Elmaradt jövedelem címén a munkavállaló mindazon jövedelmét meg kell téríteni, amellyel a munkavállaló akkor gazdagodott volna, ha a kár nem következik be. Ez alatt nemcsak a munkaviszonyból származó, hanem az azon kívüli (pl. másodállásból) eredő jövedelmeket is érteni kell. A nem jogszerű forrásból, így különösen feketemunkából eredő bevételt nem kell megtéríteni.
Az igazságügyi szakértői vélemény azon megállapítása, hogy a felperes bizonyos könnyített munkakörökben foglalkoztatható lenne, együttesen értékelendő az orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációra vonatkozó komplex véleménnyel. Amennyiben a munkavállaló körülményeire (életkor, mobilitás, terhelhetőség, képezhetőség) figyelemmel munkavégzésére csak aránytalan erőfeszítés mellett lenne lehetőség, úgy tőle ez kárenyhítési kötelezettsége körében sem várható el. E jogintézmény célja nem a károkozó munkáltató fizetésre kötelezésének mérséklése a károsult hátrányára (Mt. 167. § (2) bekezdés).
A Ptk. a kötelmi jog szabályai között, a letéti szerződések rendszerében szabályozza a szállodák és a nyilvánosság számára nyitva álló intézmények kártérítési felelősségét.
Amennyiben a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően kárenyhítési kötelezettségének eleget téve, saját vállalkozásából – igazoltan – munkabérben részesül, ezen jövedelem beszámítandó a munkáltatótól származó jövedelempótló kártérítés összegébe.
Kármegosztás a megőrzési felelősség esetén is alkalmazható abban az esetben, ha a munkavállaló felelőssége egyébként megállapítható, azonban a munkáltató vétkes magatartásával közrehatott a kár bekövetkezésében, vagy a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
Az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díj összegszerűen limitálja az elmaradt jövedelemként megítélhető kártérítés összegét. Nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy a munkáltató kárfelelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszűnéséig tart. Ez, ha a munkavállalónak felróható okból történik, az őt terhelő kárenyhítési kötelezettség körében értékelhető.
A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség megítélésekor értékelni kell az életkorát, egészségi állapotát, családi és lakóhelyi körülményeit. A kárenyhítési kötelezettség teljesítését az eset összes körülményei mérlegelésével lehet megítélni az objektív kárfelelősséggel tartozó, de annak megtérítése alól mentesülni kívánó munkáltató által bizonyított tények alapul vételével. Abban az esetben, amikor a munkavállaló bizonyítottan a jogellenesen megszüntetett munkaviszonyában betöltött munkakörének megfelelő állást keresett, aktívan eleget tett kárenyhítési kötelezettségének.
A károsultat valós, hiteles kárenyhítési elhelyezkedési kötelezettség terheli azzal, hogy a szakképzettségéről, az egészségi állapotáról, egyéb körülményeiről köteles tájékoztatást adni.
