Ki felel a nyilvános helyen bekövetkezett kárért?

A Ptk. a kötelmi jog szabályai között, a letéti szerződések rendszerében szabályozza a szállodák és a nyilvánosság számára nyitva álló  intézmények kártérítési felelősségét.


A szállodai letéti szerződés

A szállodai letéti szerződés szabályai szerint “a szálloda felelőssége azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetve általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott. A szálloda felelőssége alapján a kártérítés mértéke legfeljebb a napi szobaár összegének ötvenszerese. A felelősség ezt meghaladó mértékű korlátozása vagy kizárása semmis. Tehát a szálloda üzemeltetője a kártérítési felelősség mértékét a napi szobaár ötvenszeresénél alacsonyabb összegben nem állapíthatja meg.

Speciális felelősségi szabályok

A Ptk. rendelkezései szerint az értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda felelőssége akkor áll fenn, ha a szálloda a dolgot megőrzésre átvette, vagy a megőrzésre átvételt megtagadta. Az így elhelyezett dolgokért a szálloda felelőssége korlátlan, azaz a teljes bekövetkezett kárt köteles megtéríteni. A szálloda ebben az esetben nem hivatkozhat a napi szobaár ötvenszeresére, mint a kártérítési felelősség korlátjára.

A szállodák kártérítési felelősségének történeti áttekintése

“A hajósok, fogadósok, istállótulajdonosok szigorúbb, ún. receptum-felelősségét (receptum nautarum, cauponum, stabulariorum) már a római jog is szabályozta. Eszerint a hajósok, fogadósok, istállótulajdonosok az utasok, vendégek dolgait ért minden olyan kárért feleltek, amelyet nem vis maior okozott. A római jog alapján a fogadósok, vendégfogadósok különleges felelősségét a legtöbb jogrendszer átvette, így régi jogunk is, sőt, a Kúria 21. Polgári jogegységi határozata azt kiterjesztette a fürdőkre, kávéházakra, éttermekre és más, hasonló természetű üzemekre.

A régi magyar magánjog a fogadós felelősségéről és az elszállásoláson alapuló és ezzel kapcsolatos  követeléseinek biztosításáról szóló 1924. évi XIII. törvénycikkben emelte törvényi szintre az addig a bírói gyakorlat által kialakított szabályozást; az 1959-es Ptk. szabályai jelentős részt e szabályokon alapulnak. A Ptk. néhány módosítással fenntartja a szállodai letéti szerződésre vonatkozó korábbi szabályozást. [1]

A korábbi szabályozás alapján a szállodai letét sajátosságát a szálloda mint letéteményes – a kontraktuális felelősség általános szabályaihoz képest – fokozott felelőssége adta: a szálloda lényegében csak a vis maior körébe tartozó esetekben menthette ki a felelősségét. A Ptk. azonban objektív alapokra helyezve, szigorította a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség alóli kimentés rendszerét, továbbá fenntartotta azt, hogy bizonyos szerződésszegő magatartások esetén a letéteményes felelőssége még az új kárfelelősségi szabályokhoz képest is szigorúbb.

A korábbi szabályozással megegyezően a Ptk. is korlátozza a vagyontárgyaknak azt a körét, amelyre a szálloda felelőssége kiterjed. A felelősség korlátozása azon alapul, hogy a szállodán belül meg kell különböztetni az olyan nyilvános tereket, amelyek nem állnak a szálloda őrzése alatt, azoktól, ahol a letéti felelősség érvényesül. Ilyennek minősül elsősorban a vendég szobája; a szállodától elvárható, hogy gondoskodjon a vendégszobák illetve az ott elhelyezett dolgok őrzéséről.

Ezenfelül, a szállodákban rendszerint vannak olyan helyek, amelyek kifejezetten a vendégek dolgainak a megőrzésére szolgálnak; a szálloda felel azon vagyontárgyakért is, amelyeket a vendég az erre kijelölt, illetőleg általában erre rendelt helyen helyezett el. Ilyennek tekinti a bírói gyakorlat például a szálloda zárt parkolójában elhelyezett gépkocsit (EBH2003. 856., BH2009. 11.).

Végül, az elhelyezés helyétől függetlenül, a szálloda letéteményesként felel az olyan vagyontárgyakban bekövetkezett károkért, amelyeket a vendég a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott. [2]

A szálloda letéteményesi felelőssége ugyanakkor a szállodába szokásosan bevitt dolgokra korlátozódik. Ez a felelősségkorlátozás a szállodai felelősség összeghatárának törvényi meghatározásaként jelenik meg. E szabály féloldalúan kógens, az ezt meghaladó mértékű felelősségkorlátozás semmis. Ha tehát a vendég különösen nagy értékű dolgot visz magával a szállodába, akkor tisztáznia kell a szállodával, hogy vállalják-e annak őrzését. Ha igen, akkor ezért a dologért a szálloda a letét általános szabályai szerint, azaz a szállodai letétre irányadó korlátozás nélkül felel. [3]

A Ptk. az 1959-es Ptk.-val egyezően kiemeli a szállodába bevitt dolgok köréből az értéktárgyakat, értékpapírokat és készpénzt. A szállodának és vendégnek közös érdeke, hogy az ilyen vagyontárgyak ne maradjanak a szobákban, hanem azokat a szálloda értékmegőrzőjében helyezzék el. Az ilyen nagy értékű, a lopásnak fokozottan kitett vagyontárgyak kezelésével kapcsolatban kettős követelmény érvényesül.

Egyrészt a megszálló vendégtől fokozott gondosság várható el, vagyis az, hogy az ilyen értéktárgyakat a szálloda értékmegőrzőjében helyezze el, másrészt pedig a szálloda köteles készen állni az ilyen vagyok tárgyak megőrzésére. A szálloda tehát az értékpapírok, készpénz és egyéb értéktárgyak elveszéséért, elpusztulásáért, megrongálódásáért csak akkor felel, ha e tárgyakat megőrzésre átvette vagy a megőrzésre átvételt megtagadta. Ebben az esetben a szálloda felelőssége korlátlan. Ha azonban a vendég meg sem kísérelte e vagyontárgyakat a szállodának megőrzésre átadni, a szálloda mentesül a felelősség alól. [4]

Nem jelent érdemi változást, hogy a Ptk. elhagyja annak külön kimondását, hogy a kárt szenvedő vendég köteles a kárt haladéktalanul bejelenteni. Ez a kötelezettség a Ptk. alapján is egyértelműen fennáll egyrészt az általános együttműködési kötelezettség, másrészt a károsultat terhelő kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség alapján, és ennek elmulasztása jogkövetkezményét a károsult a kármegosztás szabálya szerint viseli [5].

A nyilvánosság számára nyitva álló intézmények felelőssége

A Ptk. fenntartja az 1959-es Ptk. szabályait a fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló intézmények felelőssége tekintetében. Ahogy a Legfelsőbb Bíróság egy 1963-as ítéletében az 1959-es Ptk. miniszteri indokolását felhívva rámutatott: „a korábbi és jelenlegi jogunkban ebben a körben érvényesülő fokozott felelősség azon a meggondoláson alapul, hogy azok, akik ezeknek az üzemeknek, vállalatoknak a szolgáltatását igénybe veszik, rendszerint nincsenek abban a helyzetben, hogy az oda bevitt ingóságaikra állandóan figyelhessenek. Ezért kell a felügyeletet áthárítani az ilyen vállalatokra. Ennek szem előtt tartása mellett már nyilvánvaló, hogy nemcsak »szórakoztató« vállalatokra vonatkoztatható a 471. §-ban foglalt rendelkezés. […] Elvileg tehát a Ptk. 471. §-ában említett »hasonló vállalat«-nak minősülhet a fodrászüzlet is – különösen akkor, ha annak nagysága, elhelyezése miatt az üzlet szolgáltatásait igénybe vevők nincsenek olyan helyzetben, hogy oda bevitt dolgaikra ottlétük alatt állandóan felügyelhessenek.” (BH1963. 3542.). [6]

A szálloda felelősségének szabályait kell alkalmazni a sörözőt üzemben tartók felelősségére is. A sörözőben elhelyezett fogasok nem minősülnek a dolgok megőrzésére megfelelő helynek. [BH1994. 668.]

Az 1959-es Ptk. bírói gyakorlata a 471. § (1) bekezdésében szereplő „hasonló vállalatok” körébe vonta az iskolák felelősségét a tanulóknak az oktatás ideje alatt elvesztett vagyontárgyaiért, a sörözőt, a fodrászüzemet, az üzemi étkezdéket és a nyilvános kerékpármegőrző helyeket. [Kemenes Béla: A letét. In Eörsi Gyula-Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981, 2195-2198. o.].

A korábbi szabályozást pontosítja annyiban a Ptk., hogy egyértelművé teszi, hogy e szabály tekintetében hasonló intézménynek azok a fürdőhöz, kávéházhoz, színházhoz hasonló intézmények minősülnek, amelyek a nyilvánosság számára nyitva állnak. [7]

Nincs változás abban sem, hogy ezen intézmények felelősségére két korlátozással a szállodai felelősség szabályait kell alkalmazni. E két eltérés a következő:

Egyrészt ezen intézmények felelőssége csak az olyan dolgok tekintetében áll fenn, amelyeket a látogatók az ilyen intézményekbe rendszerint magukkal szoktak vinni. A szabály indoka, hogy a megőrzést ingyen vagy csekély ellenszolgáltatás fejében vállaló intézmények esetén, amelyek elsődleges tevékenysége nem értéktárgyak őrzése, nem indokolt, hogy olyan vagyontárgyak elveszéséért is feleljenek, amelyekre nem számíthattak.

A felelősség tehát rendszerint csupán az ilyen intézményekbe általában bevitt ruhákra terjed ki, de nem felelnek az ilyen intézmények az oda bevitt ékszerekért, a szokásos mennyiséget meghaladó készpénzért, értékpapírokért. Ez a szabály kiváltja a szállodák esetén érvényesülő korlátozott felelősséget, ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság már egy 1979-es étterem felelősségével kapcsolatos ítéletében rámutatott (BH1979. 292.). Ez egyébként következik abból is, hogy a felelősségkorlátozásnak a szállodák körében alkalmazott módja, amely a felelősséget a napi szobaár ötvenszeresében állapítja meg, a nyilvánosság számára nyitva álló intézmények esetén – a napi szobaár hiányára tekintettel – nem alkalmazható.

Másrészt, ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, az intézmény csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel. A szabály indoka, hogy ebben az esetben a bekövetkezett kár a látogató nem kellően körültekintő eljárásának is a következménye. Bár a háború előtti magánjog alapján csak akkor mentesült az intézmény, ha az őrzést ingyenesen vállalta, e szabállyal már az 1959-es Ptk. szakított arra tekintettel, hogy a megőrzési díj olyan csekély, hogy a potenciális kárhoz és az intézmény kockázatához viszonyítva elvárható, hogy a látogató ezt a költséget vállalja.

A bírói gyakorlat értelmében mentesül például a fürdő üzemeltetője, ha a vendégek értékeinek megőrzésére fokozott biztonsági őrizetet lehetővé tévő értékmegőrzőt tart fenn és a vendég a gépjármű indítókulcsát nem az értékmegőrzőbe helyezi el, hanem az öltözőszekrényben hagyja (BH2009. 333.).

[1] Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez
Szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter

[2] Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez
Szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter

[3] Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez
Szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter

[4] Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez
Szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter

[5] Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez
Szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter



Kapcsolódó cikkek:


Súlyosan gondatlan magatartás, mint a biztosítót mentesítő ok
2021. február 26.

Súlyosan gondatlan magatartás, mint a biztosítót mentesítő ok

Az életbiztosítási szerződés biztosítottja - a biztosító mentesülését eredményező - súlyosan gondatlan magatartást tanúsít, ha a veszélyhelyzetet maga idézi elő úgy, hogy az adott körülmények között számolnia kell a halálos eredmény kockázatával, de a következményekkel szemben nem készül fel semmilyen védekezésre – a Kúria eseti döntése.

Az alapítvány fogalma
2021. február 24.

Az alapítvány fogalma

A Wolters Kluwer gondozásában harmadik kiadásban, ugyanakkor nagykommentárként jelentek meg az év elején a Polgári Törvénykönyv magyarázatai. Szerkesztői – csakúgy, mint a 2014-es első és a 2018-as második kiadásban – Vékás Lajos és Gárdos Péter. Szerzői is ugyanazok a neves jogászok: egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek, akik már magának a kódexnek a megalkotásában is jelentős feladatot vállaltak. Az új kiadás teljeskörűen feldolgozza a felsőbírósági gyakorlatot is, amely több területen csak az elmúlt néhány évben bontakozott ki. Cikksorozatunk következő részében a nagykommentárnak az alapítvány fogalmát ismertető részletét olvashatják.

A hálapénz elfogadása és a büntetőjog
2021. február 24.

A hálapénz elfogadása és a büntetőjog

Cikkünkből megtudhatja, hogy ki büntethető az egészségügyben vesztegetésért, milyen előnyök elfogadása tilos és melyek a megengedettek, mi számít hálapénz elfogadásának és hogyan szankcionálja azt a Büntető Törvénykönyv.

Választók politikai adatait tették közzé egy cikkben
2021. február 23.

Választók politikai adatait tették közzé egy cikkben

Az Eger Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalban iratselejtezés során előkerült, személyes adatokat tartalmazó dokumentumoknak az Egri Ügyek Hírportál szerkesztőségének történő továbbításával megvalósuló adatkezeléssel a NAIH szerint a Hírportál jogalap nélkül nagy nyilvánosság előtt hozzáférhetővé tette a személyes adatokat tartalmazó fényképfelvételeket, amellyel megsértette a GPDR 6. cikkét.