A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-II. rész

A károsultat valós, hiteles kárenyhítési elhelyezkedési kötelezettség terheli azzal, hogy a szakképzettségéről, az egészségi állapotáról, egyéb körülményeiről köteles tájékoztatást adni.

A munkavállaló hozzátartozójának kára

A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a károsult munkavállalóval vagyonközösségben élő hozzátartozónak a károsult ápolásával, gondozásával, szállításával, továbbá fogalmilag az ő személyéhez kötött tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó kárait – ideértve az ellenérték nélkül nyújtott ápolás, gondozás stb. miatt felmerült kárát – a károsult közvetlenül érvényesítheti. Ehhez a károsult engedményező nyilatkozata és a hozzátartozó perben állása nem szükséges. Ettől eltérően a hozzátartozó egyéb kárait, pl. az ápolás miatt kiesett jövedelem iránti igényét önállóan, a perben félként érvényesítheti.[1]

A Kúria továbbra is fenntartotta a munkáltató hozzátartozóval szembeni felelősségének a BDT2003.906. számú döntéssel kialakított, gyakorlatát, amely szerint a felelősség járulékos jellegű, tehát előfeltétel, hogy a munkáltatónak a munkavállaló felé kártérítési felelőssége álljon fenn.[2]

Az egyik ügyben egy elhunyt munkavállaló hozzátartozója igényelt tartástpótló járadékot. A meghozott ítélet jogi indokolását megvitatva a joggyakorlat- elemző csoport arra a következtetésre jutott, hogy a tartástpótló járadék összegének helyes megállapításához figyelembe kell venni az elhunyt és a járadékot igénylő sérelem előtti jövedelmét, ideértve tartásra jogosultak (pl. kiskorú gyermek) számát, és mindezek sérelem előtti életszínvonalát. A tartástpótló járadékot a sérelem után meglévő jövedelmek alapulvételével, mérlegeléssel, tehát nem csupán az összegszerű számítás alapján úgy kell megállapítani, hogy a káresemény előttihez megközelítőleg hasonló életszínvonalat biztosítsa. Értékelni kell az eset egyedi körülményeit, pl. azt, hogy az elhunytnak volt-e olyan tevékenysége, amely miatt a bevételének egy részét nem a tartástpótló járadékra jogosultak és a saját megélhetése biztosítására fordította.[3]

A Kúria állást foglalt az özvegyi nyugdíj kérdésében is, de nem tartotta indokoltnak az EBH2008.1769. számú elvi határozat megváltoztatását, amely szerint az elhunyt házastárs után kapott özvegyi nyugdíj igénybevétele nem jelent káronszerzést. Ugyanakkor a BH2002.77. számú döntésben foglaltak továbbra is alkalmazhatóak, tehát a kártérítés összegéből le lehet vonni az özvegyi nyugdíjat, illetve ha a károsult munkavállaló a balesete, az ezzel összefüggő rokkantsága hiányában nem lenne jogosult özvegyi nyugdíjra, a juttatást a balesettel összefüggésben lévőnek kell tekinteni [4]

A gyermek és a szülő által érvényesített járadékigények

Az egyik ügyben egy külföldi munkavégzés során elszenvedett halálos kimenetelű munkahelyi baleset miatt a házastárs és a gyermekek is tartást pótló járadék iránti igényt jelöltek meg.

A bíróság megállapította, hogy a túlélő házastárs nem tett eleget a családjogi kötelezettségeinek, nem bizonyított semmilyen erőfeszítést a munkahely megszerzésére, hogy gyermeke szükségleteit biztosítani tudja.

Ezért a bíróság az irányadó minimálbér alapján levonta az általa gyermekenként megállapított 13.000 forintot.[5]

A Kúria nem értett egyet ezzel a döntéssel, mert a gyermekek mint önálló jogosultak számára a Ptk. nem ír elő kárenyhítési kötelezettséget, tehát a terhükre nem lehet figyelembe venni, hogy a tartásukért felelős másik szülő esetleg a kárenyhítési kötelezettségét neki felróhatóan elmulasztotta.[6]

A túlélő házastárs járadéka összegszerűségének elbírálásakor azonban vizsgálni kell a kárenyhítési kötelezettség teljesítését. A tartástpótló járadék iránti igények elbírálásakor figyelembe kell venni a Ptk. 6:529. §-át, a rokontartásról szóló rendelkezéseket (pl. Ptk. 4:196. §), a PK 46. és 47. számú állásfoglalásokat.[7]

A kártérítés összegének kiszámítása

A joggyakorlat elemző csoport kifejtette, hogy a kártérítés összegének meghatározásakor figyelemmel kell lennie a bíróságnak a baleseti járadék alapjául szolgáló átlagkeresetnek a nyugdíjjárulékkal való csökkentéséről szóló PK 35. számú állásfoglalásra, a baleset előtti átlagkereset és a társadalombiztosítási ellátás között mutatkozó különbözetről szóló a PK 46. számú állásfoglalásra, valamint az 1/2006. (V.22.) PK vélemény I. pontja, amely a baleseti járadék alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásáról szól. Alkalmazni kell továbbá a cikkünk első részében említett KMK 1. és KMK 2. véleményeket is.[8]

A joggyakorlat-elemző csoport helytelennek minősítette azt a gyakorlatot, amikor az elmaradt jövedelmet nettó összegben állapítják meg, illetve a havi nettó átlagkeresetből levonják a rokkantsági ellátás összegét, és ezt szja-val növelik. A Kúria szerint ez a megoldás ellentétes a személyi jövedelemadó törvénnyel, továbbá teljesen figyelmen kívül hagyta a KMK 1. és KMK 2. véleményt, ezen kívül nem állapítható meg a nettósítás módja sem. Téves az a számítás, amely a személyi jövedelemadóval való növelésre vonatkozik. Ez a döntés ellentétes az 1/2006. (V.22.) PK véleményben foglalt iránymutatással, amely az Mt. hatálya alá tartozó járadékok számítására vonatkozóan is irányadó.[9]

A joggyakorlat-elemző csoport a KMK 1. vélemény, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény és az Szjatörvény. alapján úgy foglalt állást, hogy a megállapított járadékból a személyi jövedelemadót nem kell levonni.[10]

A joggyakorlat-elemző csoport támogatta azt a gyakorlatot, amely szerint az orvosszakértő véleményével alátámasztott időpontig a káreseménnyel összefüggésben lévő táppénzes állomány időszakát (és összegét) kell figyelembe venni a kártérítés megállapításánál[11].

A Kúria álláspontja szerint valamely állam által nyújtott támogatást megkeresett jövedelemként akkor lehet figyelembe venni, ha a támogatást a károsult magánszemélyként kapta, és van olyan része, amelyet a maga számára „kivehet”. Ezt az adott ügyben irányadó jogszabályokon alapulva, szakértői vélemény figyelembevételével lehet megállapítani.[12]

A joggyakorlat-elemző csoport az irányadó bírói gyakorlat alapján úgy foglalt állást, hogy az orvosi kezelésnek való alávetés, etekintetben a kárenyhítési kötelezettség teljesítésének vizsgálata orvosszakértői vélemény alapján lehetséges.[13]

A joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint a károsultat valós, hiteles kárenyhítési (elhelyezkedési) kötelezettség terheli azzal, hogy a szakképzettségéről, az egészségi állapotáról, egyéb körülményeiről köteles tájékoztatást adni. A kárenyhítési kötelezettségét az igazoltan keresőképtelen állapota időtartamának figyelmen kívül hagyása mellett kell vizsgálni.[14]

A Kúria szerint a káresemény miatt a munkakörének ellátására már csak csökkentett mértékben képes károsult eleget tesz a kárenyhítési kötelezettségének, ha csak alkalmi munkát vállal, mivel bizonyítottan csak erre van lehetősége.[15]

Néhány ügyben felmerült valamely biztosítás alapján kifizetett összegnek a kártérítés összegszerűségél való figyelembevétele. A joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint a vagyoni kár összegéből csak azt lehet levonni, amit a vagyoni típusú kárra tekintettel fizetett ki a biztosító. A biztosítási összeg pedig csak a perben álló fél esetében vonható le.[16]

[1] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 12. oldal

[2] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 13. oldal

[3] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 13. oldal

[4] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 14. oldal

[5] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 14. oldal

[6] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 14. oldal

[7] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 14. oldal

[8] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 15. oldal

[9] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 16. oldal

[10] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 16. oldal

[11] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 16. oldal

[12] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 17. oldal

[13] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 17. oldal

[14] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 18. oldal

[15] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 18. oldal

[16] Összefoglaló vélemény a munkáltató kártérítési felelőssége összegszerűségének kérdéseiről, 18. oldal

Kapcsolódó cikkek:


A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-I. rész
2018. szeptember 19.

A munkáltatói kártérítés összegének megállapítása-I. rész

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a munkáltatók kártérítési felelősségének összegszerűségével kapcsolatos joggyakorlat elemzésére. Mai cikkükben az elmaradt jövedelemre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot ismertetjük.