági titkár nem járhat el.

A nemperes eljárás lefolytatására a Debreceni Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. Abban az esetben, ha a vagyoni elégtétel alapjául szolgáló bírósági eljárásban a Debreceni Törvényszék járt el első- vagy másodfokon, illetve a Debreceni Ítélőtábla másodfokon, akkor a nemperes eljárás lefolytatására a Kecskeméti Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel.

A nemperes eljárás megindítására negyvenöt napos jogvesztő határidő áll rendelkezésre, amely határidő az egyezségkötési eljárás lezárásáról szóló tájékoztató kérelmező általi kézhezvételével kezdődik meg.

A bíróság a kérelem érdemi vizsgálatra alkalmassága esetén a kérelem kézbesítésével egyidejűleg felhívja a kérelmezettet, hogy a kérelem kézbesítésétől számított harminc napon belül terjessze elő elleniratát. Az eljárást az ellenirat beérkezését követő három hónapon belül be kell fejezni. A másodfokú bíróság az elsőfokú nemperes eljárást érdemben befejező végzés elleni fellebbezést negyvenöt napon belül, az egyéb végzések elleni fellebbezést harminc napon belül bírálja el.

Kapcsolódó cikkek:


A társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására fizetett összeg beszámítása a közösköltség-tartozásába
2019. július 12.

A társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására fizetett összeg beszámítása a közösköltség-tartozásába

A társasházi törvény rendelkezése, amely szerint a közösséget terhelő kötelezettségek vállalása a közgyűlés kizárólagos döntési jogkörébe tartozik, nem zárja ki a tulajdonostársnak a társasházi épület közös tulajdonú részei állagának megóvására vonatkozó jogosultságát. A tulajdonos a közös tulajdonú épület állagának megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges költségeit a tulajdoni hányadát meghaladó mértékben a társasházzal szemben fennálló közösköltség-tartozásába beszámíthatja – a Kúria eseti döntése.